Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

XI. évfolyam. 26. szám. Vácz, 1889. jú llőíizdési síra : évnegyedre ..................................1 frt házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : ÍO kr. Kapható : DEUTSCH MOHNÁL (városház épület.) kr. Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora...................................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza lói. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Lapunk a jövő számmal XI. évfolyamának 111. negyedébe lép, ez alkalommal tehát felkér­jük előfizetőinket, hogy előfizetésüket minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétkül­désében fennakadás ne történjék. A »Váczi Közlöny« előfizetésiára, helyben a házhoz hordással, vagy vidékre postán kül­déssel évnegyedre......................1 frt 50 kr. Előfizethetni helyben a lapkihordónál a nyug­ta átvétele mellett, vidéken postautalványnyal. Egyúttal kérjük azon tisztelt előfizetőinket, kik előfizetéseikkel egy vagy több évnegyedre hálrálékban vannak, hogy azokat mielőbb meg­küldeni szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadó­hivatala. Kell-e városunkban harmadik gyógyszertár? Városunk közegészségügyi bizottsága f. h. 23-án tartott gyűlése tárgyai közé felvette Gallé Andor kassai lakos, okleveles gyógyszerésznek, egy városunkban fel­állítandó újabb gyógyszertár engedélyezése iránt már harmad Ízben benyújtott s a városi tanács által véle­ményezés végett a közegészségügyi bizottsághoz utalt kérvényét is. A bizottság számolva városunk népességi viszo­nyaival és tájékoztatva az üzemben lévő 2 gyógyszer- tártól bekért utolsó 5 évi forgalmi kimutatásokból me­rített számadatok által: az ügynek behatóbb tanulmá­nyozása és megvitatása után nemleges határozatot hozott s véleményes jelentését ily értelemben terjesz­tette a tegnap délután tartott közgyűlés elé, melyet a Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Margit emléke. — Beszély. — Irla: néhai ifj. "Vará-zséji C3-U.sztá.T7-. (Szerző kéziratban hátrahagyott műve.) Margitnak hívták. Szép volt, mint az angyal. Arczbőre a legfinomabb bársonynyal vetekedhetett s még a rózsák is elhalványodtak arezszine mellett; méla kék szemeinek ragyogó fényét azon érdekes epe- dés mérséklé, mely túlságos gyöngédséget tanúsít. Aranyszin selyem hajfürtéi, gyönyörű metszésű ajka, angyal szelíd szűzies tekintete s egész arczának finom szépsége, eszményivé tevék őt. Termete kissé meghaladta a középszerűt s min­den egyes testrésze összhangzó volt s az egész alakot bájossá tévé. Jelleme a megtestesült gyöngédség, kedélye ábrán­dozó volt. A magányt kedvelte, a nagy társaságokat ke­rül te. Órákig elült valamely árnyas fasor alatt magá­nyosan, elmerengve, s ha valaki őt . ilyenkor látta, észrevehette rajta, hogy a jövőbe szőtt ábrándképek a boldogság reményének sugarait tünteték elő arczán, de olykor e boldogság érzetet tündöklő arezot hirtelen a kétség sötét borúja árnyékold be, s mintha egy tit­kos rém üldözésétől menekülni akarna, ilyenkor fel­ugrott s szórakozást keresett. Vannak sejtelmek, melyek megfoghatlan módon a fátyolt elvonják a titkot rejtő jövő elől s évekkel előbb belátást engednek a jövő titkaiba. Oh, talán ő is sejté jövőjét, mely oly végzetes lön reá. nézve. A sors óriási igazfalansága neki is azon végzetet közgyűlés szintén magáévá tett s kérvényezőt a köz- ! egészségügyi bizottság indokolására támaszkodva, el­utasította. A határozat a milyen raczionális, épp olyan mél­tányos, mert városunk népessége az 1880-ik évi nép- számláláskor alig közelítette meg a 14000 lélekszámot; ez idő óta pedig a gyarapodás oly jelentéktelen, a j mely az újabban megtelepültek számával együttvéve is ! alig közeliti meg a félezret. Ha tekintetbe veszszük tehát, hogy közegészségi viszonyaink a tiszti főorvos időszakos jelentései szerint rendesen kedvezők és hogy járványok figyelemre mél­tóan alig szaporítják városunkban a megbetegedéseket: a konczessionált 2 gyógyszertár bőségesen láthatja el a lakosságot gyógyszerekkel nemcsak a normális viszo­nyok között, hanem járvány alkalmával is. így az 1873-ik évben grassált kolera járvány, mely pedig ná­lunk százszámra szedte áldozatait, gyógyszertárainknak mi fennakadást sem okozott. A ki pedig azt hinné, hogy a vidék szükséglete apasztja valami nagyon gyógyszertáraink bőséges készletét, vagy tölti meg gyógyszertáraink kasszáját: annak aligha van arról tudomása, hogy. majd nem minden jelentékenyebb szomszédos községben van egy belügyminiszterileg engedélyezett gyógyszertár, mely a lakosságnak a gyógyszereket kiszolgáltatja. Ily gyógy­szertárak — hogy csak egy-kettőt említsünk — talál­hatók pl.: Ácsán, Verőczén, Rútságon ; vagy túl a Du­nán: Visegrádon. A legtöbb körorvosi székhelyen pedig, hol nyilvános gyógyszertár nincsen, engedélyezett lcézi- gyógytárral rendelkeznek az orvosok. Végül helyeseljük a bizottság elutasító határozatát a méltányosság szempontjából is. Mert gyógyszertáraink a 6, illetve 7 ezer frtos évi forgalom mellett alig mutat nak fel oly jelentékenyebb tiszta jövedelmet, a mely annak egy harmadikkal való megosztását indokolttá tenné, fő­leg, ha tekintetbe veszszük, hogy mindkét gyógytár már évtizedek előtt kelt konczessió alapján gyakorolja ( jogát és évtizedek óta itt fizeti a 42°/0-os pótadót. Mindezen körülmények mérlegelése mellett a köz­egészségügyi bizottság, a melynek figyelme bizonyára kiterjedt, arra is, hogy a fölös számú gyógytárak csak a közönség rovására irányulható káros konkurrencziá- nak nyithatnának utat —- annál raczionálisabb hatá­rozatot nem hozhatott, midőn egy újabb gyógyszertár adá, mint azon virágoknak, melyeket egy dérlepte éj letarol, mielőtt kinyílhattak volna, s kik elhervadnak annélkül, hogy az éltető nap arany sugarait élvezhet­ték volna, s csak annak vágyát viszik magokkal a sírba. így ő is elhervadt, mielőtt élvezhette volna a bol­dogság éltető napjának sugarait. A boldogságot, melyet a szeszélyes sors annyi érdemtelennek nyújt, ő csak névleg ismeré. Elhervadt, mint a fényűzés, e társadalmi fekély áldozata, annélkül, hogy vágyai teljesültek — s hogy a boldogságot, melyet méltán megérdemelt, meg- izlelte volna. De mégis volt boldog, de csak néhány perczig, s talán csak azért, hogy annál fájóbban érezze át a bol­dogságnak nem elvesztét, hanem annak soha többé el nem érését. Mily különös szeszélye a sorsnak. 0, ki oly any- nyira gyülölé a gazdagságot, a pompát, ennek lön áldozata. Most már talán boldog, mert künn nyugszik egy csendes sir alatt, hol nincs öröm, se búbánat, csak feledés, s boldog a szív, mely alszik és feled; . . . hol nem zavarja nyugalmát a világ hiúsága, rangkórsága, haszonleső önérdeke, — de mégis oly szívtelen e világ, hogy az alvónak sem enged teljes nyugalmat, elhozza gazdagságát nagyszerű emlékkő alakjában, s a sírra helyezi, hogy itt is megkülönböztesse a többitől, kik­nek csak egy egyszerű fej fa jutott. Oh, ide hozhatnátok a világ összes kincseivel fel­érő emlékoszlopot, vájjon birna-c az oly érlékkel, mely kárpótolna egy életet — hisz ő ezt boldogsága, élete árán vásárolá. Elmondom élettörténetét. Egyszerű az, s gyakran fordul elő az élet színpadán. I. Atyja orvos volt. Nevezzük őt Imrefynck. Korára nézve már az 50-ct meghaladta. Nyájas, jószivü s nagy ! emberbarát volt, mi az orvosoknál nem mindig talál­ható, nejét igen szerette, s olyannyira rabszolgája volt felállítása engedélyezésére irányuló kérelemnek, a köz­gyűlés jóváhagyása mellett, helyt nem adott. Halamból*. Tanítói gyűlés. A székesegyház-kerületi tanítók köre