Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-06-22 / 25. szám
XII. évfolyam. 25. szám. Váoz, 1890. junius 22. 7 LiU TI ES VI n n 'ARSÁDALI Illőti/.dési ára.: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A házak számozása városunkban. Az 1890. évi IX. lörvényczikk értelmében a jövő év első napjaiban hazánkban országos nép- számlálás lesz. Ennek előkészítése végeit a belügyminiszter most elrendelte, hogy a házak számozását az ország összes városaiban és községeiben egészítsék ki, vagy a hol még eddig a házak egyáltalában nem voltak számozva, olt a számozást szigorúan és pontosan hajtsák végre, mert az egész népszámlálás alapját a házak számozása lógja képezni, amennyiben a házszám fog ellenőriző anyagul szolgálni arra, hogy a népszámlálásból semmiféle épület és lakója ki nem hagyatott. Egyben a rendelet azt is kimondja, hogy a házak számozásának legkésőbb ez évi október végéig az ország valamennyi községében foganatosítva kell lennie. E miniszteri rendelet éppen kapóra jött és alkalmul szolgál nekünk a házak számozását illetőleg észrevételeinket megtenni és ama mozgalmat, mely ez irányban, az utczák elnevezésével egyidejűleg, városunk vezérférfiait foglalkoztatta, újból napirendre hozni. Az eszme, mint éppen az imént említettük, nem újság nálunk, mert dicséretére legyen mondva, Dr. Freysinger Lajos városi képviselőnek és közreműködő társainak, a házak rendszeres számozásának általuk helyes felfogással tanulmányozás alá vett ügye már 2 évvel ezelőtt annyira előrehaladt, hogy már csak az ajánlatot tett fővárosi ezégek »minta-számai;« várták további sorsuk eldöntését. Hogy az ügy mindezek mellett nem érte még el az effektiv stádiumot, azt azon sürgősebb természetű reform-munkálatok okozták, melyek — mint immár készek — hirdetik vezérférfiaink lankadatlan tevékenységét. De tapasztalatból meggyőződtünk, hogy ve- zérférfiaink — bona occasione — készséggel pótolják az esetleges mulasztást s miután a fent idézett miniszteri rendelet lolytán elérkezettnek látjuk az időt, hogy a házak rendszeres számozása még a nyár folyamán városszerte keresztülvites- sék, — czélszeriinek tartanók, ha a pénzügyi bizottság haladéktalanul hozzálátna félbenhagyolt munkájának befejezéséhez. Távolról sem sejthetjük, hogy a bizottság ez ügyben, milyen álláspontot foglal és miként óhajtja annak technikai részét megoldani: ez okból nem is bocsátkozhatunk annak elbírálásába. Annyi tény, hogy a házak számozása évtizedek előtt oly eklatáns rendellenséggel és primitiv felfogással lett nálunk eszközölve, hogy mi »ben- szülöttek« sem vagyunk képesek azokon eligazodni, annál kevésbbé az idegen ; az is köztudomású, hogy városunkban egész utczákat találunk — különösen a külső részeken — hol a házszámnak nyomát sem látjuk ; végül —- reméljük — azt is tudja a t. bizottság, hogy utóbb számos oly uj lakóház is épült, amely szintén nincs számmal megjelölve. Ha mindezekhez hozzá veszszük a miniszteri rendelet azon intézkedését, mely szerint a számozás kiterjesztendő minden néven nevezendő olyan épületre, melyben emberek laknak, valamint azon házakra is, melyek még a számozáskor nincsenek ugyan befejezve, de télen át szintén lakásul szolgálhatnak : — a magunk részéről első sorban a város területén épült lakóházak összeírását sorolnék a teendők közé, mert csak ez alapon tájé- kozódhatik a bizottság a számozás végrehajtásának technikai részében. Ami pedig a beosztást illeti, e részben Budapest főváros