Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-06-29 / 26. szám

XII. évfolyam.

KI «fizetési ár» : évnegyedre

..........................I frt iíO kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: 10 kr.

Kapható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.)

Hirdetések:

Nyilt-tér:

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

..........................30 kr

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg iUetélc

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők)

Vúcz, Gasparilc-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Felhívás előfizetésre.

Jelen számunk utolsó lévén ez évnegyedben, bátorkodunk felhívni tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek.

A »Váczi Közlöny« előfizetésiára, helyben a házhoz hordással, vagy vidékre postán küldéssel

évnegyedre......................I frt 50 kr.

Helybeli előfizetőink a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig posta- utalvány utján eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket.

Egyúttal hátralékos előfizetőinket kérjük,hogy tartozásaikat mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek.

A ,,Váczi Közlöny“

szerkesztősége és kiadó- hivatala.

Nyilvánosságot kérünk!

V á c z, 1890. juu. 26.

Városunk intéző köreiben, hetek óta bizonyos mozgalom észlelhető arra nézve, hogy a f. évi aug. 16—20. vagyis szent Rókus hitvalló és István király ünnepei közé eső öt, amúgy is látogatott szép nyári napok alatt egy emlékezetre méltó, tanulságos régészeti kiállítás jöjjön létre.

Az előkészítő bizottságba be is választottak három tagot, azonban a kik azért-e, hogy a megbízatást csak rábeszélésre fogadták el, avagy, hogy a saját erejökbe keveset bíznak : maguk is azt látszanak kérdezgetni, hogy hát tulajdonképen meg lesz-e az a kiállítás, s mikor és hogyan fognak a mi műkedvelő szemeink gyönyörködni azokban az elavult, forgalomból kiment ócskaságokban?

Addig, mig az előkészületre megkívántaié idő el nem múlik, szerény véleményünk szerint a sajtónak kötelessége ’e tekintetben felszólalni. Ha rendezünk ilyen kiállítást: méltóztassanak az előkészítő bizottság tagjai serényen, haladéktalanul munkához fogni; ha pedig abban marad: tessék e részben úgy a megbízást indítványozó köröket megnyugtatni, valamint a város felbiztatott, művelt közönségét a dolog mibenléte felől kellőképen tájékoztatni.

Az előkészítő bizottsági tagokra nézve bátrak vagyunk e helyen indítványozni, miszerint azok száma a helybeli kegyestanitőrendi tanárok közül legalább két taggal, a város polgárai közül egy- gyei dr. Freysinger Lajossal, mint szakférfiúval kiegészítendő. Eltekintve azon műbecs- csel bíró ereklyéktől, a melyeket 1847. aug. 16. a magyar tudományos Akadémiában a boldog emlékű Schi r k h u b e r Móricz kegyes r. áldozópap bemutatott volt, tudomásunkkal ez idő szerint a piaristák helybeli könyvtárában még a következő nagybecsű okiratok, mint a kiállítás tárgyai, feltalálhatók. Ugyanis 24 pergamen és 4 papír tekercs, mint a magyar történetírás forrásai, ezek:

a) 1600. május 27-ikéről Ibrahim fővezér K u n István és Vargha Miklós állal küldi Nán- dor-Fehérvárról az élelmezés tárgyában ;

h) 1662. Kucsuk Mehemet pasa, Budavár parancsnoka a sopornai bírónak. Ez az okmány többször napvilágot látott, magyar fordítását C—h I—f is közié az 1855. évi »Magyar Sajtó« 96-ik számában;

r) 1679. feb. 2. a török császár .levele az orosz csíki kadiaknak, melyben a császár a por- J tára járó követeket, és minden marii áj okai. immunizálta a Dunán általköltözésben való hajóbér fizetéstől Bogarasban. Hozta Naláczy István;

cl) 1679. jun. 24. A magyarok megbékéltetése felöl, hozta a fővezér Agája Vindzre (Vinczre);

e) 1679. szept. 27. Fővezér Muszt af a pasa levele Ebesfalvára, hozta Sárossy Jánor úr.

