Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-21 / 25. szám
XIII. évfolyam. 25. szám. Vácz, 1891. junius 21. KI.éFBflKTSCSí A Hl: negyed évre í írt .>0 kr. házlioz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Sildig fi líSKTÖWKO FS M1 AílíHE IVATA I,: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk visíza. Bérmentetten leveleket nem fogadunk cl. HIltnETKNEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. ÍV y i I 1-1 é r : sora ...........................................................SO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál ISO kr. Mükiálíitás Váczon. A váczi múzeum-egylet, egyesülve több lelkes műbaráttal, az őszi gazdasági kiállítás alkalmával egy helyi érdekű műkiállitás rendezését határozta el. Örömmel üdvözöljük e kiállitás tervét. A gazdasági kiállitás mutatni fogja föld- és szőlőművelésünk jelenét, tapasztalatokkal gazdagítja jövőbe néző törekvéseinket, mig a műkiállitás a múltnak és a művészet iránti szere- tetünknek tárja fel képét. Városunk és vidéke nagy múltjának földből kiásott emlékeit, a művészetnek egyes gyűjtőinknél itt, és a környékünkön, őrzött kincseit még összegyűjtve úgy sem látta közönségünk. Ha tájékozzuk magunkat gazdasági erőink felől, lássuk a műérzéket is, mely társadalmunk különféle rétegét áthatja. Ebben is van erő és egy nagy erkölcsi tőke, mely vetekedik a gazdasági siker jelentőségével. A régészettel s a régiségek gyűjtésével önkéntelen vele jár a történeti múlt kegyelete, melynek hijával nem volt el soha nagy nemzet a világon. Egy piczi cserép' vagy érczdarab a régmúltból gyakran többet magyaráz, mint a könyvek kötetei. A művészet erkölcsnemesitő erejét pedig a föld minden művelt népe bizonyltja. Művészet nélkül nincs eszmény, eszmény nélkül meg a mindennapi élet kenyérkereső gondján túl nem bir emelkedni sem az egyesnek, sem a társadalomnak munkája. Mit őriz a múltak emlékeiből gyűjtőink kegyelete, mit bir a művészetből városunk és vidékének társadalma, azt lesz hivatva mutatni a tervezett kiállitás. Nem várunk tőle se világra szóló nevezetességek, se nagy műkincsek felfedezését. Jól tudjuk, hogy társadalmunk szegény, s a rég múltak műkincseit megsemmisítette a török dulás, s a Rákóczi ellen pórtyázó ráczok pusztítása. A múlt századnak alig volt művészete hazánkban, s a jelennek fejlődése abban az időben kezdődött, midőn társadalmunk va- gyonosodását nehéz körülmények hosszú időre megbénították. Hanem azért, ha a kiállitás művészeti sikere nem lesz is teljes, bízunk benne, hogy az lesz erkölcsi sikere. Váczot eddig mindig úgy emlegették, mely nem hazája semmi művészetnek. Még a jobb időkben is bizonyos sivárság hírében állott közszelleme, melyről lenéző mo- solylyal beszélt a szomszéd főváros irodalma. Hatvan évvel ezelőtt Kazinczy, midőn Váczra tért pannonhalmi útjában, olyan kicsinylőleg szól székesegyházunk képeiről. Az egyiket éppenséggel valóságos »blasémiának« nevezi a »mesterség istene s a szent hely ellen.« Migazzi mozaik művű arczképén s a templom építő három püspöktársáén kívül, eltávolíttatni kívánná valamennyit. ügy szól Váczról, mint az athéni görög agykor Boeotiáról. És így szólották azóta is rólunk mindenkor. Ezt a tévhitet fogja lerontani a tervezett kiállitás. Meg fogja mutatni, hogy köztünk is lakik művészet és sok értékes műtárgyat őriz műbarátaink buzgalma! Éppen ezért nem hiúságot, de hazafias dolgot cselekszik, ki műtárgyait a kiállításon bemutatja. Hadd lássa a nagy közönség, hogy ebben sem vagyunk hátra, és Vácz számot tevő hely a műérzék és vele járó közművelődés dolgában is. A kormány statisztikai hivatala évekkel ezelőtt nagy szorgalommal íratta össze az ország műveltségének bizonyságául a vidéki magánosok könyvtárait. Felkutatott minden vidéki könyvkedvelőt, hogy könyvei számával tegyen tanúbizonyságot a nemzet szellemi haladásáról. Csakhogy nem pusztán a könyvgyűjtemények bizonyságai a nemzet művelődésének. A műtárgyak is épp olyan fontos tanúi annak. Es ha kiállításunkon csak részben lesz is ott mindaz a műtárgy, melyet városunkban és vidékén tudunk, teljes lesz az erkölcsi siker, és örvendetes példáját fogja mutatni vidékünk műveltségének. Az is egy uj és értékes adat lesz a nemzeti közművelődés statisztikájához, melyet gyarapítani mindnyájunk kötelessége. De városunknak is meg lesz belőle a haszna. Emelkedni fog általa szellemi szinvonola és jelentősége ! Legyenek üdvözölve hát e kiállitás rendezői és kiket minél számosabbat kívánunk, annak lelkes kiállítói! Ők úttörő munkát végeznek. Kísérje azt minél teljesebb siker, hogy városunkra is dicsőség áradjon belőle ! Kapuzárás előtt. A tikkasztó hőségben ülésező honatyák bizonyára irigy gondolatokat táplálnak magukban nagyreményű fiaik iránt, kik a Múzsák szentelt csarnokait rövid nehány nap múlva elhagyják, hogy a tiz havi fáradalmakat kipihenhessék. Kapuzárás előtt vagyunk! A tantermek ajtai bezárulnak ifjaink mögött, kiknek egy része arra a pontra jutott, hogy pályát válaszszon. Korántsem szabad hinnünk, hogy ez iíjainknak valami közönséges, könnyű gondot adna. Attól függ, váljon van-e bennük komoly törekvés, avagy kongó üres lények, úgynevezett gigerlik. Mert bizony nagyon kell tapasztalnunk, hogy ifjaink jó formán csak is e két elnevezés szerint osztályozhatók. Ezer meg ezer családban merül fel most a kérdés: mi legyen a fiúból? Vagyoni viszony, pártfogás, családi tradicziók mind figyelembe vétetnek, de sokszor a már-már helyes irányú megállapodást az előítéletes ferde nézel teszi tönkre, s egy csapással üti agyon, minek azután rendszerint a jobb sorsra érdemes fiatal ember lesz áldozatává. Szerencsétlen pályaválasztás által tömérdek szép remény foszlott széjjel; s hány halai ember jövője lett már az által semmivé! A csak kevéssé is vagyonos polgári osztály biztos részint egyházi részint hivatalnoki pályára óhajtja hát adni. Ezeknél ez a fő törekvés. Pedig mennyivel előnyösebb volna iparunk fejlődésére nézve, ha a vagyonosabb iparos osztály gyermekeiből az annyira kívánatos intelligens iparos nemzedék állhatna elő. Az egyházi pályára irányuló törekvést, bármely vallásfelekezetnél is, értjük. Ott, aki tanulmányait befejezte, biztos, habár sokszor nem éppen fényes anyagi jólétet szerez magának. De midőn a tisztviselői, főleg a kisebb hivatalnoki pálya felé özönlik az iparos sarjadék, annak már kevésbbé látjuk be helyességét. A czifra nyomorúság sehol sem jelentkezik mez- telenebbül, mint éppen a kisebb javadalmazásu tisztviselői osztálynál. A most folyó parlamenti viták nem egy oldalról világítják meg a kis tisztviselő anyagi helyzetét; s talán e vitáknak lesz annyi hatásuk, hogy legalább is nehány száz hatal embert, ha nem is éppen mindjárt, de a közelebbi években, elriaszt e pálya göröncsös útjáról, melynek tekervényes labyrinIlijéből nincs kivezető Ari- adne-fonalunk, nincs még szolgálatai pragmatikánk sem. A pályaválasztó ifjúság, előnyére, ezt is csak most tudja meg a folyó vitákból. A középosztály gyermekeit ügyvédekké, orvosokká, bírósági s megyei tiszviselőkké neveli, s csak kivételesen tér el itt-ott a családi tradiczióktól. Mint rendkívüli eset tűnik fel, ha a közép- osztály gyermeke a kereskedői pályára lép. Pedig nagyon óhajtandó volna, ha a vagyonos középosztály tömegesebben keresné fel a kereskedői pályát, és pedig főképpen azért, mert kereskedelmünket teljesen magyarrá gyúrná át, milyennek mai napság a legjobb akarat mellett sem mondhatjuk, legfölebb csak az esetben, ha önmagunknak hízelegni akarnánk. Pedig számtalan példa tanúsítja, hogy a középosztálynak kereskedői pályára lépett sar- jadékai, éppen ezen osztályhoz tartozásuknál fogva, a kereskedő-világban kiváló szerepet visznek, s oly tekintélynek örvendenek, minőnek esetleges tradicziónalis életpályákon sohasem örvendettek volna. ügy gondoljuk, hogy nehány évtizednek le kell még zajlania, mig odajutunk, hogy az egyes pályák iránt való előítélet még csirájában is kivész. Mig a középosztály gyermeke a gyógyszerészben is csak finomabb kiadású kalmárt lát, addig e téren nem fogunk vezérszerepet játszani, s addig nem is lesz leslestől-lelkestől magyar jellegűnek nevezhető hazai kereskedelmünk. Hanem van egy pálya, melyet a polgári osztály gyermekének éppen úgy, mint a közép osztály fiainak hazafias kötelessége volna lehetőleg okkupálni. Értjük a katonai pályát, illetve a császári és ldr. hadsereg magyar ezredéinél, valamint a magy. kir. honvédségnél lévő tiszti állásokat. Intelligens fiatal embereink sehol, egyetlen pályán sem érik el azt, mit a katonai pályán. A húsz-huszonkét éves fiatal embernek már oly anyagi ellátása van, aminőt hasonló korban kevés pályán, és csak kivételesen érhetni el s mai időben a katonai pálya is éppen úgy kenyérkereseti pálya, mint bármely más. Ezen előnyös anyagi körülményen felül különben hazafias kötelességünk is volna okkupálni a tiszti helyeket. Ne véljük azt, hogy ottan talán megszűnnénk magyarok lenni. A hazánk fiaiból szervezett magyar ezredek most is, mint azelőtt, mindenkor megtartották magyar jellegüket. A magyar szellem kiválólag meg van minden magyar ezredben; s a magyarság nem akadály abban, hogy olt előre ne haladjanak fiaink. Ha kötelességeinket híven teljesítjük, előrehaladásunk biztosítva van. Egész lelkesedéssel ajánljuk újainknak a katonai pályát, s ismételjük, hogy ott is tért foglalni hazafias kötelességük, főleg ha tudják azt, hogy legmagyarabb ezredeink tisztjei is csak alig harmadrészben született magyarok. Magyar ezredeink soha kétségbe nem vont magyar szellemét fokozni az intelligens magyar ifjúság van hivatva az állal, ha tömegesebben választja a katonai pályát, s ha a tiszti bojtra, mint egy-éves önkéntes, nemcsak műkedvelés- ből törekszik, hanem ha a katonai pályát kenyérkereseti pályának is tekinti. Modor.
