Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-10-26 / 43. szám

mely vámszedési joggal van összekötve, mit sem törő­dik a város; holott köztudomású dolog, hogy épen ez a legjövedelmezőbb út-vonal. A kosdi nép az év min­den szakában hangya-szorgalommal hordja be nekünk összegyűjtött és értékesíthető feleslegét, ők látják el túlnyomólag piaczi szükségletünket s összeárult pén­zecskéjüket is itt költik el. Kereskedőink és iparosaink sok pénzt látnak tőlük, s általában ők a város for­galmának igen is jelentékeny tényezői, s a váczi jöve­delem nagy része is az ő filléreikből kerül ki. Joggal megvárhatják tehát, amit különben a város érdeke is megkíván, hogy erre a fontos közlekedési útra nagyobb gondot fordítsunk. Építő-anyagban nincs hiány, csörgi kövünk van elég, s a Dunapartról elegendő kavicsot szállíthatunk: csak egy kis jóakaratra és a városi ha­tóság némi áldozatkészségére van szükség és mi, mi­dőn az illetékes egyének figyelmét ezen ügyre felhívjuk, szeretjük egyszersmind hinni, hogy a város részéről belátásban és áldozatkészségben nem is lesz hiány. Városi és vidéki hírek. = Kinevezés. A helybeli országossiket- n é m a - i n t é z e t n é 1 Gerzselyi Gyula elhalálozása foly­tán üresedésbe jött gondnoki állásra a vallás- és közoktatásügyi miniszter Krakker Kálmánt, váro­sunk köztiszteletben és becsülésben álló közgyámját nevezte ki. őszintén gratulálunk ezen kinevezéshez, mely érdemesebb egyént nem is érhetett volna. Az in­tézet az uj gondnokban szakavatott, buzgó és lelkiis­meretes hivatalnokot nyert; annál nagyobb azonban a város vesztesége, mely az ő távozásával egyik leg­szorgalmasabb, jellemesebb és leghumánusabb tisztvi­selőjétől fog megválni. = Egyházmegyei hir. S z e d m á k József csongrádi segédlelkész Jász-Kerekegyháza lelkészévé ne­veztetett ki. — Halottak estéje. Az idei kettős ünnep miatt a halottak napja november hó 3-ára esvén, a halottak estéje 2-án vagyis vasárnap fog megtartatni. Ennek következtében a sírok és sírboltok kivilágítása nem szombaton este, hanem vasárnap este eszközlendő, ekkor szólnak a harangok is, emlékeztetve az élőket a holtak iránt tartozó kegyeletre. Hétfőn tartatnak meg a templomokban és temetői kápolnában szokásos gyász- misék is. = Eljegyzés. Né csey János siketnéma-intézeti tanár eljegyezte Hyross Zsuzsanna kisasszonyt, Hy- ross Mihály beszterczebányai apátkanonok unokahugát Oszlányból. Fogadják őszinte jókivánatainkat ! = A megyei uj szabályrendelet. A m e- g y e i u j szervezési szabályrendelet a a belügyminiszteri jóváhagyást kinyervén, abból a hi­vatalos példányokat a napokban küldötte szét az al- ispáni hivatal. Mindenesetre az életrevalóság jele és örvendetes jelenség, hogy megyénk a folyton rebesge­tett államosítás küszöbén (?) sem vesztegel tétlenül, hanem szervezete tökéletesbitésén munkálkodik. Bizony, példát vehetne a haldokló vármegyétől meg- iíj odó és újjá születendő városunk ! = Választás. A néhai Kresák Ferencz elha­lálozása folytán megüresedett megyebizottsági választott tagsági hely a f. é. november h ó 4-ik napján megejtendő választás utján fog betöl­tetni. A választás az említett