Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-13 / 41. szám

Ezer meg ezer beteg a „Hungária kávé“-ban találta fel a segélyt, mit fényes sikerek igazoltak és igazolnak még olyanoknál, kiken nem segítettek sem a hazai gyógyvizek, sem Karlsbad.

Ezek elméleti okoskodással meg nem dönthető tények, Budapesten az orvosok már széltében használják és használtatják a „Hungária kávét.“ Csak az tudja ezt eléggé megbecsülni, ki átérezte a gyomorhurut kinzó gyötrelmeit.

A „Hungária kávé“ haszna legfőképen abban kulminál, hogy az elsődleges gyomorhurutot biztosan gyógyítja, a másodlagost, előre bocsátott ásványvíz használata után nagyobb részt elhárítja mint befejező gyógykezelés pedig megóvja a beteget a visszaeséstől, miért is eléggé nem ajánlható annak folytatólagos használata, mert előmozdítja az emésztést s fokozza a test táplálását, végeredményében pedig meghosszabbitja az életet. Végül nem hagyhatja czikkező emlitetlenül, hogy a legújabb fölfedezések szerint a tannin a kolera-bacil- lusok megölője lévén, a gazdag tannin tartalmú „Hungária kávé“ hivatva van kolerajárvány idején betölteni az óvószer tisztjét.

Félreértés elkerülése tekintetéből föl nem cserélendő a „Szalády kávé“ a „Hungária kávé“-val, mely szintén Szalády Antal készítménye, mert amaz nem esik gyógytani szempont alá; hanem mint pótkávé szolgál vegyitékül a valódi kávéhoz, hogy annak izét kellemesebbé, színét szebbé tegye s annak izgató hatását csökkentse, különösen pedig, hogy a külföldről nagy mennyiségben importált pótkávékat kiszorítsa s mint ilyen, szintúgy tömeges pártolásra érdemes. Tanúsítsanak hazafias buzgalmat e részben kereskedőink.

CSARNOK.

A zene művelése hazánkban.

Irta : G^oszeg-!Géza.

(Folytatása és vége.)

Az egyházi zene mellett a világi zene sem hanya- goltatott el s mondhatni lépést tartott művelés tekintetében azzal. A hegedősök Zách Klára tragikus esetét, Kont és harminczkét nemesének szomorú történetét énekelték meg érzékeny dalokban lantkiséret mellett. A legtöbb anyagot a megéneklésre Nagy Lajos és a Hunyadiak dicső s eseménydús kora szolgáltatta. A külföldiekkel való sürü érintkezés folytán idegen dalok is szivárogtak hazánkba, ilyen az óriás Lóránt tetteiről szóló zenés rege, melyet — mint Galeotti Írja — Mátyás király is szenvedélyes figyelemmel hallgatott gyermekéveiben.

A dalnoki rend a királyok s udvari herczegek részéről nagy és meleg pártfogásnak örvendett. III. Endre jószágokat is rendelt a dalnokok fentartására, Mátyás király udvarába fogadta a zenészeket, a hol gondnélkül, mondhatni királyi eltartásban éltek. Mátyás udvarában a hegedősök mellett olasz énekesek s énekesnők is éltek; énekkara is oly jeles volt, hogy Vul- turani Péter pápai követ azt Írja egyik levelében, hogy annál jobbat sohasem hallott. Ez időtájt a népA „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Adjő*) nagysád!

Ha elválunk igen tisztelt nagysád,

Elküldi-e feléin gondolatját?

Vagy elfelejt? Az könnyen megesik Annál, kinek kegyét úgy keresik !

Tudom, nálam máskép’ áll a dolog:

Én nagysádra majd gyakran gondolok.

A barátság, ha igaz szívből száll,

Többet ér a filozófiánál.

— Megtanított tűrni és remélni,

E kettő kell, hogy tudjunk megélni.

Oltárom lesz emléke, mig élek,

Szenvedéseim vigaszt tőle kérnek !

— Adjő nagysád, szép kezét, csókolom — Gondoljon rám borongós napokon !

Bár még többet mondanom lehelne,

Mit a szív és az ész szeretne ;

De nem lehet, tiltja azt az élet,

Szabadon csak a gondolat élhet . . .

Gondoljunk — tán egyet is gondolunk.

De hallgatni a. sírig tartozunk ...

.lói hallgatunk, — de az emlékezés Istentől függ, s nem földi rendelés !

Adjő nagysád, szép kezét csókolom,

Fogadja el örök hódolatom !

Rédei Ferenez.

Kerekes István imakönyve.

Irta: N7"a,rgfSi IR-ll Ilkául 37-Találóan mondja a magyar példaszó, hogy a szegény embernek szegény a szerencséje is. És Így csak az a jó, hogy a szegény embert nem igen szokta elkényeztetni a jó sor s azért a kis szerencsének is nagyot örül.

