Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)

1890-08-17 / 33. szám

a visszaélések éppen a magtárakban tartott „saját“ mérlegeken követtetnek c 1 — nem vezetett eredményre. Az eladó ugyanis hasztalan hivatkozik a hivatalos mérleg által megállapított súlyra; mert egynémely ke­reskedő előtt csak egy a szent és ez: az ő saját ki­próbált mérlege, melyet úgy igazíthat, a mint azt neki a körülmények megengedik. Különben a bűnös üzelmekre kellő világot vet azon eset, melybe Fabriczy rendörbiztos is bele­avatkozott és melynek hihetőleg a fenyitő bíróság előtt lesz folytatása. Az esetről egyelőre a következőket hozzuk nyilvánosságra: A mull keddi (f. hó 12.) hetivásár alkalmával a többi panaszos között Deák János pataki (Nógrád m.) lakos is megjelent Fabriczy Nándor rendőrbiztos hivatalos helyiségében és azon panaszt terjesztette elő, hogy őt egy helybeli gabonakereskedő, kinek 12 zsák gabonáját 5 frt 70 krjával eladta, 3 frt 81 krral meg­rövidítette, anélkül, hogy ehez joga lett volna. A hi­vatalos mérleg ugyanis 972 klgramm súlyról adott czédulát, melyért a vételár szerint neki 55 frt 39 kr. járt volna; — de a kereskedő mérlegén a 12 zsák ga­bona csak 906 klgrt nyomott, ami 3 frt 81 kr. diffe- rencziát eredményezett. — Fabriczy rendőrbiztos, miután az ily tárgyú panaszok nagyon sűrűén fordul­nak elő, a panaszlóval a helyszínére ment, hol meggyő­ződvén arról, hogy a kereskedő mérlege annyira ha­mis, hogy az nem kevesebb, mint 22 kgr. differencziát mutat, nyomban elkobozta a mérleget és a városhá­zára vitette, az esetről pedig, jóllehet a gabonakeres­kedő úr gőzerővel pótolta a földmivestől csalárrd mó­don elvont 3 frt 81 krt — jegyzőkönyvet vett fel, mely a corpus delicti-vel együtt a fenyitő bíróság elé ter­jesztetett. Az eset nem az első, és az a gabnakereskedő, a ki kedden lépre került, nem is az egyedüli, aki ilyen manipulácziót folytat. Az irtó hadjárat meg van kezdve és mi reméljük, hogy rendőrségünknek a megkezdett erélylyel sikerül majd az egész darázsfészket szétrob­bantani és az effajta embertelen pióczázásnak váro­sunkban gyökeresen véget vetni. Csak az sajnos a keddi esetben, mely városszerte méltó megbotránkozást keltett, hogy a lelkiismeretlen kufárok miatt az e nembeli tisztességes elemek is mél­tatlanul meghurczoltatnak! De ezzel szolgáljon elégtételül azon körülmény, hogy a közvélemény józan többsége e tekintetben is meg tudja tenni a helyes megkülönböztetést, — vala­mint azon kijelentésünk, hogy további visszaélések esetén misem fog bennünket attól visszatartani, hogy a kereskedői tisztesség érdekében a bűnösség leplét minden oldalról kíméletlenül lerántsuk. Szent Rókus napja. E nap városunknak másfél század óta kegyeletiéi megtartott fogadalmi ünnepe, melyre bizonyos benső áhítattal gondol a város minden jobb érzésű polgára, mert ünneppé tette azt őseink szent fogadása, melyet az erkölcseikben meg nem romlott unokák tiszteletben tartanak. Meg szokta ünnepelni ezen specialiter vá­rosi ünnepet az összes lakosság, jóformán osztálykü­lönbség nélkül, oly pompával, a milyen az atyák ke­gyeletének megfelel. R.