Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-25 / 34. szám

A fő dolog, hogy a tanítók vallási érzületűket szilár­dan megtartsák. A vallásos tanítás nagyban különbö­zik a vallásosságot nélkülöző tanítástól, mert szóló szerint alkalmas példákkal az exact tantárgyakat is lehet vallásosan tanítani, mire hosszabb fejtegetésében számos igen talpra esett példát hoz fel, melyek mind az Alkotóra vezetnek vissza. Ezen elveken nyugszik az igazi vallásos tanítás és örömmel konstatálja, hogy a kerületekben is kezdenek már ily irányban működni. Ezután elnök felhívja a kerületek jelenvolt elnö­keit, hogy több gondot fordítsanak a kerületi egyle­tek anyagi helyzetének javítására, mert csak igy lehet a segélyre szorultakat gyámolitani. Kiemeli elnök to­vábbi jelentésében azt: hogy az egyesület léte rövid fenállása óta szépen van biztosítva, mert egy jeles fér­fiéi félszázados fáradságának gyümölcsét a tápintézet­nek ajándékozta, és ez : Poroszkay Péter kanonok, kinek elhunyta felett az egyesület legmelegebb részvé­tének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Fájdalomtelt szívvel emlékezik meg elnök Kovách Pál pápai prae- latusról, ki 20 ezer forintnyi alapítványt tett a tanítók javára, valamint Pósva Lajos lőrinczii esperes plébá­nosról, ki 2 ezer forintot hagyott a tápintézetre és Somhegyi József praelatusról, ki gyűjtéseivel támo­gatta az egyesületet; végül Povedák János tápió-sze- lei esperesről, ki nagy pontossággal vezette egylete ügyeit. Ezen elhunytak felett szenvedett nagy vesztes­séget és az irántok táplált őszinte részvétet az egyesü­let jegyzőkönyvileg megörökíti. Ezek után elnök egye­sületünket egy sudár fához hasonlítva, mondja: Igaz ugyan, hogy az általunk szeretett elhunytak által sudár fánk erős ágait hullatta, de csak azért, hogy annál magasabbra nőjön; reméld, ha sikerül az egyletnek a tápintézet számára saját házat szerezni, a tanítók nyug­díj ügyének rendezését mozgalmunk által elősegíteni, az irkák árusítását az iskolába behozni, a tanítók vá­lasztásánál a candidatio behozatala iránt a kellő lépé­seket megtenni, úgy egyletünknek messzire kiható jö­vője leend. Az elnöki megnyitó megéljenzése után világi el­nöknek: Bóna Sándor szentesi és jegyzőnek Fodor Imre választatott. A tárgysorozatra elsősorban a leg­lényegesebb, a nép napszámosainak nyugdíj ügye tár­gyaltatott. Egy meleg hangú kérvény szerkesztése ment határozatba, melyben egyesületünk arra kéri a képvi­selőházat, hogy a tanítók nyugdíjazásánál a részle­teknek befizetése a javadalom arányában növekedjék és a tanító 30 évi becsülettel eltöltött szolgálat után a teljes fizetését kapja; a szolgálat ne 1871-től, ha­nem hivatalba lépésének napjától számíttassák; az özvegynek a férj által élvezett fele fizetés és egy-egy árva gyermek részére neveltetés czimén évi 50 frt adassák. Hogy a tanítók és kántortanitók választásánál előfor­duló viszásságok és az ezekből eredő kellemetlenségek megszüntetve legyenek, úgy az egyház, a közerkölcsiség és közérzület oly gyakran meg ne sértessenek, vala­mint a jobb tehetségek javadalmazóbb állásokra jut­hassanak, az egyesület szavazat többséggel megbízza a központi állandó bizottságot, miszerint ezen választá­soknál a candidatio behozatala