Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-24 / 12. szám
Még annyi időnk se volt, hogy testvérileg aggódhattunk volna érted. A megrendítő csapástól lesújtva, mély fájdalommal álltuk körül ravatalodat. Megsemmisítve kisértünk nyugvó helyedre s a midőn pihenő hajlékodra reá hengerült a kő, végkép elzárva tőlünk, keservünk megder- meszté keblünket, lezárta ajkainkat s mi csak könyűink záporával és néma zokogásunkkal sóhajtottuk el a végső tstenhozzádot. Fogadd itt még egyszer testvéri szívből eredő bucsú-szózatunkat. Elvesztettünk. Vesztességünk pótolhatlan. Az a hézag, azon ür, mely elköltözésed által sorainkban támadt, megmérhetetlen. Mert az érdemekben gazdag 18 éves szolgálati idő alatt te nem csak egyik főtényezője, de lelke voltál intézményünknek ! Az a szakavatottság, az a lelkesültség, melylyel oly kitartóan működtél, az az őszinte, önfeláldozó felebaráti szeretet, mely a vész sújtottak védelmében részedről mindenkor nyilvánult, a legbensőbben forrasztott egybe nem csak velünk, de az összes polgársággal. Hogy szerető, gyöngéd rokon voltál, mutatja a roppant fájdalom, mely szeretteid arczain ül. Hogy önzetlen, igaz polgár voltál, erről tanúskodik az óriási részvét, melylyel a végtiszteletet megadni mindenki iparkodott. De mit szóljunk azokról, a kik csak most lettek igazi árvákká? — Mert te azoknak nem pusztán vagyoni őre, nem csak erkölcsi támogatója, de valódi, szerető atyja voltál! Te nem csak kötelességedet teljesitéd, nem csak jellemszilárdságod által tűntél ki, de—a mi oly sok helyen hiányzik — szeretettel ölelted kebledre azokat, kiket szülői karok nem ölelhetnek, kik a szülői édes hangok nélkülözésére kárhoztatvák! Oh, miért kell a kéznek, mely oly sok könyűt letörölt, mereven feküdnie! Miért kellett a szívnek, mely mindig mások javáért dobogott, oly hamar kihűlnie! Átalános, benső fájdalmunkat alig képes valami enyhíteni. S ha van, a mi némi megnyugvást ad, az csak azon tudat, hogy mielőtt elköltözél, minden tekintetben betöltéd tisztedet! Nyugodjál békében szeretett testvérünk! Áldásunk kisérje emlékedet! Dicsőült szellemed lebegjen felettünk! A mindenható Ur Isten, kihez oly benső meggyőződéssel, oly buzgó vallásossággal fohászkodtál mindig, adjon hamvaidnak békés nyugodalmat, megdicsőült telkednek örök üdvösséget! Jó rokon, igaz polgár, őszinte b a r á t, hű b a j t á r s, Isten veled!!! A váczi önkéntes ttizoltok. Városi és vidéki hírek. = Személyi hírek. Megyés püspökünk ő excja e hét folytán két napot a fővárosban töltött s részt vett a Szt.-István Társulat közgyűlésén. — Follmann Alajos az orsz. tűzoltó-szövetség alelnöke és Szerb budapesti tűzoltó-parancsnok jelenvoltak az elhunyt Meiszner Ede temetésén. — Leypold Kornél kir. adófelügyelő e hét folytán a városunkbeli adó-pénztárakat revideálta. — Majovszky Vilmos, a pestvidéki törvényszék elnöke ugyancsak e hét folyamán kegyelmi tanácsot tartott a helybeli fegyintézetben. = f Meiszner Ede. Városunk hatóságát, a váczi takarékpénztárt, de főleg a városi önkéntes tüz- oltó-testületet mély gyász érte. Meiszner Ede, városi közgyám, takarékpénztári számvizsgáló, bizottsági tag és a váczi önkéntes tűzoltók osztály-parancsnoka, rövid szenvedés után bevégzé