Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-11-30 / 48. szám

Előfizetési ára: évnegyedre .....................................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: ÍO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Nyilt-tér: sora .....................................30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellem1 és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 12jl51. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. XII. évfolyam. 48. szám. rn ARSADALMÍ ES SZÉPIRODALMI HETILAP ? Li í 1 U ER n u ff A múlt vasárnapi közgyűlés. Rég láttunk tnár annyi városi atyát a városház tanácstermében összegyülekezni, mint a múlt vasár­napi közgyűlés alkalmával. A közgyűlés tárgysorozata csak 6 pontból állott, de érdekes mindannyi s kiváló érdekességű az utolsó tárgy a virilisták 1891. évi név­jegyzékének részletes és végérvényes tárgyalása, — s úgy látszik, hogy ez érdekelte leginkábbb a t. képvi­selő urakat is s ez mozdította ki némelyikét a lajhá- lódzó eső daczára a kényelmes „fauteil “-ból a .,Pagát ultimé“ s a kedélyes .,Be megyek“ mellől. Oly gyors tempóban morzsolta le a főjegyző az „ezredesi napi parancsot“ s a képviselőtestület oly si­etve, majdnem egyhangú választásokkal siklott el az „igazoló“ és „kijelölő választmányok“ kiküldése felett, hogy csakhamar a tárgysorozat 6-ik pontjához értünk s már-már azt hittük, hogy a mai közgyűléssel is végeztünk. A tarokk kompánia egyik tagja már a kabátját is felhúzta s a schavvlját kezé­ben tartva oda szólt a társához, hogy „te hagytad el az osztást“ s indulni készült, amidőn felemelkedett a zöld asztal mellől 3 törvénykönyvvel felfegyverkezve dr. Gsányi János t. ügyész s hivatkozva „jog-őri“ minőségére egy 3/4 óráig tartó philippikával döntötte halomra a virilisták névjegyzékének összeállítására ki­küldött bizottság munkáját s végszava Gensorius Gá­téval ismét csak az volt: „üenique censeo personas fictas delendas esse.“ A siker nagy volt ... a zűrzavar általános. A képviselők nagyobb része a szónoki hévvel elmondott monstrosus beszédet hallotta, de meg nem értette, — a kisebbik része — a jogász népség — hallotta is és talán értette is, de készülve és törvénykönyvekkel fel­fegyverkezve nem lévén, érdemleges czáfolatba alig mert bocsátkozni. W i 11 Manó állott fel elsőnek s a megtámadott bizottság nevében egy szakszerű beszéd­del s a községi törvényből citált passusokkal ütött nagy rést dr. Gsányi jogi érvelésein s úgy bánt el a szónok-óriással, mint a kis Dávid a nagy Góliáthtal. Majd a mindig csatára kész Reiser Béla a nála megszokott hévvel és meggyőző érveléssel védte meg fényesen a bizottság munkálatát s megmutatta, hogy „gőzerővel“ nem csak csizmát lehet lehúzni, hanem A „Váczi Közlöny“ tárczája. Tokajhoz. Irta: Lovászy üíTánd-or. A műkedvelők folyó hó 23-án tartott előadásán szavalta: Balogh Ida k. a. Mint a fölleg zordon arczulatja, S mint a búnak e’borúlt ege, Oly komornak, s elhagyottnak látszol Szép hazámnak kedves édene ! A fény, s dicsőség zordon éjjelén Letarlott a büszkeség disze. Rád tekint a csillag milliárdja, S könye hull e hitvány földre le. De a tiednek nincs sugára már; Nehéz felhők éjbe burkolák. S te sírni vágysz a dűlt romok fölött. Mert honodban nem találsz hazát ! Megraboltak, s ékeid foszlányin Rossz végzeted tort ül nemsoká. Ellesé, hogy kebled dobbanása A magyar vért pezsgésbe hozá. Szent hegyedre vészmadár! bocsátott, Hogy búsulni lássa a magyart, S átkot szórjon minden magzatára, Kit e földön büszke hant takart! Es talán majd gyógyírt hoz sebedre Az, ki téged szörnyen megczibált? . . . Megjelent a vészes angyal újra. S más veszélyre nyujtá pallosát. Veszélyre, mely szíveden talála, S önlakodból messze kergetett. Összehozta minden ördögét most! . . . . Zengj Tokaj ! Zengj koldus éneket! Fogd az üszköt és dobáld meg