Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-06 / 40. szám
XI. évfolyam. 40. szám. HELYI ES VIDÉKI ERDEKU H Vácz, 1889. ETILAP. Elöfi'/.elési ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora...........................30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Jelen számunk az első ez évnegyedben, bátorkodunk felhívni tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. A »Váczi Közlöny« előfizetésiára, helyben a házhoz hordással, vagy vidékre postán küldéssel évnegyedre......................1 frt 50 kr. Helybeli előfizetőink a lapkihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig posta- utalvány utján eszközölhetik legczélszerübben az előfizetéseket. Egyúttal hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy tartozásaikat mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadó- hivatala. — Az aradi vértanukért a gyászmise a felvárosi plébánia templomban f. lió 7-kén, hétfőn reggel 8 órakor tartatik meg. Az uj generáczió műve. Városunk közigazgatási láthatárának sötét fellegeit végre derengő napfény váltotta fel, melynek jótékony melege feloszlatta azon végzetes fekete hályogot, mely oly hosszú időn át útját állotta az előrehaladásnak és egyes jobb érzésüek jóra irányult törekvésének. Mintha hosszú álmából ocsúdott volna fel városunk és a renyhe tétlenség által önmagán ejtett szégyenfoltot akarná a modern kor megrovó Ítélete elől eltüntetni : oly lázas és lankadatlan szorgalommal látott j hozzá a rekonstrukczionális munkához. S hogy ez mit jelent egy oly város beléletében, mint a minő a mienk, hol az ósdiság indolens szelleme Ä „Yáczi Közlöny^ Urczája. Az élet iskolájából. ív. Mily szép a hitben megnyugodni, Mint biztos révben a hajó, És bízni egy gondviselésben A szívnek mily megnyugtató. A büszke ész mégis merészen Szélvészre, nyilt tengerre megy, S míg függetlenséggel dicsekszik, A nyugtalan szív fáj, remeg. Sorsunk felett, ha zúgolódunk, Ott a kemény vigasztalás : Hogy még sok baj került ki minket S több szenvedéstől sújtva más. Egyenlőség nem lesz a földön, Mig lesz bennünk ambiczió. Embervalónk benső sajátja Elmélettel nem irtható. Ha tudsz szeretni, nem lehetsz rossz, Nemes lélek szeret csupán. Önáldozás, részvét virágoz A szeretet szelíd nyomán. Minél többet fűzöl magadhoz, Sorsod annál rosszabb lehet, Amint a szálak elszakadnak. Sokat szenvedhet, ki sokat szeret. Születni kell a boldogságra, A sors magába’ még kevés. Sok bús a fényes palotában, Mig más a sárban is tenyész. Az otthonban a nő varázsa, Számára nincs más hivatás S ha szép köréből elragadja, Nagy árú lesz a csillogás. Küzdés a sírig: ez tesz élni, Kenyér után cseng a nép, emberöltő óta grasszált, elnyomva az elvétve lappangó fejlődési csiráknak még azon fiatal hajtásait is, melyek önmaguk erejéből, anyagi áldozatot feltételező ápolás nélkül elérték volna a gyümölcstermő stádiumot: — azt mindenki fel tudja fogni, aki a korszellem elől nem zárkózik el és a józan előrehaladás csak közömbös barátjának vallja is magát. Nagy mértékű rosszakarat kellene ahhoz, hogy valaki azon korszakalkotó munkálatoknak máris szembetűnő eredményeit el ne ismerje, melyek az utóbbi évek alatt kifejtett működés gyümölcseiként önérzetet keltve pompáznak városszerte és ne csatlakozzék azon már sokszor kifejezett véleményünkhez: hogy városunk a haladás útjára lépett! S midőn ezt ezúttal is örvendetes tényként említjük fel, méltányosnak tartjuk, hogy azon jelentékeny faktorról is megemlékezzünk, melynek