Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-03-06 / 10. szám

mult vasárnap, kapta meg a németországi Gusztáv Adolf egylet által múlt évben megszavazott 3436 frt 40 krnyi szeretet adományt. E napon Zelenka Pál főesperes és egyetemes gyámintézeti elnök, Bach át Dániel pestmegyei esperes és Ben dl I. gyámintézeti pénztáros a reggeli gyorsvonattal jöttek Váczra s az indóháznál az ev. egyház presbyteriuma által fogadtattak. A délelőtti istenitisztelet után, az e napra összehívott közgyűlésen adatott át a segély, Zelenka Pál és B a diát Dániel emelkedett hangú szónoklatai közben. A közgyűlés a segélyre vonatkozólag olyképen határozott, hogy az az esperességi pénztárban kezeltessék. Gyűlés után Ursziuy Arnold helyettes felügyelőnél gyűltek össze a vendégek s a presbyterium villásreggelire. Felköszöntőkben hiány nem volt. A délutáni gyorsvonattal utaztak vissza Bpestre a vendégek kellemes emléket vive és hagyva hátra.

= Rendőri hírek. Tóth István v.-hartyáni lakos múlt. csütörtökön, két ló után fogott üres szekerével oly eszeveszetten hajtott a főtéren le a Curia szállodába, hogy egy öregasszonyt s egy drótost csaknem elgázolt; bekisértetvén, kihágás ezimén 24 órai hősre ítéltetett. — B. D. helybeli lakosnak, úgy látszik megtetszettek a középső temető fiatal akáczfái, mert azok közül válogatott magának. A harmadiknál azonban rajta vesztett, s vizsgálat alá vonatott. A műtétnél használt fűrész, valamint az áldozatul esett akáczfa törzse a rendőrségnél van letéve.

= Felhívás. Figyelmeztetnek mindazon Rád községhez tartozó váczi szőlőbirtokosok, kik még a múlt 1889. évi adó tartozásaikkal hátralékban vannak, hogy azt vácz város közpénztáránál kifizetni annál inkább is el ne mulaszszák, mivel ellen esetben az rajtok végrehajtás utján fog behajtatni.

= Kiállítás, Aradon a f. év augusztus 1-jétol október 15-éig „Alföldi és délmagyaro.rszági általános kiállítás“-! rendeznek az aradi és temesvári kereskedelmi és iparkamarák területére kiterjedőleg. Ehhez képest a kiállításban Arad, Temesvár, Versecz és Pancsova városok, Arad, Békés, Gsanád, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes- és Torontál vármegyék gazdasága, ipara, házi-ipara és kulturális fejlettsége lesz feltüntetve; gazdasági és ipari munkagépekkel, szaba- dalmazott uj találmányokkal s oly czikkekkel, melyek megismertetése kívánatos, bárhonnét részt vehetni. A kiállítás védnökei Arad sz. kir. város és Aradmegye törvényhatóságai; a bizottság ezeknek küldöttein kívül az aradi kereskedelmi és iparkamara és az aradi ipartestület képviselőiből áll. A kiállítás, mely iránt a felölelt vidéken máris igen élénk érdeklődés nyilvánul, a Marospart és a Kiskörút között lévő parkban s ahhoz csatlakozó üres területeken külön e czélra emelendő épületekben lesz elhelyezve. Ez épületeken már javában dolgoznak s azok igen csinos képet fognak nyújtani úgy külsőleg, mint tartalmilag, mert hazánk e délkeleti részén az ipar igen sok ága nagy fejlettségnek örvend s bátran kiállja a versenyt, míg a háziipar terén igazán sok szépet és érdekeset mutathat fel. A kiállítással kapcsolatban többféle kongresszus, gyűlés és ünnepély terveztetik; igy ezzel egy időben lesz Aradon az ipartestületek országos gyűlése, a kereskedő ifjak orsz. kongresszusa s október 6-án az aradi tizenhárom vértanú emlékszobrának leleplezése. Lesznek időleges állat-, gyümölcs-, szőllő- és virág- kiállítások, valamint méhészgyülés. A kiállítási bizottság — diszelnökei Fábián László főispán, Salacz Gyula kir. tanácsos aradi polgármester, Ormos Péter kir. tanácsos nyug. aradmegyei alispán, elnöke if‘j. Kristyóry János ipartestületi elnök, titkár E. Illés

őt sírni először. Sajnálta elhagyni azokat, kikről azt hitte, hogy ingyen tettek vele annyi jót.

Pár pereznyi csönd lett. Csak az ifjú zokogása hallatszott a nagy szobában, melyet az igazgató izgatottan szaladgált végig.

Azon törte a fejét a jólelkű direktor, hogy mivel, bírhatná rá ezt a fiút arra, hogy mondjon le a világról. ügy látszik, ez a lemondás az ő zsebére nézve is némi haszonnal járna.

Egyszerre csak hirtelen megállt Viktor előtt s megragadta a karját.

Viktor ijedten tekintett föl. De még jobban megijedt, mikor meglátta az igazgató szokatlanul kikelt arczát.-— Esküdjék meg, hogy arról, amit most fogok mondani, nem szól soha senkinek!

Viktor szótlanul bámult az igazgatójára.

Ön a családja titkát említette az előbb.

— S igazgató úr tudna arról valamit! és mindeddig nem szólt —- Esküdjék az Istenre és becsületére, hogy amit tőlem hall, senkinek sem árulja el, hogy én mondtam.

— Esküszöm !

— Nos tehát. Ide csak annyi tartozik, amennyit elmondok. Többet nem is tudok. De ezt kötelességem is elmondani. Önnek a jóltevőjc báró Prudhoff.

— Ki az? — kérdé Viktor.

— A ki önről nyolez éven át atyailag gondoskodott. A ki önt mindennel ellátta, aki önért mindent jól megfizetett; s akinek mindezért csak az a kívánsága, hogy ön belépjen a szerzetbe.

— Báró Prudhoff? — kérdé a fiú s kétségbeesve kutatott emlékei között.

— igen! Ön nagyon szerencsés, hogy ilyen apára tett szert árvasága után.

— Lányi Viktor megrázkodott s mintha a napba tekintett volna, hirtelen behunyta szemeit.

Hah! Borzasztó sejtelem! — kiált őrülten, ökölre szorított kezekkel. — Tudom ki az. Láttam őt. Emlékszem rá.

Azt beszélik, hogy ön az ő természetes fia — adta meg az utolsó vágást az igazgató.

E szavukra Viktor olyat érzett, mintha tüzes vassal

László lapszerkesztő és ipartestületi titkár — mindent elkövet, hogy a kiállítás híven és méltóan mutassa be Délmagyarország s az Alföld marosvidéki részének pro- ! dukezióját és nem szenved kétséget, hogy igyekezete J sikert ér el s Aradot az idén a zóna segélyével az or- . ! szág minden részéből sokan fogják felkeresni, mit e rövid idő alatt nagy arányokban fejlődött hazafias szép város meg is érdemel.----- Magyarország egy specialis ásványvize. Hazánk tudvalevőleg oly gazdag közönséges és , gyógy erejű ásványvizekben, mint alig más ország a kontinensen. Közönséges borvizei mellett egyes gyógyforrásai nemcsak a hazai ásványvizek sorából emel- > kednek ki, de némelyike még a legkitűnőbb és legis- j mértebb vizeket is felülmúlja. Ásványvizeink sorában ilyen kiváló specialitás a korit nicai szénsavas földes, vasas-sós ásványvíz. Mig ugyanis a többi vasas források többnyire csupán szénsavas vasas vizek, addig koritnicaL viz csekélyebb és tinóm elosztódásu vastartalom mellett túlsúlyban kénsavas sókat tartalmaz, melyeknek oldó tulajdonsága a vasnak ne- táni összehúzó hatását szerencsésen ellensúlyozza. Nem csoda tehát, ha az idegesség és vérszegénységtől mindenféle bajokban, de különösen gyomor- és bél- betegségekben valamint aranyeres bántalmakban szenvedők, kik a koritnicai vizet használták, nem győzik azt eléggé dicsérni s orvosok is a fentemlitett bajoknál csodával határos gyógyeredníényeket értek el vele. A koritnicai viz tehát nem amolyan tuczat számra forgalomba hozott luxus-viz, de kellemes jó ize mellett valóban kiváló gyógyhatású is s ez az, amiért a szenvedő emberiség figyelmébe melegen ajánljuk. Az idei friss töltés épen a napokban küldetett széL az ország minden tája felé. Megemlítjük, hogy tavaly óta a Zsófia forrást — mely a palack-vizet szolgáltatja — újra foglalták s két méterrel mélyítvén, több uj szénsavdus ér feltalálása, valamint egy ideig befolyó édesvízit ér elzárása által a savanyuviz erejét nagy mértékben fokozták; valamint most már a töltögetés sem a régi primitiv módon, hanem a forrás tükre alatt gépezet által történik. A koritnicai viz megrendelhető 24 vagy 40 palackot tartalmazó ládában a fürdő igazgat óságnál Ivoritnicán, Budapesten Edeskuty L. magyarországi kizárólagos főraktárában, valamint minden nevezetesebb ásványvizkereskedésben és az összes gyógyszertárakban.

— Á 5,Le Progrés“ czimü franczia újságnak, mely fővárosunkban február 15-ike óta megjelenik, ma kaptuk meg negyedik számát, mely csak megerősitette az első szám után hozzá fűzött reményeinket. Az életrevaló kis lapot, mely mindazoknak, kik valamennyire bírják a franczia nyelvet nagy könnyebbségül szolgál ismereteik tökéletesítésére, melegen ajánljuk a közönség figyelmébe és támogatásába. A „Le Progrés“ szerkesztősége Gyár-utcza 3-ik szám alatt van Budapesten.

fgndíspesti Hírlap. Szerkesztőkés laptulajdonosok: Csuk ás si József és Rákosi Jenő. A „BiMlapesli Hírlap“ újévvel pályafutása tizedik évébe lépett. Az elmúlt évek óriási haladás korszakát alkotják a magyar zsurnalisztika történetében és a .,§2mi:spesti Hírlap“ talán elfogultság nélkül mondhatja magáról, hogy övé az elsőség e korszak megindításában, mely a magyar sajtót a legmodernebb és legkitűnőbb európai sajtó magaslatára emelte. A ..ISmlapesti Mirláp“-ot ebbeli törekvésében hétről-hétre, hónapról-liónapra, évről-évre, szakadatlanul nagy arányokban növekedve, támogatta Magyarország intelligentiája: a világ legfogékonyabb, legméltányosabb és ragaszkodásban leghűbb közönsége. A decenniurn küszöbén elmondhatjuk, hogy a ..Hmlwpess j Hírlap“ a művelt magyar újságolvasó közönség mandatariusa. E megbízatás óriási erkölcsi súlyával veszünk részt a vélemények harczában és a közdolgok intézésében. Hogy milyen sikerrel, arról az elmúlt és a jelen viszonyok legékesebben tanúskodhatnak. A védelmi vita alatt, az

szorongatnák a szivét. Ösztönszerüen lépett hátra, mintha menekülni akarna iszonyú kínjától.

Mint a virágzáskor letört ág, olyan volt Viktor e perezben. Lecsüggésztette a fejét, mintha a padlón keresne valamit s zokogva mormolta:

— Szerencsés fiú . . . Árvaságom után ?

— De mit beszél össze-vissza Viktor fiam? — mond az igazgató nyájasan és közelebb lépett hozzá, azt hívén, hogy már czélját érte. — Adja meg magát az Isten rendelésének és —■

— Arról szó sincs többé, hogy belépjek a. szerzetbe — szólt Viktor határozottan s egy pillanat alatt, mintha a lelke kiáltott volna rá, minden erejét össze- szedle; hirtelen fölkapta fejét s az igazgató elé lépett, szinte megrettentve őt. — Mert a jótevőm kívánja! a jótevőm, a kitől undorodom, a kit gyűlölök! — s a szelíd fiú szemei vadul forogtak, mi közben öklét fenyegetőig emelte föl. — A ki megölt egy jó embert azzal, hogy bemocskolta az anyámat, a ki az én léikéin et is szétszaggatta. Hah! gaz lélekgyilkos! járja át lelked az a gyilok, melyet te készítettél: fogjon rajtad a fiad átka! Légy nyomorultabb a koldusnál, a ki azért halt éhen, mert utolsó kenyér darabját is a kutya ragadta el! . . . Utálom önt igazgató úr, mindnyájukat! Miért csaltak meg? ... Ah! utálom magamat; az egész világot! . . . Átkozom az Istent-------Az igazgató rátette az egyik kezét a szájára, a másikkal átfogta őt.

— De édes fiam! Térjen magához; mi nem csaltuk meg önt. Nekünk nem volt szabad ezt ön előtt felfedeznünk! Pedig úgy is megtudta volna, mihelyt haza megy a falujába. Ott mindenki tudja. Akkor a báró nem csinált belőle titkot; de később ön előtt titkolta. De ezt is csak az ön javára. Fiam, Viktor térjen magához!

Beszélhetett már annak, akár egy halottnak beszélt volna. Mihelyt eleresztette, úgy dőlt végig a padlón, akár egy darab fa.

(Folytatása következik).

alkotmány- és nemzetellenes kísérletekkel vivőit elszánt küzdelmünkben, valamint a ferde pártvi- ányokból eredt fonák helyzetek kritikájában, melyek okai és forrása a jelenlegi válság, a pesti Hírlap“ minden egyes száma a nemzeti jogok és aspirációk diadalmas bőseként szállott síkra. A közönség érezte, hogy lapunkban a legőszintébben, legbátrabban és legelszántabban nyilatkozott meg a közérzület szava. És a mikor a közönség nap- ról-napra lavinaként növekedő tömegével segítségünkre és támogatásunkra jött: a „ItiKlape^li jlit Sap“ döntő erővel működött közre a vitás kérdések megostromlásában, a politikai fordulat és az uj események előkészítésében. A pártoktól független, csakis a közérdek által vezérelt é:- saját becsületes meggyőződésünktől diktált működésünk akkor érte el legszebb jutalmát, a mikor minden igaz magyar ember a „ISmiupcNii Élirlap“- ban kereste és találta a nemzeti ügyek legfáradhatatlanabb, legszívósabb és legvehemensebb védelmét. Legbuzgóbb iparkodásunk, hogy a .,ESui3:spesti Hirl;tp'* a jövőben is az maradjon, a mi volt, a minek indult, a mely irányban hatalommá növekedett, a miben az elsőséget nem engedheti át soha senkinek : a lej;'“ inagyarabt» ü jjxjig., tartalomban, lélekben, szóban egyformán. A legmagyarabb újság és mint ilyen a nemzeti érzület leghűbb tolmácsa, ébresztője, izgatója és há kell lángba boritója. A legtisztább tudatossággal hirdetjük és valljuk, hogy olyan időkben, a mikor a nemzeti eszme fajfenlarló és államalkotó erővel érvényesíti magát mindenütt, hogy ugyanakkor nemcsak jog, hanem kötelesség nekünk magyaroknak a sovinizmus lelkesedésével, sőt türelmetlenségével szolgálni a nemzeti irányt mindenben és mindenkor. Ez a mi programmunk. E programmunkkal nekünk adott igazat a magyar közönség, mely semmitől sem irtózik inkább, mint a színtelen és lelketlen kozmopolitaságtól, a hamisságokra és az elmék megtévesztésére alkalmas czifra jelszavaktól; nekünk adott igazat, midőn lapunkat szinte hihetetlen mértékben felkarolta és egyre jobban terjeszti. E programmal folytatjuk a jövőben is mindennapi munkánkat a közügyek szolgálatában. Folytatjuk erősen fegyverkezve a nagy tusákra, a melyek a közeljövőben a nyilvános élet minden munkására várnak. A nemzeti munkából részt kérünk és részt fogunk benne venni legjobb tehetségünk szerint, pártolva és támogatva mindent, a mi szükséges, életképes, derék és jó; ostromolva, üldözve mindent, a mi czéltalan, félszeg és becstelen. Ebbéli szándékunkban nem fog bennünket korlátozni semmiféle személyi tekintet, párt- és hatalmi érdek és nincs az a politikai fordulat, melynek kedvéért és érdekében pártatlanságunkat és elfogulatlanságunkat csak egy pillanatra is feladnék. A szigorú objektivitás útját követni fogjuk a zsurnalisztika minden egyéb ágában. Az irodalom és művészet kérdéseiben mint eddig, úgy ezentúl is szigorúan mellőzni fogjuk a pajtáskodást és klikk-szellemet. A mi megfelel a szép és nemes Ízlésnek, az mindig elfogulatlan méltatásra fog találni lapunkban. Mi magunk is azzal vélünk legjobb szolgálatot tenni az irodalomnak, hogy egy sor se jelenjék meg lapunkban, a mely az irodalmi mértéket meg nem üti. Közleményeink irodalmi színvonalának előkelősége kezdettől fogva legfőbb gondunkat képezte. El is értük vele azt, hogy a „Etuilapcsli Hírlap" a legkifogástalanabb magyarsággal irt újság és mindenekfölött vezérczikkei és tárczái irodalmi érték dolgában verseny nélkül állanak. Tudósítások és hírek dolgában a leggazdagabb és legmegbízhatóbb forrásokkal rendelkezünk. E nemű közleményeink megválogatásánál mindig szem előtt tartjuk, hogy a legműveltebb és legkényesebb ízlésű közönséget szolgáljuk. A valóságot, igazságot és ildomosságot sohasem áldozzuk fel a szenzácziónak. Az erkölcsi lisztaság, a jó és nemes érzés tiszteletben tartásával a „Blmiiapesí! Hírlap“ hű, szolgálatkész és lelkiismeretes házibarátja óhajt lenni minden magyar úri háznak. Az előfizetés feltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postautalványnyal esz- közölhetők következő czim alatt: A „ISudsí pesli Hírlap“ kiüdó-hivataláuak, ÍV. kaliip>ufe/,a 1H. sx.

Az egész fürdő-ivad alatt előfizetőink kívánságára a lapot b ár h o v á utánuk küldj ti k, még akkor is, ha a nyáron át többször változtatnak tartózkodási helyet. A „Budapesti Hírlap“ jelenleg rendkívül érdekes két kötetes angol regényt közöl : „Doktor Kupido“ irta Brougthon Rhoda. E regénynek április hó 1-s.ejéig a lapban megjelent részét (26 folytatás) az uj előfizetők külön lenyomatban ingyen megkapják.

Irodalom.

Nagybecsű szakmunka jelent meg az idén január hó közepén, melyet az egész fővárosi sajtó osztatlan elismeréssel fogadott. ,— Czime: „Telekköuyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakít ás, ketétszerkesztés.“ Irta Káplány Géza budapesti kir. Ítélőtáblái biró. Első kötet (Telekkönyv). Ára 5 frt. Kapható szerző lakásán : Budapesten, Vili. kerület, Sándor-utcza 36. szám. Szak- és napilapok kivétel nélkül akként ítélnek szerző bámulatos szorgalmának e gyümölcséről, hogy- e nagy fáradsággal és nagy koczkázattal (mint halljuk szerzőre e kötet kiadása 5200 frt terhet rótt, mit egy év alatt kell az Atheneumnak kifizetnie) létrehozott, 81 sűrűn nyomott Ívre, és 1284 oldalra terjedő munka, hasznára lesz nem csak a jogszolgáltatási, hanem a közigazgatási de különösen a községi élet gyakorlati embereinek, s magának a közérdeknek is. A Jogi Szemle pedig egyenesen kijelenti, hogy e könyv, mely bámulatosan olcsó áron óriási anyagot juttat birtokába, valóban nagy elterjedést érdemel, szerzője pedig igazi hálára kötelezte a közönséget. — Széles e hazában az osztályleveleknek, az adásvételi, csere, ajándékozási stb. szerződéseknek, az adósleveleknek, nyugtáknak, és törlési engedélyeknek, úgy nemkülönben az ezekre vonatkozó telekkönyvi kérvényeknek 9/10 részét községi és körjegyzők készítik, minél fogva nekik is épen u g y, m i n t a b i r á k n ak, kir. közjegyzőknek, ügyvédeknek és lelekküny vvezetőknek ismerniük kell az összes telekkönyvi rendeleteket, a reájok vonatkozó törvényeket, utasításokat és felső bírósági megállapodásokat, mert máskülönben milliókra menő károkat okozhatnak, temérdek bonyodalmakra, perekre szolgáltathatnak okol. De ma már annyi a törvény, rendelet és utasítás, oly sok a felső bírósági elvi jelentőségű határozat, hogy lehetetlen azokra mind még csak emlékezni is. —- A magyar biró, ügyvéd, kir. közjegyző, telekkönyvvezető, községi jegyző, azért gyakran jön abba a szerfelett kínos és kellemetlen helyzetbe, hogy úgy sejti,mintha a fennforgó esetre léteznék valami törvény, rendelet, vagy utasítás, vagy volna már valami felső- birósági megállapodás, de nem tudja, hogy mit és hol keressen ? Keres," kutat aztán vaktában ittis, ott is: órákat elpazarol a drága munkaidőből, s igen gyakran eredménytelenül. A legtöbb esetben azonban nem is keres; mert nincs miből. Egész kis könyvtárt tesz ki már a törvények, rendeletek és felső bírósági határozatok gyűjteménye, melynek megszerzéséhez egész kis vagyon kell. Már pedig kevés ember van oly szerencsés helyzetben, hogy csak ily könyvtárt is létesíthet. — Ezen a bajon akart Káplán Géza első sorban segíteni. A telekkönyvi intézménynek ezen alapos ismerője, és irodalmának lelkes művelője, a ki ezen a téren már oly sok munkával gazdagította irodalmunkat, hazafias kötelességének tartotta a tudománynak az ismereteknek mindama kincseit, melyeket ő folytonosan tanulmány és tapasztalat által évek hosszú soriin át hangya szorgalommal összegyűjtött, honfitársai elől el nem zárni, hanem e munkában közrebocsátani ; mert meg van győződve arról, hogy ha szerencsés lesz e munka általános elterjedésnek örvendeni: a közhitei emelése, s a vagyonbiztonság megszilárdítása végett nélkülözhetlen telekkönyvi intézménynek népszerűsítését; a telekkönyvi ismeretek alapos elsajátítását és terjesztését, s ezek következményeként, az okiratok és kérvények szabatosabb szerkesztését, a telekkönyvi hatóságoknál pedig az eljárás lehető egyöntetűségét, s az ügyek alaposabb elintézését előmozdítani fogja. — E munkában meg van minden, a mi a telekkönyvre vonatkozik, vagy azzal összefüggésben áll. A Bevezetés ismerteti a telekkönyvi intézmény alap elveit és történetét. Azután jönnek az összes helyszinelési szabályok Ezeket követik a magyarországi és erdélyi telekkönyvi rendtartás egymással szembeállítva az összefüggő szakaszokra való hivatkozásokkal. — A telekkönyvi rendtartás minden egyes §-ánál közölve vannak eredeti és hiteles szövegük szerint az összes ama §-ra vonatkozó törvények, rendeletek, utasítások és felsőbirósági határozatok, s