véle, Éh kaczagd ki átkos végzeted’! Zúgd ! dörögd a förgeteg fülébe : Mórt sodorta vészét ellened ? egy 3/4 óráig tartó beszéd hatását is rövid pár perez alatt megsemmisíteni. Szóltak még utána dr. Frey- singer Lajos a bizottság indokait védelmezve és Gajáry Géza polgármester szintén a bizottság mun­kálata mellett. — Vörös Károly képviselő szintén kivárd a tárgyhoz szólani, de mielőtt ezt tette volna, szükségesnek látta a disputa tárgyát képező „j o g i szemé] y“ fogalmát tisztában látni s e végből kérdést intézett dr. Gsányi János tiszti ügyészhez, — aki teljes szerénységgel kijelentette, hogy miután azzal még a nagy jogtudósok sincsenek tisztában, ő annál kevésbé tudhatja s csak annyit tud, hogy a ezégek (takarékpénztárak, intézetek s társ u- latok) mind ezeket a keres k. tör vé n y ilyenekül nem mondja ki, nem lehetnek azok. S ime ezzel a ki­jelentéssel egyszerre tisztába jöttünk a mai hosszú vita signaturájával s Vörös Károly nagy tiszteletű úr ugyancsak törte rajta a fejét, hogy miképen lehet va­lakinek egy fél óráig beszélni, egy olyan dologról, ami­nek a fogalmát se tudja. Jól esett e meddő vita után G s e r e k 1 y e Pista bátyánk szavát hallani, aki a községi törvény alkotói­nak jogtudományát jóízű humorral védelmezte meg, a midőn kijelentette, hogy azt a törvényt mégis jogász embereknek kellett készíteni, mert jogtudorokról nem feledkeztek meg benne. Ezután elnöklő polgármester feltette a kérdést a szavazásra s a közgyűlés 4/5öd része a bizottság indo­kait fogadta el Dr. Gsányi János indítványa ellen s e szerint a névjegyzék az általános jövedelmi pótadó beszámításával s Így az összesen fizetett egyenes állami adó figyelembe vételével s a ezégek, társulatok s inté­zetek felvételével lett egybeállitva. Egyebekben a közgyűlés lefolyása a következő volt. Gajáry Géza polgármester jelentése, Nagyméltóságú Dr. Schuster Konstantin megyés püspök úr által áldozársága 50 éves évfordulója alkalmából adományo­zott 500 írtnak kiosztásáról, tudomásul vétetett s ré­szére a felmentvény megadatott; a megajándékozottak­ról szerkesztett kimutatás egyik példánya köszönő levél kíséretében 0 excellencziájához felterjesztetett. Gajáry Géza, Gsávolszky József és Dr. Frey singer Lajos uraknak, mint az aradi emlék Ügy!... De mégse! . . . Szállj magadba népem ! És viseld, mit sorsod mére rád ! Lásd a hangya szorgalommal gyűjt és Fáradozva rakja kis lakát! Menj tehát a sürgő társasághoz ! Ott tanuld meg, mit tesz küzdeni ! Hogy házaidnak roncsolt üszkein Viruljanak jövőd reményei ! Vedd az ásót és ne hagyd magaddal Elhitetni, hogy legyőzve vagy ! Szép reményed, s büszkeséged éke Hadd ragyogjon ! . . . Győzd meg önmagad ! És mutasd meg, munka és szabadság Zászlajához hűtlen nem valál ! Zordon éjjeden is éber álmaid közt, S nem henyélve lep meg a halál ! S majd ha egykor újra fölvidultál, És honodnak képe is derül, Telt pohárral fönn a büszke ormon Állj vitézül ! Állj meg emberül ! Pecsovics 48-ban. Bizony ritka madár, mint a fehér holló. S lesznek talán olyanok is, kik el sem hiszik, hogy ama korszakot alkotó évben, midőn kunyhóktól palo­tákig egy ige, egy eszme lelkesített, találkozott oly bús vitéz, ki tigrisek közt az kiáltsa: — Pecsovics vagyok ! Már pedig találkozott. Sőt, hogy többet mondjunk, még azt is merészel­jük állítani, hogy az a mostani lelkes fiatalság, mely szabad eszmékért rajong, nem vonakodnék a mi bús vitézünk sírjára, kegyeletes megemlékezéssel koszorút helyezni. S ezzel, úgy hiszszük, elérvén, a mi minden tárcza- J czikk Írónak első feladata, tudniillik azt, hogy az olvasó ! figyelmét fel költse, elbeszélhetjük, minek tanúja valánk : Ama kávéházi helyiség, hol most bárány termé­szetű filiszterek és békülékeny politikusok délutánonkint ünnepélyre kiküldött bizottságnak fáradozásaikért s azon áldozat készségükért, hogy a részükre