Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-05-18 / 20. szám
XII. évfolyam. 20. szám. Elíifl'/.elésl ílra.: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : lO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések; Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza lói. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Vácz, 1390. m i j j D U j DA 'ARSADA A jegyzői tisztségek betöltése. Vármegyénk alispánja a holnapi napra tűzte ki a városi fő- és aljegyzői állásoknak választás utján leendő betöltését. Pályázók elegen vannak úgy a fő-, mint az aljegyzői állásra; egyik több, a másik kevesebb kvalifikáczióval, ele annál több hivatali routinnal és egyéni tulajdonokkal bir. így tehát a választás nem lesz könnyű még akkor sem, ha a képviselőtestület a saját meggyő- ! ződését mellőzve, az érdek befolyásának enged utat. Nem kisértük figyelemmel a kortes mozgalmakat, de ha az érdekharcz hevében a kortes befolyás máris elzárta volna az igaz érdem elől a boldogulás útját: úgy még idején levőnek tartjuk »vétónkat« a közvélemény nevében felemelni és a lelkiismeret kérdését felvetni azokkal szemben, akik nem a város érdeke, hanem az egyéni befolyás hatása alatt gyakorlandják választói jogukat az urna körül. Ezt pedig teszszük annál nagyobb joggal, mert mindkét betöltendő tisztség oly fontossággal bir a város jövő administrácziójában, hogy az ez irányban esetleg eltévesztett választás — miután a jelöltek élethossziglan választatnak — örökös lidéreznyomásként nehezedhetik a jórairányult előrehaladás útjára. E részben a kijelölő bizottságtól sokat várunk. Ennek módjában áll a pályázók sorát megrostálni és csak olyanokat kandidálni, kiknek led- hetlen jelleme és képessége megfelel azon kivánalmaknak, a melyek a szőnyegre került tisztségek közmegelégedésszerü betöltéséhez hozzá • fűzvék. \ Nem elég maga a kvalifikáczió, jóllehet ez a leglényegesebb kellék. Mi az egyéni ériekét, valamint azt, hogy a jelölt mennyire van tisztában hatásköre fázisaival és városunk viszonyaival: épp oly fontos tényezőnek tartjuk, mint azt, hogy a jelöltnek előélete elég garancziát nyujl-e jövő ténykedésére nézve. Ha a kijelölés ez alapon történik, úgy a választás is csak oly formán üthet ki, hogy az a közvélemény aprobácziójával találkozand. Mi nem akarjuk senkire sem ráoktrojálni a mi álláspontunkat. Ez nem is a hivatásunk. De azt, hogy a közvélemény megnyilatkozását tolmácsoljuk és az elhamarkodásnak útját álljuk, szoros kötelességünknek ismertük mindenkor és annak tartjuk a jövőben is. ügy hiszszük, elég volt már a sógorság- és komaságból; győzzenek ezúttal, miként a közelmúltban is: a közvélemény jelöltjei. Csakis az ily választás lehet megnyugtató és áldásos városunkra nézve. Vácz régi czéhszabályairól. A régészeti bizottság valamelyik értekezletén reményünket fejeztük ki a fölött, hogy a váczi ezéhek régi okmányait sikerülni fog a váczi muzeum ereklyéi közé felvennünk, s hangulatot csinálnunk arra nézve, hogy e nagybecsű okiratok az enyészettől megmentessenek. Azóta tudomásunkra esett, hogy a váczi ezéhek eredeti oklevelei már jobbára Budapest tudományos intézeteiben vannak elhelyezve, s nekünk ma legfeljebb aziránt lehet reményt táplálni, hogy csupán hiteles másolatokat engednek azokról kieszközölni s úgy Írni j meg valamikor Vácz letűnt családéletének halvány ' képeit. E régi ezéhszabályok közt legrégibb a XVII. századból való öt, úgymint a vargáké, a c s i z m a- diáké, a k.á d á r o k é, a fazekasoké és a magyar szabóké. A vargák ezéhszabályzata 1607. évből való s latin nyelven van, mely teljesen az esztergomi, komáromi és a budai vargák ezéhszabályzatát követi ; de a melyek — úgy látszik — a megelőző évszázadokban láttak eredetileg napvilágot; az esztergomi vargák szabályait még 1496-ban adtait. Ulászló s csak 1655 táján került a komáromiakhoz, a kik ezt megint a győri és pápai vargáknak kölcsönözték oda; tehát később, mint a hogy a vácziról tudomást szereztünk. A váczi vargák ezéhszabályait a XVII1. században háromszor erősítették meg; nevezetesen 1728. márcz. 1-én, 1767-ben s 1795-ben; mind a háromszor német nyelven ; ez utóbbit maga Mária Terézia hagyta helyben, s Budapesten található a kir. tudomány- egyetem könyvtárában ; meg van 1829-ből magyar nyelven is s a belügyminisztérium épületében az országos levéltárban őrzik. Mily érdekes volna összehasonlítani a négy duna- parti városnak u. m. Buda, Vácz, Esztergom és K o m áro m kétszáz éves családéletét, ha. ez okiratok mind az ember keze-ügyében volnának, s azokba könnyű-szerrel lehetne ma bele tekintenünk?! A csizmadiák latin articulusa 1624-ből való, akik ezt a komáromi czéhtől kapták; de azoké nem volt azon időben eredeti, hanem csupán az 1567-ik évi esztergomi csizmadiák okmányának alapelveit adták tovább s a vácziaktól jutott el O-Budára, a mint erről a magyar