Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-09-28 / 39. szám

hetlen előnyökkel kínálkozott a többi szomszédos államokra, de legkülönösebben Angolország ipari és gyári fejlődésére nézve.

Ez a hugenották üldözése volt XIV. Lajos által.

XIV. Lajos sajátszerü jellemének volt egy sajátos oldala, bizonyos fellángoló vallásos érzelem, mely gyötörte őt azon sajnálatos bűnök miatt, melyeket társadalmi életében elkövetett. Eme vallásos devoczió időről-időre fel-feltört XIV. Lajos jellemében és elkövetett vétkeiért, képmutatással, színlelt, töredelem nélküli bánattal vélt eleget tehetni, a belső megjavulás az erkölcsi megtérés minden igaz képe nélkül.

A józan mérséklet minden eszélyes vezetést nélkülöző rajongásaiban Istennek és az igazságnak kedves szolgálatot vélt tenni, ha a franczia nemzet egy igen derék, becsületes, munkás és értelmes osztályát erőszakos üldözés tárgyává tette.

Nem lehet feladatom történelmi elbeszélés tárgyává tenni amaz üldözéseket, melyeket francziaország eme derék népe XIV. Lajos részéről tapasztalt. Nekem csak a be- végzett történelmi tények konszekvencziát szabad és kell konstatálnom.

Azt előre kellett volna még bocsátanom, hogy XIV. Lajost a vallási meggyőződés eltérésén kívül még rendkívül bőszítette a hugenották demokrat szervezete, erkölcsi szigorral párosult komoly vallásossága, és amaz emelő öntudat, mely bennök a szellemszabadság és saját jogaik ismeretét ébresztette fel.

Az ő kezeik között és által indult bámulatos lendületnek a vas, selyem, bőr és posztó gyártás Fran- cziaországban.

Ezen munkás polgárok dobattak oda a legkegyetlenebb üldözés jog és törvény nem védte zsákmányává.

Közel két millió hugenotta franczia polgár vándorolt ki tőkéivel, ismereteivel és munkás kezeivel, hogy száműzve hazájukból nagygyá. dicsővé, irigyletté és ünnepeltté tegyék Angolhon, Svájcz és a többi szomszédos államok iparát.

Angolország gyáriparát a történet kétségbevonhat- lan tanúsága szerint XIV. Lajos megfontolatlan és könyörtelen üldözéseinek köszönheti óriási felvirágzását. A menekült franczia hugenották voltak annak első alapvetői.

Francziaország legvirágzóbb departementjei pusztultak el, virágzó gyár és ipartelepei semmisittettek meg, legvirágzóbb gyönyörű vidékei lőnek a siralom, a gyász még ma is döbbenést okozó szintereivé, és lerakodlak mintegy észrevétlenül azon kegyetlen vas hatalom első alapjai, melyek Sedánnál fizették vissza XIV. Lajos gőgös, öntelt, elbizakodott, mértéktelen túlkapásait.

Színházi szemle.

Serkentettük, buzdítottuk a közönséget, karolja fel ezen jobb sorsra érdemes társulat ügyét; tegye neki ^ehetővé, ha nem is, hogy jólétre vergődhessek, de hogy azon rövid ideig, mig körünkben van, legalább a mindennapi kenyerét kereshessék meg, de lelkesítő szavaink a pusztában hangzottak el, kérésünk süket fülekre talált, s az egésznek vége az, hogy az iga z- g a t ó k m ár mai napig is jókora, d e fi c z i t- ben úszna k. Szerencse, hogy az igazgatók, az előbbi állomásaikon összekupargattak annyit, miszerint a fizetéseket eddig pontoson kiutalványozhatták, s igy közönségünk közönyét legfeljebb nekik van okuk felpanaszolni.

