Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

HELYI ÉS VIDÉKI 1

? T) Ti D 5 7

y

rr r

TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

Vacz, 1891. juliu^^s7^\- O

XIII. évfolyam.

KIjOFIKKTÉNI ilU: negyed évre I írt. 50 kr. házhoz Hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: 10 kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL'Kossulh-tér (Gyürky ház.)

KXK1C Hi KSKTtoSVAÁ KH KI A 1>ÓBÍ B VATA S, :

Vitcz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

1H H 1> IdTíéSléli :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

IV y i l 1-1 v r : sora ................................................... 510 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 510 kr.

Felhívás előfizetésre.

Az uj évnegyed kezdetén bátorkodunk felkérni tisztelt előfizetőinket, hogy előfizetésüket a „Váczi Közlöny“ XIII. évfolyamának IIX-ik negyedére megújítani szíveskedjenek.

A »Váczi Közlöny« előfizetési ára helyben a házhoz hordással, vagy vidékre postán küldéssel

évnegyedre

................................1 frt 50 kr.

Helybeli előfizetőink a lapkihordőnál'a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig postautalvány utján eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket.

Egyúttal hátralékos előfizetőinket kérjük tartozásuk mielőbbi kiegyenlítésére.

A „Váczi Közlöny“

szerkesztősége és kiadó- hivatala.

Főispáni látogatás.

Örömünnepe volt c hét folyamán városunknak. Beniczky Ferencz Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún vármegye főispánja, valóságos belső titkos tanácsos szerencséltette látogatásával városunkat.

Hogy itt volt a főispán úr ő exciája, azt tudja az egész város közönsége, de nem is azt akarjuk ez alkalommal újságolni, hanem igen is azt akarjuk, hogy necsak azon kevesek ismerjék őt, kik ezen alkalommal szerencsések j voltak közelében lenni, de hogy ismerje őt meg Vácz város minden lakója, hogy tudják meg mindenütt, az ország első megyéjének milyen l főispánja van.

Főispánunk most első Ízben volt városunkban vizsgálatot tartani. Figyelmét nem kerülte ki semmi és mindent alaposan megvizsgált, s megelégedéssel jelenté ki, hogy mindent rendben talált.

Városunk közönsége az igazi lelkesedés és őszinte tisztelet s szerelet nyilvánulásával vette őt körül, mert alkalma volt meggyőződni, hogy főispánunkat az igazságosság, erély és tapintat jellemzik hivatalában.

.Kitartása, munkakedve, széleskörű szakértelme s alapos ismeretei bámulatot keltők. Nem ítél elfogultan s az érdemeket méltányolni tudja.

Meggyőződtünk ez alkalommal, hogy Pest vármegye uj főispánja iránt mennyire lehet lelkesedni; beláttunk az ő művelt leikébe, szivébe s csak nagyrabecsüléssel, tisztelettel s féltékeny szeretettel emlékezhetünk róla, mert tapasztaltuk azt, hogy a vármegye vezetése nem kerülhetett volna soha szerencsésebb kezekbe, mint a milyenekbe most van letéve.

Azért is örömmel hangoztatjuk azon óhajunkat, hogy adjon az ég Magyarország vármegyéi mindegyikének olyan főispánt, mint a milyennel Pestmegye dicsekedhetik s akkor boldog lesz s virulni fog a nemzet!

A szünidő kezdetén.

Magyarország összes nyilvános tanintézeteiben bevégezték a vizsgát, mely a jövő nemzedék szellemi haladásáról tanúságot téve, mintegy zárköre egy évi munkának és fáradságnak.

A szülők sokat áldoztanak, a tanítók sokat fáradtak és az ifjúság sokat dolgozott; mind a három tényező megtelte kötelességét és az eredmény, melyet a vizsgák előtüntettek, a legmesz- szebb menő igényeket is képes kielégíteni.

Ma már alig van szülő, ki a kulturális szükségletek alól kibújni igyekezik, ki gyermekét megfosztaná ama előnyöktől, melyeket az iskoláztatás nyújt és a legszegényebb apa is kész áldozatokat hozni a czivilizáczió oltárán.