napon a városháza ta­nácstermében reggeli 9 órakor veszi kezdetét s délután 4 órakor fog berekesztetni. A törvény értelmében vá­lasztói jogot gyakorolhatnak mindazon váczi lakosok, — Hát aztán, kedves Kálmán, hiszed-e, hogy ezek a sorok, igy, minden változtatás nélkül megjelenhetnek nyomtatásban ? — Már miért nem jelenhetnének meg ? kérdezte viszont a naiv kedélyű költő. — Annak csak Prottmann a megmondhatója. Már édes barátom, ha Kemény Zsigmond bárónak „A forradalom után“ és Szilágyi Sándornak „A forradalom férfiai“ és ,.A forradalom története“ czimü munkáik megjelenhettek, szeretném tudni, miért ne jelenhetnék meg ez a pár sor is, melyek különben is meglehetősen elrejtvék, jegyezte meg Tóth Kálmán. — Csakhogy a sajtó rendőrségnek nagyon éles szemei vannak, s aztán, az általad említett művek is az első zavarban jelentek meg, midőn még a beamter- had nem tudta, hogyan kezdjen a dologhoz. De már ezek a munkák is a tiltott könyvek jegyzékén állnak s csak suttyomban olvashatjuk azokat.- Mindegy, én bízom szerencse-csillagomban. — Adja Isten, hogy ne csalódjál bizalmadban. Ezzel a triumvirátus feloszlott, ment mindenki a maga dolgai után. Tóth Kálmán innen a kézirattal egyenesen az öreg Bucsánszky Alajos könyvnyomdájába ment, az őSz- utczában s itt az öreggel csakhamar megegyezett a mű kiadására nézve s a kapott tiszteletdijat átvéve, a „Hölgyfutár“ szerkesztőségébe sietett. Az öreg Bucsánszky minden aggály nélkül kisze­dette a költeményt, mert Tóth Kálmánnak már akkor jó neve volt a fiatal költők között. A korrektorra olvasásánál azonban figyelmeztették a veszedelmes sorokra. Erre az öreg magához véve a kefe-levonatot, tanulmányozni kezdte a megjelölt soro­kat. Ez sokáig tartott, mert többekkel közölte a kér­déses részt, kik mindnyájan aggályukat fejezték ki, a sorok változatlan közlésére nézve. Az öreg Bucsánszky most nagy dologra határozta el magát: az illető soroknak önkényes kihagyására, mert a. szerző erről hallani sem akart. akik a vácz-kerületi országgyűlési képviselő-választók folyó évre érvényes névjegyzékében bent foglal­tatnak. = Dr. Lencsó Ferencz, az országos fegyin­tézet orvosa, Báthori-utczai 7-ik szám alatt levő laká­sán naponként délután 2 — 4 óráig rendel, a mely körül­ményt midőn ezennel a közönség tudomására hozzuk, ajánljuk a szakavatott jeles orvostudort polgártársaink különös figyelmébe. = Érdekes óra. Ne ijedjenek meg olvasóink, nem a székesegyház órájáról szól az ének, hisz arról legfeljebb elegiát lehetne Írni, mert csak hébe-korba mutatja az időt, midőn neki tetszik, hanem egy uj találmányéi óráról, mely H a n u s z Béla központi ká­véháza bejáratánál az utczai járdán látható. Ugyanis az ajtó fölötti lámpásban elhelyezett óramű egy tükör segélyével az óra mutató lapját a földre sugározza úgy, hogy azon az órák és perczek a legpontosabban kivehetők. A ki még nem látta, nézze meg az érdekes órát, mely estén kint látható. f Fölsinger József. Városunk egy köztisztelet­ben álló polgára hunyt el a napokban. F ö 1 s i n g e r József, a váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézet volt igazgatója költözött át az