f) 1679. szept. 27. Császár levele, hozta A c hmet aga Ebesfalvára ;

g) 1681. decz. 9. Fővezér Musztafa pasa levele, hozta Kassai András Fejérvárra ;

h) 1682. aug. 20. Budai vezér Ibrahim pasa levele Nádudvarra, a táborba, az ágyuknak elhagyása és az élés felöl:

i) 1683. jan. 27. Fővezér levele, hozta Oszmán aga kapucsi pasa, Drinápolyból Ebesfalvára a táborba készülésről;

h) 1683. mart. 2. Szultán Méhemet, Apaffy Mihálnak a táborba küldendő szekerek felől Drinápolyból. — E levél magyar fordítását is közölte a fentebb említett szerzetes, a »Magyar Sajtó« 1855. évfolyamában ;

/) 1683. ápr. 3. Császár levele az élés elengedése és a táborba menetel felöl, hozta Sárossy János úr Fogarasba;

ni) 1683. ápr. 7. A tömösvári Achmeth pasa levele lóvásároltatás felöl R e c s e b agája hozta Fogarasba;

n) 1684. febr. 9. Musztafa pasa levele a budai táborból 100,000 kila gabonának siettetése felöl, mely az adóba tudódik;

u) 1684. oct. 31. Ibrahim pasa fővezértől hozta Újvári a Portától Fejérvárra, Tö k ö lyi görög püspök, és holmi ellenségek iránt való válasz tétel ;

p) 1685. jan. Fővezér levele az élés elengedéséről Ebesfalvára hozta, Rácz János;

q) 1685. ápr. Feő követ Mikó István ur hozta Fogarasba, Fővezér I b r a h i m Basa levele ;

r) 1685. jun. hozta egy tatár posta Drinápolyból Porumbakra Fővezér levele T ö k ö I y i jószága felől;

s) 1685. oct. 24. A török szerdái’ levele, a maga tatár postája hozta Fej érvárra Eszékről a táborból;

1) 1687. mart. 24. Feő vezér levele Rácz János hozta Sárkányba, hűségre int, az adót sietteti;

u) 1687. juh 5. Sárossy János ur hozta Zemlin mezéről Balásfalvára Fővezér levele az adónak administraliójáról;

v) 1687. aug. 20. Feő vezér Szül imán Pássá levele az Egerbe szállítandó élés felől Radii óira hozta Paládi;

x) Egy kocsi és ló felől;

y) Pécsről hozta Inczédi Mihál küldte volt oda Váradi pasa debreczeni embertől ;

z) Magyar levél a budai pasától az elszegényedett debreczeniek adójának leszállítása tárgyában ;

an) Fővezér Ibrahim pasa Apaffy Mihálnak az adó tárgyában Drinápolyból (magyar levél). Ennek szövegét, nem tartotta szükségesnek a fentebb idézett hírlap közzé tenni;

bb) cc) és dd) török levelek, tartalmi kivonat nélkül.

Megvannak a t) u) és v) betűk alatt itten felsorolt okiratok magyar fordításai is; úgy hogy hét t ö r ö k o k m á. n y m a g y a r f o r d i t á s a volt már ezelőtt harminczöt esztendővel ismeretes, a mikor is a váczi kegyes l. rendi ház könyvtárnoka figyelmeztette Török Jánost és általa mindazokat, a kik ezen okiratokat a magyar történelem czéljaira kellőképen felhasználhatják, misze- | rint »atud’ósrendfőnökbizonynyalszi- Ivesen fogja azok i g é n y b e v é t e 1 é t m egen g e d n i!«

Török János maga törökül nem tudott; de igen is kilátásba helyezte, hogy a köztiszteletben álló Paur Iván, a herczeg Eszterházy-féle javak ügybuzgó levéltárnoka, Sopronban, gondoskodni fog azoknak magyar nyelvre való lefordításáról. A világ azóta sokat haladt, Szilády Áron, Vámbér y, Velics stb. egész otthon vannak a török nyelvben, itt volna tehát az ideje, hogy e pergamen tekercsek a váczi régészeti bizottság utján közkincscsé válhassanak!

