Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-05-11 / 19. szám
Előfizetési lira : évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Választás küszöbén állunk. Az emberek, mióta társadalmat képeznek, dolgaikat és ügyeiket, melyek őket közösen érdeklik és melyeket ennélfogva egyes polgárok el nem végezhetnek, más, különösen ezen ügyek elintézésére vállalkozó és alkalmas egyénekre bízzák. Városunk képviselő testületé a közel jövőben önkormányzati jogaiból kifolyólag két városi tisztviselői állást fog betölteni, s gyakorolni fogja ismét egyik legszebb jogát: a választási jogot. A város jegyzője: Gajáry Géza nagy lelkesedéssel ez év februárius havában polgármesterré választatván, előbbi állása betöltésre vár. A város aljegyzőjét: Várady Jánost élte java korában ragadta ki tisztviselő társai köréből a kérlelhetetlen halál, s nem rég kisértük polgártársai részvéte mellett őt, a serény hivatalnokot, örök nyugalomra. Elhunytával az aljegyzői állás üresedésbe jővén, szintén betöltendő. A nevezett két tisztviselői állás betöltésének határnapjául megyénk alispánja e hó 19-ét tűzte ki, s igy csak nehány nap választ el attól, hogy képviselő testületünk tanujelét adja ismét annak, hogy oly tisztviselőket választ, kik a beléjük helyezett bizalomnak minden tekintetben megfelelni képesek, megfelelni tudnak és akarnak. Fontosak eme jegyzői állások; fontosak különösen azért, mert elismert tény az, hogy a jegyzők a lelke, mindene a községnek, a városnak. ügy hiszszük tehát, hogy nem teszünk felesleges dolgot, midőn ez alkalommal képviselőtestületünk figyelmét ezen állások jelentőségére felhívjuk, s figyelmeztetjük, hogy csak oly egyénekkel töltse be a jegyzői és aljegyzői állást, kik ezekre méltók; a kiket hivatás, ügybuzgóság és munkaA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Anyám névnapjára. — Május 11. — Névnapodon, drága Anyám, Vedd szívesen üdvözletem ! . . . Hogy ne mondjam — nem hagyhatám — Jó anyámat mint szeretem. Kedves Anyám ! jól tudom azt, Bölcsőjén a csecsemőnek Anyja mennyi könyet hullat, Érte mennyi gondok kelnek. Egykor fiad álma felett Oh, te mennyit virraszthatál ! És javamért, hogyha kellett, Mennyi könyet hullathatál! Ám e drága könyeiden Szereteted fényes napja Hő sugárit gyöngédeden Gyermeked szivére tárja. És e könyek drága árján Szép reményid úgy ragyogtak, Mint a sok színű szivárvány ívein az égi boltnak. S mint e híd az égbe vezet, Hol vigadnak angyalok, Lelkem is oly messze röpkéd, Vágyaim is oly nagyok ; Melyek hogyha teljesülnek S rajtok égbe szálíhatok, Téged is majd, hidd, elviszlek Mennybe, földön angyalod ! (1871.) V. G. szeretet vezérel; a kiket nemcsak azért helyezünk városunk elöljárói székeire, hogy kenyeret szerezzünk nekik, hanem azért, hogy jóravaló hivatalnokokat nyerjen városunk, kiknek szemei előtt a főczél nem a kenyér és hivatalhajhászás, hanem a város érdeke s a buzgó hivatalnok példányképe lebegnek. Az utóbb lefolyt választásoknál már volt alkalmunk többször meggyőződni, hogy képviselő- testületünk hivatalnokai megválasztásában kellő tapintattal szokott eljárni, hogy ezek megválasztásánál nem vezetik sógorsági, komasági és hasonló tekintetek, hanem részrehajlatlan, tárgyilagos s helyes irányú megfontolás, s igy nem kételkedünk, hogy a jelen választásnál is nem fogja szem elől téveszteni a helyes irányt s józan felfogásának érvényt fog szerezni. Jó lesz ezt jól meggondolni. Tegye minden városatya kezét a szivére, s fontolja meg eszével is azt, midőn az urna elé megy, hogy kire adja szavazatát. Ne téveszsze szeme elől senki sem amaz irányelveket, melyek szerint igazodni és melyek megtartása melleit alig fog tévedni bármely, a választás megejtésére hivatott testület. Ilyen irányelvek, eltekintve a jelöltek egyéni tulajdonaitól, az általános minősítés, mit a tudományokban való jártasság ad meg és a mely bizonyos magasabb fokát foglalja magában a műveltségnek ; ilyen irányelv továbbá az, hogy ha a képesítés több az egyiknél, mint a másiknál, a méltóbb legyen a győztes. Felemlítjük még, hogy egy lelkiismeretes, szorgalmas és e mellett humánus, leereszkedő nyájas modorú tisztviselő megválasztása sokkal nagyobb nyereség Tárczaczlkkeim. „Semmi sem olyan ragályos, mint az iróskodás — még a roncsoló toroklobb sem. Mai nap minden desperatus hazafi, a kinek nincsen más foglalkozása beáll írónak.“ Ezeket olvastam Milkó Izidor „A mi irótársaink“ czimű munkájának bekezdésén. Ez már mégis sok! Elhiszik-e vagy sem t. olvasóim, de annyit merek állítani, hogy a helybeli „nemzeti lövöldöző ház“ (mely elnevezés magyarságát nem akarom vitatni ?) még nem hallott annyi puska ropogást, mint a hányszor én naponkint hallottam a fentebbi szavak jelentőségét. No de megálljatok ! Azért, is fogok Írni! . . . Elővettem papirost, tentát, tollat. Félóra alatt készen volt a czikk. Be akarom pakolni, mikor betoppan az öregem. Épen jó, hogy jön. Itt van olvassa el. Elveszi . . . végig olvassa . . . Nos, mit szól hozzá? Mit akarsz ezzel ? Beküldőm az újságba. Csak nem nevetteted ki magadat? Miért ? Hát ki látta 28 fokos melegben „Téli estékről“ írni az újságokba ? Nos aztán? Az olyan lehetetlenség, hiszen nem fog megfagyni tőle senki ? Azt nem fogja tenni, de aki ezt elolvassa legalább annyit fog mondani, hogy a te szellemi tehetséged tökéletesen befagyott. Tréfálni akar? Nem én ! Ráztam a fejemet ... forrt bennem a düh . . . azaz az önérzet, s a legélesebb iróniával mondtam az öregemnek: „no halljuk tovább a kritikát.“ Hogy írhatsz olyat: „a liópelyek ész nélkül ide-oda kavarognak?“ Miért, ne Írhatnám? ezt már mások is Írták. a városra, mintha ezen tulajdonságokkal nem biró választatnék. A fődolog azonban mindeneseire a képviselő testület jóindulatú, de szigorú ítélete a jelöltek fölött és félretétele minden egyéni kedvezménynek és csakis a személyes érdem méltánylása. Miután pedig ismerjük városunk képviselő testületének komoly törekvéseit, önzetlen kötelességérzetét, a közügyek iránt élénk érdeklődését, bizton és nyugodtan nézünk a bekövetkező jegyző választások elé, s meg vagyunk győződve, hogy ez a választás csak díszére fog válni a városnak és az azt megejtő képviselő testületnek. Városi közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete ma délután 3 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart, a következő tárgysorozattal: 1. megyei alispáni végzés, melylyel a jegyzői és aljegyzői állásoknak választás utján leendő betöltésére határnapul f. évi május hó 19. napjának délelőtti 10 órája lett kitűzve és egyúttal a kijelölő választmányba a képviselőtestület részéről 2 tag megválasztására a városi képviselőtestület felhíva; — 2. u. a. a szabadkikötő és az ennek mentén megjelölt rakhely használatáért fizetendő dijakról szóló városi szabály- rendelet jóváhagyása tárgyában; — 3. megyei közigazgatási bizottsági végzés Várady János volt városi aljegyző, fegyelmi vizsgálat folytán állásától lett felfüggesztési időtartama alatt visszatartott 02 frt 49 kr. fizetésének kiutalása tárgyában; — 4. tanácsi előterjesztés Török Edéné — Várady János volt v. aljegyző betegsége folytán felmerült ápolási költség kiutalása iránti kérvénye tárgyában; — 5. polgármesteri jelentés Neszveda István értékképviselő elhalálozása; — 0. tanácsi előterjesztés a városi bormérő sátrak felállitási jogának bérbeadása; 7. — ugyanaz a „Zöldfa“ vendéglő bérletének Adler Márkusról Ernyey Jánosra leendő átruházása tárgyában. Kelt Váczon, 1890. május 7-én Gajáry Géza s. k. polgármester. 1 ■ ■■'• 1,1 ............. " - " """ Olyanok mint te. — Ez megint egy döfés. No aztán még mi baj van ? Mit keres a téli estéknél az elesett ló? Hát nem esik el télen ló ?! Oh igen! de nyáron szintén eleshetik. Eleshetik . . . eleshetik ... de hát azért fel lehet hozni télen is ? Fel lehet hozni, de akkor azzal nem fogod a telet jellemezni! Bánom is én! De te egy téli este eltöltését Írod le. Leírod, hogy akarnak XXI-est fogni. Micsoda összefüggésben van ez a lóval ? Ez már kihozott a béketűrésből. Elvettem a czikket s bezártam az Íróasztalom fiókjába. Egy pár napi heverés után újra elővettem, s meg- hányva-vetve azon körülményt, hogy az öregem nem sokat érthet az irodalomhoz, — hiszen azt nem tanítják a szénaboglyák, az aratók és béresek nemes gárdájában, — elküldtem Pestre az egyik bátyámhoz, aki — mellékesen legyen megjegyezve — az irodalom- történet tanára én pedig mig Pesten végeztem iskolaéveimet a legkitűnőbb tanulója voltam . . . Alig vártam a feleletet . . . végre itt van! „Kedves Öcsém!“ „Becses czikkedet megkaptam.“ — No öreg most hallgatnál ide — „Ne vedd rossz néven, ha egy kissé élesen beszélek“ — Oh csak tessék ! — „Czikked kritikán alóli“ — Micsoda? — „Nincs benne semmi szellem“ — Ez bizonnyal Gumberlandot látta s most mindenütt szellemeket keres? ! — „Eltekintve a sok helytelen alkalmazási esettől pl. az elesett ló ; észnélkül; a siró gyermek stb ... én mint szenvedélyes tarokkista, czikked e részéről fogok beszélni.“ — No halljam! — „Ne fogj soha kártyát a kezedbe, mert ha úgy játszol, mint ahogy sikerült a tarokkozást leírnod, akkor a XXI-esedet egy játékban kétszer is elfogják.“ — A bosszú beszél belőle. A múltkor kinn volt nálunk, s háromszor elfogtam az övét. — „Humort akartál alkalmazni, de