örökkévalóságba. A boldo­gult a vácri takarékpénztárnak volt sok éven át pénz­tárnoka, 1876-tól fogva pedig az ipar- és kereskedelmi hitelintézetnél mint vezérigazgató működött. Hivatalá­ban mindenkor a legnagyobb pontossággal járt el, a jelen év elején azonban testi erejének hanyatlását érezvén, igazgatói állásáról leköszönt. Azon időtől fogva folyton betegeskedett, inig e hó 20-án megváltotta őt a halál hosszas szenvedésétől. Temetése a város kö­zönségének igen nagy részvéte mellett ment végbe. Ott voltak: a városi képviselőtestület, a takarékpénztár s az iparintézet igazgatósága és tisztviselői stb. A be- szentelést Újhelyi István kanonok-plébános végzé segédlettel. A koporsót boritó szebbnél-szebb koszo­rúk szalagjain a következő feliratok voltak: Felejthe­tetlen jó férjemnek — Klára 1890; Kedves Bátyánk­nak — Fölsinger Rezső és családja; A váczi ipar- és kér. hitelintézet — Buzgó és fáradhatatlan v. igazgató­jának; Szeretett jó Atyánknak — Velzer Kálmán és neje; Kedves jó Atyánknak — Haidfeld Alajos és csa­ládja; A legjobb atyának — hálás gyermekeik Lajos és Panka; Áldott marad emléked gyermekeidnél —■ Gyula és Ida; Felejthetetlen nászunknak — Reitter István és neje; Felejthetetlen sógorának — özv. Föl­singer Ignáczné és gyermekei; Kedves nagybátyánk­nak — Rupp Imre és neje; Bossányi Istvánná; Jeremiás Kálmán stb. A család által kiadott gyászjelentés a következőleg hangzik: Alulírottak a maguk és számos rokonuk nevében jelentik a felejthetetlen férj, apa, testvér és sógornak Fölsinger József a váczi ipar­és kereskedelmi hitelintézet volt igazgató és városi képviselőnek hosszas szenvedés után folyó évi október hó 20-án esti 7 órakor élete 75., boldog házasságának 28-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A boldogult földi maradvá­nyai folyó évi október hó 22-én délután 3'/2 órakor- fognak a gyászházban 2 római kath. egyház szertartá­sai szerint beszenteltetni és azután az alsóvárosi sír­kertben lévő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni Az engesztelő szent mise-áldozat f. évi október hó 23-án reggeli 8 órakor fog a székesegyházban a Mindenha­tónak bemutattatni. Vácz, 1890. évi október hó 21-én. Áldás és béke lengjen porai fölött! Fölsinger Józsefné, szül. Hanusz Klára mint özvegye. Haidfeld Emma, férj. Kresák György né és gyermekei. Haidfeld Hona, férj. Velzer Kálmánná és gyermekei. Haidfeld Alajos, és neje szül. Németh Etel és gyermeke. Haidfeld Lajos, és neje Végre, pár napi gondolkozás után csakugyan végre­hajtotta szándékát s ezzel a munka akadály nélkül még­is jelenhetett. A hős költeményt megjelenése után azonnal ezer meg ezer példányban küldték szét az országban minden részében s Tóth Kálmán neve ezzel egyszerre oly nép­szerűvé vált, hogy nein volt az országban Írástudó ember, aki nem ismerte volna. Ez a népies hős költemény tette figyelmessé a nagy közönséget Tóth Kálmánnak egyéb munkáira is, me­lyek legsűrűbben a „Hölgyfutár“ hasábjain jelentek meg. Nem sok időbe került ezután, hogy Tóth Kálmán­nak egyes dalait a nép mindenütt énekelte az or­szágban. S ezt, az akkor páratlan népszerűséget Tóth Kál­mán egyedül „Kinizsy