nemzeti Muzeum gyűjteményében meggyőződhetünk. A váczi csizmadiák 1714-ben már a pesti ezéh magyar szabályzatát fogadták el, a mely hasonlóképen a nemzeti Múzeumban találtatik; de van egy német is a forradalom előtti időből, 1847-ből az országos levéltár okmány-gyűjteményében. Mint bortermelő helynek iparosai közt nem utolsó szerepet játszottak a kádárok, ezek a XVII. század felében a rádi és szilágyi iparosokkal egészítették ki A „Váczi Közlöny“ tárczája. Tavasz-dalok. Lánykám ! — a szép tavasz közelget, Menjünk mi is hát, üdvözöljük őt. — Kéz-kézbe’ fogva járjuk által — Hol a cserjén, a lombos árnyban Fogad csicsergés, vig madárdal — A tarka szőnyegű mezőt. Köszöntsük a csörgő pataknak Vig tánezra lejtő habjait; — Beszéljünk az árnyas falombbal, Midőn lehajiik védve, gonddal, — S tanuljuk el, mit súg amottan Játszó haboknak a csalit. Hiszen tavasz van kebleinkben, Ifjú virágos kikelet; - Dal és sugár, mindez a mása Kinek szivünket ifjulásra Hívja örökre szent varázsa : — Szerelem tavasza, neked ! II. Kin járok a mezőnek Virági közt magam, Előttem könnyű szőnyeg Tarkán kivarrva van. Lehajiik a fa lombja Fölém halk-csendesen, Titkát fülembe mondja S kér, hogy ne mondjam el. Pedig ha a madárka Tudná e titkokat, Nem volna bú dalába, Nem búgna oly sokat. III. Lombárny fölöttem — véd a naptól Előttem suttogó patak, — Kicsiny virágok lepke hadtól Körül rajongva állanak. Pacsirta szánt az illatárban Úszó tömj én es légen át, — E szindús képben mennyi báj van, Mi szép az ébredő világ! Leesett az első hó. Két nap múlva Szántó ismerősei megjelentek va- dászosan öltözve s mosolygó arczczal jelentették, hogy ők bizony hajtó vadászatra jöttek. A másik okot elhallgatták, hogy az uj menyecske látására is jöttek. Mit volt mit tenni, lóhalálában elkezdték a hajtóvadászatot rendezni s hogy a mulatság annál zajosabban folyhasson le, a napot a városi határszéli csárdában határozták bezárni. Lehet ott mulatni, kinek hogy tetszik. Pál maradt magában, kint a pusztán. Semmi vágyat sem érzett a társasággal mulatni. Csak távolról hallgatta bús szívvel a pufogfatást s az öröm-zsivajt. Alkonyatkor jön hozzá a posta, egy cseléd, hogy legyen szives jönni, a nagyságos asszony hivatja. — Nem mehetek, mondá Pál határozottan, dolgom van ; majd holnap, vagy máskor. Nem jön ? Gondolá az izent hírre Piroska. Majd megmutatom, hogy jön. Estére kelve a vig társaság betért a csárdába, befejezni a napot. Étel, bor, pezsgő, czigány; s hogy miként folyt a mulatás, csak az képzelheti el, ki már ilyenen részt vett. Szántó először ott jártatta eszét, gondolatát Piroskájánál, de végre is, egy, két, három pohár bor után feledte, gondolván, jó helyen van az. Ezóta már talán alszik is. Pál kiállt lakása elé a sötétbe mélyeszté szemeit, bámult, merengett arra a kastély felé, mert azt hitte, ott folyik a mulatás. Még arra sem volt kiváncsi, hogy megkérdezze valakitől, hol lesz a társaság. Furcsa, mondhatni rendkívüli természete volt s azt — szegény, megkapta, midőn Piroska anyja ajtót mutatott neki. Hozzá jött még a Piroskáról keringett hir, mikor még lány volt, atyja nősülése meg betetézte. Azóta olyan puszta, sivár volt előtte az élet. Nem érdekelte semmi, senki. A gazdálkodás volt eleme. Azt bújta, túrta. Piroska kinézett ablakán, korom sötét volt mindenütt. Eljött az óra, gondolá. Kendőbe burkolódzott, kezébe vett egy csomó gyufát és ment az éjszakába a legközelebbi szalma Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. Lelkem megújul itt ha járok, Hol a természet vesz körül. Játékra hívnak arany álmok, Szivem feled, játszik, örül. Úgy érzem, mintha nem is itten, Egy más világ mosolygna rám, Hol ifjú, kedves, játszi minden S én járnék a tündér karán. Marótlii. Dal. »Gyászba borult az életem te miattad.« Szebb virág a fehér rózsa, mint a sárga. Epedve sir lelkem érted, de — hiába. Rám borult a csillagtalan, sötét éjjel, Eltakarta rózsás képed fellegével . . . Te is szeretsz s még sem lehetsz soha enyém. Lemondanék, de nem bírok, bár nincs remény. Elátkoztak még amikor megszülettem. Kín az élet — sohsem derül ki felettem. Csak az Isten tudja téged, mint szeretlek. Rám támadhat Isten, ember — nem feledlek, hsak majd mikor a koporsóm leszegezik, Akkor tudd, hogy leghűbb híved benne fekszik. Dp. Tibor. Az elátkozottak. — Elbeszélés. — Irta : üxzEészáros Sándor. (Folytatás és vége). Gyönyörű őszi idő volt. Mintha a természet egy utolsó istenhozzádot akart volna mondani a szebb időknek — a lég, a nap kifejték minden erejüket, hogy egy délutánban megmutassák, hogy a tél köze- | ledtével is tudnak az éjszaki szelekkel daczolni, vissza tudják tartani, meggyőzik. De miután leáldozott a nap, előállt a hideg és dérvirágokat nyújtott a réten. A hold, mintha fáznék, felhő köpenybe bufkolódzott. A felhő mind jobban, jobban gyűlt, sűrűsödött, mig elkezdé hullatni hó pelyheil.