iránt a szükséges lépé­seket tegye meg. Előadó Bob őri János monori tanító terjedelmes jelentést tesz az Írószereknek az iskolában való árusi- sitásáról és egyúttal be is mutat Rigler budapesti kereskedőtől egy írószerekből álló mutatványt. A nagy gyűlés elfogadja az iskolában az Írószereknek az áru­sítását minden kezelési százalék levonása nélkül oly formán, hogy a jövedelem a tápintézet jövedelmének gyarapítására forditassék. Az egyéb kiviteli teendőket az állandó bizottságra ruházza. Fel olvastatott a számvizsgálóknak a számadások fölülvizsgálásáról szóló jelentése, mely szerint 1880. aug. 25-től a mai napig a bevétel volt 4195 frt 84 kr. a kiadás 3940 frt 44 kr, készpény maradvány 255 frt 40 kr. A számadások helyesen vezetve találtattak és a pénztárnoknak a fölmentvény megadatott. Begy át s Lenárcl esperes, Schmidt János czim- zetes kanonok, kik az egyleti élet és tanügyünk fel­virágzására úgy anyagi, mint szellemi odaadással buz­gólkodnak, Fonyó Pál, ki a tanügyi irodalomban’tett szolgálatot, tiszteletbeli tagoknak megválasztattak. Do­bált Ferencz félegyházi tanügyi tanácsos, Antal Balás uj-kécskei főjegyző, Tóth István karajenői jegyző és Blaskovits Ernő uraknak pedig szintén tanügyünk emelésére történt jóakaratéi odaadásukért jegyzőkönyvi­leg elismerés nyilvánittatik. A latin és görög szertartáséi róm. katli. segélyző alapnak Budapesten aug. 27-én tartandó bizottsági gyűlésére az egyesület képviselőjéül Fodor Imre tanító küldetett ki. Jankóvits Ernő pénztárnoknak fáradságos mun­kájáért tisztelet dijképen évi 50 frt szavaztatott meg. Mélt. Nes-zveda István fölszentelt püspöknek üd­vözlésére az egyesület kebeléből kiküldött bizottságba: Seregély János esperes, Bóna Sándor, Vágó Károly Almásy Nándor, és Fodor Imre választattak. A központi állandó bizottság igy alakult. Elnök: Csávolszky József, jegyző: Fodor Imre, pénztárnok: Jankovits Ernő, bizottsági tagok: Udvardi Mihály és B az s an 111 Vincze. •Agócs János apát indítványára Csávolszky Jó­zsef egyesületi elnöknek a gyűlés bölcs vezetéséért éljenek között köszönet nyilváníttatott. A gyűlés sikeres befejezte után a lőházban társas­ebéd várta az egylet tagjait és azok vendégeit, kik va­lóban teljes megelégedésöket nyilvánították Hornung Albert vendéglősnek a kitűnő ízléssel kiállított pompás ebédért. Ebéd közben nagy meglepetésére a társaság­nak megjelent Neszveda István fölszentelt püspök, ki az éljenzések lecsillapodtával meghatva üdvözölte az egybegyűlteket, mely után helyet foglalt, és az egész ebéd alatt ott maradt. Az első fölköszöntőt Neszveda István püspök mondta nyájassággal párosult szellemes­séggel, kitartásra, együtt működésre buzdítva az egylet tagjait. Erre Csávóivszky József kanonok válaszolt. „Különös szerencse ért — úgymond — ma bennün­ket, kell, hogy ezen szerencsét valóban különös módon viszonozzuk.“ Magvas beszédében, melyben Neszveda István püspöknek a tápintézet iránt táplált jóindula­táról, ez intézet megteremtőjéről és mecénásáról szó­lott, azt indítványozza : hogy nem fejezhetjük ki e nagy férfiú előtt hálánkat méltóbban, mintha a tápintézet, ezentúl ő méltósága tiszteletére „István intézet“ legyen. Kívánja még, hogy egyesületünk nagy mecénása élje meg azt, miszerint a tápintézet számára megszerzendő házon, melybe a tápintézeten kívül majdan tanító képző is létesittetnék, arany betűkkel legyen e két szó felírva: „István intézet.