Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-08-31 / 35. szám
35. szám. XII. évfolyam. Vácz, 1890. augusztus 31. ujjú Y1 ES VIDÉKI ERDEKÜ. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI H IIIofi/.Hósi ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 ki'. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: ÍO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illetélc ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. rn AP ÍJ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Közgazdászai entelecheiák. VI. Némely vidékeken, hol a szülők lelkén fekszik, hogy gyermekeikből munkás, kitartó, türelmes és erélyes állampolgárokat fejleszszenek, szokásban van, ki- gyóhagymával vegyitett búzát a gyermekek elé tenni oly czélból, hogy a kevert vegyületet egymástól a legnagyobb pontossággal eltávolítsák. S e valóban nagy türelmet és gondos figyelmet, igénylő kiválogatás munkája, minden kétséget kizárva nagyban fejleszti és képezi a gyermekekben a türelem, munkásság, és figyelnietesség képességeit. Ha azonban kigyóhagyma és buzaszemek helyett egy adag porrá tört kéndarabot és ugyanoly adag szemerekre zúzott vasat elegyítenénk össze, oly keveréket nyernénk, melynek felismerése első pillanatra lehetetlenné látszik. Mert a kén elveszti a maga halvány- sárga színét, a vas pedig a maga erősen barna kinézését és az egész keverék bizonyos zöldes szürke színben jelenkezik. mely elegyben a leggondosabb fürkésző szem is csak ügygyel-bajjal képes megkülönböztetni a vas szemercséit a kén morzsalékaitól. És ha most már azon feladat tűzetnék ki megoldásul, hogy mind a vas, és mind a kén részecskéket egymástól elkülönítsük, minden bizonyára türelmünk legnagyobb megfeszítése sem képesítene bennünket e rendkívüli fárasztó munka teljes és szabatos bevégzésére. Ha még egy ügyes gyógyszerész laboratóriumába lépnénk be, annak szaktudományos képzettsége széndi- sulfid segélyével a vasat csakhamar képes lenne a kéntől megszabadítani, de ezen vegyműveletek folytán ha a vas meg is maradna a maga tisztaságában és egészében, de a kén a széndisulfid vegyhatása folytán megsemmisitetnék illetőleg vegybomlás folytán a savakkal egyesülve más anyaggá válnék. Holott egy nagyon is általános és közönséges ismeret, a tudománynak egy nagyon is apró pénzzé vert tétele száz meg ezer embernek áll rendelkezésére, melynek segélyével gyorsan, kényelmesen lehetne a szétválogatást eszközölni és pedig a nélkül, hogy akár a kénből, akár a vasból egyetlen egy szemercse is elveszésbe menne. Ez ismeret pedig egy természeti törvénynek alkalmazásán fekszik, mely törvényt száz meg ezer ember ismer. Ez a delejesség törvénye, de a melyet a jelen esetben alkalmazni, csak is ezredik embernek jutna eszébe, még pedig azon oknál fogva, hogy neveltetésünk semmi gyakorlati oldallal nem bírván, a szerzett elméleti ismereteknek az életben gyakorlati hasznát épen nem tudjuk venni. Pedig ha az adott esetben egy vékony, hosszas, delejezett aczél tűvel fogunk közeledni az említett kén és vas részeskék keverékéhez, a vas részek szabadulni és kiválni törekszenek a kén porszemek közül és szakáll módjára rátapadnak a közéjük illesztett vaspál- czikára, melyeket azután könnyű szerrel egy toll segélyével a delejezett tűről leseprünk, s e műveletet addig alkalmazzuk, mig csak a tűre vasparányok tapadnak, s igy rövid időn a legkönnyebb módon, mintegy játszva szétválogathatjuk a kéndarabkákat a vasrészecskéktől, a nélkül hogy akár az egyik vagy a másik test, színében, mennyiségében vagy tulajdonságában a legkisebb változást vagy fogyatkozást szenvedte volna. íme egy lehetetlennek látszó feladat legpontosabb megoldása a delej folyamnak egyszerű alkalmazása által. ügy találjuk, hogy a társadalom nagy problémáinak, fejleményeinek megoldásánál felhalmozódni szokott átlábolhatatlannak látszó nehézségeknél bizonyos arra hivatott erők alkalmazása folytán a legnagyobb könnyűséggel járhatunk el. A fődolog csak is abban áll, hogy a hivatott erő felfedeztessék és minden habozás nélkül alkalmaztassék. Ez a szerencsés körülmény állott elő Franczia- ország közgazdászatában XIV. Lajos uralkodása alatt. A hivatott erő, mely a termelés és gazdászat terén nj korszak megalkotására volt küldetve Colbert volt. „Sire — igy szólt haldokló ágyán Mazzarini királyához, felségednek köszöntem az életben mindent, de minden tartozásomat és hálámat avval vélem leróhatni, hogy felségednek Colbertet örökségül hagyom.“ Es ha Mazzarini dicsősége és szolgálata, melyet a francziák iránt tanúsított nagy volt, mert lángeszével, egy gyapjú kereskedő boltos segéd alázatos személyében ritku, mély emberismerettel fölfedezte ama tulajdonokat, melyek a nép reformátorokat, az országok felvirágoz- t at óit jellemzik; annyival nagyobb volt XIV. Lajos, ki határtalan, korlátlan uralomvágya daczára, mint leg- gőgősebb, legkevélyebb fejedelem egy perczig sem habozott az igénytelen, homályos származású Colbertet a munka és szerénység emberét tanácsába meghívni és annak gyakorlati lángeszét első helylyel megtisztelni. Az állam ott vesz el, hol az egyén az előítéleteknek esik áldozatul. A qualificatio rosszul alkalmazva nagyobb csapás és szerencsétlenség az államokra, mint az aristocratia tulhajtása. Mert nincs a világon az a aristokratia mely az apagyilkosok, gyújtogatok, sikkasztok és váltóhamisitók felmentésére a időleges őrültség elméletét alkalmazásba venni merészelné. Colbert vas kezekkel fogott a megrendült franczia viszonyok rendezéséhez. Jelszava volt: gazdaggá tenni a polgárt, hogy az állam gazdag legyen. Első gondja volt a sikkasztó tisztviselőket és az erkölcstelen adóbehajtókat, kik a köznyomorból vásárt csináltak, perbe fogatni, igazságos szigorral büntetni és sújtani, ügy látszik azon nagyon is helyes felfogásnak iparkodott érvényt szerezni, hogy egy államban a polgári tevékenység és munkásság teljes erejében mindaddig fel nem ébreszthető, meddig a kormányzás közegei szeplőtelen becsületességgel nem járnak el hivatalukban. A vezetés zsarolásai és sikkasztásai valódi rákfenét képeznek a társadalomra. A pénzügyi kormányzatra nézve vonatkozólag az volt az alapelve, megtakarítani minden fillért, de elkölteni a milliókat, ha a nemzet becsülete követelné. Epargner le sou, mais depenser les millions si V honneur du pays l'exige! Oly elv, oly bölcs felfogás, mely megérdemelné, hogy nemcsak minden minisztérium, de egyúttal minden hatóság ajtaja fölé kellene jegyeztetni. Az 1861. tengerészeti kibocsátványával alapját vetette meg a franczia tengerészeinek. Államrendező fényes tehetségét azzal is bebizonyította, hogy első kötelességének ismerte a hivatalnokok fizetésének beszállítását. A kormányzás terhes és fárasztó nagy munkáját jól látta ő, hogy az alantas, szegény igényekre szorított, derék hivatalnokok serege viszi, kiknek munkakedvét semmi sem szegi meg jobban mintha maga fölött lát egy csoport dúsan dotált, tott hivatal főnököt, kik nem dolgoznak, csak dőzsölnek. kik hogy zabolátlan élv és kéjvágyaikat kielégítsék, képesek minden visszaélésre, zsarolásra és a legaljasabb megvesztegetések elfogadására. E förtelmes ragály kiirtásán dolgozott vaskezekkel. A kereskedelmi törvényköny megalkotása, az erdő és folyam törvények szabályozása, a rabszolga kereskedés megszorítása és korlátozása, a néger rabszolgák életének oltalmazása és védelme kereskedelmi külföldi ügynökségek szervezése által megmutatta a népek kormányzóinak, az államok minisztereinek, hogy mily éles tekintet, mily magasztos elme, mily vasakarat és mily kiterjedt becsületes munkásságra van annak szüksége, kit a Gondviselés polgártársai igazgatására hívott. meg. Mindazon nagy és sokat átölelő intézkedésekben melyek Colbert nevét halhatatlanná tették, történtek azonban számtalan téves események, melyek későbben nagyon is megbosszulták magukat. Az első végzet teljes tévedése volt Colbertnek, hogy egy virágzó iparállamot akart megteremteni, mielőtt az agriculturát teljes fejlődésre vezette volna. Pedig egyik kitűnő előde Sully a nemesszivü IV. Henrik minden tiszteletreméltó minisztere elég élesen hangsúlyozta, hogy a földmivelés és marhatenyésztés képezi az állam valódi két tejelő emlőjét, de Colbert a bölcs tanácscsal nem sokat törődött, ő azt hitte, ha a köztevékenységet elfordítja a nép gazdaságtan eme sarkalatos törvényének foganatosításától és az teljes erélyében a kereskedelemre és iparra fogja fordítani boldogabbá, dúsabbá és termelőbbé teendi Franczia- országot. Pedig a kiábrándulás noha ő nem érte meg, de kor társaira nézve csakhamar bekövetkezett. XIV. Lajos fékezhetetlen dicsvágya csakhamar kimerité a jólét mindama forrásait, melyeket Colbert képes volt teremteni; és még Colbert nagy tetemét beborító szemfedél jó formán rothadásba alig ment által, már Vauban tábornagy lerántá a leplet Francziaország nyomorúságáról, miszerint a népség kilencztizedrésze koldusokból áll, hogy az utolsó lizedrész nincs abban a helyzetben, hogy a többieknek alamizsnát osztogathasson. íme mily keservesen boszulja meg magát azon szakadatos törvényeknek elhanyagolása, melyen a nemzetgazdaságtan tételei emelkednek. — Anglia, Hollandia tizszerte nagyobb válságokon ment keresztül, de mert agriculturalis érdekeit soha szem elől nem tévesztő, azt folyton, következetesen, fokról-fokra fejlesztette minden változások közepette rendületlenül állott meg és sebeiből rohamosan épült fel. De Colbertnek a nemzetgazdászatnak a természeti ajándokok feldolgozására vonatkozó törvényeinek elhanyagolásán kívül volt még más végzetteljes tévedése is. Az, hogy századának szellemében a kiváltságok és szűkkeblű megszorítások embere volt és ehhez túlságosan ragaszkodott. A szabad forgalom, kereskedelem és ipar határozott ellenségéül lépett fel. Ez alapon leszállította a kiviteli vámokat a hazai kézművekre, enyhítette a behozatali vámokat a nyers anyagokra, elzárta a piaczokat az idegen ipar termelvényei elől. Kizárván ezen az utón az idegen versenyt, az ekképen életbeléptetett egyedárúság fölötte élénken sújtotta a fogyasztó közönséget. Mely annyival is élénkebben sebeszte a polgárságot a mennyiben az agri- cultura bő jövedelmeket öntő forrásai teljesen elhanyagolt állapotban hagyattak. A verseny kizárásának második szerencsétlen következménye volt, hogy a hazai ipar meg lett fosztva mindazon kényszertől, melyek őt haladásra, fejlődésre újításokra ösztönzötték volna. De a közgazdasági alaptörvények ellenében akkor követte el a nemeslelkü Colbert a legszerencsétlenebb lépéseket, midőn a kézműipart a legzsarnokibb szervezési szabályoknak vetette alá. Ezen az utón Franczia- országot hozzászoktatta a közhatóság ama túlságos beleavatkozásához, mely az egyéni kezdeményezés minden ruganyosságát elöli és az öntevékenységet első mozgalmaiban elfojtja. Tizenkét év alatt több mint 45 gyár szabályzatot bocsátott ki, melyekben a legalsóbb részletekig kiterjeszkedés mindenre még a felhasználandó anyagok minőségére és mennyiségére. Az áthágó gyárnokokat pedig a legszigorúbb büntetésekkel sújtotta. Golbertnak tehát összes közgazdasági törekvése azon irányzatot viselte magán, hogy a honi műhelyek és azok termelvényei számára egyeduraságot biztosítson; az idegen versenyt a belföldi piaczról teljesen kiszorítsa; a pénznek kifolyását és kivándorlását a kereskedelmi súly-egyen által megakadályozza és az iparos osztály kezdeményezését bonyodalmas szabályzati rendszerek felállítása által megnehezítse. Ez a rendszer a Golbertinismus a nemzetgazdá- szatban. Ezen rendszer roppant fényes eredményeket volt képes felmutatni, de a hozzája tapadt végzetes tévedések folytán az első válságokra páraként foszlott el mindezen szemkápráztató eredmény. Egy fejedelmi szeszély buborékként szétfútta. Ezen rendszernek köszönheti Francziaország ama hibákat és előítéleteket, melyek törvényhozásában állami életében úgy, mint közvéleményében még mai napig is túlnyomóbbak. Az iskolai év kezdetén. Még egy pár nap, s ismét itt van az ünnepélyes pillanat, midőn az iskolás ifjúság átlépi a tudományok csarnokainak küszöbét, hogy tanultságot szerezzen, s jövőjének alapjait megvesse. A jelesebb tehetségek bizonyos önbizalommal tekintenek a fáradságos tíz hónap elé, a középszerűek némi aggodalommal. De egyik sem kételkedik, hogy a tíz hónap lefolyta után majdan ismeretekben gazdagabb, jó elvekben szilárdabb lélekkel hagyja el az elvégzendő osztályt. A kezdő, bármily tehetséges legyen és buzgó, bizonyos áhitatos félelemmel lép az intézetbe. Uj kéz alá kerül, uj feladatok várnak reá, melyek terjedelmét, valamint vezetőinek rendszerét, eljárását nem ismeri, s ha buzgalom van benne, ennek kitanulásán ide-oda egy hónap múlik el, mig belejön, mint mondani szokás, a „rendes kerékvágásba.“ A tanító ismeretlen hallgatóságot lát maga előtt, kiknek tehetségét, jellemét, hajlamait tanulmányoznia kell, jól tudva, hogy ily tanulmányozás nélkül elvégezheti ugyan tárgyát, érdemjegyeket is adhat, de hasznosat nem, vagy csak hiányosan produkálhat. Fáradságos pálya bizonyára, de elismerésre fölötte méltó. A laniló kezeibe vannak letéve a szülők féltett kincsei, bennük helyezik bizalmokat, tőlük várják gyermekeik alapos képzését, szakszerű oktatását.