Az utóbbi időben nagyot haladt a nemzet általános értelmisége. Az Írni és olvasni nem tudók száma megcsappant és a mi a legörven- detesebb, hogy a szellemi fejlődés nemzeti irányban halad előre és a magyarság megizmosodása lépést tart a kultúra fejlődésével. Sajnálatos csak az, hogy az iskolában fejlesztett magyar szellem közéletünknek nem minden ágazatában érvényesülhet a maga tökéletességében ;

A „Váczi Közlöny“ tárczája.

Aratáskor.

Mosolyg az ég derűje, Még szellő sem rezeg. Peng a kasza s lehullnak A szép arany-fejek.

Mit. elvetett az ember,

Az áldás fölnevelt;

A munkás szorgalomnak lm’ méltó bére lett! —

Letörli homlokáról A cseppet a paraszt, Melyet a súlyos munka S az égő nap fakaszt . . .

Nehéz, igaz, a sorsod Te jó atyámfia,

De ég ellen ne törjön A panasznak szava.

A munka szenvedéssel És áldással fizet.

E kettő közt foly élted,

Pór vagy úr a neved !

Viz Zoltán.

P a t r u 1 í.

flcksch Poldi volt az Abteilung bolondja. Mikor a katonák bemkkolnak, egymást félig-meddig kiismerik, első dolguk az, hogy bolondot keresnek maguknak, ki minden csinytettük bűnbakja legyen. Nem mindig a legostobábbat választják ki e czélra; elég, ha csúnya a pofája, görbe az orra, falán kissé púposán vagy biczegve jár. Heksch Földi sem volt ostoba gyerek; de nem sokat törődött a katonasággal. Nem bánta, ha megbüntették; egykedvűen lement az áristomba, letöri telte köpenyét a priesre, ráfeküdt s olyan nyugodtan aludt, mintha otthon lenne a dagadó párnák között. És épen az „otthon“ miatt büntették meg legtöbbször. Mert Poldi, lia tehette, haza szökött, megevett egy nagy tál tésztát, hajmeresztő dolgokat mesélt a sznbordináczióról, azután mint kinek legjobb rendben a szénája, visszatér a ka- szárnyába. I logy a késés és a meg nem engedett eltávozás miatt nyolez napi kaszárnya-árislomot mér rá a kapitány úr Freivogel, azzal nem törődött.

És ilyen emberek a legalkalmasabbak arra, hogy a katonák ártatlan tréfákat űzzenek velők. Meg nem haragszanak s ha megbüntetik őkel, nem törődnek vele. S mivé lenn a három évre besorozott szegény gyerek a terhes szolgálat alatt, ha maga nem iparkodnék és

nem tudná üres idejét tréfákkal eltölteni! Kevesen jönnének vissza, ha a legterhesebb s legkomolyabb dolgokat is tréfás világításban nem tüntetnék fel. Ha a parancsnak vége szakadt, a spacirsajnosak kimennek a városba, kinek nincs kedve vagy nincs kihez mennie vagy talán a borjú rendellenes kipakolása miatt kaszár- nya-áristomra van kárhoztatva, azok összeülnek, odahívják a bolondot s jót nevetnek esetlen mozdulatain, ügyes élezein. Talán vérző szívvel űzik mókáikat s van közöttük sok, ki a legzajosabb mulatozás idején észrevétlenül odahagyja társait, bemegy szobájába, leborul a kemény ágyba és keserves könyeket hullat az elvesztett otthon fölött.

A parancsnak már régen vége volt. Tizenöt-húsz katona maradt otthon a századnál s ezek összeültek s tréfálkoztak. Önkéntes káplár úr Simay mulattatta a katonákat. Mesélt nekik czifra dolgokat a jogászok életéből, hogyan fognak ki a tanárokon, milyen nagyszerű dáridókat csapnak és több effélét. Firer úr Krajcs jókat nevetett a bolió ötleteken; ő ezt jobban megértette, mint a többi bugris, mert ő sarzsi! kezeire hófehér keztyüt húz, czipőjét infanteriszt Bugyi puczo- válja fényesre, mellét vadonatúj sicbojt verdesi. Hja! a ki az önkéntes urakkal bánni tud, telik annak még esztra-portopéra, kaucsuk-kráglira meg virzsiniára is. Már pedig firer úr Krajcs tudta, hogyan kell az önkéntesekkel bánni. Minden kis dolog miatt raporltal, áris- tommal ijesztgette őket s a megijedt önkéntes szívesen áldozott pár jó szivart vagy egy-egy csillogó húszast, hogy minden bájnak elejét vegye. Firer úr Krajcs sétára készül s úgy látszik a séta költségeit az önkéntestől akarja beszerezni, azért nevet olyan készséggel. Az önkéntes már épen meg akarja őt egy ropogós virzsi- niával kínálni, mikor odajön kapitány úr Freivogel inasa, a sváb Küszter s kérdezi van-e itthon egy államköltséges önkéntes.

Itt vagyok öcsém — veti oda büszkén káplár úr Simay — mi bajod van?-- Azt izenteti a kapitány úr, hogy tessék azonnal felmenni hozzá.

— Valami baj lehet! Szaladok már. Alászolgája firer úr !

S az önkéntes rohant lóhalálban a kapitány úrhoz, firer úr Krajcs meg az egyszer útiköltség nélkül ment el sétálni.

— Kapitány úr Freivogel a harmadik emeleten lakott. Kis cseh ember, de igazságos s mindenek felett szereti önkénteseit. Ritkán büntette őket s gyakran a már bediktált büntetést is elengedte. Csak Heksch Poldi képezett kivételt. Gyakori kimaradása boszantotta az öreg kapitányt s egyre-másra kaszárnya-áristomban volt. Most is Heksch Poldival volt baja, mert alig hogy káplár úr Simay belépett szobájába, már kezdte :

— Szervusz ! Mondja csak önkéntes, otthon van önkéntes Heksch ?

— Igenis kapitány úr! Lent van a századnál s azt mondotta, hogy nem sokára elmegy az önkéntesek kaszárnyába, mert tanulni akar.

— Mi a kő ? Tanulni ? Hiszen akkor nagyszerű átalakuláson megy keresztül. Hát csak hadd tanuljon. Azt akarom magának mondani, hogy Hekschnek ka- szárnya-áristomja van s igy ha innen a századtól hazament a maguk kaszárnyába, onnan már nem szabad kimozdulnia. Holnap reggel jelenteni fogja nekem, otthon maradt-e vagy nem ? Megértett ?

— Igenis, kapitány úr! Holnap reggel jelenteni fogom, Heksch otthon maradt a kaszárnyában vagy nem !

— Jól van! Elmehet!

Önkéntes Simay szalutált, katonásat fordult s ballagott le a századhoz. Ott azt mondották neki, hogy önkéntes Heksch épen most ment el a kis kaszárnyába.

Az önkénteseknek külön lakosztályuk volt. Rongyos, kis kaszárnyában, mely csak egy század elhelyezésére volt elég, voltak bekvártélyozva. Inspekcziós tiszt nem zaklatta őket, a szolgálattevő firert vagy őrmestert meg nagyon könnyen lekenyerezték. Természetes, hogy ily körülmények között szabad idejüket csinytervek koho- lásábau töltötték el.

Káplár úr Simay nem találta a kaszárnyában Hek- schet. Bizonyára megint hazament szüleihez vagy a mi még valószínűbb, kedvesénél, Csiffáry Olgánál időzik. Simay nem törődött ezzel, hiszen akármikor jön haza, csak haza jöjjön, azt fogja jelenteni a kapitánynak, hogy Heksch nem mozdult ki a kaszárnyából. Lassan- lassan valamennyi önkéntes haza jött, csak a kaszár- nya-áristáncz hiányzott. A fiúk nem feküdtek le; beszélgettek, kritizálták tisztjeiket s úgy várták haza a szökevényt. Mar előre kieszelték, hogy fognak ráijeszteni : itt volt a brigatéros vizitálni a kapitány úrral és