Olyan kincs ez uraim, a mik itt fel vannak sorolva, miszerint az még a Királyhágón túl is számot tenne!

Méltóztassanak ezek szerint e kincseket, a haza, a tudomány, az irodalom, szóval a közművelődés érdekében közszemlére kitenni; Írjon hozzá a rendező bizottság valamely szakértő tagja népszerűén tartott magyarázatot és mi bizton reméljük, hogy azok megtekintése, nem, tanulmányozása szempontjából nem egy tudós vagy műkedvelő hazánkfia rándul fel a fővárosból, s városunk területén egyúttal azt is szemügyre veszi, a mit Váczon mi még senkinek se mutogattunk : a régi »Uscenum« romjait, melynek ezredéves düledékei fölé rakták a honfoglalás előtti barbárok a»Waitzen« erős várbástyáit, a melyek hegyibe épült fel a magyarok »V ácz« városa, hogy mint a római pápák tiarája háromszorosan képviselje, a megdicsőült, a szenvedő, a küzdő anya- szentegyházat, a melyen nem fognak diadalmaskodni — ha a magyarok Istene úgy akarná, — még a Belzebub vaskapui sem !

Nyilvánosságot kérünk!

F. I.

Elmélkedés az iskolai év végén.

(Tekintettel a népiskolákra.)

Az iskolák táblájáról ismét letörültetett egy szám, hogy két hónap múlva helyet adjon a következőnek. Ismét lefolyt egy év, melyre csak tiz hónap előtt félős kíváncsisággal tekintettek kezdő iskolásaink, némi aggodalommal "a gyöngébb, az önbizalom bizonyos nemével a jobb tehetségek, reménynyel a gondos szülők és tanítók, — lefolyt. Az aggodalmakat új aggodalmak, a reményeket új remények váltják nemsokára fel : igy van ez megírva az egymásután könyvében.

Az iskoláztatás kérdése újabb időben tagadhatla- nul nagymérvű lendületet vett. Az érdeklődés érzete felébredt társadalmunknak csaknem összes rétegeiben és méltán.

Mert nagy jelentőséggel birt ugyan mindenkor, de bir különösen napjainkban az iskola, az elemi oktatás. Bizonyos mérvű tanulság minden életpályán szükséges. S éppen azért ma már nem tarthatjuk elegendőnek, hogy az iskolák ügyei ne legyenek elhanyagoltak, hanem azt kívánjuk, hogy azok virágzók legyenek. Kívánjuk, hogy minden iskola-köteles járjon iskolába, s hogy ezen kötelem ellenében hitvány ürügyek mentségül ne szolgálhassanak. Egy szóval azt kívánjuk, hogy az iskoláztatás minden esetben teljes erélylyel gyakorlatba vétessék.

Teljes elismeréssel adózunk itt azon nagyérdemű férfiaknak, kik e téren már eddig is sokat, nagyon j sokat tettek, s városunk alsóbb osztályát kiemelték I azon hínárból, melynek hajtásai hosszú időn át csak egy virágot termettek, s ennek neve: nem jártam én iskolába. Ma már a legtöbb szegény ember is járatja gyermekeit, mert belátja, hogy az iskolázás ma már az idők kényszerítő követelménye.

Lehetetlen azonban ignorálnunk azon sajnos körülményt, hogy még mindig akad városunkban, leginkább a végeken, akárhány gyermek, ki iskolába nem jár. Egyiknek kis testvérét kell dajkálnia, a másiknak ruhája nincs, egy harmadik atyjának hord enni: szóval