számozási rendszerét ajánlanék elío- i gadhatónak; vagyis olykép, hogy az »1« számmal kezdett minden ulcza egyik oldala páros, a másik pedig páratlan számokkal láttassák el. Könnyebb tájékozás kedvéért, még azt is óhajtanók, ha a házszámok tábláin egyúttal az illető utcza elnevezése is fel lenne tüntetve. Egyelőre ezek lennének észrevételeink a házszámozást illetőleg s ezeket azzal a kérelemmel ajánljuk a t. pénzügyi bizottság figyelmébe, hogy alkalomadtán azokat felhasználni szíveskedjék. Az iskolaév végén. Tanulók és tanítók egyaránt izzadnak az iskolai év végén rájuk nehezedő nyári hőség lankasztó nyomása alatt, hogy pár nap múlva annál édesebb legyen rájuk nézve az arany szabadság élvezete, melynek elő- érzete még a roskadó erőt is képes felvillanyozni és megaczélozni a túlfeszített szellemet a vizsgálatok döntő műveleteire. Magyarországon sokat tanul az ifjúság, de keveset tud és ez a baj onnan ered, hogy közoktatási kormányunk csak az utolsó években szentelte egész figyelmét a népoktatás fontos feladatának. Még nehány év előtt a közoktatási politika minden bőkezűsége abban kulminált, hogy a felsőbb oktatás rendszerébe bizonyos egyöntetűséget hozzunk, a népnevelés ellenben semmiben se haladt előre; hagyták staglálni abban a helyzetben, melybe az ötvenes évek nemzetellenes kormány- rendszere taszította. A felejthetlen Eötvösnek ezekkel a közoktatási viszonyokkal szakítani kellett és uj rendszert teremteni; de hogy ezt elérhesse első sorban olyan tanférfiakról is kellett gondoskodnia, kik a változott viszonyokhoz megváltozott szellemmel járulhattak. És éppen itt bukkant a legnagyobb akadályokba a lánglelkü miniszter, de honszeretete és lelkesedése minden nehézséget leküzdött. Olyan intézményeket léptetett, életbe, melyeknek a legjobb tanerőket köszönhetjük. És mikor Trefort a közoktatásügyi tárczát átvette, már a talaj egyengetve volt és csak el kellett vetni a magot, hogy áldásos termést várhassunk. Trefort [meg is tette kötelességét. Mindent megmozgatott, hogy a nemzeti kultúra haladását előmozdítsa, ámde fájdalom nem mindig találta meg a helyes eszközt a helyes munkára. Akár hány helyről hallottam felhangzani : —- Ah! ez a Csuka! — A mi czigányunk. — Ez aztán az igazi! Milyen másképen hangzik ennek a hegedűjén az a nóta! S a mikor aztán a Csuka felhagyott a kesergővel s rágyújtott arra a csárdásra, melyet csak ő tud nekünk igazán húzni, — a lelkesedés szállta meg a lelket s olyan rosszul esett, hogy szünóra van, nem lehet rakni végnélkül szakadatlan. De hát — arra gondolva, hogy majd kipótoljuk máskor — megelégedtünk a hallgatással is, hiszen az is olyan élvezetet nyújtott, mint az idegenbe költözött embernek- az édes hazai nyelv. Mert hát akár hogyan húzta volna is az a barna jövevény: — azért az elsőséget csak a mi Csukánknak adtuk volna, mert hát ő — a mienk. A honi pedig — még a czigányban is — mindig az első. Csak azután azt akarjuk, hogy ezután is megfeleljen kivánatainknak a Csuka! Ne kapja el soha a hiúság, maradjon mindig vá- czi, megbecsüljük őt itt is úgy a hogy megérdemli. Eladd húzza Banda Marczi a pestieknek a „Cserebogarat,“ — Csuka maradjon egészen a mienk. És most, hölgyeim, a kik idáig elkísértek, Önökkel akarok leszámolni. Azt hiszem fogadásomnak — melyet föntebb tettem — teljesen megfeleltem. Nem mondtam semmi rosszat a Csukáról, sőt mód nélkül megdicsértem, úgy hogy ha ő ezt elolvasná, nagyon büszke lenne rá. De hát én is megkérem a jutalmat. Juttassanak kérem abból a méz édes mosolyból nekem egy keveset, nevető szemeikből küldjenek egy sugarat — és én azonnal saldirozom a számlát. Nemó. A „Yáczi Közlöny“ tárczája. A Csuka! Ne akarják elpaláslölni, kedves hölgyeim, azt a meglepetéssel vegyült édes mosolyt, mely arczaikon fakad, mikor megpillantják felül ezt a nevet: Csuka. Ah! hiszen ez a mi czigányunk ! — A ki annyi édes órát szerzett már nekünk! — A kinél jobban nem tudja húzni azokat a jó ropogós csárdásokat még talán a — Rácz Pali sem ! — A derék Csuka. És aztán kíváncsian olvassák tovább e czikket, vájjon mit irhát valaki a Csukáról? Talán ócsárolni akarja? No, hiszen csak azt próbálja meg! Ha még nem érezte a szép szemek haragos füzét, majd megérzi most. Nem jó lesz velünk kikötni. Vagy talán dicsérni akarja? No, akkor megbocsátunk neki, még azért is, hogy Írni merészel. Szinte látom, hogyan simulnak el a haragos felhők, melyek bizony nem is illenek a mosolygó égre; mint nyílnak mosolyra azok a picziny ajkak, melyek előbb még szidásra voltak készen és a szemekből eltűnnek a villámok s helyöket az a jótékony sugár foglalja el, melynek fényénél olyan édes sütkérezni. Ne féljenek, kedves hölgyeim, dehogy merek én önökkel kikötni. Hiszen a főelvem az, hogy asszonynyal, leánynyal soha újjat ne húzz ! — És ha már elvem, meg is akarom állani. (Hogy eddig megtartottam, csak önökre hivatkozom. Volt-e panaszra okuk én ellenem eddig? Nem alá vetettem-e mindig magamat akaratuknak? csak egy pillantás kellett valamelyik bűvös szemből és én azonnal le voltam győzve.) Miért akarnám tehát most a mosolyt felcserélni a haragos felhővel? Miért idézném elő a vihart, mikora derüli eget is élvezhetem? Csak mosolyogjanak önök és én fogadom, hogy a Csukáról csak dicséretest fogok mondani. De hát lehet a Csukáról rosszat is mondani ? Pia tud valaki, ám mondjon, én nem tudok. Én csak azt tudom, hogy a Csuka nem hiába ked- vencze a váczi közönségnek, de meg is érdemli! Nótái tele vannak zamattal, és a fő : lelkesedéssel és kedvvel. A mellett mindig eltalálja a közönség gondolatát s ahhoz alkalmazkodva teszi hegedűjére a nyirettyűt. Csárdásai könnyed, játszink s mindig talp alá valók. De hát ennek a megítélésére Önöket hívom fel, hölgyeim, kik annyi élvezetes estét tánczoltak már át a Csuka nótáin. — Tudom, hogy önök mellette fognak szavazni, mert hiszen már a neve is emlékezetbe hozza az elmúlt telet, a mely bővében volt mulatságnak, táncznak s azok a kis lábak, melyek fáradhatlanok, igazán kitombolhatták magukat. — Meg aztán már csak azért is a pártjára állanak, minthogy én is az önök akaratának vetettem magam alá, s megállóm végig, hogy csak jót irok a Csukáról. Ne féljenek Önök, a Csuka is hálás fog érte lenni s a legközelebbi mulatságon nagyobb animóval fogja játszani azokat a nótákat, a melyekre még a csabai vasúti baleset sebesültjei is tánezra fognak perdülni. A váczi fiatalság — engedjenek meg hölgyeim, hogy Önökkel egy sorban emlékezem meg rólok is — a legközelebbi hangversenyen egy kissé tüntető modorban ugyan, de ügyesen adta tanújelét a Csuka iránti szeretetének. Tanulhattak belőle azok, a kik a más országból hozott barna művészekkel akarták pótolni a mi jó Csukánkat. Nekem tetszett az a kis tüntetés s azt hiszem Önöket is — a kik immár szövetségeseim lettek s akarva — nem akarva velem kell tartaniok — jótékonyan érintette a hazai hang. Mintha a füzes enyhe levegője csapta volna meg az ember arczát.