önzetlen és kitartó közreműködése a nagy horderejű átalakulásokat nagyban előmozdította. Nem túlozunk, midőn a rekonstrukczió monumentális munkáját egyesegyedül az uj generáczió kebeléből választott jelen képviselőtestület azon kiváló vezérfiai művének ismerjük el, akik emberfeletti buzgalommal állottak a városnak kevés elismerést, de annál több gáncsot juttató szolgálatába. Csakis az uj generácziónak köszönhetjük, hogy városunk ma a fejlődés azon magaslatán áll, hol a létjogot, mint számbavehető város, joggal arrogálhatja magának. Ezen örvendetesnek jelzett jelenség perspektíváját azonban — sajnos — elhomályosítja egy aggodalmat keltő másik jelenség, mely félő, hogy előbb-utóbb kártékony féregként aláásandja azon ingatag talajt, melyre a haladás eddigi művei épitvék. S ezen jelenség abban áll: hogy haladásunk csak külső és nem áll összhangban azon belső tényezőkkel, melyek amazok szilárd oszlopait képezik. Más szóval: hogy haladásunk nem tart egyensúlyt a lakosság anyagi erejével. A közterhek évről-évre nagyobbodnak, mig a lakosság jövedelme kétségbeejtően apad. Ily körülmények között, ha az elvitatlanul buzgó képviselőtestület a helyzet nyújtotta eszközökkel tovább forszírozza megkezdett munkájátf: annyira juthatunk, Eszményekért tusáz a férfi. Csak a keret más, egy a kép. Igaz, mi jó ; mi rút, hazugság. A jót hagyd győzni sziveden S ha önmagad ekkép lekiizdted, Legszebb győzelmed ez leszen. Viz Zoltán. Párisba és vissza. VIII. (A biztatások gyakorlati szempontból. — Ingóságok leltára. — A buchsi flnánczok. — Insbruck. — Franzensfeste. — A sindely. — Visszapillantás.) Egy jó barátom törekedett nemrég Budapestről Váczra, vasúton. A vaggon, melybe szállásolták, teljesen zsúfolva volt már, annyian voltak benne, hogy szinte tömérdek volna elsorolni, igy tehát nem lehettek valami kényelmesen. „Másutt kérek helyet, esedezett megurazva a kvár- tély-csináló kalaúzt, itt nem férünk már.“ „Csak Váczig tessék türelemmel lenni, nyelvelt vissza teljes hatalma tudatában amaz, ott többen kiszállnak, s bővebben lesz hely is.“ S azzal egykedvűen becsapta az ajtót. Ilyenformán jártunk Zürichben. Itt történt meg velünk az a kaland, a mely különben már másokkal is megtörtént akárhányszor, hogy t. i. a harmadik csengetéskor értünk a pcrronra. Szerencsére, jegyünk volt már s igy nem kellett duplán fizetnünk, a helyből azonban bizony szűkesen jutott. De azért a világért nem zúgolódtunk volna, nehogy valamiképen lemarasztaljanak bennünket. Mert mi menni akartunk, menni okvetlen, még ha a vaggon tetején is. Mikor aztán elindultunk, szépen megkértük a ka- laúz urat, szerezne egy kis kényelmet nekünk. „Csak Budisig tessék türelemmel lenni,“ felelt a jó ember. Jól esett a biztatás, hiszen az egész távolság nem volt több hat óránál, aztán meg Buchs volt a határállomás is. mint az a valaki, aki minden vagyonát a házába fektette s végül volt szép háza, de nem volt mit — ennie. Ha valaki, úgy első sorban mi vagyunk barátjai a haladásnak; de legyen a haladás ne csak külső, hanem belső is s e mellett ne emészsze fel a lakosságunk különben is fogytán lévő életnedveit. Ez a mi véleményünk, melyet az intézőknek is meg- szivlelésre ajánlunk! Balambér. Városi közgyűlés és italmérési ügyünk. Városunk képviselőtestülete e hó 4-én délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés egyetlen tárgya egy bizottság kiküldése volt. Azon bizottságnak a megválasztása tudniillik, mely hivatva legyen a kir. kincstárral a bor-, hús-, czukor- és