Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-10-12 / 41. szám
Városi közgyűlés. Rövid, alig egy óráig tartó közgyűlést, tartott a városi képviselő-testület múlt vasárnap, e hó 5-dikén délután, melynek lefolyásáról a következő tudósítást adhatjuk olvasóinknak. Az elnöklő polgármester, Gajáry Géza, a közgyűlést megnyitván, a napi rend előtt Reiser Béla képviselő sürgős indítványt terjesztett elő a másnap október 6-án, Aradon megtartandó szobor leleplezési ünnepély tárgyában. Indítványozta jelesül, hogy az ünnepélyen a város magát küldöttség által képviseltesse s a vértanúk szobrára díszes koszorút helyezzen. A hazafias indítványt a közgyűlés általános helyeslések között egyhangúlag elfogadta s a három tagú küldöttségbe közfelkiáltással Gajáry Géza polgármestert, Csávó 1 s z k y József és dr. F r e y s i n g e r Lajos városi képviselőket választotta meg, kik is felhatalmaztattak, hogy a városi pénztár terhére 50 fit erejéig koszorút rendeljenek meg s azt a vértanúk szobrára a város nevében elhelyezzék. Ez után Gajáry Géza polgármester jelenLé be a képviselő testületnek dr. Vijrter Lajos czimzetes prépost s olvasó kanonoknak nagypréposttá történt kine- veztetését és Spóner József czimzetes apát és éneklőkanonoknak az olvasó kanönokságra, Tanács János őrkanonoknak az éneklő kanonokságra, Marko vies Lázár székesegyházi főesperesnek az őrkanonokságra, J u n g János csongrádi főesperesnek a székesegyházi íoesperességre való fokozatos előléptetését és végre Csávolszky József kanonoknak a csongrádi főesperes- ségre történt kineveztetését s indítványozta, hogy ezen örvendetes események feletti örömének a közgyűlés jegyzőkönyvileg is adjon kifejezést. Az indítványt a közgyűlés a legnagyobb lelkesedéssel tette magáévá. Az után a kitűzött tárgysorozat egyes tételei vétettek tárgyalás alá: 1. L e i t n e r Sándor városi érté k-k é p v i s e. 1 ő elhunyta mély részvéttel vétetett tudomásul, emléke jegyzőkönyvileg megörökittetni rendeltetett. Az üresedésbe jött érték-képviselői helyre pedig a közvetlenül következő legtöbb adót fizető Pintér Dávid hivatott be. 2. A szüretelés megkezdésének határnapjául október hó 6-ika állapíttatott meg. 3. Az 1891. évi országos vásárok határnapjául kijelöltettek: 1. Virág-vásárra márczius 22. és 23-ika; 2. Sarlós-vásárra junius 28. és29-ike; 3. Gál-vásárra október 11. és 12-ike; Tamás-vásárra deczember 20. és 21-ike. 4. Az 1891. évi költségvetés elkészithetése tárgyában a budapest vidéki kir. pénzügyigazgatóság megkerestetni rendeltetett, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója kivetése és érvényesítése iránt mielőbb intézkedjék. 5. A P am mer Lipót általa város közönsége ellen indított 20,000 frtos perben a város képviseletével dr. Csányi János tiszti ügyész bízatott meg. 6. Gajáry Géza polgármester előterjesztvén, hogy a budapesti Duna-védfalon az épülő országház előtt felszedett vaskorlát — mint arról magán tudomást és személyes meggyőződést szerzett —• jutányos áron megszerezhető lenne s ez úton a városnak módjában állana az u j kőfalon felállítandó vás korlátot körülbelül harmadárban s mintegy 2500 frt megtakarítással kifogástalanul és díszesen előállítani — a közgyűlés a vaskorlát megszerzését elhatározta s annak jutányos árban leendő átengedése iránt a minisztériumhoz kérvény intézését rendelte el. végtelen rónának őrült tánezot járva a kitépett bokrokkal s elsárgult lombokkal. Fázom, összébb vonom, köpenyemet; nem jó itt lenni. Sorra járom még egyszer keclvencz helyeimet. Le kerülök a csapáson az erdei tóhoz. Itt szokott inni a szarvas-csorda, amikor déltájban ide űzi a szomj. Most csak egy elkésett őszi napsugár bágyadt fénye ömleszt rezgő világot a tó zavaros felszínére, egy-lcét száraz levél úszkál rajta. A nagy mohos kősziklán egy ketté tört furulyát látok, jele hogy erre járt a gulyás a nyájával. De hallga ! mi nesz az? Lassú ovatos csör- tetés hallik alá a hegyi útról, a lépések után gördülő kavics, hulló lomb s csapódó gally ! Egy pillanat múlva előttem áll az erdők büszke vadja, egy öt agancsú szarvas, büszke nemes nyakát kevélyen visszahajtva, — szemembe néz pillanatig nagy barna szemeivel, — majd bődül ve tova száguld a rengetegbe. Én megigézve nézek utána. Istenem be szép volt! Elmegyek aztán még egyszer az erdei kereszthez. Az Istenember szelíden, bánatosan néz alá a keresztfáról. Lábánál a Szűzanya fájdalmát hiven tolmácsoló kép, megtört szemekkel, össze kulcsolt kezeivel, olyan megható benyomást tesz rám, hogy zokogni szeretnék, s bőszül állni azokon, akik a Szentnek ezt a nagy fájdalmat okozták. Még utolsó virágkoszorúm a képen van, nem hervadt el egészen, de azért kötök még egy másikat cserlevelekből, s azt is oda helyezem. Majd rövid imát rebegve, sietek vissza falunk felé. Édes anyám rám parancsolt, hogy ne maradjak soká, mert még meghűlöm magamat, olyan nedves ott kinn a levegő. Sűrű I sötét felhők ereszkednek alá. Ködbe burkolódzik a róna. A vándor darvak megénekelt „V“-betűje ivezi fölöttem a hígét. Messze útra készülnek a gólyák is. Csak nekem kell itt maradnom lálni a pusztulás, megsemmisülés képét. A sárguló lomb, lehull, de tavaszra új fakad helyébe s friss levelek zöldéinek újra. Még egyszer eltekintek az erdő felé. Isten veled, te végtelen szabad természet! Haldoklásod legyen szolid, csendes álmodás, enyhe szeridergés! A zárda szóid, falai közül sokszor fogok rád gondolni, s emlékemben, örökké ('*1 ni fogsz. 7. A legtöbb adót fizető városi kép- viselők 1891 -iki n é v j e g y z é k é n e k összeállításával egy 3 tagú küldöttség bízatott meg, melynek elnökévé Bartoss Imre, tagjaivá: Friedrich Alajos és Vitt Manó képviselők választattak meg. 8. A k i s v á c z i vasúti megállóhely tárgyában benyújtandó kérvény törvényhatósági jóváhagyás kieszközlése végett a megyei alispánhoz terjesztetik fel. 9. Az amerikai szőlőszaporító telep felállítása elhatároztatott s a városi közköltségen felállítandó telep helyéül a régi faiskola mellett, a rácli út és Damjanich-tér közötti területen ma legelőképen használt 4 holdnyi városi terület jelöltetett ki, melyet a közgyűlés a telep czéljaira átengedett. A telep beültetéséhez szükséges vesszőalanyok ingyenes átengedése, s a telep évi segélyezése iránt a földmivelési miniszter fel fog kéretni. A telep előmunkálatára a folyó évre rendkívüli kiadások czimén 500 frt szavaztatott meg, a jövő évre pedig a telep czéljaira a költségvetés rendes rovatába fog a szükséges összeg felvétetni. — A telep kezelésére egy, K r a k k e r Kálmán, C s e k ó Pál és Marossy Ferencz tagokból álló bizottság küldetett ki s annak állandó gondnokává egyhangúlag K rak kér Kálmán választatott meg. 10. A városi bérkocsi szabályrendelet a bizottság által javasolt és keresztülvitt módosításban elfogadtatott s miniszteri jóváhagyás végett felterjesztetni rendeltetett. 11. Az ipariskolai bizottság előterjesztése elfogadásával az i p a r- és k e r e s k. iskolai igazgatói állás egy évre Vörös Ferencz helyettes igazgatóval töltetett be. — Az állásáról leköszönt volt igazgató ft. K u b i n y i Endrének buzgó és lelkiismeretes működéséért a közgyűlés jegyzőkönyvileg elismerését és köszönetét nyilvánítja. 12. Az ipariskolai rajzoktatói állás- r a egyhangúlag Bartók Lajos siketnéma-intézeti tanárt választották meg ideiglenes minőségben. Elődje Krenedits Ferencz igazgatónak hosszas tevékeny működéséért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. 13. Piufsich Lajos kérvényét a nagy-lá- g y a s i föld haszonbérletének meghosz- szabbitása tárgyában véleinényes jelentés tétel végett a gazdasági bizottságnak adták ki. 14. Az irodai szerek beszerzése tárgyában a szerződést az ajánlattevő budapesti papirkeres- kedő ezég : Dona Döme és társával 3 évre mondották ki megkötendőnek. 15. A moóri tűzkárosultak segélyezésére, a tanács előterjesztésének mellőzésével, nem szavaztak meg semmit; mert városi költségvetés ezen czime már teljesen ki van meritve. 16. Ugyanezen okból a tokaji, mezőlivádiai, ondódi stb. tűzkárosultak nem részesittettek segedelemben. Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, a közgyűlés d. u. 4 órakor eloszlott. CSARNOK. Kiszárt és Beethoven. — Jellemkép. — Irta: IKIős:z;eg\h.;y -Árpád. E két név puszta hallatára különös érzés fog el bennünket, rezgeti meg valónkat és visz egy magasabb megfoghatatlan és meginagyarázhatlan világba, hol nem a prózai ténykedés és a mindennapiasság járma alatt nyögünk, hanem hol a szellem korlátlanul csapong, hol az emberi lélek és eszme karöltve és a prózai valóságtól menten, azt leküzdve, jut érvényre. Mozart és Beethoven! Nem eléggé jellemzi-e már e két embert nevének puszta hangzása, melyben szellemük mélyéből felszínre került és minekünk embereknek magasztosabb érzelmek előidézése, illetve felköltése és egész valónknak más világba átragadására előmozdítóul szolgált ragyogó, emberi képzeimet megragadó hangharmóniáknak mintegy megtestesítése nyilvánul. A szó szegény, hogy e két név birtokosának érdemét, tevékenységét és az egész világot megrendítő s későbbi századokra kiható szereplését csak némi részben is méltathatná, de az emberi szív ■— az az érző jószág — meg fogja bírálhatni és méltatni azon két korifeus zeneszerzeményeit kiknek szemében azon eszme és törekvés volt előtérbe helyezve és egész éltök működésében azon tett nyilvánult „az emberi létnek minden buját — baját felejtetni és az emberiség előtt egy magasabb világot feltárni.“ E két emberről akarok most behatóbban értekezni, méltatva tevékenységüket és előtérbe hozva érdemeiket, melyek elévülhetlcnek lesznek mindaddig, mig zene- értők, zenét szeretők és kedvelők a világról el nem pusztulnak. Sem Mozart, sem Beethoven nem tartozik azon egyének közé, kik arra szorulnának, hogy érdemeiket külön méltassák, ott vannak műveik, „a mű dicséri a mestert.“ Nem is azon czél ösztökélt engem e rövid értekezés megírására, hogy két oly nevet hozzak megérdemelt világításba, mely két név először nincsen rászorulva arra, hogy általam dicsőittessék, méltatja és csodálja azt az egész világ; másodszor tolláin nem is volna képes oly kifejezéseknek, oly az érdemet megfelelően méltánylandó s a képzeimet kellő irányba terelő aranymondásoknak, hogy igy nevezzem, életet adni, hanem, engem csakis egyéni czél, egyéni törekvés buzdított ezen rajz megírására, hogy némiképen lerójam hálámat azon két „genic“ iránt, kik oly műveket alkottak, melyek az emberiségnek oly sok-sok magasztos perczet szereztek s szereznek s mely műveknek bámulója vagyok s melyekért rajongok, tekintve azon bensőséget s képzelemmegragadó erőt, melyekkel ezen mesterművek rendelkeznek s melyeknek behatása alat keletkeztek, annak köszönvén lételöket. Áttérek ezen rövid bevezetés után a két zenetitánnak jellemvázlatára, mindenekelőtt pedig Mozart Wolfgang Amadé a kedves játszi zene megteremtőjének jellemzésére. Mozart Amadé 1756. évi januárius hó 27-én született és 1791 évi deczember hó 5-én halt meg 35 éves korában. Életrajzát ismételni, minthogy az már számtalanszor és számtalan helyen szakavatottabb kéz által méltattatott fölöslegesnek tartom ; én tisztán csakis jellemének rövid vázlatát szándékozom adni, egybeha- sonlitva Beethoven Lajos a jelen század zenehero- sával. Mozart, ki csak 5 éves volt, midőn már menüetteket komponálgatott, oly finom hallással bírt, hogy bármely hangot azonnal meghatározni képes volt és azon hangot bármely pillanatban megadni is tudta. Ily zsenge korban s már ilyen zenei talentummal megáldva, ki tudta volna tőle már ekkor elvitatni azon később beteljesedett valót, hogy belőle egykor nagy ember lesz s mi válhatott volna még később belőle, ha a kegyetlen s mostoha sors közülünk kérlel- hetetlenül^el nem ragadja. Hogy Mozart jellemét szorosabb szemügyre vegyük, characteristicum gyanánt jóformán elegendő volna csak e két szót külön kitüntetve megemlíteni: „jó szív.“ Igen Mozartnak melegen érző s ritka kevés embernek megadott jó szive volt, mely nem csak érezni tudott, de tudta ezen érzést kihatóvá tenni, tudta ezen érzést megtestesíteni, érezhető alakba önteni s ezen érzés behatása alatt uj érzést kelteni. Hallgassuk csak műveit, hogy többet ne említsek, a bájos „Jupiter“ symphoniáját, vagy Don Juan, Figaró, Varázsfuvola dalművét; nem támad-e fel azon érzés valónkban, mely őt elárasztotta, nem szellemü- lünk-e át egy más világba, melynek kapui előttünk csukva valának. Mozart zenéje olyan mint a gyöngyöző harmat, mely a virágra hull, azt felfrissíti, uj életre hozza, erőt adván a további kitartásra. Az jellemzi különösen Mozart zenéjét, hogy abban kedélyvilága tükröződik le s ha Mozartnak valamely hallott művét erősen emlékezetbe véssük, jellemének főrúgóját a „jó sziv“-et mindenesetre felleljük benne. Azon érdekes átmenetek, azon magokat oly szépen feloldó hangtömegek nem eredhetnek oly szívből, mely nem csupa érzelemmel telt és minden rossz befolyásától ment. Mozart gyermeteg kedélyét legjobban jellemzi kedves játszó zenéje. Életrajzából tudjuk, hogy mily szeretettel, hogy úgy mondjam, rajongással csüggött szülőin; azon levelek, melyeket hozzájuk intézett, elég világos képet nyújtanak tiszta, minden rossz érzülettől ment bense- jéről, mely oly kevés egyénnek adatott meg. Kedves játszi zenéjének hallatára oly kedélyvilág tárul fel előttünk, mely Mozart mély érzelmének méltó tolmácsolója. Ha Mozart életének főbb mozzanatait megfigyeljük s abból következtetést vonunk, nem hiszem, hogy Beethovenen kívül, a mi a mély érzelmet és az érzés találó reproductióját illeti, hozzá más zeneszerző hasonlítható volna. A mi világosan bizonyítja azt, hogy művei kedélyvilágának tükrei, azaz, hogy ő nem kereste a hatást külsőségekben, nem is törekedett arra, hogy roppant zenetömeg egybehalmozása által hasson, hanem az érzelem mélysége szabta határokat nem lépte át és csakis oly eszközökkel dolgozott, melyek benső érzelméről tiszta képet nyújtottak és ugyanazon hatást idézték elő a hallgatóban, mint a mely hatás alatt ő irta műveit. Ennek tulajdonítandó azon körülmény, hogy Mozart művei soha el nem évülhetnek, megun- hatatlanok; mert művei mintegy kis képecskék, melyek különböző érzések gerjesztésére hivatvák s melyek', többször és akár hányszor is hallva, mindig ugyanazon mély benyomást teszik a hallgatóra, mintha először hallotta volna. Oh Mozart! te az ég kegyeltje vagy, mert bár életed rövid volt és életedben sok megpróbáltatáson estél keresztül, sokat szenvedtél mind anyagi tekintetben, mind pedig műveidnek az akkori kor által nem méltányolása és meg nem értése miatt, vigasztaljon a túlvilágban azon körülmény, hogy műveid, búr te reád nézve későn — halálod után — megértettek, nagyra- becsültetnek és mindenkoron géniusod hirdetői és fenséges eszméid terjesztői lesznek. Mozart meghalt ugyan, magas röptű, mély érzelmű géniusa oda hagyta a porhüvelyt, melyet a Mindenható — embertársainak egy magasabb, eddig előttük ismeretlen világ feltárhatása végett — számára földi lakhelyül kiszemelt; de bár a porhüvely az enyészetnek is adatott át, géniusa örökké közöttünk lebeg, s a hol egy „Mozarti“ hang megcsendül, minden azt halló lelket áthat és eszünkbe juttatja a nagy mestert, a hangkirályt Mozart Wolfgang Amadét. Valahányszor Mozart zeneszerzeményt hallunk, mindannyiszor vegyük le kalapunkat, hajoljunk meg az életében sokat szenvedett ember, de a minden ember benső kedélyvilágát uraló génius előtt, és emlékezzünk meg a kitűnő emberről, a példás hitvesről, a páratlan s maga nemében egyedül álló géniusról Mozart Wolfgang Amadéról. Beethoven Lajos, születetett 1770. november 17-én, meghalt 1827. márczius 26-án merő ellentétet képez Mozarttal szemben. Mig Mozartot a játszi gyermeteg kedély jellemzi, Beethoven az erélyeséggel párosult határozottság, jellemszilárdság mintaképe. Hanem, hogy Beethovennek is melegen érző szive volt, annak legfőbb bizonyítéka „Fidélió“ operája, melyben annyi különféle kifejezés jut zenei alakban érvényre, de melyek közül különösen túlnyomókig két characteristicum fordul elő és emelkedik ki u. m. a határozottság és érzelem zenei megtestesítése. Beethoven zenéje magában foglalja azon jellemet, melyet Mozart zenéjében — az érző szív uralván főleg a tért — nem juttatott oly mértékben kifejezésre t. i. a határozottságot. Mozart