Pál“-jának köszönhette, mert neve csak igy válhatott annyira ismeretessé, amennyi­ben a „Hölgyfutár“ olvasó közönségének akkor megle­hetős nagy száma mellett sem vívhatott volna ki ily nagy sikert. Szóval a siker átalános és országos volt. És Tóth Kálmán mégis zúgolódott. Nem mintha kicsinyelte volna az eredményt, mert a jó öreg Buc.sánszkytól művéért kapott tiszteletdij az akkori viszonyok közt nem volt jelentéktelen. Azért zúgolódott, azért dult-fult, hogy kéziratából kihagyni mertek, az ő tiltakozása daczára. Ebbéli méltatlankodását elmondta fűnek-fának; voltak, akik mosolyogtak fölötte, de akadtak olyan jó­akarói (?) is, kik azt tanácsolták neki, hogy pörölje be Bucsánszkyt. Bizonyára eleve is kaczagtak Tóth Kál­mánnak a pörrel vallandó kudarcza fölött. Tóth Kálmán sokáig gondolkozott, tanakodott magában, hogy megkezdje-e vagy sem a pört. Végül azonban találkozott egy mindenre vállalkozó ügyvéd, ki annyira telebeszélte a harag miatt különben is elfogult fiatal költő fejét, hogy megbízta az ügyvédet a pörnek folyamatba tételével. szül. Reitter Anna. Haidfeld Gyula, és neje szül. Pro­kop Ida. Fivére: Fölsinger Rezső és neje szül. Traub Hermina és gyermekei. Özvegy Fölsinger Ignáczné, szül. Dmusák Zsuzsanna és gyermekei. — Városi pénztár-vizsgálat. A pénztár-vizs­gáló bizottság f. h. 20-án délután az összes, városi kezelés alatt lévő pénztárakat megvizsgálta. Jelen vol­tak a vizsgálatnál: G a j á r y Géza polgármester, Weiszbarth János és Meiszner János bizottsági tagok, dr. Csányi János tiszti ügyész, Fóthi Gyula számvevő-jegyző, Haidfeld Lajos helyettes pénztár­nok, K r a k k e r Kálmán közgyám és’ T r u m m e r Sándor helyettes ellenőr. A vizsgáló bizottság mindent a legnagyobb rendben talált. A megejtett vizsgálat szerint találtatott készpénz és egyéb érték összesen: 1. a közpénztárban 5218 írt 26 kr. (ebből készpénz 1253 frt 63 kr.). — 2. a fogyasztási adó­pénztárban 20666 frt 68 kr. (ebből készpénz 5748 63 kr.). — 3. a letét pénztárban 5178 fit 53 ki-, (ebből készpénz 778 frt 53 ki-.). — 4. a kórházi p énzt á r b a n 7610 frt 58 kr. (ebből készpénz 97 frt 72 kr.). — 5. a g y á m pénztári) a n 2932 frt 28 kr. (ebből készpénz 530 frt 11 kr.). — 6. a szegén y- a 1 a p b a n betét könyvben 1382 frt 34 kr. — 7. ipar- dij és pénzbírságok 120 frt (ebből készpénz 20 frt. = Lázadó fegyencz. Bizonyára mindnyájunk élénk emlékezetében lesz még a helybeli országos fegy- házban kitört lázadás, mely ügyben a törvényszék íté­letét csak nem régiben hagyta helyben a kir. tábla, már is újabb lázadási esetről értesítik lapunkat. A napokban ugyanis Imrei nevű fegyőr a munkaterem­ben egy engedetlen fegyenczet rendreutasitott, a mire a rendreutasitott fegyencz egy a kezeügyébe eső ha­rapófogóval úgy fejbe ütötte a boldogtalant, hogy az vértől elborítva s eszméletét veszítve, összesett. — A stabil gőzgépkezelők tanfolyama az állami közép-ipariskolában (Budapest, Vili. kér. »Nép- szinház-utcza 8. sz.) november 3-án nyilik meg s de- czember hó végéig tart. A beiratások f. hó 30-án kez­dődnek. Tanulókul felvétetnek a 18. életévüket, betöl­tött, Írni, olvasni tudó