pályafutását. Az élezés beszédeiről és folyton vig kedélyéről ismert és mindenki egy csomó levelet tartott az orrom elé, — eme levelekben a primadonna jutalomjátékán jelen volt vendégek nekem rontanak, hogy micsoda szamárságokkal töltöm én meg a lapot, hogy a primadonna melódiáitól minden ép hallású ember megfutamodik, hogy jutalomjátékán is csupa gixerekkel boszantotta a közönséget, hogy elragadtatva csak a boszankodástól lehettek, s hogy azokkal a kamélia koszorúkkal bizonyosan maga magát jutalmazta meg a primadonna?! Erre már felforrott bennem is a vér s egész pá- thoszszal akartam visszaverni a rám zúduló förgeteget. Már kérem szépen, ez nem igaz, mert a primadonna kitünően volt disponálva, alakításai eléggé sikerültek s a koszorúkkal én tüntettem őt ki. Aha! hát igy vagyunk? Most már értek mindent. Ezennel felmondok önnek. Adja vissza a szabad jegyet s kíméljen meg ezentúl czikkeitől. Megszégyenülve vettem búcsút a t. szerkesztőségtől s egyenesen Tildikámhoz tartottam, hogy boldogító karjai között elfeledjem viszontagságaimat. Kopogtatás nélkül léptem a szobámba s egyenesen karjaimba akartam zárni el virított rózsámat, do a mint észrevette; erősen fclsikoltott és elutasító kézmozdulatot tett. Homlokát ránezba szedte s szemeit összehúzta és egyszerre vészes felhők tűntek fel előttem, melyekből csakhamar kitört a vihar. Mint valami furia nekem rontott: Maga tönkre tett engem; maga az én hírnevem gyilkosa; maga az én ambiczióm sírásója. Még most kínozni jött? Kérem szépen Tilda nagysád — mondám egész közönyös udvariassággal — én nem vagyok sem gyilkos, sem sirásó; én nem akarom kínozni, hanem . . . hanem búcsúzni jöttem, mivel látom, hogy csomagolással foglalkozik. Igen foglalkozom maga miatt. Az igazgató nekem felmondott s most el mehetek koldulni e közben mindig közelebb hajolt hozzám s látszott, hogy a nyakamba akar borulni. Nem kértem belőle. Fsak annyit mondtam még neki, bogy engem is elcsaptak, tehát kezet foghatunk. í által szeretett férfiú még a márczius 15-én rendezett társas vacsorán a legjobb kedélylyel vett részt, az egész szombatot a hivatalban tölté, sőt az nap este a korona vendéglőben még élczeivel mulattató a vendégeket. Ki hitte volna, hogy az életerős testben lakozó lélek 24 óra alatt elfogja hagyni porhüvelyét. Ki hitte volna, hogy a ki még szombaton azt tervezi, hogy rózsafáit, melyekben kiváló öröme volt, fel kellene már szedni, két nap múlva rózsafái sorsára jut? Fájdalom! hétfőn reggeli 9 órakor mindenfelől azon megdöbbentő hir hangzott, hogy „Edus bácsi“ meghalt. Elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki:] „Tragor Julia, Meiszner Edéné mint bánatos özvegy a saját, úgy szintén fia Szutrély Gyula, ennek neje Irén és gyermekük Antal, továbbá sógora Meiszner Sándor, nemkülönben livérei és nővérei Tragor Ignácz, Mária férjezett Intzédy Sománé, József, Károly, Anna férjezett Meiszner Jánosné és Antal valamint a nagyszámú többi rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelenti felejthetetlen jó férjének illetve apa, ipa, nagyapa, fivér, sógor és őszinte rokonnak Meiszner Ede Vácz városi gyámi pénztárnok, takarékpénztári felügyelő-bizottsági tag és önkéntes tűzoltósági parancsnoknak, folyó hó 18-án reggeli fél kilenczkor tevékeny élete 56-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ajtatos felvétele után történt gyászos elhuny tát. — Az életében előzékenysége és kedélyessége folytán közszeretben részesült drága halott földi maradványai folyó hó 20-án délutáni 5 órakor fognak a középvárosi sirkert családi sírboltjában örök nyugalomra helyeztetni. — Az engesztelő szent-mise áldozat pedig folyó hó 22-én reggeli 8 órakor lesz a felvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutatva. Örök világosságJfényeskedjék néki!“ A köztisztelet- és szeretetnek, mely éltében környezte, megható bizonyítéka volt az általános részvét, mely temetésekor nyilvánult. Ott volt az egész város, a papság, tisztviselők, tűzoltók s a résztvevő közönség be- láthaifan sokasága. A beszentelést G z e t 11 e r Antal prépost-plébános segédlettel végezte, a dalkör pedig gyász-éneket zengett, melynek végeztével a gyászmenet a főutezán a temető felé indult, hol a boldogult holtteste a családi sírboltba helyeztetett el. A koporsót boritó koszorúk feliratai a következők voltak: „Felejt- hetlen jó férjének - Juli.“ „Szeretett gyermekeid — Anti, Irén és Gyula.“ „Felejthetlen jó testvérüknek — János, Rudolf és családja.“ „Szeretett sógorának — Intzédy Soma és családja.“ „A kedves sógornak Tragor Ignácz és neje.“ „Edus bácsinak — Jani és Irma.“ „Drága Edus bácsinknak — Károly és Tóni.“ „Felejthetlen hivatalnokának — Vácz város közönsége.“ „Szeretett osztályparancsnokuknak — A bajtársak.“ „Szeretett osztályparancsnokuknak — A váczi önkéntes tűzoltók.“ „Edus bácsinak — Ernő és Glementin.“ „A jó rokonnak — Dr. Bolgár Lajos és Meiszner Betti.“ „Buzgó felügyelőségi tagjának — A váczi takarékpénztár.“ „Feledhetlen tiszttársuknak — Vácz város tisztikara.“ „Tisztelet jeleül — A váczi kereskedő ifjúság.“ „Szeretett komámnak — Marczi bandája.“ Az engesztelő szent-mise áldozatot szintén Gzettler prépost-plébános mutatta be pénteken 8 órakor a Mindenhatónak, a gyászoló család és nagyszámú közönség jelenlétében. Az ö. v. f. n! = Elhalasztott gyűlés. Miután a „Vácz-vidéki egyetemi kör“ alapszabályainak megállapítása tárgyában f. hó 20-dikára általam egybehívott gyűlés a közbejött zavargások miatt megtartható nem volt: van szerencsém a kör t. rendes tagjait, ugyancsak az alapszabályok tárgyalása és a kör által esetleg húsvét vasárnapján Váczon rendezendő estély programmjának megállapítása czéljából, szerdán f. évi | márczius hó 27-én, este fél Sorakor Budapesten a Bátory-féle kávéház külön helyiségében tartandó No lám! nem tart velem ? Köszönöm — válaszolok röviden — én ezentúl majd csak a leczkéim mellett maradok. Ekkor megfordultam s kiábrándulva hagytam el kis primadonnám szobáját. Utolsó szava ez volt: Pá! De apropos! most jut csak eszembe, hogy nem is egészen igy történt s most csupa véletlenségből egy nagyot füllentettem, tehát — spongyát rá! f Edus bácsi. „Edus bácsi!“ Vájjon ki nem ösmerte őt? Van-e, kinek nem szerzett néhány vidám perczet, kivel nem váltott egy-két enyelgő szót? Nincs ismerője, kinek szeme szárazon maradna váratlan, gyászos halála miatt. Mindenkinek szeméből kicsal egy-egy könyűt a vesztesége okozta fájdalom, miként életében szellemes ötletei és jóízű tréfái. Tegnap még a kiapadhatlannak látszó humor életjeleivel ajakán, az egészség rózsapirjaival arezán: egy vidámságban hosszú emberi élet reményeit hirdeté ; ma pedig: hervadás ül a sárga-halovány arezon s szelíd mosolylyal néma ajkain halotti ágyán kiterítve szendereg. A földi élet kötelességei teljesítésével egészen elfoglalva, mint a felkelő nap aranyos sugaraitól szétoszlott éji homály tűnik el a gond sötét éje, melyet a a menny napnál fényesebben ragyogó gyönyöre vált fel hirtelen. Jó kivánatainkat akartuk tolmácsolni névnapján, ám csak a végső tiszteletet adhattuk meg neki! Áldás legyen emlékén, béke szálljon poraira! * * * * , Még mindig hallom erőteljes mély hangját, harsogó köhécselését, magam előtt látom termetes alakját, a rózsapiros orczát; még fülemben cseng az imént kiejtett szó . . . Nem tudom elhinni az oly hirtelen jött halál miatt, hogy az a nemesen érző szív megszűnt dobogni, hogy a mindég enyelgésre nyílt ajak örökre bezárult. újabb gyűlésre meghívni. A gyűlés tárgyainak fontosságára való tekintettel, kérem a t. tagokat hogy minél s z á m o s a b b a n megjelenni szíveskedjenek. Budapesten, 1889. márczius hó 23-dikán. Vadass József, szigorló orvos, id. elnök. = Megvadult lovak. F. hó 19-én a főutezán az apáczák épülete előtt állítólag a dukai jegyző lovai megbokrosodtak, aztán elragadták a kocsit." A sebes vágtatás közben a kocsis leesett, de szerencsére sérülést nem szenvedett. A lovakat Szemerád városi tűzoltónak sikerült élete veszélyeztetésével, miután a gyeplő elpattant, sörényökbe kapaszkodva, egy pénzügyőr segélyével megfékezni s a nagyobb szerencsétlenségnek elejét venni. = A székesegyházban Gyümölcsoltó Boldog- asszony ünnepén az ének- és zenekar Ulrich K. C-dur miséjét (Op. 27.) fogja előadni. Betétekül Gradualére Beleznay „Áldva zeng hű néped ajka“ kezdetű Mária- énekét Varázséji Gyula, off'ertoriumra Ulrich István „Vias tu as Domine“ szoprán szólóját Ben i czky Matild k. a. fogja énekelni. = Vétkes gondatlanság. MJskolczi Mihály és neje, kisváczi lakosok, f. hó 2<J-án hazulról elmen- vén, két kis gyermekükre rázárták az ajtót. A gyermekek egyike, a két és fél éves János, a gondatlanul ott hagyott gyufával, bizonyosan játék közben, felgyújtotta az ágy szalmáját. Az igy keletkezett tűz veszedelmes égési sebeket ejtett rajta s meg is halt. A kisebb gyermeknek komoly baja nem történt. A vétkes gondatlanság következtében elhunyt gyermek temetése pénteken volt a városi kórházból. == Nekrolog. Kremnitzky András honvéd-huszár őrmester, a helybeli segédtiszti iroda szorgalmas tagja, í. hó 20-án 40 éves korában elhunyt. Temetése, melyen a tisztikar, a huszár század s nagyszámú közönség vett részt, csütörtökön délután ment végbe. Ny. b! = Szőllőtulajdonosaink közgyűlése. Bácska, Papvölgy, Czindróka, Alsó-, Felső-, Közép- és Kis-Tö- rökhegy egyesült hegyközség közgyűlését ma vasárnap délelőtt tél 10 órakor tartja a „Szarvas“ vendéglő termében. Tárgy: Az elnök jelentése. Számvizsgálók jelentése. Költségvetés megállapítása. Indítványok. — A „Török csatorna“ ügye. Lapunk egyik előző számában említettük, hogy a váczi határ nagy részét a föld alatt átszeldelő úgynevezett „Török csatorna“ vizének teljes kihasználására Piufsich Lajos, városunk nagy földbirtokosa, a megyétől engedélyt kapott. Mint értesülünk, a városi tanács ez ügyben az alispáni rendelet ellen beadta felebbezését. = A váczi ipar- és kereskedelmi hitel- intézet folyamodott városunk képviselőtestületéhez az iránt, hogy a városnál felhalmozódó közpénzeknek egy részét ezen intézetnél helyeztesse el. A kérvény értesülésünk szerint kiadatott véleményezés végett a pénz- és jogügyi bizottságnak. Nem akarunk korteskedni, és a folyamodó hitelintézet mellett e részben propagandát csinálni, de úgy hiszszük, hogy a méltányos igazság azt kívánná, hogy városunk közönsége, pénzintézeteink támogatása és soliditásuk növelése tekintetében különbséget ne tegyen. Hiszszük ennélfogva azt is, hogy valamint a pénzügyi bizottság folyamodó pénzintézet kérvényére kedvező véleményt fog adni, úgy a város képviselőtestülete is azt méltányos és igazságos elintézésben fogja részesíteni. = Ajándékozás. A váczi muzeum részére Koilman n Gyula egy magyar 10 frtos bankjegyet ajándékozott. = Az idei utóállitások. Több törvényhatóság kérdést intézett a honvédelmi miniszterhez, vájjon utó- állitások az idei fősorozások megkezdéséig tarthatók-e ? A honvédelmi miniszter körrendeletben tudatja a törÉn mindég csak a megtestesült vidámságot láttam benne. Sokszor gyönyörködtem humortól pezsgő ötleteiben, nem egyszer kaczagtatott meg elmés tréfáival s maró szatíráival! Nem volt társaság melynek ne ő lett volna lelke! lakodalom- s temetésben egyaránt neki jutott a vezérszerep. S valóban e hivatásának derekasan megfelelt: örökvig kedélyével napestétől napreggelig úgy elmulat- tatta a vele lévőket, mint senki más; talpra esett ötleteivel kaczajra fakasztotta a legredősebb arezot is. Az emlékezet szárnyain haladva, szinte jól esik magamat a helyzetbe képzelnem, hogy őt szinrol- szinre látom magam előtt tréfás szereplésének egy-egy jelenlétében. * * * Szüreti lakomái a legvigabbak és legnépesebbek közé tartoztak. Fáradhatatlan volt a vendégeit a legnagyobb kényelemmel ellátni; de a vonzerőt mégis csak saját egyénisége okozta. A szomszédos szőllőhegy egyik, szintén szüretelő, telektulajdonosához átküld a lakoma maradékaiból, melyek java részét babfőzelék képezte, mit — művészi ügyességgel szőllőlevélből forgácsolt — „paprika — és andiviasaíatával“ körzött. Pecsenye vagy hús nem képezvén a maradékok tárgyát, gondoskodni kellett egy azt helyettesítő anyagról is. Erre nézve pedig zseniális Edus bácsink egy rozzant, zsíros kalapot talált legalkalmasabbnak. É „Liebignek“ is becsületére való hús- pótlék csábítóan kandikált ki az ízléssel díszített tálból. A megtisztelt azonban legcsekélyebb hajlandóságot sem érezvén magában a már úgy is telt gyomrát még jobban megterhelni, jutalmul és fáradság-dij fejében a küldöneznek adományozza a becses küldeményt. A jámbor paraszt hozzá is fog annak élvezéséhez, hanem az urak által annyira dicsért andiviasalátát egy cseppet sem találja nagyobb delikatesznek, mint a szőllőlevelét. A hússal azonban sehogy sincs megelégedve, rágja . . . rágja ... de egyéb eredményre nem jut vele, mint hogy „izetlen s nincs eléggé puhára főzve; kutyába való, nem emberbe!“