*) Adjő, igy kellene Írnom : »adieu«, de nem helyeslem azt az eljárást, hogy a magyar olvasóközönségtől a tollforgató emberek mintegy megvárják, hogy a franczia nyelvben általában annyira otthonosak legyenek és olvasni tudjanak a franczia kiejtés szerint. Ez pedig helytelen. Az olvasók csak csekély százaléka az, mely annyira tájékozva van a francziában. Erre azt fogják mondani némelyek, hogy egyáltalában nem kellene franczia szavat használni. Kérem »adieu« az egész világon elfogadott köszönés, miért küszöbölnék ki mi azt? De miért ne írnám adieu, helyett adjő, hogy bárki ludhnssa : mit jeleni »adieu ?« (Isten önnel.)

dal és tánezzene is szép virágzásnak örvendett. Az előbbiről csak egy adatot tudunk felemlíteni, melyet reánk a széni Gellért legendájának Írója hagyott, ki egy búzát őrlő magyar leány daláról tesz említést. A tánezzenét illetőleg a czigányoknak sokat köszönhetünk, kik századokon át művelték s tartották azt fenn.

Zsigmond király korában 1417-ben telepedtek le és azonnal kezükbe ragadták a hegedűt és czimbalmot s ez által kezdeményezői levének hazánkban a tiszta hangszeres zenének. Hirök gyorsan terjedt s a nép szeretettel csüggött rajtok s örömmel hallgatta a csárdákban játszott magyar zamatos népdalaikat. Az 1525-iki rákosi és hatvani üléseken az országgyűlésre egybe- gyült honatyákat is ők vidították föl.

Hadi dalok szerzőjéül C es inge János, emlittetik, ki pécsi püspök létekor maga állott a sereg élén s dalaival lelkesité a katonaságot a csatára.

Zenénkre s annak művelésére a hitújítás és a mohácsi vész, de leginkább a reformáczió gyakorolt jelentékeny befolyást. Luther zenereformátor énekei csakhamar utat törtek hazánkban is s először a szepesi németek és erdélyi szászok templomaiban hangzottak.

Az énekek meghonosításával megindult a protestáns énekköltés is, melyeknek kiváló művelői voltak: Batizi András, Sztáray Mihály, Dévay Mátyás. Az egyházi énekek megteremtésével az énekkönyvek eszméje is megszületett s első ily szerző Huszár Pál dunántúli szuperintendens volt, ennek követői Bornemissza Pál és Gönczi György voltak.

A XVI., XVII. és XVIII. században az egyházi zene fénykorát élte. E korban volt az egyházi énekeknek legtöbb művelője és szerzője.

A világi zene a középkorban virágzott leginkább. A kor eseményei azonban a magyar dicsőség letűnésével, zenénk hanyatlását is maguk után vonták. A dalnoki rend megszűnt, melynek utolsó képviselője Tinódy Sebestyén volt, a jeles dalköltő. Bús és szívhez szóló dalait Mátray Gábor 1538-ban kiadta s igy megmentette a feledéstől.

Csak a nép maradt meg a XVIII. század idegen eszméi között ős dalai mellett s a zene, de főkép a tánezzene művelése a czigányokra volt bízva.

Thurzó Imre lakodalmán a czigányok mulattatták a násznépet; Mihály oláh vajdát tiz czigányzenész kisérte Károlyfehérvárra való bevonulásakor.

A XVIII. század több jeles czigányzenészről tesz említést. Ilyenek voltak: Barna Mihály, gróf Csáky Imre udvari hegedűse, ki 1737 táján élt; Czinka Panna hegedűsnő Gömörben tartózkodott; Szathmár- ban Hiripi és Sugár működtek nagy tetszés mellett. Később valódi czigányművészek tűntek föl a magyar zene egén, mint Csermák, Bihari, a kinek magyar zamatu és belbecst! kesergői ma is nagy hatást keltenek, Ruzsicska, ki dalművet is irt, Rózsavölgyi Márk, kinek „Hallgató magyar“-jai egyedül álló remekművek a mi zenevilágunkban. E jeles tehetségek az elhanyagolt magyar zene művelésének új lendületet adtak kitűnő kö'zreműködésökkel.

Jelenleg a magyar nemzeti zene, azaz a népdal már elvesztette tiszta, ősrégi jellegét s a sok czifráza- tok és egyéb fölösleges eziezomázások által teljesen ki

Szakasztott igy volt ez Kerekes urammal is. Mindössze négyszáz forintocskát takarított meg életepárjával, de mikor már krajezár híja sem volt, úgy örültek, mintha ezreik lettek volna egy rakáson.