Eltekintve azonban ettől a körülménytől, kérdjük, becsületére v á 1 i k-e az egy oly városnak m int V á c z, melynek 15 ezer tiszta magyar lakossága van, s hol a népesség legalább egy tizedrészét teszi az intelligenczia, hogy egy színtársulatot, mely a legjobb tehetségekből van összeállítva, s a legfmyásabb Ízlésű igényeknek is képes megfelelni, mely, nem kiméivé

. . . Talán ő jelentse föl azt a haláltól remegő öreg embert? ő szolgáltassa ki a bosszúszomjas ellenség dühének? Jól ismeri, csendes józan ember volt teljes életében, de az atyai nagy szeretet ilyen végzetes ballépésre vitte; Hisz ha a bizalom nem hozza őt hozzá, talán soha sem tudta volna meg, hogy ő volt a gyilkos . . . Hogyan férne az össze hivatásával, hogy egy hitvest özvegygyé, négy gyermeket árvává tegyen? . . . hisz neki nem bút okozni, hanem oszlatni, — nem könnyet fakasztani, hanem letörülni a feladata . . . Nem! ... De akkor porrá ég a község, és huszonnégy ártatlan vérzik el! . . . Ezt sem engedheti meg. De hát szent Isten ! mit tegyen ? Segélyt kereső tekintete a feszületen akad meg . . . Te jó Pásztor, ki életedet adtad juhaidért, adj tanácsot öreg szolgádnak, mondd, mit tegyen ?

— Atyám! könyörüljön rajtam, nyögte a még mindig földön térdelő Gsólyos.

... Az öreg pap arczán örömsugár villant át s szemeiben valami szent tűz lángja lobbant fel . . . A kért tanácsot megkapta.

— Ne félj, fiam, szólt a pap szelíden, fölemelve a térdelőt, — nem lesz hántódásod.

Ebben a néhány szóban és az öreg pap szelíd tekintetében annyi megnyugtató volt, hogy az öreg Gsólyos nem tudott többé félni.

A plébános az órára tekintett, aztán gyorsan két levelet irt. Az egyiket a szomszéd kövesi plébánosnak; a másikat a püspöknek.- Itt ez a két levél, vidd el, a kiknek szól ; Kövesre siess sehol meg ne állj; háromnegyed óra alatt ott lehetsz. A másikkal már ráérsz. Az Isten vezéreljen. Menj nyugodtan, tieidnek hajok szála sem görbül meg.

A mint kezébe kapta Gsólyos a két levelet, nem kérdezte, hogy mi van bennök; miért kell épen Kövesre oly nagy sietve mennie, gyorsan távozott. Úgyis nehéz volt neki otthon a levegő . . .

anyagi áldozatot és fáradságot, szinirodalrnunk legújabb és legjobb termékeit hozta színre, hogy ily társulatot, rövid néhány napon át ne legyen képes k ö r é b e n m e g t a r t a n i ?

Az elmúlt hét különben a jutalomjátékok nagyhete voll. A jutalom játékok sorát Mátray Margit kezdte meg, kinek jutalmára, szombaton, 20-án Strausz örökszép zen éj ű, világhírre vergődött G z i g á n y b á r ó operettjét adták elő oly lelkes, minden tekintetben szabatos előadásban, a milyent még e társulattól sem volt. igen alkalmunk látni. Mintha minden egyes tag, a legfőbb szerepvivőtől az utolsó kardalosig, minden ambiczióját helyezte volna az est sikerébe, igy akarva kimutatni társuk iránti szeretetét; de hiába való volt az ő lelkesedésük, igyekezetük, az által az üres padsorok nem teltek meg. Úgy tudjuk, hogy a jutalmazandó számára alig jutott egy-két forint. — Mátray Saffit egyik legkitűnőbb szerepei közé számíthatja. Bájos czi- gány-leány volt. Gyönyörűen énekelt dalai, különösen Barinkaival együtt énekelt kettőse (Ki esketett meg?) magával ragadta a közönséget. Szerelmese Barinkai, kit S z i g e t h y ábrázolt, herczig legényke volt. Nagy Vilma Gziprát helyes felfogással és szépen énekelve adta. Arzena S i p o s s Gizellában csinos személyesitőt nyert. Csókán! eleven guvernant volt. Dobó Zsupán sertéskereskedő szerepében valósággal remekelt. Kupiéit zajosan ismételtették. Kiss elég jó Ottokár volt. Viola Gábor diákot szépen énekelte s liuszár- toborzójával felvillanyozta a közönséget. Tuko r a y gróf Camerót sikerültén adta. Ki kell még említenünk G u t h y Saroltát, ki Minnában oly czigánymenyecskét adott, hogy mindenkit bámulatba ejtett. K r é m e r, Veres, Pesti Ihász és Török a czigányokat sok humorral adták.

Már pénteken, a délután folyamán szalagszerei plakátok jelentek az utezák szögletein „Már jönnek“ — misztikus felirattal, melyek, az effélékhez nem igen szoktatott közönség kíváncsiságát a legnagyobb fokra csigázták. A legképtelenebb dolgokat hozták vele ösz- szefüggésbe, s a nem igen igénybe vett fantázia szörnyűbbnél szörnyűbb jelentőségét tulajdonított neki. A két napi találgatásnak, fejtörésnek egyszerre aztán véget vetett a rendesnél jóval nagyobb alakban megjelent szinlap, mely már azt is tudtára adta a n. é. (de a színházat nem igen látogató) -- publikumnak, hogy: „Már itt is vannak“, — már t. i. ők, a „F e négy er ekek“ (Gigerlik).—- Llát csakugyan fenegyerekek voltak ők, mert megcselekedték azt a hallatlan, s őket emlékezetessé tevő csodát, miszerint a színházat zsúfolásig (De igen, higyjék el, hogy zsúfolásig) megtöltő közönség előtt tarthatták bevonulásukat. Az igy megtöltött nézőtéren természetszerűleg kifejlődött nagy hőség daczára a közönség az egész estén keresztül a legderültebb hangulatban volt. — Krém er, ki Romvári Fridit, a főfőgigerlit adta, már megjelenésével is hasrengető nevetésre bírta a nézőket. Minden mozdulata, minden kiejtett szava kaczagásra ingerelte az embert. Gigerl társai: Kiss Debreczeni, Halmay és Dobó szintén tetszettek. Különösen Dobó mint Schlesinger, kitűnő maszkjával, jellemző modorával. Kupiéit zajosan megtapsolták. A gigerl-marschot, mely közben a közönség közé virágokat dobáltak, háromszor megismételtették. Pesti a szenvedélyes lutrijátékost sok humorra] adta. Mókái falrengető hahotát idéztek elő. A ez u pasz kupiét megismételték. Szigethy a kardos, férjét pórázon tartó menyecskét kedvesen játszotta. G u t h y a pergő nyelvű, több nyelvet beszélő kalapos inast fürgén adta. Csók á né a lármás szomszédasszonyban igen jó volt. Nagy Vilma a francziául és németül beszélő ismeretlen hölgyet sikerültén játszotta. Nagyon jó volt Tukoray is, ki Pimeskern sógort, jellemző maszkban és sok tapsot aratva adta. A darab vasárnap délután 4 órakor, fél helyárak mellett ismé- teltetik.

Ezalatt a kitűzött két óra telt, talán soha ily gyorsan. A lakosság között a rémület nőttön nőtt. Sirás jajgatás hallatszott faluszerte. Némelyek azzal voltak elfoglalva, hogy az életet s más becsesebb dolgokat elrejtsék; mások meg, mintha a közeli veszély félelme teljesen megfosztotta volna eszök használatától, tétlenül jöttek-mentek.

A katonák a falu felgyujfására már készítették a szurkos koszorúkat.

Csak fél óra volt hátra ...

Ekkor látható lett a plebán s is. Ünnepiesen volt öltözve; arczán a szokott atyai jóság, szelídség, szemeiben az említett szokatlan tűz látszott. A ki csak meglátta rohant feléje összetett kézzel könyörgött neki, hogy menjen és lágyítsa meg annak a muszkaparancsnoknak szivét. Neki talán sikerül.

A plébános nyugodtságra intette övéit. Ne féljetek, gyermekeim, Isten segítségével megmentelek titeket. Imádkozzatok érettem.

A parancsnokhoz tartott.

A nép félelem és remény között várta visszajö- vetelét. — Múlt fél óra, egy óra, de a plébános nem jött.

Délután nagy sietve megjött a kövesi plébános. Nem is ment a plébániára, hanem mindjárt a parancsnok lakása után tudakozódott, hogy egy halálraítéltnek meghozza a vallás vigaszát . . .

Épen jókor érkezett. Nem telt bele fél óra, a parancsnok udvarából sortűz hallatszott.

A nép, bár nem tudta, hogy mi történik a zárt kapun belől, önkénytelenül jajban tört ki.

A sortűz az öreg plébános életét oltotta ki. a ki csak igy menthette meg övéit..

Nem emeltek neki márványból szobrot, de a hálás szivek rn á r v á n y n á 1 is m a r a d a n d ó b b a n őrzik a jó pásztor emlékét, a ki életét a d t a j u h a i é r t.

Zsúfolásig felt ház után a kétségbeesésig üres paciok előtt játszani bizonyára oly dolog, mely rendszerint nem lelkesít sem színészt, sem színházi direktort. Nem is emlékszünk oly gyéren látogatott előadásra midőn a kedden este bemutatott „Királyfogás“ alkalmával sajnálattal kellett tapasztalnunk. Pedig, kik. akkor ott voltunk, nem bántuk meg, hogy elmentünk Ezen előadás tulajdonkép K i s s Sándor fiatal ambi- cziózus színésznek jutalomjátéka akart lenni, ha ugyan jutott valami a bevételből (mit nem igen hiszünk) a jutalmazandónak. Kiss a muszka nagykövetet, Kopekot, adta, ezt a félig barbár kancsukával járó diplomatát, egy faragatlan, nyers charaktert, mely kitűnő személyesitőt talált benne. Láttuk Kisst már jobban is játszani, minek különben nem ő az oka. hanem szerepe, mely jutalomjátéknak nem volt szerencsésen megválasztva. Kopek duettjét a spanyol náthában szenvedő és folytonosan prüszkölő németkollégával (Tukoray) az ismert alászolgájá-t zajosan megtapsolták és megismételtették. Messsze kimagaslott Mátray éneke és játéka. Oly pompás jó kedvben, oly kitünően dispo- nálva még nem láttuk őt, mint ezen az estén Fiúra szerepében s legkevésbé sem csodálknztunk, hogy Racl- zivil herczeg (Viola) beleszeret ebbe az okos, fortély0^ erélyes, a mellett gyöngéd leányba. Az ő játéka mellé méltán sorakozik Szigethy Mari alakítása. Nagy Vilma Amadil szerepében szintén tetszett, mint Lola szerelmese. Szerelmi duettjük hosszantartó, megérdemelt tapsra ragadta a közönséget. A vastag komikum kitűnő személyesitője. Dobó, mint törvényszéki elnök és mint házaló zsidó a nála megszokott ügyességgel aknázta ki hálás szerepének egyes mozzanatait. Mókái és sikerült rögtönzései hangos derültséget keltettek, de a ráadásul adni szokott kupiék ez egyszer elmaradtak.

A mióta a társulat Váczra érkezett a legnagyobb érdeklődéssel néztünk azon estének elébe, a midőn a társulat tagjait egy modern drámában lesz alkalmunk látni, mely sokkal nagyobb igényekkel lép fel az alakitó művészszel szemben is, mint a könnyebb fajtájú operette, s mely a színművész értékének mindenha tu- lajdonképeni próbaköve szokott lenni. Hogy a vígjátékban jeles erőknek bizonyultak, arról már volt alkalmunk megemlékezni, de hogy a komolyabb, a tragikai csirát magában rejlő színműben mikép állják meg helyüket, arról csakis G s i k y G. Öröktörvény ez. színművének előadása után, mely szerdán este, e hó 24-én került színre — győződhettünk meg. Különös érdeket kölcsönzött az előadásnak azon körülmény, hogy benne, mint vendég Szén cl r ő y Ella k. a. a budapesti színművészeii akadémia végzett növendéke is föllépett. A kisasszony, kit az igazgatóság szerződ- tetési czélból léptetett fel, a tanfolyam bevégzése óta mint halljuk, most lépett fel először a nyilvánosság előtt. Bármiként is álljon különben a dolog, tény az, hogy Szén cl r ő y, a hozzá kötött várakozásnak fényesen megfelelt, s ha az egyesség közte s az igazgatóság között létesül (Már tényleg létesült is. — Szerk.) — a társulat egy elsőrendű tehetséget nyer benne, ki a társulat díszére válik. A kisasszony szép színpadi alak, kellemes csengő hanggal, mely hajlékonyságánál fogva az érzelmek festésére kiválóan alkalmas. Szerepét meglepően helyes felfogással ábrázolta. Atyjával, Albertivel, később pedig anyjával való jelenéseit művészi tökélylyel játszotta. Szendrőy, kit közönségünk mindjárt rokonszenvébe fogadott — tapsban és kihívásban bőven részesült. A többi szereplők közül: S z i- g e t h y az élénk temperamentumú Judithot ügyesen ; S i p o s s G. Annát elég elegancziával; G s ó k á n é Bellát, a darab ezen misztikus alakját jól adta. A férfiak közül: K r é m e r Szentgróthy rokonszenves alakját pompás humorral, folytonos derültség között sze- mélyesité; Pesti az elnököt helyes felfogással; T lile o r a y Marczellt, a kimért, flegmatikus amerikait legjobb szerepei közé számíthatja; Mányi Dobónál különb alakitóra alig akadhatna; V i o 1 a a nyers kedélyű Albertit, Kiss Rozgait, Debreczeni pedig a félénk Lajost elég jól adták. — Közönség kis számban.

Csütörtökön, 25-én. A ma szinrekerült Titkos csók czimű operett a Hegyi és B át őri ezég gyöngébb darabjai közé tartozik, mely azonban újdonsága és eléggé csinos zenéje miatt nagyobb számú közönséget érdemelt volna. Szegény T ukor ay, aki a mai estén vette ki jutalomjátékát, s ki nagyobb pártolást érdemelt volna meg, ugvancsak megemlegeti a mai előadást. A darab a szokott jó előadásban részesült. T ukor a y a bamba, ügyetlen, erősen hebegő és hozzá fülig szerelmes Lamberquint sikerültén adta. A háládatlan és képtelen szerepbe kedélyének minden melegét öntötte. Mátray Lolott kedvvel játszotta. Énekét a közönség bő Lapssal jutalmazta. Sziget h y Mariska fess Vieont volt. Kedélyessége mindenkit elbájolt. Gsókáné a házsártos és mindenkivel perlekedő marquisnéban nagyon jó volt. G u t h y Saroltának pergő nyelvével, bármily jelentéktelen szerepben is sikerül a figyelmet magára vonni. A férfiak közül Dobó az émelygős Thorignyt a nála megszokott ügyességgel adta, bár a rendes hatást éppen nem tudta vele elérni. Nem rajta múlt. Kiss Morángis grófot szépen énekelte. Viola a nyers Tancréd lovagból elfogadható alakot iparkodott csinálni. Szép éneke hatott. Pesti a részeges polgármesterben kaczagtató volt.

Referens.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hirek. Gajáry Géza, városunk polgármestere kedden egy napi tartózkodásra szülőföldjére, Kalocsára utazik, hogy tavaly elhunyt édes atyjának lelki üdvéért tartandó gyászisteni tiszteleten jelen legyen. — Pomanilzky Kálmán munkácsi orsz. fegyintézeti ellenőr hasonló minőségben a váczi orsz. fegyintézethez helyeztett át.