Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-02 / 31. szám
XIII. évfolyam. 31. szám. Vácz, 1891. augusztus KIjŐFIJBJETKSI ÁRA: negyed évre S frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) NXKRKK&ZTONKCii KS MIAllOIií VATAL : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk visíza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. 1IBR RÉTESEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. X y i I 1-t é r : sora ...........................................................ítO kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 110 kr. íparossegédeink önképzése. Mintegy két hó előtt a szegedi iparos ifjúsági egyesület körlevelet intézett a társegyesületekhez, hogy alakuljanak át közművelődési és önképzési egyletekké. A körlevél fölött azonban úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó, igen csekély kivétellel, teljesen napirendre tért át, s csak itl-ott olvashattunk néhány rövid méltató sort. Pedig az eszme bővebb ismertetést igényel, s megérdemli legalább azt, hogy egy rövidke czikkben foglalkozzunk annak életrevalóságával, s a czéllal, mely nem egyéb, mint minden politika kizárásával, egyedül a tanulás és ismeretek fejlesztése által szolgálni a hazai ipar ügyének. És ez eszmével foglalkozni most annál is j inkább időszerűnek tűnik fel, mert a vasárnapi munkaszünettel járó kedvező helyzet az iparossegédek önképzési törekvéseinek csak előnyöket nyújthat, Az eszme nemes, s a czél elérése valóban kívánatos is. A törekvő és a nemesebb után vágyódó iparos-ifjúság bővíti ismereteit, nemesíti szivét, lelkét és kedélyét, s ezáltal elvonalik a hazafia tlan és áldatlan törekvésektől, melyek idegenből csempészhetnek be hozzánk, s tetszetős jelszavak használata mellett, a társadalmi rend fel forgatásával hirdetnek soha el nem érhető eredményeket, de a melyektől a valódi hazafias magyar ifjúság, nemcsak a múltban fordult el, de a jelenben sem akar azokkal érdek- közösségben állani. A „Yáczi Közlöny“ tárczája. K. Mariskának. Az utczán láttalak először, A déli egén állt a nap Fejem lecsüggesztve haladtam Sötét gondok terhe alatt. Fölpillanték ... te elsuhantál Mellettem, ajkadon mosoly . . , Csak gúnyolj ki, csak gúnyolj engem, Megbánod még majd egykoron! S gyakran találkozánk azóta És szép időket éltünk át. Ah, hányszor bámultam csodálva Picziny szájadnak mosolyát! Miért is néztem szép szemedbe ! Miért is voltam oly botor ? . . . Csak gúnyolj ki, csak gúnyolj engem, Megbánod még majd egykoron ! Ha majd keservesen csalódom Könyekkel lesz szemed tele, A szived összezúzott, árva, De senki sem gondol vele : Utánam sírsz keservesen, ki Fájdalmad enyhitni tudom , . . Csak gúnyolj ki, csak gúnyolj engem, Megbánod még majd egykoron ! Burján Béla. Hajmeresztő. — Szezon-rnonolog. — Tegnap egész nap koplaltam, este rebarbarateát illám egy literrel, bepólyázhattam magam a forróság daczára, izzadtam mint egy nílusi ló, megettem fél kilo kinint, mustárpapirost ragasztottam a mellemre, masszírozhattam magamat és most nyomorultabb vagyok mint egy tönkrement kucséber. Hajmeresztő! És' tudják-e, hogy miért és hogy mi okozta ezt a szörnyű állapotot? Mert zöldben voltam és üdültem. Igém, mert a szabadságomat a Balaton vidékén Iöltöttem, bogy ott kipihenjem az év fáradalmait. Az iparossegédek önképzési és közművelődési egyesületei nem akarnak mást elérni, mint azt, hogy törekvéseik által a munka tiszteletét vívják ki, saját értelmiségüket fokozzák, hatványozzák. Akarják ezeken kívül, hogy szorgalmuk és kitartásuk által bizalmat keltsenek fel maguk iránt, s tiszteletet érdemeljenek ki minden irányban. Most, mindőn a vasárnapi munkaszünet életbe lépett, midőn a törvény a munkában kimerült testnek pihenőt biztosit, az az iparossegéd, ki nem a korcsmái örömöket keresi, hanem munkás voltából kifolyó önérzetével is számot vet, az üdülés mellett önképzésével is foglalkozhatik, s erre is szakíthat magának időt. Az iparos-segéd, ki az egész hét folyamán dolgozott, a vasárnapot részben bizonyára önművelésére fordítja. Az iparos-ifjúsági egyletekre tehát ezután sokkal jelentékenyebb feladat vár, s nem csalódunk, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az ifjúsági dalárdák is uj életre kelnek. De midőn az iparos ifjúságot önképzési és közművelődési egyesületek és körök alakítására buzdítanék, nem mulaszthatjuk el egyszersmind azt is figyelmükbe ajánlani, hogy egyesülési törekvéseikből az egyesület kaszinói minőségét ne hagyják számításon kívül. Mert habár a kaszinóknak fő czéljuk a társas összejövetelek utján való szórakozás, mindazonáltal a művelődésnek ma már hatalmas eszközei és emeltyűi is. A hírlapok, s a könyvszekrények a szórakozási eszközök mellett békésen megférhetnek, s Ah egy ilyen nyaralás borzasztó valami! Igazán hajmeresztő ! Már az előkészületek is mennyire megviselik az embert. Heteken át kellett előkészülni, hogy kellőn ek- vipirozva legyünk. Mennyi mindent kellett összevásárolnom! Indiai hintaágyat, napernyőt, esernyőt, egy croquet játékot, egy veloczipédet, horgászó eszközöket, sport ruhát, úti sipkát; be kellett száz boltot is futnom. A csomagolás egészen idegessé tett. Mikor nagynehezen bezártam a koffert, háromszor is ki kellett megint nyitni; majd a gallérokat, majd a kapezákat felejtettem künn. Ezer csoda, hogy epelázba nem estem a méregtől. Igazán hajmeresztő! Igazán hajmeresztő! És az utazás? Oh ez az olcsó zóna! Annyian voltunk a kupéban, amennyien csak befértünk, sőt talán többen is, mert én úgy éreztem magamat a kocsiban, mintha a kerekek alatt volnék. Örülnöm kellett, hogy mikor kiszállottam, nem néztek palacsintának. Hajmeresztő! Hajmeresztő ! Hogy mennyit kellett kínlódnom mig lakást kaptam, arról jobb nem beszélni. Házaltam egyik szállodából a másikba. Koldultam magán embereknél kiadószobát. Végre az egyik szállóban valamelyik pasazsér felmondott. Magunk közt szólva meghalt szegény, az ég nyugosztalja. Így jutottam szobához és éjjeli szálláshoz. Mondom önöknek, hogy hajmeresztő volt, igazán hajmeresztő. Persze azt hiszik, hogy aztán pihenhettem? Gyönyörű mulatság! A fürdői zenekar extra hangversenyt rendezett, és a hegedű ezinezogott, a nagy dob meny- dörgött, hogy azt hittem, menten végem lesz. És mikor a zene nagynehezen elhallgatott, azt hiszik, tudtam már aludni? Oh, akkor nem ismerik a szállóbeli ágyak rejtélyes mysteriumait! No de három szék volt a szobában ; azokon valamikép el nyújtózkodtam, de esküszöm önöknek, hogy hajmeresztő, igazán hajmeresztő! Aztán megkezdődtek a mulatságok. Először is a mindennapi házias bálok. Jaj ha én megkaphatnám azt az embert, aki. a tánezot föltalálta! Tudom megátkozná a sorsát, meg a tudományát! Legalább egyedül tánczolhatna az ember! De nem! Magával kell hurczolni valami csacska libácskát, vagy valami termetes tanácsosnét, vagy egy hét mázsás gardedámot. ha a szellem üdülést óhajt, a tisztességes szórakozás mindenkor megengedhető. Alkalomadtán egy-egy felolvasás nemcsak élvezetet nyújt, de gazdagítja is ismeretkörünket. S ha az iparos-ifjúság törekvésének csalhatatlan jeleit mutatja, bizonyára mindenütt fognak akadni kiváló férfiak, kik felolvasásokra vállalkozva ez által nemcsak az iparos-ifjúság tekintélyét emelik, hanem az egyesület tagjainak igényeihez mért könnyed modorú tanulságos előadásaik által az ott tartózkodást is kellemessé, vonzóvá teendik. S mit szóljunk még a szinielőadásokról, melyek az önképzésről és művelődésről alkotott programm keretébe szintén oly szépen beilienek. Csak a napokban olvastunk egy iparos ifjúsági műkedvelői előadásról, melyen az egyesület elnökének »A műhelybe vissza« czimü darabja adatott elő. Az iparos életből vett alkalmi vígjáték, mely a szoczialis törekvéseket s az indokolatlan sztrájkokat ostorozta, nemcsak a közönségnek tetszett, hanem gyakorlati haszna abban van, hogy a szövegben kifejtett tisztult s helyes elvek az iparos ifjúságnak mintegy vérébe mennek által, s jöhet bárhonnan is metélyező áramlat, de hazafias iparos-ifjuságunk nem válik annak áldozatává. Távol legyen tőlünk, hogy felekezetiesség vezéreljen bennünket, de elfogultság nélkül tekintve be kell látnunk azt, hogy az általunk jelzett közművelődési és önképzési egyesületek csak akkor mozognak helyes irányban, ha akként vannak szervezve, mint a katholikus legényegyletek, aminőknek azokat az e téren elévül heilen Ugrálni, ficzkándozni, hőkölni kell a boldogtalan embernek, amig győzi szuszszal. Nincs pihenő, nincs nyugalom. Csárdás! Hogy volt! Hajra! Sohse halunk meg! Haj haj ! — Ah hajmeresztő, borzasztó hajmeresztő ! És másnapra kirándulás lesz megbeszélve. Lehetetlen menekülni. Tűrnünk kell, hogy a pinezér legédesebb reggeli álmunkból verjen fel. Hah legalább vissza- verhetnők! De nem lehet, hiszen saját parancsunkra keltett fel, hogy el ne késsünk. Sietünk a találkozó helyre. „Alászolgája nagysád ! Hogy szolgált az éjszakai nyugalom! Alig vártam, hogy viszontláthassam ! Jobb lelt volna legalább is egy órával továbbra halasztani a találkát.“ — És megindul a karaván. Ki kocsin, ki lóháton, ki szamáron. A kocsi kátyúba reked, a ló megbokrosodik, a szamár csökönyös. Megered az eső. Bőrig ázunk. Biztos nátha. A hölgyek jajgatnak. Vigasztalni kell őket. Még nekik all feljebb. Szemrehányást tesznek, hogy miért csábítottuk el őket. Oh ez hajmeresztő. Igazán hajmeresztő. Hát a kéjesonakázás? Hiszen megkell mutatnunk a hölgyeknek, hogy mit tudunk és utóvégre is nem hiába vettük a piros-fehércsikos inget, a térdig érő kék nadrágot, a magas harisnyát. Allright! Ki a tó közepe felé. Egy, kettő! Siklik a csónak, siklik, mig egyszerre erősebb lesz a hullámverés, szél kerekedik, vihar, a csónak inog, fel is fordul. Küzdelem a hullámokkal. ..Segítség, segítség!“ Hála Istennek észrevették, kihúztak. Olyanok vagyunk mint a kiöntött ürgék; csupa viz mindenki, és sietünk haza ruhát váltani. Oh ez hajmeresztő, igazán hajmeresztő! A veloczipéd sport kellemességeit is megosztjuk. Ezer szerencse, hogy a vásott parasztkölykök agyon nem köveznek és még nem törték be a fejünket, mikor végig zuhanunk a göröngyös utón. És hogy horgászni sem kellemes, mikor egész napon át egy fia czigány- halat sem fogunk, azt ugyan nem kell bővebben fejtegetnünk. És mindez mulatság, pihenés üdülés számba megy. Oh ez ... ez ... ez .. . Elmenekültem a fürdőből. Megtörve nyomoréban, betegen, tönkretéve, agyonzúzva vánszorogtam haza. Rosszul éreztem magamat és orvost hivattam. Tudják-e mit tanácsolt? Megkopogtatta az literemet, megnézte a nyelvemet, aztán igy szólt: Önnek pihenőre volna • •