sör fogyasztási adó bérlete és az italmérési adó megváltása iránt az egyességi eljárást megkísérlem s egyesség esetében a kir. kincstárral a vonatkozó szerződést megkötni. A közgyűlés hosszasan tárgyalta az ügyet és a végeredmény a bizottság kiküldése lett. A bizottságba megválasztattak e szerint Réty Ignácz polgármester elnöklete alatt Korpás Márton és Dr. Franyó István városi tanácsnokok, Dr. Csányi János városi t. ügyész, Dr. Freysinger Lajos, Reiser Béla, Nikitits Sándor, Witt Manó, Lencsó Sándor és Csili on Izidor városi képviselők. Ezen bizottságot elnök polgármester a váczi magy. kir. pénzügyőri bizottság által a bor-, hús-, czukor- és sör fogyasztási, valamint az állami italmérési adó biztosítása végett még ugyanazon nap délutáni 3 órára a városház tanácstermében kitűzött egyességi tárgyaláshoz meghívta, s a mennyiben a bizottsági tagok a tárgyaláson teljes számban megjelentek s megbízatásukat igazolták: az egyességi tárgyalás Kriza Ákos váczi m. kir. pénzügyőri biztos elnöklete alatt meg is indíttatott s az egyességi eljárás megejtetett; minthogy azonban a kir. kincstár képviselete követeléseit túlcsigázta — majdnem 70000 forintot követelvén a phylloxera pusztításai következtében a tönk szélére jutott szegény városunktól: az egyesség nem sikerült, s a további tárgyalások a kincstár további elhatározásáig berekesztettek. Ennyit egyelőre. Jövőre részletesebben szólunk az ügyhöz. A vaggonban legalább négy család utazott, az egyiknek összeírtam hamarosan minden holmiját. A család két hölgyből állott. Volt velők egy papagáj, melyet folytonosan etettek, és egy mókus, melyet folytonosan kergettek. Volt három plaidjök, ezekbe sokféle czók-mók volt kötözve, továbbá két nagyobb és két kisebb kofferjük. A holmit két napernyő, egy esernyő, két kosár s három kalap-skatulya egészítette ki. A kosarakban legalább egynapi eleség lappangott a négy evő számára. Ezek felszerelése tehát teljes volt. Egy másik család következő tagokból állott: egy férfi, egy nő, s két olyan gimnazista-formájú úrfi. Ezek egyike folyton azon jajveszékelt, hogy megfúl a nagy füstben, de azért folyton falatozott. Kedves íia lehetett az édes anyjának, mert az is egyaránt csak a füstöt szidta. így értünk el, hogy a kisebbeket ne is említsem, az arlbergi alagúthoz, melyben 15 perczig haladt vonatunk, s jutottunk Landeck közelébe, hol azok, a kik arra vállalkoztak, ebédet is kaphattak. Vaggon szerint járt t. i. egy teljhatalmú megbízott, sorra kérdezve az utasokat, hogy ki akar ebédhez jutni. A ki rászánta magát, lefizette a diját, s várt nyugodtan, mig Lan- deckben egy tálczán benyújtották a homeopathikus adagokat. Olcsó volt az ára, hig volt a leve. E közben a gyönyörű vidékek egymást érik. Bájos völgyek, zúgó patakokkal, melyek medrében leomlott sziklák lomhán hevernek. A sekély patak erőtlen hulláma félve kerüli el őket, megkerülve még egyszer visszafordul, s remegve néz fel az otromba tömegre. A hegyek ködben fürödnek, melyet el-elkap olykor a szeszélyes széláram, de csakhamar, mintha megbánta volna, nyakába zúdítja egy másik hegycsoportnak. Csupasz ormok árnyas tövében regényes fenyvesek disz- lenek, itt-ott vízesésekkel szegélyezve, melyek csatornáit meredek sziklák környezik. S a fenyvesek aljában, ott vonul fehér szalagként tova a szép országút, szép és tiszta, melyen óvatosan lépdel a vándor, s botjával is csak nagy ritkán érinti, hogy kárt ne tegyen rajta. Közeledtünk a határ-állomáshoz. El kellett búcsúz03l