megszava­zott úti költséget egyikük sem vette igénybe, a képvi­selőtestület jegyzőkönyvi köszönetét szavaz. Ugyancsak mély köszönetét mond a közgyűlés Gajáry Géza polgármester és Dr. Freysinger Lajos képviselő uraknak a vaskorlát megszerzéséért. Gr. Bethlen András földmivelésügyi miniszter úrhoz az ajándék. R a p a i cs Radó min. tanácsos és Do­le c sk ó Mihály kir. főmérnök urakhoz pedig a köz­benjárás megköszönése végett Gajáry Géza, Dr. Frey­singer Lajos és Dr. Gsányi János urakból álló kül­döttség lett kiküldve. A városi képviselő választás rnegejt- hetése végett az előintézkedések megtétettek. Az i g a- z o 1 ó választ m á n y b a a képviselőtestület részé­ről beválasztattak rendes tagokul: Bartos Imre és I n t z é d y Soma, póttagokul: Friedrich Alajos és L e n c s ó Sándor. — A régi választó kerületek meg­hagyattak ; választási székhelyekül pedig a következő helyiségek jelöltettek ki: az I. kerület részére Rosma- nitli Jánosné háza a Budapesti főúton, a II. kerület részére a városháza és a III. kerület részére a volt „Fehér ló korcsma. A választás napjául f. évi de ez ember hó 7-i k e hozatott javaslatba s alispán úrhoz ezen nap kitűzése végett előterjesztés tétetni rendeltetett. A m. alispán úrhoz az iránt is kérvény fog benyujtatni, hogy az I. kerületben az eddigi 2 póttag helyett, 3-nak a választása engedtes­sék meg. Az általános tisztúj itás határnapjáuf ez évi deczember hó 23-ika fog kérelmeztetni. A tiszt­újító széken működendő kijelölő választmányba a képviselőtestület által megválasztattak rendes tagokul: Dr. F r e y s i n g e r Lajos és Reiser Béla, pótta­gokul: Dr. Mii tény i Gyula és Kovach Ernő. Az 1891. évi virilisták névjegyzéke a Bartos Imre elnöklete alatt W i 11 Manó és Erie d- ric h Alajos képviselőkből álló bizottság által eszkö­zölt összeállítás szerint lett kevés kivétellel megálla­pítva. Különben közöljük itt a névjegyzéket egész ter­jedelmében. , hörpölgetik kávéjukat s jelenleg Sója czimen ismeretes, I egykor Pilvax-kávéház volt s ott gyülekezett 48-ban a fiatalság szine-java, köztük Petőfi Sándor. Egytől-egyik szabadságért és függetlenségért lelke­sülő czimborák, kik közül egy sem vágyakozott vala­mely dikasztériumba tiszteletbeli segéd-fogalmazónak, hogy a szamarak létráján felkapaszkodva, idővel szelíd erkölcsökkel és épületes alázatossággal esetleg még talán titkárságig is vihesse. Ez a fiatal népség büszke szegénységében megve­tette a húsos fazekakat; kevés pénzzel a zsebben s merész eszmékkel a főben, itt tanácskozott, s innen sugározott ki a kezdeményezés, innen pattogzott ki s izmosodott villám-áradat gyanánt azahatalmas mennykő, mely lesujtá később Jellasics táborát. Itt tanyáztak, mondjuk, ama fiatal apostolok, csupa tűz és lélek mindannyi. Önkényt érthetőleg kevés tiszteletet hoztak volt magukkal a táblabirói toldozom- foltozom politika iránt s mit netalán hoztak, azt is csakhamar lerontotta egy-egy merészebb röptű szó­noklat. Csodás és kivételes idők voltak azok! Most pik- kolot vagy tejes kávét kérünk Jeántól, akkor szót kér­tek a társaságtól, hogy a zsarnokság ellen menny dö­röghessenek. Képzelhető, hogy a tigrisek közé birka nem igen vegyült s aki azt hitte magáról, hogy okosabb mint ezek a heves vérű fiatal emberek, az szépen otthon maradt s mindenek fölött kerülte a Pilvax-kávéházat. Történt azonban mégis egyszer, hogy magas czi- linderü egyén lépett be a kávéházba. Horribile dictu! Egy ismeretlen, köcsög-kalappal a fején, a Pilvaxban ! S ez a magas tetejű kalapos, ez a vézna kis alak, mintha nem csak azért jött volna ide, hogy tejes-kávét fogyaszszon, a fiatalság közé vegyül s olyan formát hebeg, miből azt lehetett következtetni, hogy vitatkozni akar és szónokolni készül. Emlékszem az ominózus köcsög-kalapra s emlék­szem a vézna kis emberkére, de mit Sohasem fogok

Next

/
Oldalképek
Tartalom