Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-04-20 / 16. szám
XII. évfolyam. 16. szám. lEiőíi/.elési fin*: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : ÍO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) Váoz, 1890. április 20. EKO. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HET1LA Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek I s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ..........................30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, (Jasparik-uteza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Vácz, mint nyaralóhely. Városunk egy kiváló vezérféríiával sétálva egy alkalommal a »Füzes« ligettől a »Hélkápol- ná«-ig vonuló területen, mely csak a közel múltban lön éppen az ő kezdeményezésére befásilva, azon szavakat intézte hozzám : »Nekünk vácziak- netk azon kell lennünk, hogy városunkat kellemes szórakoztató helylyé tegyük, és éppen ezért kell mindenfelé /ásítanunk, ezért kell sétáló helyekről gondoskodnunk, melyeknek ugyancsak nagy hiányát érzé eddig elé városunk. Szépíteni kell Váczot mindenképen, mert csak ez által édesgethetjük ide a fővárosiakat, az idegeneket, csak így válhatik városunk valódi nyár aló helylyé.« A városunk jólétét, felvirágoztatását szivén viselő férfiú e szavai teljesen okadatolják azon tényeket, melyeket a városi szépitészeti bizottság elismerésre méltó buzgósággal vitt véghez a legközelebb lefolyt években a város csinosodása ér- dekében. A város haladásának első mozzanata volt azon szabályrendelet, melyet a képviselő testület három év előtt a járdák és az utczák kövezésére vonatkozólag alkotott; s azóta évről-évre végre is hajtott, úgy hogy ma már eléggé szép kövezettel dicsekedhetik városunk legtöbb helye, s nemsokára az egész város. Igaz ugyan, hogy e szabály- rendelet — mint minden, a mi uj — sok elleni- állásra talált sok háziúrnál, kiknek kötelességévé tétetett a házuk előtti járdát saját költségükön koczka-kövekkel kirakatni, de később belátva annak hasznos és szükséges voltát, a kiadott rendelet értelmében jóformán mind eleget tettek a rendeletnek. A város szintén példaadásból több helyütt hozzáfogott a köveztetéshez. A kövezés munkája tehát örvendetes eredményt mutat fel a lefolyt évekről. Csak aztán abban ne maradjon, a fél utón meg ne álljunk ! Ha sikerül városunk régi rossz, nyaktörő kövezetét (mely bizony hires volt messze földön!) egészen eltüntetni, s a megkezdett koczkövekkel látni el városunk összes ulczáit és tereit, ezzel városunk igen sok várost fog messze fölülmúlni. Utczai világításunk ügyében is haladást konstatálhatunk, de ez még igen sok kívánni valót hagy hátra. Fásítás dolgában azonban már kielégítő eredményt értünk el. Utczáink legtöbbje már el van látva csemetékkel, melyek pár év múlva díszes kinézést fognak kölcsönözni azoknak, ha gondosan ápoltatnak, és ez fődolog s erre az illető bizottság eddigelé legkevésbbé ügyeli, de reméljük, hogy okulva azon, hogy a múlt évben ültetett csemeték közül igen sok elpusztult, arra a jelen évben nagyobb figyelmet forditand. Legörvendetescbb azonban az, hogy a mit Vácz eddig, lehet mondani, egészen nélkülözött, kezd megvalósulni. Értem a sétáló helyeket. Eddgi- elé oly helyek, hol a nyári hőségés por elől menedékei keresve, üde levegőt élvezhettünk volna, nem voltak, leszámítva azon valódi szépségű kertet, melyet kegyelmes ura sélálásra a közönségnek mindenkor átengedett, a püspöki kertet, mely kegyességéért a legnagyobb hálával tartozik városunk közönsége a. nemesszivű főpásztornak. Volt még egy sétahelyünk: a Varga-park, de ez csak rövid ideig volt kedvencz sétatere a közönségnek, létesítője halála után megszűnt az lenni, egyrészt azért, mert kellő gó’ndoztatása hiányzott, másrészt, mert kissé távol esik. Most azonban — elkészülvén a dunai kőfal — a. város kellő közepén, fejedelmi folyamunk mentén fogunk egy sétatérrel bírni, mely kellőleg be- fásitva kétségtelenül kedvencz szórakozó helye lesz városunk egész közönségének. Lesz még ezenkívül egy másik sétahelyünk is. Igazán életrevaló eszme az, mely a »Füzes« liget rendezése s a mellette a Hétkápolnáig vonuló térség befásitása által fog megvalósulni. F térség, mely közvetlen városunk közelében van, szintén a legkellemesebb szórakoztatóul kínálkozik lermészeladla fekvésénél fogva. Az elsorolt körülmények tehát ama tényezők, melyek városunk anyagi emelkedését reményel- nünk engedik. Ezek ama tényezők, melyek a nyaraló közönséget körünkbe fogják édesgetni, sszentül hiszszük is, hogy a fővárosiak nem hagyják figyelmen kívül városunk haladását s éppen úgy fölkeresik majd Váczot, mint a szomszédos Viseg- rád, Verőcze, Nagy-Maros stb. községeket, de viszont városunk hatósága se mulaszszon el egy alkalmat sem megragadni, mely ez irányban kifejezett óhaj megvalósulására vezetne. Egy váczi. Városi közgyűlés. Vácz város polgármestere f. é. és Ír. 13-án d. c. 11 órára közgyűlésre hívta össze a városi képviselő testületet, a melyen előterjeszté, hogy a városi jegyzői, szerinte még csak ideiglenesen megüresedett, állás helyettesítés utján töltessék be addig is, mig ő a polgár- mesteri választás jogerőre emelkedése irtán a jegyzői ,i állásról lemondhat. Javaslatba hozta továbbá, hogy a Várady János elhalálozása következtében végleg megüresedett aljegyzői állásnak szabályszerű választás í utján való betöltése végett a megye alispánjához je- ! lenlés tétessék, s addig is mig a választás megejt étik, mintán két jegyzői állás is üresedésben van, s azok- | nak egyike sem hagyható a közérdek hátránya nélkül ; betöltetlenül, az aljegyzői állásra a képviselő testület ! egy megfelelő képesítéssel bíró egyént ideiglenesen he- j iyetlesitsen. Ezen indítványt Dr. Freysinger és Dr. | Csányi ellenezték. Az első nem mondott kevesebbel, I minthogy a polgármester ezen állás sürgős betöltésével kortes jutalmakat akar osztogatni, a mit a közgyűlés a legnagyobb indignátióval fogadott s a szólót beszélni csak elnöki felhívásra engedte, a második azt hozta fel kifogásul, hogy a jelölteket képesítési okmányaik nélkül helyettesíteni nem lehet, s mindketten el- J lenézték az aljegyzői állás betöltését, annál inkább arra a választásig bárkinek ideiglenes helyettesítését, és azt vitatták, hogy erre a képviselő testületnek joga sincs. Witt Manó rövid talpra esett beszédben helyes indoklással czáfolgatott. Reiser Béla pedig szónoki hévvel igazság érzetétől áthatva az egész közgyűlés által köztetszéssel fogadott ügyes rögtönzéssel tette semmivé a két doktor okoskodását. Az elnöklő polgármester ezután tiltakozott a dr. Freysinger által előadni merészelt támadás ellen s azt visszautasította. Dr. Csányi érvelését az által czáfolta meg és tette nevetségessé, hogy épp, midőn dr. Csányi mint ügyész helyettesítve lett, senki sem kívánta képesítési okmányait látni s kijelenté, hogy nem adott még arra okot, miszerint kételkedhetnék valaki abban, miszerint. ő az aljegyzői állásra helyettesítendő képesítetten egyént fog ajánlani, és kinyilatkoztatta, hogy minden nehézség kikerülése végett legjobb lenne, ha a ! képviselő testület őt hatalmazná fel, hogy az aljegyzői ! állásra a választásig is egy jegyzői oklevéllel bíró ; egyént ideiglenesen helyesitsen. Ezen nyilatkozata egy- j hangulag elfogadtatott (még az illetők által is). Dr. , Csányi János ehhez a következő ■ kijelentéssel járult 1 hozzá: „A polgármester most tett indítványát utolsó betűig elfogadom.