Az igaz, ha veszszük, négy százas már nagy szó, kivált ha egy rakáson van, hozzá még olyan szegény embernél, a milyen Kerekes.

Való igaz, hogy ennyi megtakarított pénz szép áldás. De meg is érdemli azt Kerekes. Hozzáfogható szorgalmas, becsületes ember nincs az egész faluban. Nap-nap után fáradtig dolgozik ő is, meg a családja is. Istenről sein feledkezik meg; vasár- és ünnepnap csak a beteg marad el a templomból. Hozzá még elő- énekes is Kerekes és nem is a legutolsó. Hangja igen jó; merő gyönyörűség hallgatni, ha énekel. Az énekek mind abból a vásott rézkapcsos imakönyvből kerülnek ki. Nevezetes egy könyv ez! Tele van az szebbnél-szcbb ajtatosságokkal, legjava imádságokkal és szemenszedett énekekkel. Talán már párja sincs. Nagyon régi munka lehet, nyomtatásáról is láthatni, de Kerekes István uram apjától hallotta, hogy az még a szépapáé volt. Hire is ment annak a könyvnek; még a tizedik faluban is tudnak felőle. Messze földről járnak hozzá bucsuelől- járók, hogy egy-egy szép éneket kiírjanak a könyvéből.

Volt rá már vevő nem egy; nagy pénzt Ígértek értté, de nincs a világon az a kincs, a melyért Kerekes odaadná. Nem ugyan azért, mintha a pénznek oly nagykövében volna, hanem mert annyira becsüli.

Van ugyan mit aprítani a tejbe, meg az a négyszáz forint is ott van a ládafenckén, de ez még sem olyan boldog sor, hogy jó pénzért oda ne adhatná azt a könyvet — már ha a lelkére férne ilyesmi, — mert olcsóbb pénzen tán még szebb könyvet is vehetne. Annak a pénznek is csak addig lesz nyugta, mig az építésbe nem fognak. Igen, nagyobbitani kell a házat, mert a fia, ha megjön a katonaságból őszre, asszonyt akar hozni a házhoz. Már az építés is sok pénzt emészt föl, hát még a kettős lakodalom! No mert a lánynak is épen most akadt szerencséje s igy egy füst alatt akarják a két lakodalmat elvégezni.

Minthogy csak aratás táján volt az idő, úgy gondolta Kerekes, hogy jó lesz azon a pénzen egyet fordítani, hátha megnövekszik őszig.

Szénát vásárolt össze, hogy aztán haszonnal adja el.

A négy százason szép kazalt vásárolt. A vásárlás jól ütött ki; a széna ára meg egyre emelkedőben volt. Kerekes tele volt a legszebb reményekkel.

De mi történt! Egy éjjel, hogy, hogy nem, a széna lángba borult és reggelre hamuvá égett.

A mint hire ment Kerekes uram szerencsétlenségének, még jóformán cl sem locsolták a tüzes pernyét,

van forgatva régi formájából. Pedig a népdal a maga egyszerűségében hat leginkább. A régi népdalköltők közt Füredy Mihály, Bognár Ignácz és Egressy Béni írtak sikerült műveket. Az újabb népdalszerzők közül említésre méltónak találom Erkel Gyulát, aki a „Falu rossza“ czimű népszinműhöz irt zenéjével kitűnő zenetehetségéről tett tanúbizonyságot, továbbá Zimay Lászlót, id. Ábrányi Kornélt, Simonffy Kálmánt, Langer Viktort (Tisza Aladárt), Them Károlyt. Egy pár jó népdalt szereztek még Serly Lajos, Erkel Elek, Herczenberger István, Szent- irmay Elemér és a czigányzenészek közül első sorban Dankó Pista, id. Rácz Pali, Berkes Kálmán, Patikárus Ferkó, Sárközy és Balázs Kálmán.

A magyar műzene művelése közül nagy érdemeket szereztek Mosonyi Mihály, Huber Károly, ki férfinégyeseivel is jeles s maradandó emlékű munkát végzett a magyar zeneterén, Zimay László, ifj. Bertha Sándor és mások.

Végül még a magyar nemzeti dalmű szerzőiről akarok még megemlékezni. A magyar nemzeti dalmű megteremtése Erkel Ferencz zseniális, koszorús zeneköltőnk elévülhetlen nagy érdeme. Neki köszönhetjük azt, hogy a magyar nemzet önálló irányú, magyar zamatu, nemzeti dalműről beszélhet. A magyar nemzet örök hálára van lekötelezve az ősz maestronak nagyszerű zenealkotásaiért. Erkel a magyar dalműirodalmat örökbecsű művekkel gazdagitá és „Hunyady László“, „Bánk bán“, „Dózsa György“, „Brankovics György“, „Sarolta“, „Bátliori Mária“, „Névtelen hősök“ és „Szent István“ mindig hirdetői lesznek Erkel zenei nagyságának. Sikerült dalműveket írtak még Mosonyi Mihály, kinek „Álmos“-a és „Szép Ilonká“-ja a jelesebb magyar dalművek közé tartoznak és Doppler Ferencz „Ilká“-ja, „Vandá“-ja s „Benyovszky“-ja. Császár György „Kunok“-ja már inkább az olasz zeneirányt követi. Böhm Gusztáv „Debreczeni biró“-ja és Huber Károly „Vig czimborák“ czimű művei a gyengébb művek kategóriájába tartoztak s nemsokára letűntek a műsorról. Fáy Gusztáv „Fiesco“-jában sok szép reményekre jogosító részletekkel találkozunk, melyeknek megvalósítását a tehetséges zeneszerző korai halála hiúsított meg.

Sárosi Ferencz „Atala“ és „Abengerage“ dalművei szép tehetségről tesznek bizonyságot, de a magyar zeneirányt nem követik.

A magyar operetteirodalom is lendületet nyert az újabb időben s e nemben legsikerültebb művei Erkel Eleknek vannak, ki „Székely Katalin“ és „Tempefői“ műveiben határozott zenei hivatást árult el. Áz operette- irás terén sikerrel működnek jelenleg még: Serly Lajos „Marcia“, Konti József „Királyfogás“, „Su- hancz“, Bátor és Hegyi „Uff király“, „Titkos csók“, Sztojanovics Jenő „Peking rózsája“ műveikkel. Puks „Titilla hadnagy“ műve, gyenge zenéje miatt nem tarthatta sokáig fenn magát. Az igazság kedvéért fel kell emliténem, hogy e sorok Írója „A falu rózsája“ és „Pipacsősz király“ ez. műveivel szerepel a hazai operette-irodalom terén.

Legvégül pedig — bár első helyen kellett volna említenem — az egyházi zene kitűnő művelőit sorolom

már is megrohanta minden hitelezője. A kinek csak egy ütet taplóval tartozott is, az is bekopogtatott és követelte a magáét. Nem sok volt az egész. Áz egyiknek néhány fuvar, a másiknak meg néhány vontató széna árával tartozott és mégis azzal léptek föl, hogy rögtön fizessen, különben föladják.

— Soha se fenyegessenek engem pörrel, szólt nekik Kerekes; tudom, hogy tartozom, hát megadom én azt pörlés nélkül is.

Eladta tehenét, összeszedte minden maradék pénzét, csakhogy mindenkit kielégíthessen. A jóakarat meg volt, de szándékát még sem vihette ki. Mikor már a pénzből teljesen kifogyoLt, még mindig maradt egy-két kielégítetlen. Ezeket megkérte, legyenek türelemmel addig, mig valahogy pénzre tehet szert. No de ki tudna kegyetlenebb lenni az embernél ? Nem tágítottak. Ok addig ugyan egy tapodtat sem mennek, mig meg nem kapják a magokát, vagy föladják.

Széjjel néztek a házban, az istálóban, hátha akad valami, a mi fölér a követelésükkel. Találtak is. Az egyik a borjut vezette el; a másik meg a gazgá bundáját akasztotta le a szegről-.

És az a sújtott ember erős lélekkel tűrte a csapást; zúgolódás nélkül fogadta az Isten látogatását.

— Ne sírj, édes, — vigasztalta zokogó feleségét — ne sírj, jó az Isten, majd megsegít; nézd, van két erős karom, majd dolgozom újra.

A hitelezők mindegyike talált valamit, a mivel kárpótolta magát.

A hitelezők eltávoztak — egy kivételével. Ez mozdulatlanul áll a szobaközepén, csak szemeit jártatja körül. Talán ez irgalmasabb lélek a többinél? Talán ez megszánta azokat a szerencsétlen embereket és semmit sem kíván elvinni? Dehogy! még nem talált valami kedvére valót. Azért kémlel a szobában, hogy fölfedezzen valamit, a mit érdemes egy forintba elvinni. Néz, kutat . . . megvan ! Megpillantotta az ablakdeszkáján az — imakönyvet.

— Én meg ezt viszem el; Kerekes uram vehet másikat. Ezzel hóna alá csapta a könyvet és köszöntés nélkül távozott.

Mikor kedves könyvét is eltűnni látta Kerekes, nem tarthatta többé vissza könnyeit és felsóhajtott:

— Hát még ezt is ?

Az asztalra borult és együtt sírt zokogó feleségével.

A „te“ és a „maga.“

Csodálatos szivósággal terjednek nálunk egyes fer- deségek.