“ Felköszöntőt mondtak még: Begyáts Lenárd esperes, Bobori János monori és Jászay Ferencz tápió-szent-mártoni tanítók. A kellemesen eltöltött ebéd után, midőn már ő méltósága szívélyes búcsút vett a társaságtól, a tanítók a városi faiskolát tekintették meg. öj segéiy-pénztár. A „Váczi Ipartestület“ megalakultával megválasz­tott elnökség és elöljáróság főfeladatának tűzte ki életbe léptetni a törvény által nyert mindazon ked­vezményeket, melyek kellő értékesítése által az iparos osztály önmagán segíteni hivatva van. A törvény említett kedvezményei alapján az ipar­testület a többek között i887. évi november hó 6-án tartott rendkívüli közgyűlésen kimondotta egy segély­pénztár alkotását s nyomban megállapította annak szabályait is. A segélypénztárnak czélja : tagjait beteg­ségük vagy munkaképtelenségük esetén, úgyszintén az iparosok munkaképtelen özvegyeit és árváit segíteni, haláleset alkalmával a költségekhez járulni s kölcsö­nös kötelezettség mellett a végtiszteletet megadni. Ezen nemes ezélú intézmény alapszabályait a nagyin élt. földmivelés, — ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium marczius hó 12-én 295/IX. sz. a. az ipartestületnek leküldötte. Az ipartest illet elöljárósága részéről a működés megkezdésére nézve a kellő intézkedések megtétettek. A segély-pénztár elnöki tisztjének vezetésére továbbra is Schmidt János, a pénztárnoki teendők teljesítésére pedig Tápay János kérettek fel. A tagok a be­iratkozásra személyre szóló felhívásokkal kerestettek meg. Minek eredményeként konstatálható, hogy a se­gély-pénztár 175 rendes és 4 pártoló taggal végleg megalakult. Ezen segély-pénztár az első és egyedüli városunk­ban az iparosok részére, mely üdvös ezélú működését jóváhagyott szabályokra fektette. Meg van tehát iparosaink számára az alkalom adva, hogy néhány fillér árán balesetek vagy munka­képtelenség esetére, valamint halálesetekre nézve, némi biztosítékot állapítsanak meg és hogy iparos társaiknak kölcsönös kötelezettség mellett a végtiszteletet meg­adhassák. Meg van adva az alkalom, hogy a kezdeménye­zett intézmény nagyra fejlesztésével az iparos osztály a nagyérdemű közönség részvétét, támogatását és áldozatkészségét kiérdemelve, önmaguk és utódjaik részére egy megbecsülhetetlen értékű segély-pénztárt alkossanak. Nincs tehát más hátra, mint az iparos osztály tevékeny egyetértő működése. Egyetértve törekedni azon, hogy a még alig életbe lépett zsenge és szegényes intézményt, mint saját javokra alkotott és tulajdonukat képező segélypénztárt tehetségűkhez mérten támogassák és fejleszszék. Vegyék tehát komolyan iparosaink a számukra alkotott intézmény horderejét. Ismerjék fel iránta való kötelezettségeiket, működjenek közre annak felvirágoz­tatásán, hogy az utókor hálája kisérje majdan nem­csak a kezdeményezők, hanem minden egyes köremű- ködő és pártoló drága emlékét. ............y..................z. Városi és vidéki hírek. = O felsége a király születésnapja alkalmá­ból a múlt vasárnapon a hálaadó istenitiszteletet dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő exciája végezte. Jelen voltak: a honvéd tisztikar, a városi elöljáróság, a hivatalok és intézetek elöljárói stb. A székesegyház terén egy század lovasság volt díszben felállítva, = Érdekes átutazó vendég. A persa sah Nazr-Ed-Din e hó 26-án este 8 órakor fog külön hajón Budapestre érkezni, s igy városunk mellett is elhalad. = Új plébános. Dr. Kazaly Imre, a püspöki papnöveldében az egyházjog és történelem ny. r. tanára, sz.-széki ülnök, megyés püspökünk ő excja által lőrinczii plébánossá neveztetett ki. Örvendünk ezen, jeles munkái s irodalmi tevékenysége folytán országszerte ismert és tisztelt tudós egyházi férfiú elő­léptetésén. Isten áldása kisérje s tegye üdvössé fára­dozásait hívei körében ! = Egyházmegyei hirek. Tanács József fóthi, Lévay Mihály újszászi, Halrnay József sz.-lőrincz- kátai ideiglenes lelkészhelyettesek stabilis adminisztrá­torokká neveztettek ki. — Guttinann Lajos volt czeg- lédi káplán hasonló minőségben Püspök-Hatvanba küldetett. Turin a legrendezettebb városok egyike. Téréi sza­bályosak, utczái egyenesek. Palotái azonban csekély számmal vannak. A lakosság nagy része „patois“ nyel­ven beszél, mely nem más, mint idegen (leginkább fran- czia) szavakkal és formákkal tarkázott olasz tájszólás, de oly kuszáit, hogy az igazi olasz csak nehezen érti. A. várost a Po folyó metszi két egyenlőtlen részre, melynek keleti oldalán, erdős magaslatokon emelkedik a sz. Anna templom és a Superga nevű Pantheon, a királyok temetkezési helye. Nevezetes a székesegyház, a sz. János templom, a város tornya (130 meter), flavour és Garibaldi szobra, a Palazzo Madama, a város köze­pén várszerű roppant épület, melyhez vezetőnk elbe­szélése szerint érdekes (de aligha hiteles) regék fűződ­nek. A házak többnyire négyemeletesek, erkélyesek, egy­szerűek. Kossuth Lajos a Mille-utczai 22. sz. egyszerű ház­nak első emeletén lakik, nővérével Ruttkaynéval. Meg volt hagyva, hogy a délelőtti külön tisztelgés mellőztessék, mert Kossuth Lajos a délutánt és estét szenteli s tölti együtt honfi-társaival. De hasztalan volt minden meghagyás, a tisztelgő csoportok egymást érték, hogy megnézzék legalább a házat, hol Kossuth lakik, s egy-egy levélkét vihessenek magukkal emlékül a vad- szőllőről, mely a kis udvaron emelt lugast befutja. A díszlakoma, melyen mint a társaság vendége, Kos­suth Lajos is részt vett, délután három órára volt ki­tűzve a Valentirio-liget tágas csarnokában. A közönség beláthatlan tömege azonban már dél óta hullámzott a gyönyörű ligetben, lázasan várva a pillanatot, midőn Kossuth megérkezik. A legtöbben ünnepi ruhát öltöttek magukra, a. rendezők féltékenyen őrizték csoportjaikat, melyeket azonban együtt tartani lehetetlen volt. Min­denki az fit felé tolongott, mindenki első akar! lenni Kossuth m égj >i 11 an tás áh a 11. Három óra felé járt az idő, midőn Kossuth a. Va­lóul ino-ligel.be érkezett Ferencz fiával, nővérével, és 1 lelf’y orszgy. képviselővel egyszerű kocsin. Midőn le­szállót!, de már előbb is, a viharos „éljen“ kiáltások dörgésként hangzottak vissza az átellenes magaslatok erdős falairól s ismétlődtek mindaddig, mig Kossuth a csarnokhoz vezető lejtő felére felért, hol Helfy rövid, de lelkesült üdvözlő beszédet intézett hozzá az egész társaság nevében. Kossuth könnyezve, röviden felelt. Nagyon meghatotta őt polgártársainak tömeges látása, mert ily nagy számmal még sohasem volták nála, eny- nyien még nem látogatták meg soha. Szavaira, melye­ket zokogás közt mondott el, s alig voltak érthetők, ismét felhangzott a lelkesült éljenzés, s nem is ért vé­get, míg Kossuth asztalhoz nem ült. Kossuth agg, de megtörve nincs. Haja ősz, de szemei élénkek, termete inkább zömök mint magas, kissé hajlott. Arczképei, melyek el vannak terjedve, je­lenlegi kinézésének nem felelnek meg. Csak lassan-lassan bírtak a rendezők utat nyitni Kossuthnak s környezetének, hogy a magaslaton álló csarnokba jutván, helyét az asztalfőn elfoglalhassa. Fel­vonulása közben a jelenvoltak folytonos éljenzése ki­sérte, mit ő jobbjával barátságosan integetve köszönt meg csaknem minden egyesnek. A csarnokban ezer ember számára volt felterítve, öt párhuzamosan állított asztalon. A középső asztal végén foglalt helyet Kossuth és fia Ferencz, Rufflkayné, a tu rin i polgármester, I Te I fy s több orszgy. képviselő. A terem falai, különösen e részen, zászlókkal voltak díszítve. A társaságnak' bizonyos rendben kellett volna elhelyezkednie, úgy hogy a hölgyek asztalánál Ruttkayné elnökölt volna. De ez a nagy tolongásban eszközölhető nem volt. Leült mindenki, a hol hamarosan helyet fog­hatott, s örült aki Kossuthoz közelebb juthatott. A hölgyek között turini leányok csinos bokrétákat osz­tottak ki A letelepedés félórát vett igénybe. Ekkor vette kezdetét az étkezés. „Menu du 5 Jnilief 1889. Hors d’oeuvre. Riz a la Financiere. Filet de bocid' a la Perigord. Petits pois a l’Anglaise. Paté avec gelatine. Glace, patisserie, dessert. Vins: Grignolino, Barolo da Pasto.“ A csarnok karzatán a városi zenekar foglalt he­lyet, s játszott kiváló gyakorlottsággal. Ide iktatom a műsort is. „Programma dei pezzi musicali, ehe la banda ci- vica eseguira il 5 luglio 1889., durante 'il dejeuner offerto dagli ungheresi al venerando patrióta Kossuth Lajos. 1. 2-me Rapsodie bongroise Liszt. 2. Sinfonia nelb opera Tannhäuser Wagner. 3. Invitation a la valse Weber. 4. Egmont Sinfonia Beethoven. 5. Marche hongroise Berlioz. 0. Magyar induló Kossuth Müller.“ A harmadik fogásnál Helfy Ignácz orszgy. képvi­selő, az egész kiránduló társaság Vezére üdvözölie Kos­suthot, mintegy 20 perczig tartó lelkes beszédben, me­lyet a hallgatóság gyakori éljenzéssel szakított meg s kisért. Ekkor felállott Kossuth. Az ezer főnyi hallgatóság oly mély csendben hall­gatta szavait, hogy ha nem is a teljes beszédet, de annak egyes részleteit bizonyára mindenki megérthette. Megköszönte a társaságnak, hogy őt meglátogatta, majd egyes álladalmi kérdések fejtegetésére tért át. Szavait, melyekből helyenkint a legmélyebb meghatottság rezgett ki, helyenkint a lelkesülés elragadóvá varázsolt, a tár­saság dörgő éljenzése kisérte, különösen a befejezéskor, midőn az szűnni nem akart. Akkor aztán a zenekar is rázendítette a Kossuth indulót, minek hatása leírhatat­lan volt. Az egy teljes órán túl tartott beszéd alatt meg­eredtek kívül az ég csatornái. Villáinlott. és dörgölt. Még Iöltben is beszéltek, de szavaikat túlzsongta a teremben uralkodó zaj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom