Váczi Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 1-51. szám)
1890-07-27 / 30. szám
is beigtatni kívánta* S ha ennek daczára a szabály- rendelet még mindig ela\ ult alakjában növeli a zavart. a helyett, hogy zsinórmértékül szolgálna a felvetődő kérdések eldöntésénél, abból nem a főjegyzői czim jogosulatlansága, hanem az elavult szabályrendelet. módosításának szüksége következik. Jelenleg különben a közigazgatási jegyzőnek munkaköre is aként van kijelölve, hogy azt a törvény értelmében csakis mint városi főjegyző végezheti mert előadói tisztet teljesít s mint ilyen, szavazattal bíró tagja a tanácsnak. Már pedig a törvény 63. §-a értelmében a tanácsnak a jegyzők közül csak a főjegyző lehet szavazattal biró tagja. S ez ismét egy ok és erősség nemcsak a főjegyzői czim jogszerűsége, hanem szükséges volta mellett is. A főjegyzői czim ellen tehát semmi mást felhozni nem lehet, mint az elavult városi szabályrendeletet s az ingatag szokást. A szabályrendelettel már végeztünk. A szokásnak pedig, épen mert változó, s a jegyzői mellett a főjegyzői czim is igen sokszor használtatott, semmi fontosságot nem tulajdoníthatunk. Az előadottakból kétségtelenül kitűnik, hogy a főjegyzői czim törvényes, s annak használata s a. szabályrendeletnek ily értelmében való módosítása a városi képviselő testületnek is óhaját képezi. Városunknak, mint a legintelligensebb rendezett tanácsú városok egyikének tekintélye pedig meg is követeli, hogy a törvény- szerű főjegyzői czim használatba vétessék. S épen azért, mert nem tudunk semmi józan, elfogadható okot, ami ezen czim használata ellen szólana, vagy annak mellőzését javallaná: nem habozunk kijelenteni, hogy a főjegyzői czimre a törvényszerűség s városunk tekintélye szempontjából súlyt helyezünk s hogy ezen czimet Dr. Zec hm eiste r János főjegyző jogosan használhatja, s megkívánjuk, hogy az hivatalosan használja is. Iskoláink. IV. Értésitő a váczi alsófokú kereskedelmi és ipariskolákról. VI. Évfolyam. Szerkesztette Ku- binyi Endre, igazgató. Az értesítő 14 lapján Do növi tz Vilmos, a kereskedelmi osztály vezetője közöl egy fejtegetést „A folyó-számlá“-ról. Utána a kereskedelmi és ipariskolák ügyeit intéző bizottság, majd a tantestület tagjainak névsora van közölve. Ezután az igazgatói jelentések következnek mindkét iskoláról, melyekről felsoroljuk a következőket. Az alsófokú kereskedelmi iskola csak a jelen tanévben nyílt meg, létesítette a város képviselő testületé, azt az ipariskolákkal kapcsolatosan közköltségen tartván fenn. Vezetőjének Do novitz Vilmos takarékpénztári főkönyvelő választatott meg, ki is nov. 4-én kezdte meg a tanítást; az igazgatói teendők végzése pedig az ipariskolák igazgatójára bízatott, ki az első órán személyesen nyitotta meg a rendes előadásokat. A tanulók száma az év elején 13 volt, ebből elmaradt évközben 4. Remélhető azonban, hogy a jövő tanévben a tanulók létszáma emelkedni fog, mert kereskedőinknek át kell látniok ezen üdvös intézmény hasznosságát, mely által első sorban az ő érdekűk mozdittatik elő, midőn kellő szellemi ismeretekkel biró ifjakat nyerhetnek üzletük számára és javára. Az ipariskolai növendékek létszáma (a kereskedelmi osztályéival együtt) volt 351, ebből részint kimaradás, részint felszabadulás és halálozás folytán elmaradt 79, és igy az óv végén maradt 272; vallás szerint római katholikus: 291; ev. református: 24; ág. evangélikus: 16; izraelita: 20; nyelv szerint mind magyar. A jövő tanév szemptember hó 15-én veszi kezdetét. Azon kereskedő- és iparostanulók, kik a jelen tanévben már be voltak Írva és nem szabadultak fel, szept. hó 1-én d. u. 5 órakor kötelesek az iskolában megjelenni, hol tudtokra fog adatni, mely osztályba és mely napokon fognak iskolába járni. Az újonnan szerződtetett és eddig be nem írott tanonczok behatása A „Yáczi Közlöny“ tárczája. V. E. emlékkönyvébe. i. Nem mondom, hogy szeretlek jó lény Hisz jól tudod : szeretnem nem szabad, Emlékedet azért megőrizem, Lelkem mélyén tisztelve megmarad. Mosolygni látott mindig szép szemed, Pedig sok ám utamban a tövis. Azért ha esd az ég felé imád, Egy hő fohászkát mondj el értem is. II. Egy réme van a nő erénynek : A lágyan hízelgő ajak, A rágalom nem oly veszélyes, Miként a méz-édes szavak. Oh néni dicsérlek jó leányka, Szivem csak azért esdekel, Ha elválaszt a messze távol Oh kérlek nem felejtesz el ? . . . — Z —II. Az utolsó Bánky. — Elbeszélés. Irta : IvEészáros Sátiid-or. (Folytatás.) Renő megtartotta szavát, mert egy reggelen Bál- ványossyéknál Iérméit. Midőn Irma meglátta fülig elpirult. Renő és'/.re is vette ezt. s ilyenformát gondolt magában: Sajnállak szegényke. Az nap délután, hogy megérkezett, amint a kertben sétált, gondolataiba volt mélyed ve, midőn egyszerre csak Irma termett előtte. Megijedi ugy-o? Látom az arczáról. Nézze, a kölcsönt visszaadom. Ezzel Inna egy gyönyörű csokrot nyújtott át. szept. 2-ától 11-éig fog eszközöltetni az igazgató lakásán naponta 11 — 12 óráig, a mikor is a beiratkozó kereskedő- vagy iparostanuló az iparhatóság által már aláirt és bejegyzett szerződését magával hozva, főnökével, illetve mesterével együtt tartozik az igazgatónál megjelenni. A nyomda gyásza. Szühovszky János, a Mayer-féle könyvnyomdának városszerte kedvelt üzletvezetője, az a rokonszenves zömök alak, kinek arcza mindenkor irigylésreméltó jó kedélyt és friss egészséget tükrözött vissza — megszűnt élni. Elalála nem jött váratlanul, mert sejtettük, hogy az a pusztító kór mely magát még az év elején erőteljes szervezetébe befészkelte, előbb-utóbb mégis csak legyőzi a gyarló embert. Halálának hire mindazáltal megdöbbentő érzést keltett bennünk és bizonyára mindazokban, a kik Szuhovszkyt közelebbről ismerték, mert mindannyian odaadólag ragaszkodó hű barátot vesztettünk el benne, ki nemcsak a pohár mellett, hanem a balsors közepette is tántoríthatván barátságával övezett mindenkit. A veszteséget érzi a nyomda is, melynek évek hosszú során át valóságos „tótum-faktuma“ volt és osztozik abban lapunk is, melynek mechanikai részében a megboldogultnak jelentékeny szerepe jutott; de legnagyobb a vesztessége családjának, kiknek szivében elköltözése által pótolhatlan űrt hagyott. Szühovszky Morvaországban, Erosnitz nevű városban született 1848-ban és igy nem jutott neki azon szerencse osztályrészéül, hogy magyar levegőt szívhatott volna először tüdejébe, mindazonáltal mintaszerű hazafi volt, ki teljes erejéből küzdött mindig a kormánypárt jelöltje mellett. Magyarországba kora gyermekségében került szüleivel, kik a fővárosban telepedtek meg és őt az Athenaeum könyvnyomdájába adták be a nyomdászat elsajátítása végett. Ott is szabadult fel és csak 1871-ben került Váczra, az akkor még részvénytársasági jeleggel működő nyomdához. Azóta megszakítás nélkül élt közöttünk és mint faktor (vezető) 1878 óta vezette Serédv Géza, majd Mayer Sándor nyomdáját. A halál f. évi július hó 21-én éjfélkor váltotta őt meg szenvedéseitől és ezt neje következő gyászjelentéssel tudatta: Üzv. Szühovszky Jánosné szül. Morgenthal Lujza, saját valamint az összes rokonság, úgyszintén a Mayer Sándor-féle könyvnyomda személyzete nevében is, a legmélyebb fájdalommal tudatjn forrón szeretett férjének S zuh ovs z ky J á nos nyomda- vezetőnek folyó hó 21-én éjfélkor, életének 43-dik és boldog házaságának 20-dik évében, hosszas szenvedés s a szentségek felvétele után bekövetkezett elhunytál. Az elhunytnak hült tetemei folyó hó 23-án, szerdán délután 6 órakor, (Kossuth-utcza 1429. sz. a.) beszenteltetvén, az alvárosi sirkertben fognak örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig folyó hó 24-én csütörtökön reggel 6 órakor a szent Ferencz-rendiek templomában fog az elhunyt lelke üdvéért a Mindenhatónak bemutattatni. Váez, 1890. ju 1 ins hó 22-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Temetése e hó 23-án délután 6 órakor nagy részvét mellett ment végbe. Ott láttuk többek között: Gajáry Géza polgármestert, csaknem összes tiszt tár- saival, a klérus több tagját, a helyi lapok szerkesztőit, az első általános ipartársulatot Reitter István elnökkel, az ipartestületet Olaj Ferencz elnökkel testületileg, azonkívül intelligencziánk és iparosaink java részét. A beszentelést és a temetési szertartást Újhelyi István kanonok plébános végezte Kubinyi és Niedermann káplánok segédkezése mellett, mely után a koszorúkkal megrakott koporsót az alsóvárosi sirkert.be vitték örök nyugalomra. A ravatalra koszorút helyeztek: „Felejthetlen férjének — Özv. Szühovszky Jánosné.“ — „Utolsó —- Ah, felséges csokor, mi több, bájos kacsói kötötték. Köszönöm. Sok a rózsa benne. Tudja én nagyon szeretem s azt hiszem, mindenki úgy van vele. Sétáltak tovább, tovább, mig egy bokroktól körül vett pádon helyet foglaltak. Egyszerre felugrott Irma. Elfeledtem valamit, mondá s tova futott. Benő mélázva nézett a gyönyörű leány után. Kis idő múlva Irma egy virágcseréppel tért vissza. Ugy-e gyönyörű ? Önöktől való. Mikor elhoztam, alig volt rajta bimbó, most meg már teljesen tele van virággal. Jaj, de mi lelte a kezecskéit. Szólt Benő, Irma kezét megfogva; hiszen vérzik. Mi lelte? — Tudja az a cserép ott volt a rózsák között s alighanem ott szúrtam meg valami tövissel. Majd mindjárt ruhát hozok neki. Megengedi, hogy én köthetem be? — Ha épen akarja, ám legyen. Irma ruha darabkát s czérnát hozott. Benő gondosan bekötözgette a sebes ujjacskál s midőn be volt kötözve, ajkához emelte s csókol nyomott reá.- Hogy hamarább meggyógyuljon. Mondá Benő mosolyogva. Irma elpirult s szemeit lesütötte.- Vagy talán haragszik érte, hogy csókot nyomtam ujjacsküjára. Szemérmes mosoly volt a felelet. — Mert különben a/.l mondanám adja vissza, itt az ajkam. Menjen, maga csúnya. Napok jöttek, napok múltak s Eouő még mindig olt mulatott Uálványossyéknál. Mindenki szerette kedves modoráért s a lányok annyira hozzászoktak, táristen hozzád derék üzletvezetőnknek — a M a y e r család.“ — Szeretetük és tiszteletük jeléül —Rády Lajos és József.“ — „Szeretett vezetőjének -— a k ö n y v n y o m da személyzet e. “ — Továbbá : Ozv. Beckmann Mátyásnév Kl ein dl János és neje, Knill János és neje, B e ck m a n n József és neje, S t i b r i k Kálmánné, Rády Seres Borbála és H o- rácsok Vinczé s neje. Nyugodjék az elhunyt békével és legyen neki könnyű a honi föld! Bálámból1. A filloxera ellen védekező községi szövetkezetek. A filloxera elleni védekezés általánossá tétele szempontjából figyelemre méltó czikket közöl Baross Károly orsz. gazd. egyesületi titkár és szerkesztő tollából a „borászati Lapok“ legutóbbi számában, melyet fontosságánál fogva alábbiakban reprodukálunk, ajánlva különösen vidékünk földbirtokosai és közigazgatási tisztviselőinek figyelmébe. Viribus mi it is ! A filloxera-kérdés súlypontja a kisbirtokoson fekszik, mint a hogyan azon nyugodott még a régi jobb időkben Magyarország szőlészete. Es abban van a pusz- tuló_ szőlők legnagyobb veszedelme, hogy a tanulatlan kisbirtokos osztálynak nincsenek meg sem szellemi, sem anyagi eszközei a védekezésre, pedig Magyarországon a szőlők legnagyobb része ezeké. Még ha a közép- és nagybirtokos osztály elkövetne is mindent (úgy a mint nem teszi) szőlői megmentésére, nemzet- gazdasági szempontból édes kevés és számba vehető alig lesz munkája akkor, ha nem viszi magával a népet, a földmives osztályt, melynek száz és ezernyi darab kis szőlőcskéje teszi ki 330.990 hekt. szőlőnknek légii lább háromnegyedét. És ezeket a kis termelőket munkába vinni, ezeket menteni erkölcsi kötelessége a kormánynak, de az a közép- és nagybirtokos osztálynak is, a melynek hazafiassága, emberi érzete, sőt jól felfogott gyakorlati érdeke is azt követeli meg, hogy intelligencziája vezetése és befolyásával igyekezzék megmenteni a z t a népet, a mely között él s melynek fiai teszik munkájukká 1 értékessé saját gazdaság á I i s. Igaz, hogy a népet nagy tömegében a védekezésre vinni nagy feladat. Csak egy módja van, a mit czi- münk két szava kifejez, a százezernyi apró erőt tömöríteni s az ó r i á s m u n k á li o z óriásokat is teremteni. És áldozhat a kormány milliókat, a mint eddig, elég szűkkeblűén, 10 ezreket adott a védekezés czéljaira, lehet szétszórva az országban a vándor tanároknak a legkitűnőbben képzett légiója, a meddig ez nem sikerül, általános védekezésre nem számíthatunk. És sajnosán konstatálhatjuk, hogy a mai napig a munka egyesítésének, rendszeresítésének, a t á r s u 1 á snak el ő- mozdítására a legkevesebb történt. Már egy éve, hogy az országos filloxerabizottság elhatározta a védekezési szövetkezetek részére egy minta-alapszabályt dolgozni ki. Az még máig sem látott napvilágot. Zempléni, Borsod, Pest, Heves, Zala, Somogy, Arad vármegyék gazdasági egyesületi mellett sok kisebb-nagyobb társulást igyekeztek az egyes vidékek létrehozni, sajnos azonban, alig egykettő kivételével, csak félsikerrel. Az egyik nem is sikerült, mert agyon alapszabályozták (s ez a legtöbb), a másik meg épen ellenkezőleg, mert teljesen rendszertelenül kezdette, a legtöbb nagyot markolt s épen azért keveset, vagy épen semmit sem fogott. És volt aztán hibája mindeniknek, nem ritkán a m é 1 t á ny osság hiánya. saságához, hogy alig volt dolog, melybe be nem avatták, s nem telt el óra, hogy vele ne időztek volna. Hanem a mi kis írmuskánkon nagy változás történt. Virgonczsága elhagyta, komolylyá lett. Mig azelőtt a legcsekélyebb dolgokon is úgy el tudott s oly jó izüket tudott kaczagni, most alig mosolyog. Ábrándossá lett. Úgy el tud ábrándozgatni, mélázgatni a keid csendes bokrai között; leül itt-amott és tépi a levelet: szeret, nem szeret? . . . S gyakran megesik, ha meglepik csendes merengéseiben, megrezzen, elpirul s zavarba jő. Sokszor későn este ott ül ablakában szomorú hallókat hangicsálva, hogy majd megesik az ember szive rajta. Az első szendém fészkelte szivébe magát, mely rohamosan kapta el ábrándos szivét. Álmai lázasak, boldogok voltak, ideáljával ölelkezett s midőn felébredt a boldog álomból, sóhajtva térjészté karjait a röpke képzelet irtán. Ilyenkor ajkai egy nevet suttognak, mely után sötét pír borítja a szende arczot. Benő észrevette a kis leány vonzódását s elhatározd magában, hogy tova megy, nehogy még beteg szivet hagyjon maga után. De késő volt ez, mert írma. szivecskéjén már elmenetelekor nem akkorka volt az Amor nyila vágta seb, hogy az begyógyulni képes lett volna az imádott nem látásától. Irma olyan lett Benő elutazta után, mint a szárnya- szegelt madárka. Szomorú, bánatos. Na akármiül akarta, hogy kedvet csináljon, vagy legalább mutasson, sehogy- sem sikerült neki; ha néha zongora mellé ülve hajdani vig darabjaiból akart egyet játszani, ugyan belekezdett, de azon vette észre magát mindig, hogy a vig dal átcsapott valami igen szomorúba. Hiába! Olyan a szerelmes, azt sem tudja, mit csinál . . . (Folytatása következik.)