észt vesz az ünnepi körmeneten, j az ünnepélyes isteni tiszteleten, tartózkodik a szolgai munkáktól, szóval e napot ünnepnek tartja és tekinti, s annak zománczát minden homálytól féltékenyen őrzi. Nem akarjuk ismét részletes beszéd tárgyává tenni a múlt évben elkövetni szándékolt s féligmeddig el is követett hibát, mely most is fájdalommal jut eszünkbe, s mely lakosságunk kegyeletét oly mélyen s érzékenyen sértette. A hivatalos „távolmaradás“, a díszlővések el­mulasztása, a városi díszrendőrség tisztes hontartása, nem éppen hízelgő nyilatkozatokat eredményezett. Az idén azonban ismét csaknem minden a rendes me­derbe tért. Az ünnepi körmenet a székesegyházból indult ki nagyszámú közönség részvéte és zászlók elővitele mel­lett, s a Fő- és Széchenyi-utczán vonult ki a kápol­nához, hol magyar és tót nyelven szentbeszédek tar­tattak. A körmeneten valamint a szentmisén dr. Gzettler Antal prépost, kanonok-plébános celebrált igen fényes segédlettel, a magyar szentbeszédet Kämmerer Fe- rencz verőczei plébános tartotta, ékesen szólva sz. Ró- kusról, s a mai családi nevelésről és társadalmi ferde elvekről. A tót szentbeszédet Gen z or József fegyint. lelkész tartotta. Német prédikáczió ez alkalommal a felkért szónok távolmaradása következtében nem tar­tatott. Megütközéssel említjük, hogy a diszlövések ez év­ben is elmaradtak mig a tűzoltói ünnepségnél a mo­zsarak ugyancsak dörgedelmesen szólották. Ettől elte­kintve a hagyományos fogadalmi ünnep a legfénye­sebben folyt le. Állami tűzbiztosítás. Nem szeretjük, ha az állam mindenre ráteszi a kezét, mindenbe avatkozik és a polgárság fölött olyan gyámkodást gyakorol, mint árvák fölött a közgyám. Olyan államokban ahol ez történik, kiirtják a nép kebeléből az önállóság érzetét, mely pedig a nemzeti haladásnak alapját képezi. De vannak a népek életében oly társadalmi és közgazdasági mozzanatok, melyek az állami segélyt, az állami hozzájárulást nézkülűzhetienné teszik. Azt a kérdést, vájjon ezé 1 szerű volt-e a vasutat, a postát a távírdát államosítani, a. mindennapi (dot elég világosan fejti meg. Van azonban a modi ni állam és társadalmi élet­ben ezeken kívül is több oly ügy, melyet közérdek szempontjából ki kellene emelni a magán vállalkozás szférájából és egyenesen állami kezelés alá tenni. Ilyen a t ű z b i z t o s i t á s ü g y e i s Magyar- országba n. A tűzbiztosítás nemcsak társadalmi, hanem gaz­dasági szempontból is ma már első rendű kérdés. Köztudomású, hogy nálunk mily pusztításokat visz véghez a tűz romboló eleme és mily félelmetes madár minálunk a vörös kakas, mely gyakran földönfutóvá teszi egész vidék lakosságát. Hogy a múlt sajnos tapasztalatairól ne is szóljunk csak a legközelebbi hetek krónikájára hivatkozunk an­nak bizonyítására, hogy mennyire szükségünk volna egy erős kézre, mely a tűz pusztításaival szemben a lakosság védelmét nyomatékosan eszközölhetné. A tüzeseteknek majdnem fele része gyújtogatásból ered. A boszúnak e kegyetlen kicsapongásait a bün­tető kódex paragrafusaival alig lehet fékezni. Itt még ennél is hathatósabb eszközökről kell gondoskodnunk és ennélfogva legczélszerübbnek ajánlkoznék e tekin­tetben a tűzbiztosítás államosítása, vagyis más szóval a kényszer biztosítás behozatala, mely esetben megszűnnék a bosszúnak bűnös közre­működése. Ha az, ki polgártársát bosszúból érzékenyen meg­károsítani akarja, tudná, hogy a tűzkárokat az állam megtéríti és hogy veszteség helyett értékcseréről lehet szó, akkor bizonyára nem volnának olyan sűrűk a gyújtogatás esetei és az országban lépten-nyomon nem találkoznánk tűzkárkoldusok ezreivel. De vannak az állami kötelező tűzbiztosításnak számos más előnyei is. Ma, hogy a tűzbiztosítás ma­gánvállalkozók kezében van találunk tízezer lakossal biró községet is, ahol mindössze csak egy pár épület van biztosítva. És e szomorú jelenségnek főleg az az oka, hogy a biztositó intézetek ügynökei a magyar népben nem képesek bizalmat gerjeszteni és különböző üzleti fogásaikkal inkább elrettentik, sem mint meg­nyernék az eszmének. Ha az állam kezébe venné a tűzbiztosítás ügyét, akkor nyomban megszűnnék az az aggodalom, hogy itt pusztán csak nyerészkedési vágy dominál, és a biztositó közönség a biztosítási díj alacsonyabb ki­szabása által is meggyőződhetnék az intézkedés áldásos voltáról. De államosítani kellene a tűzbiztosítást már csak azért is, mert állami kezelés mellett a községeket el lehetne látni a legjobb oltószerekkel ami az értékek tömeges elpusztulásának hirtelen gátat emelne. Most azt tapasztaljuk, hogy a községek oltószerei silányak és bár nagy költséggel járt azok beszerzése, az oltás követelményeinek nem felelnek meg. Lelkiisme­retlen üzérek küldöttei lepik el a községeket, akik nem áruik jóságával, hanem nyegle nyelveléssel győzik le a jobbnak konkurrencziáját. Az állam mindennek véget vetne. Addig is mig a maga gyáraiban a’ szükséges oltószereket előállítani képes volna, első rangú gyáro­sainkkal, a Geittner és Rausch és Walser Ferencz czégekkel léphetne összeköttetésbe és gondoskodhatnék a magyar nép teljes tűzbiztonságáról, ami a jelen vi­szonyok között nagy áldás volna Magyarországra. Bucsú-estély. A IV. honvéd kerületből nyolez hét előtt két ezred- orvos és tiz gyalog honvéd tiszt érkezett a lovagló tanfolyamra, a megérkezés után tisztelegtek az ezre­desnél, annak távollétében az ezredesné ő méltósága által szombatra estélyekre lettek meghiva, hol is felváltva a város elokelőbbjei lettek bemutatva, a tisztek a pol­gárok fiataljaival nyolez szombaton át igen jól mu­lattak s ezek barátságuk némi viszonzása jeléül ré­szükre f. hó 13-án a „Polgári Lövöldében“ bucsú-es- télyt rendeztek, mely dicséretére legyen mondva a rendezőknek igen fényesen sikerült. A tanfolyamot vég­zett, tisztek közül megjelentek tizen, a helybeli honvéd­huszárokból Forster Emil őrnagy, Pauer Béla ezred- orvos, Nánásy és Szukob századosok és Soós huszár­hadnagy. Fél tiz felé kezdődött a táncz s a zártkörű mulat­ság, melynek csak a hajnal pírja vetett véget. A fiatalság ez alkalommal megmutatta, hogy ha kell tánczolni is tud, csak az nagy hiba náluk, hogy mind a czigány mellé húzódik. A fiatalok jó kedve még az öregebb generácziót is tánezba ragadta. Láttunk már sok csárdás tánezolót, de úgy mint Soós huszár-hadnagy és Ádám Endre ezred-orvos járta, szűk keveset, ezek nem fárasztják a tánezosnét és azért mégis lelkesen járták. Tudósitónknak sikerült a leányok névsorát a kö­vetkezőkben feljegyezni: Gonda Izabella és Jolán nővé­rek, Havas Mili, Jakabffy Ilonka, Kiss Etelka, Meiszner Erzsébet, Palkovics Olga, Pauer Bella, Pertik Anna, Pencz Laura, Orosz Zsuzsika, Reitter Lotti, Velzer Margit. — Mamák közül Dr. Freysinger Lajosné, Ga- járy Gézáné, Gyürky Károlyné, Gondáné, Havas Adolf- né, Jakabffy Károlyné, Kemény Gusztávaié, Dr. Dorner Béláné, Kovách Ernőné, Meiszner Jánosné, özv. Meisznerné, Nánásy századosné, Palkovics ezredesné, özv. Pencz Ferenczné, Dr. Pauer Béláné, Pertik Gyu- láné, özv. Varga Jánosné, Velzer Lajosné, Velzer Kál- mánné Szukob Jánosné stb. A lovagló tanfolyamot végzett tisztek folyó hó 15-én jó emlékkel távoztak körünkből. Budapesti látogatók kalauza. A rohamosan fejlődő főváros mindennap uj meg­lepetést szerez látogatóinak. Ezeknek érdekében fekszik minden téren a legújabb vívmányokkal, a legmegbiz- 1 hatóbb ezégek üzleti viszonyaival megismerkedni, egy szóval : au courant maradni. Budapest legberendezettebb műszaki vállalata két­ségtelenül Viola Bertalan és Társa gépészmérnöki irodája (Erzsébet-körut 7. sz.), központi gépraktár, ipartelepek berendezési vállalata, Svadlo Ferencz vá­rosi irodája és raktára, Arbey és fia párisi gépgyári ezég képviselete — szállít gazdasági gépeket erdei és mezei vasutakat, motorokat, malomberendezéseket, leg­újabb rendszerű malomgépeket, turbinákat, vizikere- keket, villamos világítási és erőátviteli berendezéseket, szikviz-, erdőirtó-, tégla- és czementgyártási, szerszám-, papír- és pfidemergyártó, fonó-, szövő-, kötő felvonó gépeket, darukat, csigákat, tejgazdasági, épitészeti, szesz-, ezukorgyári és serfőződe berendezését, sajtókat, szivattyúkat, minden rendű ipari gépeket, különféle kályhákat és központi fűtési berendezéseket, gőzredő- nyeket, mozaiklapokat stb. Midőn ekkép nincs ember, akinek egy vagy más tekintetben e ezégre égető szük­ségé nem volna, ez nagyon helyesen üzletkörébe vette a szabadalmakat elintézését is t. i. ilyenek kieszköz­lését, a bel- és külföldön elértékesitését stb. — Uj fényképészeti műtermet nyitott Budapesten K n i r s cli M. (Károly-körut 6.) E műterem a hatvani-uteza kö­zelében van s igen könnyen lehet a fényképészeti te­rembe (I. emelet) jutni, sok lépcsőjárás nélkül, beren­dezése az újkor minden követelményének megfelel, elegáns fogadó szobái, fényes, világos felvételi termei s régi jó hírneve mint fényképész és festő, méltóvá teszik a közönség bizalmára s kik mérsékelt áron jól sikerült és művészi kivitelű fényképet óhajtanak, sőt olaj- és vizfestményeket is legjobban itt kaphatnak s meggyőződésből ajánlhatjuk t. olvasóinknak. A vidéki közönség most már majdnem kizárólag a kerepesi-uti központi személy pályaudvaron száll ki s első gondja lévén megfürödni, legczélszerűbben csakis a Gschwindt-féle részvényfürdőbe mehet, hova az üllői-utra közvetlen lóvonat viszi; a budai fürdők messze vannak, a pestiek ellenben sok kívánni valót hagynak fenn. Elegantia, comfort s a hygienicus tekinteteken felül az olcsó és pontos szolgálat is ajánlja. Közlekedés a lóvasuton. — Magyarországnak e nemben legkitűnőbb vállalata a Gschwindt-féle szesz­élesztő-, likőr- és rum gyár a a legjobban felel meg minden igény mellett; s különösen felséges cog- naejait ajánljuk. Mindkét vállalat Adler kitűnő igaz­gatása alatt virágzott fel. Ékszereket s órákat legczélszerűbben vásárlunk Benedek Gábor és Testvére (Hatvani-uteza 17.) arany-, ezüst- és óraraktárában, mely 1867. óta áll fenn s szolidság- és megbízhatóságáról országszerte ismerik. Az ékszervásárlás hasznos beszerzés; mert értéke mindig megmarad. E ezég csakis valódi, törvé­nyesen fémjelzett arany- és ezüsttárgyakat ad a leg- jutányosb áron: arany gyűrűket 4 írttól, gyémánt-, briliáns és színes drágakövekkel 10 írttól följebb, arany sima karpereczeket vagy gyémánt, briliáns és színes drágakövekkel 10—100 írtig és feljebb, melltűket (broclie) hasonló árakon. 