“ Tehát a közgyűlés, illetve dr. Csányi és dr. Freysinger, azon jogot, a melyről pár perczczel azelőtt azt vitatták, hogy gyakorólniok nem lehet a polgármesterre ruházták s a nem gyakorol hatónak állított jogot átruházni magukat jogosnak találták. Végeredményében tehát a polgármester előterjesztése teljesen elfogadtatott, a jegyzői állásra F ó t y Gyula számvevő IíelyesitI etett, s az aljegyzői állás ideiglenes helyettesítés utján leendő betöltése is lehetővé tétetett. A közgyűlés izgatott hangulatban folyt le s csak a polgármester tapintatosságának s erélyének köszönhető, hogy dr. Freysinger indokolatlan támadása által a méltán felháborított kedélyek nem törtek ki viharosabban. /. Az egyetemi ifjak hangversenye. Lapunk múltkori számában intensiven foglalkozott a váczi közönség s a „Váczvidéki egyetemi ifjak köre“ közti viszonynyal s jószándékkal rótta meg a többség fonák magatartását a tevékeny körrel szemben. Azt nem hittük ugyan, hogy hangos felszólalásunknak meg lesz az illő eredménye — mert többé-ke- vésbbé „ismerjük magunkat“ — de annyit mégis re- ményeltünk, hogy azoknak — kikhez szóltunk — legalább egy része megért s loyábs lesz önmaga s a művelődés szelleme iránt ... No hát hisz csalódtunk mi már többször is, nemcsak az április 13-iki hangversenyben ! Mikor már együtt voltak, a kik együtt akartak lenni, — bár én keveseltem a számot — úgy szólt a váczi közönség egyik legalaposabb ismerője: — Lássa kérem, most már itt van mindenki. — Várjunk még — felelém. — Hátha csak késnek! Én hiszem, hogy még azok közöl is fognak jönni. — Ne ringassa magát! - - mondá. — Eszem-iszom, kártya s egyéb ily féle összehozná talán azokat is; hanem a szellemi vacsora helyett bizony inkább alszanak a z o k. S, mint meggyőződtem, igen helyesen jellemezte azokat. Látszik, hogy régi ismerőjük! Hanem, a kik eljöttek, jól érezték magukat. A közönség föle, az igazi haute vole, természetesen szükségét érzi az olyan öszszejöveteleknek is, a hol nemcsak kolbászos töltött káposztával meg csörgi borral, hanem finomabb megemészteni valóval is traktálódznak. Az a kis társaság, a mely mindig el szokott, jönni, most is eljött és igen csinos volt. Bár kevesen voltak, még is sok szép asszonyt, sok szép lányt s közéletünk nehány vezető férfiút láttuk köztük városunk képviselőjével, Majthényi Istvánnal, élükön. Sőt a vidékről is jött egy pár kedves család nem kis pirulására azoknak. a kik itthonn a kedvezőtlen idővel akarják kimenteni elmaradásukat. De szóljunk valamit a műsorról is. Az első számot azzal indokolta az elnök (szükségtelenül !) „hogy lássa a közönség, miszerint a kör tagjai nemcsak mulatozáson és kicsapongáson törik a fejüket,“ hanem egyeben is. Három pályamű érkezett be egy régebben hirdetett elbeszélés-pályázatra ; de a díj nem volt kiadható, igy hát a jeligés-levél felbontása elmaradt. Nagy várakozással néztünk a művészeknek deklarált szives közreműködők számai elé. És ha nem olyan felsrófolt dispositioval várjuk, mindenesetre több „művészi“-! találtunk volna játékukban. De minek is megy a kör „művészek“-ért Pestre, mikor olyan műkedvelőket itt, Váczon is találhatott volna?! Mert Kodes eh József úr — bár a hegedűjének sordino nélkül is nagyon sordinós hangja van -- leszámítva egy nehány elhamarkodott futamot, mindenesetre ügyesen kezelte hangszerét; hanem hat még azért nem művész! De a váczi publikum kedvencz szavalójának, Gegus Dánielnek, ma szerencsétlen estéje volt. Vagy egyátalában nem neki való a Tompa „Haldokló mellett“-je, vagy legalább is indispositióban volt. Szóval egy szavalásra termett kitűnő orgánumot hallottunk — szavalás nélkül. A negyedik számot „Campanella“ Liszttől, Gaál Pál játszotta. A rendkívül nehéz feladatot könnyen oldotta meg az ügyes ifjú, a ki szemeink előtt fejlődik- művészszé (bár nem tartja magát annak !); sőt a technikája már igazán nem hagy több kívánni valót.. Következett Szegfű Gusztáv úr solója. Mikor Esser remek dalának („Isten veled te szép hazám“) az első strópháját elénekelte, azt mondták rá, hogy „hisz