f. hó 25-én Mácsán gyü 1 ést tartótt. A gyűlés elnöke Szabad József püspök-hatvani esperes-plebános, kerületi tanfelügyelő, ki e tisztségre csak nem rég neveztetett ki, meleg szavakban üdvö­zölve a nagy számiban megjelent egyleti tagokat, kéri azokat, hogy működésében támogassák és rokonszen- vökkel ajándékozzák meg őt. Azon szellemes, minden tekintetben átgondolt beszéd, melyet e kerület uj elnöke elmondott, teljesen lebilincselte a hallgatóságot. Beszé­dében különösen hangsúlyozta: hogy fejleszszük egy­más irányában a bizalmat, egymás iránt tiszteletet és szeretetet tanúsítva karöltve működjünk tanügyünk emelésén, iparkodjunk a munkakedvet éleszteni, hogy szorgalmas működésünk által mások elismerését is ki­vívhassuk, mert az elismerés emeli állásunkat, emeli érdemünket. Beszédjét e szavakkal zárá be: Vajha min­den ember, lenne ember! Az elnök beszédét hosszan­tartó éljen követte. Udvardi Mihály világi elnök az uj elnököt üd­vözölve, óhajtja: miszerint az egyház férfiai a taní­tókkal a gyermekek nevelésében karöltve járjanak el, mert csak igy érhetni el a nemes czélt, hogy úgy az egyház-, mint a hazának hasznos polgárokat nevelhes­senek. A pénztárnok jelentéséből kitűnt: hogy a múlt évben bevétel volt: 25 frt 05 kr., kiadás: 19 frt 90kr. pénzmaradvány 5 frt 15 kr. Ez után hosszabb vita támadt, hogy melyik Káté használtassák az alsóbb osztályokban és a tananyag miképen osztassák fel? Minthogy egyházmegyénkben az esztergomi Káté használata van elfogadva, a kerület ezt tartja meg, de a tananyag megállapítására vonat­kozó vita tárgytalanná vált. Bold. Kovach Pál pápai praelatus és kanonok hagyatékából segélyezésre a kerület a következőket ajánlotta: Weber Antal szadai, Fodor Antal kis-szt.- miklósi, Kaucsár Ignácz kis-némedi tanítókat és Bar- toss Józsefné tanító özvegyet. neje szeszélyeinek, hogy minden kívánalmait tcljesité, voltak legyen azok üdvösek vagy igaztalanok. S e nagy hibája okozott neki később annyi keserűséget. Neje volt az uralkodó a háznál s mindennek az ő akarata szerént kelle történni. Mennyi bajt, mennyi szenvedést elkerülhettek volna, ha férje ellenállni s a neje parancsolni tud szeszélyeinek. De mivel ez nem történt, a férj részérőli túlságos engedékenység a nőt végletekre vivé. Minek ismét gyászos következményei lettek. A túlságos költekezés, a fölösleges fényűzés fede­zésére nem volt elégséges az orvosi kereset, bár fárad­hatatlan buzgalommal iparkodott a férj azt fedezni. Később adósságot kellett csinálni, hogy az előbbi fény­űzés folytattassék, minek eredménye ismét az lön, hogy egy nap hajnalán arra ébredtek föl, miszerint végkép kimerítették a hitelüket s többé nincs kihez fordulni. E szorult helyzet takarékosságra utalta őket, de a nő a helyett, hogy belátta volna az önvétke okozta örvényt, melybe sülyedtck, jó férjét még szemrehányá­sokkal tetézte, hogy nélkülözni kénytelen. A férj még ekkor sem látta át, hogy e sok baj forrása egyedül az ő engedékenysége s nem volt elég ereje nejét a takarékossághoz vezetni. Pedig még ekkor nem volt. késő. De valamint a hegyről legördített követ nem lehet megállítani útjában, úgy a nő szeszélyeit sem lehet megakadályozni. Hogy tehát, az előbbeni élet­módot folytathassák, egy végső mentőeszközhöz folya­modtak, s ez leányuk, az angyali Margit volt. Ennek boldogsága árán akarta most az anya visszaállítva látni előbbeni fényűzését. Elhatároztatott tehát, hogy gazdag férjhezmenetel szabadíthatja csak ki őket az örvényből, s e tervüket elősegítő hitelezőjüknek, Abafy Miklósnak megjelenése. A gyenge férj beleegyezett, hogy leánya beleegye­zése nélkül őt gazdagon férjhez adják. Hagyjuk el őket kárhozntos tervükkel s keressük fel az áldozatot, az angyalszelid Margitot. (Folytatása következik).

Next

/
Oldalképek
Tartalom