6 személyre 13 próbás, teljes ezüst evőkészlet 120—150 frt, 12 személyre 200—300 frt. Csinos nászajándékok 15 írttól kezdve ezüstből, ízléses összeállítású menyasszonyi ékszerajándékok 50 írttól feljebb. Csakis szabályozva s Írásbeli két évi jótállással: ezüst órát 8—16 írtért, aranyórák 18—30 írtért és feljebb. Nem tetsző vagy meg nem felelő áruk kicseréltetnek. — A fővárosi asztalosüzletek között elsőrangú helyet foglal el Wendauer Ferencz, ki a konyha-, előszoba-, iroda- és nyárilak berendezésekben kitűnő hírnevű specialista. Atyja, Wendauer József ha­lála után ez év augusztus havától kezdve asztalos­üzlete Arany János-utcza 31. sz. a. létezik. Asztalos­helyiségeit külön száritókamrával látta el, miáltal eleje van véve a bútorok későbbi fölereszkedéseinek és el­hajlásainak. Mint ezen említett, úgy a szakmába vágó minden munkára pontos szolgálattal, jutányos árakkal ajánlkozik. A fővárosi asztalosüzletek közt ajánlja őt kétségtelenül a szolidság hírneve is, melyet sok ha­sonló üzlet nélkülöz. - Utoljára hagytuk, hogy külö­nösen kiemeljük Budapest legkitűnőbben berendezett fog-műtermét, melynek a hires szakférfiú, Apfel úr régi gyakorlata fényes renommét biztosit, úgy hogy tökéletesen meg vagyunk arról győződve, mikép bárki a legmagasabb aristocrat ától a legigénytelenebb, de jó­módú polgárig csakis Apfel fogműtermét (Erzsébet-tér 10. sz. a. Deák-tér sarkán) látogathatja meg, hol az igényeiben legkényesebb közönség is a legteljesebb megelégedésre talál. Városi és vidéki hirek. = Királyunk ő felsége születésnapján, aug. 18-án a székesegyházban ünnepélyes isteni tisztelet tar- tatik, melyen Püspökünk ő exciája fog czelebrálni. — Személyi hirek. Dr. Lencsó Ferencz újon­nan kinevezett fegyintézeti orvos a hét folyamán el­foglalta állomását. — Sárgay Antal kegyestanitórendi tanár hasonló minőségben Nagy-Kanizsára helyezte­tett át. Konstantini-skola. A szolnoki uj leányiskola, melynek építési czéljaira püspökünk ő Nagyméltósága tudvalevőleg 20 ezer frtot adományozott, mint illetékes helyről halljuk, Konstantin-iskolának fog elnevez­tetni. — A székesegyház ablakai püspökünk ő exciája kegyes bőkezűsége folytán újakkal lőnek helyet­tesítve. A munka Péts Sándor építész-mérnök vezetése alatt a lefolyt héten készült el, s a székesegyháznak méltán egyik díszét képezi. A régi, vörös fényűből ké­szült termetes rámák helyét karcsú vaslécz rámák fog­lalták el, s a silány üveglapokat, erős tükörüveg-lapok szorították rég megérdemelt nyugalomba. A' templom belseje ennek következtében tetemesen világosabb lett, mi kissé szokatlan benyomást gyakorol. A keleti oldal két nagy ablakán függönyök alkalmaztattak a nap sugarai ellen, s ez igen helyes gondolat voll. Az is­tenitisztelet, mely a munka tartama alatt a felsővárosi plébánia-templomban végeztetett, múlt csütörtök óta ismét a székesegyházban tartatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom