Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-09 / 23. szám
NTelléklet a. „Váczi Közlöny“ 23-il-c, jtjiriii_iw OaKi számához. be az elöljáróság', mig hivatalos vizsgálat folytán bezárják ezen mi azm ás betegségeket terjesztő intézetet? Ilyen formán jövőre kényszerülve leszünk gyermekeinket egy más hitfelekezeti iskolába beíratni csupán egészségi szempontból is. Meri daczára a helyi lapokban történt többszöri felszólalásoknak, úgy látszik, hogy az iskolák nálunk talán tanfelügyelő nélkül exs.istálnak. Avagy nem volna ez ügyben némi befolyása a városi hatóságnak s a városunkban létező egészségügyi bizottságnak, a mely ezen ügyet hivatva volna megvizsgálni? Mert bárkinek, ki ezen iskola jelenlegi állapotával nem volna tisztában, ajánlhatjuk tüzetesebb megtekintés végett.“ Iá levélhez nem fűzünk kommentárt; világosan beszél annak minden egyes szava. Csak egyet csodálunk. Azt t. i., hogy oly derék és ügybuzgó egyén, mint a milyennek dr. Lengyel Soma iskolaszéki elnököt ismerjük, nem fejt ki nagyobb energiái ezen ősidejü indolenczia megtörése irányában s hogy jól érzi magát oly fertőzött légkörben, a melynek minden atmospherája nyomasztólag hat az egészséges agy gondolkodására. Különben most már lesz gondunk arra, hogy ezen anomáliák felsőbb helyen nyerjenek méltó megtorlást. Bálámból*. Zöld szöllö-oltás. Múlt számunk hir-rovatában szőllő-birtokosaink figyelmét felhívtuk a Cseko Pál szőllejében e hét folyamán foganatosított zöld szőllő-oltásra. Cseko Pálnál hároméves amerikai r ipar iába történt a zöld oltás. Figyelmeztetésünk egy-két szőllő- birtokos kivételével eredménytelen maradt; eredménytelen annyiban, hogy Cseke legfőbb szőllő-tulajdonosai is távol maradásukkal tündököltek, pedig ha valahol, akkor itt, eme volt bortermő vidéken kellene a regenerál io munkáját megkezdeni, rendszeresen tovább folytatni s a hegyet ismét bortermelővé tenni. A hármas hegylánczolat merő pusztaság most, itt-ott látni kuko- ricza, zab, árpa, vagy buza-vetést, a gyümölcsfák pedig olyanok mint télnek idején, — itt-ott elszórtan 10—30 fillokszerás tőke. Nem igy volt ez csak néhány év előtt sem, mert e hármas csekei szőllők dézsma- váltsági dija holdankint meghaladta a 300 frtot. Ma már a váltsági dijat megette a fillokszcra, a szőllők nagyobb része parlagon hever. Ily végtelen csapásra senki sem gondolhatott; hogy azon szellőkben, melyek körülbelül 300,000 akó bort termeltek, csak hírmondóul maradjon egy pár tőke, a többi pedig mind elpusztuljon! Sajnos, hogy a kemény csapás épen korszakunkban történt és sajnos, hogy az elpusztult szőllők után a clézsma-váltságot végrehajtás utján is beszedetik oly szőllők után, melyekben már szőllő-tőke sincs. Mindez sajnos hogy úgy történik, de térjünk vissza, fel vet I tárgyú nkhoz. A Cseke-hegy vidéke újjá alakítását Cseko Pál feladatául kitűzve, példaképen lépett fel a regeneratio utján. Megmutatta, hogy a három év előtt elletett amerikai ripária szőllő oltásával képes bortermő szőllőt előteremteni. Ennek a megtekintésére hívtuk fel szőllő- birtokosaink figyelmét. Mi ezen figyelmeztetést igény- bevéve, f. hó 4-én kirándultunk a telep megtekintésére s az olt tapasztaltak után bizton merjük állítani, hogy Cseko Pálnak ezen jelen évi junius elején eszközöltetett zöld ággal való oltás következtében a jövő évre már bortermő szőlleje lesz. Ebben mi mindig kételkedtünk, de kétkedésünket eloszlatta a helyszíni tapasztalat. kezét és beszél, beszél kérőleg, esdőleg. De hiába. Jancsi csak egy szóval fizeti ki, nem szeretlek, nem szerethetlek. Elébe térdel az a lány, megöleli lábait.- Jancsi, szeress, óh szeress. Ne vesd tovább szemeid a magasba, hol te csillagot magadnak úgy sem nézhetsz. Oh tekints reám, tekints meg engem, nézz csak egy perezre e szívbe, lásd meg ott benne nagy szerelmem. Szegény vagy te, mint én ; szolga vagy te, mint én. Ismerj meg, ismerd meg, ki utánnad, érted kész meghalni. Szeretsz? . . . Oh mondd, szeretlek. Mond! . . . Ne hagyd elveszni, ki szeret, ki téged a bolondulásig szeret. Tépd ki szivedből azt a balga hitet, azt a bal érzeteket. Nézd, ő úrnak van nevelve. Mi vagy te? . . . Nyomorult, egy hajlék nélküli szolga. Gondold meg, mi vár reád ? Ha magadba fojtod érzeted, elöl; ha szólsz, a világ gunytárgya léssz. Jancsi, könyörülj rajtam, mentsd meg magad is, szeress! . . . Csak egy szót, egy rövidke szót, és én várok, várok reád. Dolgozok, küzdők, takarítok s ha te is úgy teszesz, lesz hajlékunk, kenyerünk s boldogok leszünk. Jancsi, szeress ! . . . — Nem lehet! . . . Plagyj magamra. És Jancsi kitépé magát az ölelő kezek közöl. Felugrik a lány, égre emeli kezét és átkokat szór Jancsira. — Menj, menj és légy a világ nevetség tárgya. Szeresd ez úri dámát, szeresd, mig meg nem őrülsz utánna. Mi ő? . . . Tudod? ... Mi vagy te? . . . Szolga. Nem hallgattál reám, verjen meg az Isten. Ott állt kis kertjében Erzsiké és hallott minden szót. Világosság kezdett előtte derengeni. Jancsi őt szereti, ez a lány meg őrülésig Jancsit. [gazán szegény, szegények. Oda hullik ismét lábai elé a csokor. Mi szép az élet, mi kedves azon minden, mi tündén' az álom. igen, mert ott lakik, ott honol a szivében a legszebb, a legédesebb érzelem, az első szerelem. (Folytatása következik.) Három ember 4*/3 nap alatt körülbelül 4000 vesz- szőt oltott be s oly ügyesen, hogy a két nap előtt be- oltoll vesszők már meg is eredtek. Ily eredmény után már a jövő évben bizton bortermő szőllő várható. Nem megvetendő nyereség az sem, hogy ily módon legkevesebb három év meg van takarítva, mert mig a régi mód szerinti elletés csak a b—7-ik évben kezdett termő lenni, ily eljárás mellett 4 év alatt bő termő szőllőt nyerhetni. Eddigelé sokan, a többek között magunk sem jósoltunk tartósságot az amerikai fajoknak, de a tapasztaltakon okulva, annak szaporítását nyugodt lelkiismerettel merjük ajánlani, sőt ajánljuk is. Megtekintvén dr. Bolgár Lajos városi főorvos amerikai ripária-féle szőllő-telepét, hol a Cseko Pálnál jelenben eszközölt zöld oltás eredményét már a mull. évről volt szerencsénk tapasztalni, azt láttuk, hogy a zöld ággali oltás összeforrása alig vehető ki, sőt ott, hol az összeforrás történt, inkább eltörik semhogy leváljék. Láttunk igen szép oltványokat, leginkább kadarka-fajokat, melyeken két-három fürt szőllő is volt. E helyütt érdemesnek véljük megemlíteni dr. Bolgár Lajosnak a szőllő-telepek regeneratíója érdekében írt memorandumát, mely munka alapos tanulmányozásra és szakavatottságra vall, személyesen szerzett tapasztalaton alapszik, nem humbug s mint feszült megfigyelések eredménye, kiválóan alkalmas arra, hogy kipusztult szol tóhegyeinknek ismét termő vidékekké való regeneratíója művében útmutatóul szolgáljon. Miért is azt bortermelő közönségünk figyelmébe ajánljuk. A szerényebb sorsú szőllő birtokosok részére hatóságunknak kellene gondoskodni olcsó amerikai szőllő- vesszők beszerzéséről. Azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy pl. a kis-derecskei föld-rész igen alkalmas lett volna amerikai szőllő-telepnek. Vagy mivel ezen már segíteni késő, az akasztófai düllő Dunára néző oldalát kellene szőllő-teleppé kihasítani; igy néhány év alatt városunk gyümölcsöző tőkét biztosítana magának, szőllő birtokosaink pedig olcsóbb ár mellett biztosvesz- szőket szerezhetnének. Ezen egész ügyet ajánljuk képviselő testületünk buzgó figyelmébe. C S A R N O K. Egymás mellett . . . Egymás mellett ültek A férj és feleség, Hallgattak mindketten, Csak elméjök beszélt. Miről elmélkedtek, Nem mondták egymásnak, Sok titka is lehet Némely házaspárnak. Vájjon mit gondoltak ? Régi szeretőkre ? Régi szeretőkre, Elmúlt jó időkre ? Mig igy gondolkodnak, A nő a férjre néz: »Jöjj ebédelni«, szól, Ebből áll az egész ! Falstaff. Ebben a nagy melegben! Mit csináljon az ember ebben a nagy melegben ? gondolja magában a csibuk kék füstje mellett Sanyi barátom, végig nyújtózva az árverések titkos homályából került divánján. Már pedig kérem, akinek divánja van (ha rozoga is) és csibukol (akármilyen trafikot is), úrnak képzeli magát. Az úr pedig különböző jogokat formál magának, nem ugyan nemesi jogokat, a milyenek hajdanában a plebejusi derékvég, deres és bot felett rendelkeztek huszonötös akkordokban, hanem jogot az észhez, még pedig olyan észhez, mely más emberek dolgai felett paezkázni elég hatalmasnak érzi magát és vízióiban neki megy mindennek, mint a dongó a falnak „ebben a nagy melegben“. De nem csak a meleg bosszantja Sanyi urat, hanem a csibukja sem akar szuperálni, ahogy kellene, s ráadásul a legyek is csipdesik erősen. Pedig Sanyi barátom befüggönyözte az ágyteritővel nyaralója ablakát, mert az alvás körül összpontosult legfőbb vágya, fájdalom azonban, ez nem teljesedett. Mégis csak egészen más állapot van télen, bent a városban, Drapériás báli szalon déli növényekkel, bájos leánykákkal tündén jelmezekben, mosolygó mamák a chinai legyezők mellett susogva, kritizálva, tracscsolva, amint ilyenkor szokás. Igaz itt is meleg volt. Sanyi barátom „lúdtojás“ cseppeket izzadott, mint a koscli atyafi, hol hallomás szerint a verébtojás legalább is akkora, mint a lúdé, de az se baj: ott lenn az étteremben már várta Gyuri, kit a noblesse oblige George, mondván Sorsnak elkeresztelt, készen várta limonádéval, fagylalttal, frissen csapolt sörrel. Ah, az egészen más! Milyen könnyen hűtötte le magát akkor. De most legíolebb pocsolya-izű vizet ihatik, azért is a konyhahölgyekhez kell fordulni, kik nem nagyon értik őt, mert tótok és csak egymást kergetik, hogy „vizet neki!“ Mondom, milyen más az a tél! Nem csoda tehát, ha eszébe jut a tél paradicsomi gyönyöreivel, melyekben a keserűség csak annyi, mint a nadrágon a folt, hol nem látják, ha a széktől kikopik, kilyukad. Volt a télen is egy kis csapadék, vagyis trics- tracs. No de hát találkozik mindig olyan elem, ki a noblesse oblige-zsel nincs egyetértésben, ilyen ez a piknik rendező klikk. Ali mi jut eszembe, mily fölségek időtöltés lehetne „ebben a nagy melegben“ Ollósi professor és dilletáns lap vezér barátomat egy minket magasztaló firkával meglepni! Ha nem tetszik neki, savanyítsa és sózza be magának uborka helyett, úgyis itt az „uborka idény,“ és ('gye meg. No de hiszem, hogy Ollósi professor barátom van olyan tehetség, mint én, hogy megértsen és örvendezzen ennek a dolognak. Sőt hiszem, kedves szolgálatot teszek neki, mert van oka haragudni Róka János barátomra, ki elég merész vala egy kis leczkét adni a „Nem illik:“-bői, hogy a figyelmetlenség nem tartozik a magasztalt lovagiasság arany-keretébe, habár ez az arany a mai civilisatio alehymistáinak készítménye, azaz hogy talmi. Igaz, van még olyan ember is nálunk, ki passionátus angol létére lehordja a mi társadalmi íigurálásunkat angol hidegvérüséggel s azt mondja, hogy nálunk nincsen társasélet, hogy mi embertársainkban csak a fogyatkozásokat igyekezünk felismerni, melyekkel azután erényeikre is gyászfátyolt borítunk. Az elbizakodottságtól alig látunk. Csak az a kedves előttünk, aki nekünk hízeleg. Tele vagyunk modorossággal, az embereket csak rangjok és pénzök szerint becsüljük. Igaz volna ez? Mert ha igaz, ostobák is volnánk! — Nem tesz semmit, azért mi vagyunk a noblesse oblige; tudja ezt Sors úr is, aki elégszer látta, hogyan mulatunk ; a czi- gányt féllábra állítjuk, asztalon tánczolnnk, összetépjük a bankókat, stb. stb. Mit ért ehhez egy angol, aki hideg, mint a béka, nem ért a lelkesedéshez. Hogy vannak olyanok, kiket nem respectálunk, annak oka, hogy nem adtak még (gratis) vacsorát, vagy nem olyan közegek, akiktől valami más oknál fogva retirálnánk. Szóval nincs érdek, amiért térdet hajtanánk; már pedig érdek nélkül azt az olyan okos ember, mint mi, nem teszi. De még más ok is van sokszor haragudni: ha az illető nem úgy vélekedik, mint mi! Megvárjuk mi, a társadalmi élet absolut hatalmasai, hogy mások nekünk hódoljanak, minket dicsérjenek, akármilyen ostobaságot követtünk el. Demokraták vagyunk, hanem abso- lutistikus érzelmekkel. Semmit sem respectálunk, ami nem a mi conglomerátunkba tartozik; még a közös hadsereget sem, mert — miért nem vagyunk mi ott a generálisok. Elég hiba, hogy ott is nem működik a protectió; akkor más lelt volna belőlem, nem csak titulár káplár. Fele sem igazság, hogy azt éppen semmibe sem veszik, ha valaki nagyokat tud inni, mulatni és bever ráadásul olykor nehány ablakot. Nem bátorság ez? Sőt azt várják a fiatal embertől, hogy komoly legyen. Merénylet ! És ez az angol csakugyan el is Ítél minket. No megállj te hazaáruló! Ollósi uram hírlapi műhelyében majd leveszem a kontyodat. Azt mondom képzelődő vagy, mert rólunk nem úgy képzelődök mint ahogy mi képzelődünk. Jaj de meleg van! De nem csoda, izzaszt az a gondolat, hogy vannak emberek, akik nálunk nélkül pikniket mernek rendezni és minket kutyába se véve mulatni. Trucz, bosszú! El akarják szólni tőlünk a fiatalságot. Jaj, de meleg van ! De mit törődöm én most már azzal ? Megtörtént. Jól mulattak, izzadtak, s most én izzadok „ebben a melegben“. Hanem mégis ki kellene viczczelni őket. írjunk tárczát. Czim : „Piknik részletfizetésre.“ A csi- bukom úgy is elaludt. Ez a trafik olyan komisz! Hm, de nincs papiros a tárczához, — se tinta. Mara, Mara dusicska inoja, donyesz egy krajezár papír. Tintám sincs. Se baj, megírom irónnal; Ollósi barátomnak jó lesz, legalább be nem tintázza az orrát, ha olvassa. Egy óra múlva megjött Mara az egy ív papírral és Sanyi barátom elkezdett firkálni. Fölcsapott haragtól buzdított tárczafirkásznak. Ezer szerencse, hogy Edison beszélőgépe nincs forgalomban, mert ha Sanyi úgy bele beszél „ebben a nagy melegben,“ a szavak gőze bizony aligha olyan nem lett volna, mint valami álló meleg viz. No de papirosra bajos letenni úgy kutyafuttába mindent, ahogy az ember érez és gondolkodik. Ahhoz gyakorlat kell. Sebaj, az egyszer a lángész módjára szabadon cselekszem. Az ördög se tudhatja, mi lakik bennem! Hát ha ez a czirka, irka, firka valami szellemes exposé lesz és az én angol barátom összes nézeteit, véleményeit beledobja a kályhába és befűt vele, — jaj csak most ne „ebben a nagy melegben !“ Milyen nagyon örülne annak L ... . barátom, ha én ezt az angolt megtépáznám, talán örömében meg is hízna, ami ebben az életben még nem történt meg vele soha! De mit mondjak az olvasópublikumnak: ki az a L . . . . ? Egy kitűnő férj. Ennek is neki megy szedte-vette angola és ir humoreszket a „Papucs hős“- ről. Felolvassa, hogy milyen visszatetsző dolog, ha valaki férfi voltáról lemond és bebújik egy papucsba, és az onnan van, mondja az a ezudar angol, mert a mi fiatalságunk olyan, hogy nem tudja másként magát nőkkel szemben viselni, mint nyakra-főre ostobául, minden okadatolás és ész nélkül hőkölni. Ez a nőket tévútra vezeti, angol stílusban butítja, hogy aztán a nők acclimatizálódnak és szinte életföltételként megvárják a „térdhajtást.“ Ezen dühösködés áldozata egy ív papiros lett, néhány gramm nyomdafesték és az Ollósi professor hírlapja, igaz, a postamester sem küldhette el öt kraj- czárral a levelet. Nehéz volt. Hogy mitől volt nehéz? a szellemességtől-e ? Erre egy kávés nénike igy felel: „Ennél többet ér, ha a szolgálóm hoz valami újságot a városból, legalább megmondja, hogy kiről és miről van szó. Ebből nem értek semmit. Részemről ennyit fűzök hozzá: Hogy pikniket rendeztek valahol, de a fiatalságnak nem volt pénze, ez olyan nagy dolog ? Ezzel viczczelni akart, amiben maga is leledzett nyakig tisztelt íirkász barátom? Maga volna az első, aki soha sem tartozott se szabónak, se korcsmárosnak! Ha egy tisztességes úr kölcsönöz a fiatalságnak? az compro- missum? Kit érdekel? hogy nehányan voltak a bálban és a felsoroltak közül a tudósításból kihagyták, látszólag készakarva, az bizony „Nem illik.“ A mi társaséletünk bizony még nagyon klikk, párt- és érdekszerü és a mulatságok éppen ezért nem kedélyesek. A feszt nevezik előkelő modornak. A gn- nyolódást, megszólást barátságnak. A vácziak előtt élő- p"áldani ott állhatnának a vasutasok, azoktól megtanulhatták volna, hogyan lehet kedélyesen mulatni. És mit akar a íirkász úr mondani azzal, hogy a