lakatosok, kovácsok s a külön­böző gépgyárak munkásai, a kik a fűtők és a loco- mobilkezelők tanfolyamát már elvégezték. A felvétel­hez szükséges irományok: erkölcsi bizonyítvány és munkakönyv vagy munka bizonyítvány. Á tandíj 5 forint. = Köszönet-nyilvánítás. A sz. Vincze egylet perselyeiben a szegények javára újabban befolyt: A dr. Miltényi Gyula kanonok ő nga lakásásán elhelye­zett perselyben 7 frt, a Korona szállodában (ifj. Kor­pás József) 2 frt 6 kr, a Curia szállodában (Boden- dorfer Béla) 1 frt 95 kr, Hufnagel Imre kereskedésében 1 frt 55 kr, György Mihály üzletében 1 frt 15 kr, Al- berty Ferencz kereskedésében (adakozással) 1 frt 10 kr, a Nagy sörházban (Szadovszky) 85 kr, Racsek Ma- thild divattermében 65 kr, Bezdek János kávéházában (adakozással) 1 frt 2 kr, Pertzián V. kereskedésében 50 kr, ifj. Korpás Pálné üzletében 40 kr, a Központi kávéházban (Hanusz Béla) 40 kr, Bónis János üzleté­ben 30 kr, a Csillag szállodában 26 kr, a Káptalan sorházban (Hornung Albert) 24 kr, Korpás János üz­letében 10 kr. Összesen 19 frt 53 kr. Mely kegyes adományokért úgy a szives gyűjtőknek, mint a jólelkü adakozóknak, a szegények nevében hálás köszönetét mond az egylet 108. r. gyűlése. — Az első hó. Folyó hó 22-én a lég annyira meghűlt,- hogy délelőtt a hó nagy pelybekben kezdett alászállani, sőt még az esteli órákban is szállongott : minek folytán korai keményebb fagytól lehet tartani. Ezen az estén a diadal érzetével beszélte barátjai- nak a „Komlókért“-ben, hogy mennyire meg fogja bo- szulni a vakmerő könyvnyomdászt, ki úgy csúffá tette az ő munkáját. Voltak barátai között olyanok, kik helyeselték a dolgot, de többen voltak, kik aggályukat fejezték ki a pör kimenetele tekintetében. De azért egyhangúlag arra koczintottak, hogy sze­rencse kövesse a fiatal költőt, ebben a dologban is. Az ügyvéd beadta a keresetlevelet. Szerencse, hogy a biró, kinek kezébe az ügy ke­rült, humánus ember volt. Tárgyalást tűzött, ki, s arra mind a két felett személyesen idézte maga elé s hozzá­juk ilyenformán szólt: —- Lássák az urak, ez az ügy nagyon kényes ter­mészetű. Nekem, hivatalos állásomnál fogva a politikai hatósághoz kellene áttennem, de nem teszem, különö­sen önre való tekintetből, Tóth úr, ki szép költemé­nyeivel már nekem is oly sok élvezetes órát szerzett. Tóth Kálmán meghajtotta magát. Az elismerés láthatólag jó hatást gyakorolt reá. — Tehát azt tartom a legjobbnak, folytató a biró, ha önök egymás közt békében elintézik az ügyet. Nem bánom, szólalt meg erre Bucsánszky, vállalja el Tóth úr a felelősséget s ennek biztosítására tegyen le ezer forintot, akkor én saját költségemen újra ki­nyomatom minden változtatás nélkül az ön munkáját. Ezt azonban nem tette Tóth Kálmán, hanem be­látván, hogy nincs igaza, vissza vette a keresetlevelet. Ennek még a biró is nagyon megörült. Midőn a bíróság épületéből kijöttek az öreg Bu- i csánszky kezet nyújtva Tóth Kálmánnak, igy szólt: — Egyébiránt legyen nyugott, uram öcsém, hoz ' reánk még a magyarok Istene oly időt, midőn az ön J munkáját, kiadhatjuk változatlanul is. — Adja Isten! viszonzá a költő. Ozoray Árpád.

Next

/
Oldalképek
Tartalom