Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-17 / 11. szám
szoros értelmében elragadta a közönséget. Csengő orgánumával hiven ecsetelte a költő érzelmeit s azon nagy hatás, mely minden egyes versszak után a közönségnek hosszantartó éljenzésében nyilvánult, a mellett tanúskodik, hogy a daliás termetű fiatal ember a sza- vallás művészetében nem közönséges tehetség! A teljesen felvillanyozott közönség talán újrázásban tört volna ki, ha a dalkör a „Szózat“-tál közbe nem vág. S ez képezte a délutáni ünnepség befejezését. A menet példás rendben indult vissza a városba, útközben hazafias dalokat énekelve, a királyt s Kossuth Lajost éltetve : és a városháztéren oszlott szét. Különös dicséret illeti az egyetemi ifjúságot a rend fenntartásáért és azon erélyért, melylyel az „ab- czugolásokkal“ inscenirozni szándékolt tüntetést elfojtani igyekezett és ezzel teljesen eloszlatta a városi hatóság azon aggodalmát, mely mellett ezen városunkban páratlan ünnepélyre a hatósági engedélyt megadta. A bankett, mely esti 7 órára volt da „Curia“ szálló nagytermébe meghatározva, páratlanul áll városunkban a maga nemében, mi első sorban dr. Freysinger Lajos, Reiser Béla és dr. G s á n y i János urak érdeme. Képviselve volt e banketten városunk minden rangú és rendű közönsége; még a hölgyközönség sem hiányzott, mely dr. Freysinger Lajosné, Velzer Lajosné, Dobó Istvánná, Bencze Györgyné, Millmann Gézáné, Racsek Jánosné, Varga Adrienne, Bencze Margit, Schätz Margit és Terstyánszkyné úrhölgyek személyében emelte a lakoma fényét és hangulatát. Hét óra után kezdtek a résztvevők gyülekezni és fél 8 órára már annyira el voltak lepve patkóalakban felállított és 105 személyre terített asztalok, hogy épen- séggel nem lehetett több helyet kapni. Úgy 8 óra felé hordották fel az első tál ételt, melynek elköltése után B e n t z e György a bankett elnöke állott fel, kinek jobbján Majthényi István orsz. képviselő és balján dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző foglaltak helyet s ő Felségét, mint a legelső magyar embert, majd a királyné ő Felségét és az uralkodó ház tagjait éltette. E felköszöntőket a közönség állva hallgatta végig és lelkesen megéljenezte. Errre kezdetét v tte a felköszöntők hosszú sora. Elsőnek dr. Freysinger Lajos a márcziusi eszmékről szóllott, azon hévvel és alapos tanulmányról tanúskodó készültséggel, mely beszédeit mindig jellemzi. A teljes 15 perczet igénybe vett beszéd ezúttal is szűnni nem akaró éljenzés és ovácziók tárgyává tette őt. Másodiknak Reiser Béla ügyvéd, mint a váczi függetlenségi párt elnöke állott fel és közfigyelem mellett a szabadságharcz legkimagaslóbb alakjára Kossuth Lajosra ürítette poharát. A szépen kidolgozott, jól átgondolt és igazi szónoki elokvencziával előadott beszédet frenetikus éljenzés követte és az üdvözlők egész raja vette a szónokot körül. Beszédére nyomban reflektált dr. Kiss József, kinek azon indítványát, hogy rnigy hazánkfiához üdvözlő távirat menesztessék, a lelkes közönség egyhangúlag elfogadta. — A Reiser Béla által szövegezett távirat következőleg hangzik: „Kossuth Lajos Turin. Vácz város polgársága márczius 15-dikét megünnepelve, hálával és lelkesedéssel emlékezett meg kormányzó úrról, a márcziusi eszmék dicső vezéréről s a váczi kerület volt országgyűlési képviselőjéről, szive mélyéből azt kívánja: az egek Ura éltesse kormányzó urat az élet végső határáig a haza dicsőségére s boldogságára!“ Ezután kerületünk országgy. képviselője Majthényi István a hazaszeretetről beszélt s midőn hatásos beszédét e szavakkal végezte: „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar“ — szűnni nem akaró éljenzésektől visszhangzott a szinelőa dósoknál rendA „Váczi Közlöny“ tárczája. Humiliate capita vestra Deo! A mindenség egy kis paránya, Kinek léted csak mint a pára, Ember! bár Isten-szikra benned, Mely társad közt nagygyá növelhet, Ne bizz sosem saját magadba’! Eljő majd az igazság napja S hol lesz számodra oltalom, Ha az Ég nem lesz pártodon ? Alázat itt a fő dolog, Az Istennek hódoljatok! Határt szabott elénk a végzet, Sehol sem érted az egészet, Csak töredékbe lát a lelked S okozat ott is, mire lelhet; Az ok rejtélye mindeneknek, A büszke észnek nem nyilik meg, Nem adja meg tapasztalás, Csak a feltétlen hódolás — Alázat hát a fődolog, Az Istennek hódoljatok ! Vágyadban jó után törekszel, Hívén : majd csak eléred egyszer S midőn mindent ízlelt az ajkad — Csak a csalódás átka rajtad ; A fényt árny nélkül nem leled meg, Öröm bú nélkül nem övezhet. Hol lelsz sebezve enyh-helyet, Ha gőg kiölte a hited ? Alázat hát a fődolog, Az Istennek hódoljatok! Nagy, végtelen az ő türelme, Nern fogja azt fel ember-elme, ő r i 1 e g eltiltott petroleum lámpáktól kivilágított terem. Dr. C s á n y i János gondosan kidolgozott felköszöntőjében a sajtószabadságról és annak felvirágozá- sáról szóllott. A jókedvre villanyozott közönség, mint máskor, úgy ezúttal is elismeréssel adózott a szónoknak. Erre dr. Kiss József emelkedett fel és ragyogó ékesszólásával fejtegette a szabadságharcz indító okait. Hogy beszéde óriási hatást keltett, azt talán mondanunk sem kell. A hatodik szónok az egyetemi ifjúság kis Demos- thenese Steiner Aladár joghallgató volt, ki gyönyörű felköszöntőjét a banketten jelenlevő negyvennyolczas honvédek éltetésével végezte. A beszéd alatt teljesen átszellemült közönség tömegesen sietett a szép reményekre jogosító fiatal szónokot üdvözölni. Gaj áry Géza városi főjegyzőnk a polgárságra mondott igen sikerült felköszöntőt; hogy beszéde tetszett az valami természetes, hiszen az régi dolog, hogy nálánál szebben senki sem tud városunkban szónokolni. Az úgynevezett hivatalos szónokok sorrendjét Scherer István fejezte be, ki a „Váczvidéki egyetemi kör“ tagjaira emelt poharat. E felköszöntőt az ifjúság nevében Gerzselyi Arthur, a kör alelnöke köszönte meg, éltetve a váczi polgárságot, a mely az ünnepély sikeréhez támogatásával hozzájárult. Felköszöntőket mondottak még: Rudnyánszky László szolgabiró, Hasenfeld Manó orvostan hallgató és K u r d y Bálint Majthényi István országgyűlési képviselőre, — Dobó László a váczi hölgyközönségre, — Vörös Károly a vidéki vendégekre, — dr. Freysinger Lajos /másodszor) a jelenlevő államhivatalno- kokra, — Szlatényi Ede az ifjúságra, Dr. Csányi (másodszor) a honvédségre. Végül általános óhajra: Szenesy Aladár újólag elszavalta a „Talpra magyart“, Strausz Zsigmond pedig az „Előre“ czimü alkalmi költeményt. A bankettet Marczi bandája fűszerezte. A felköszöntők 10 óra után véget értek és ekkor a résztvevők kisebb része eltávozott, a többség azonban 11 óra utánig maradt együtt vig hangulatban. Hiven elmondottunk mindent a mennyire ezt lapunk szűk kerete megengedte s elfogulatlanul Ítélve csak újabban ismételhetjük azt, a mit fenntebb mondottunk, hogy ezen ünnepély páratlanul áll városunkban a maga nemében. A siker oroszlánrésze mindenesetre az egyetemi ifjúságot illeti, mely első fellépésével beigazolta azt, a mit Michelet franczia festő Nagy Frigyes császárra alkalmazott : „Vouloir c’est pouvoir.“ Bálámból*. Városi és vidéki hírek. = Személyi hir. Megyés püspökünk ő excziája e hét folyamán néhány napot a fővárosban töltött. r= Á messze keletről. Rihmán Efrem edessai érsek időzött múlt pénteken városunkban; utazásának czélja gyűjtés kulturális czélokra. Megyéje a szent földhöz közel, Mezopotámia éjszaki részében, az Eufrát folyó vidékén terül el, ott hol egykor, a keresztes had7 járatok idején, őseink is jártak járatlan utakon. 0 méltósága Rómában nyert kiképeztetést, több nyelven beszél s kiválóan finom modorú férfiú. A papnöveldének volt vendége s még pénteken este Budapestre utazott. = Meghívás. A „V á c z-v i d é k i egyetemi- k ö r“ az alapszabályok végleges megállapítása tárgyában, szerdán f. évi márczius 20-án este fél 8 órakor újabb gyűlést tart Budapesten, a Bátory-féle kávéház külön helyiségében, melyre a kör tagjai elnökileg ezúton is meghivatnak. De az igazság is sajátja S eltűn a kegy, a bűnt ha látja; Jön bizton — bár lassan — a napja, Hogy majd, lesújt az ő haragja S ha az Ég nem lesz pártodon, Számodra hol az oltalom ? Alázat itt a fő-dolog, Az Istennek hódoljatok ! Viz Zoltán. Alarczos báli kaland. Irta: HTelrete _ZX_. Komóty Béla először volt az idén álarczos bálban. Tehát megvalósult régi óhaja. Feleségének szülővárosába haza kell utaznia, hogy az ottani elite bálon Gizella nővérét gardírozza, mivel a mama hirtelen reumát kapott a lábába, legalább igy szólott a déli postán érkezett levél. Komóty a legnagyobb előzékenységgel segített a neje podgyászát rendlDehozni. Még bevásárlásokat is ett és szokatlan meglepetésekben részesítette nejét, csakhogy utazási kedvét elősegítse. Egy uj fehér prémes atlasz entréet, báli czipőket, keztyűt, legyezőt, finom elefántcsont hajtüket vásárolt számára. Az asz- szony, férjének ezen viselkedésén nem tudott eleget bámulni. Este G órakor előállott a kocsi. Komóty minden áron ki akarta kisérni a vasúthoz nejét, de ennek gyöngéd tiltakozása visszatartotta őt, maga is átlátván, hogy csakugyan nem lehet a házat egyedül hagyni az uj szakácsnéra. A szobaleány majd segítségére lesz nejének a vasútnál, ha esetleg kívántatik. A kocsi elrobogott s Komóty mindaddig lobogtatta kendőjét neje után még a fogat körvonalait a beforduló utcza elnyelte. Ezután kezeit dörzsölgetve önelégülten sietett vissza szobájába s most agyát gondolatainak abbeli háborgó hullámai kezdték ostromolni, vajon miképen vigye keresztül tervét annélkül, hogy = Kitüntetés. A budapesti kovács-segédek se“ gélyző, önképző és munkaközvetítő egylete R e i 11 e r Istvánt, cs. és kir. udvari kocsigyárost november hóban tartott rendes közgyűlésén egyhangúlag disztag- jává választotta meg. Az egylet küldöttsége, mely kitüntetett polgártársunknak az ékes diszokmányt f. hó 10-én kézbesítette, a következő tagokból állott: Bodolló Endre egyleti elnök vezetése alatt, Bányász Mihály, Bálint Ambrus és Takács Sándor. A küldöttséget Reitter István igen szívélyesen fogadta, a kitüntetést pedig meleg szavakkal köszönte meg. Azután buzdí totta a küldöttség tagjait, hogy törekedjenek ezen egyletet társadalmi és műveltségi tekintetben minél előbbre ve- zétni. Majd dicsérettel emlékezett meg az egyletnek azon szép eszméjéről, melylyel a „Kovács Ipart“ szervezni akarta. Sajnálatát fejezte ki a felett, hogy a szép eszme kivitele egyelőre akadályokba ütközött, de reményli, hogy egészen el nem veszett. Végül kijelentette, hogy ő a fent nevezett egyletnek továbbra is ép oly pártolója lesz, mint eddig s az egylet javára 20 frtot adományozott. S miután a küldöttséget kedves családjának bemutatta, megvendégelte a „Csillag“ szállodában. Fogadja a már több alkalommal kitüntetett nagyérdemű polgártársunk részünkről is őszinte üdvözletünket! = Kinevezés. A pestvidéki törvényszék elnöke Megyeri Dezső végzett jogászt a váczi járásbírósághoz segélydijas joggyakornokká nevezte ki. = A váczi muzeum részére Molnár István egy Kossuth-féle öt forintost, egy réz 15 krost 1807- ből, és egy Mária-Terézia idejéből való polturát ajándékozott. = Ajándékozás. Dr. Miltényi Gyula kanonok a váczi kath. Legényegyletnek 5 frtot adományozott, melyért hálás köszönetét mond az elnökség. = Adomány. A barátok templomát e hó 15-én I ragor Ignáczné, szül. Meiszner Hermin úrnő egy igen szép violaszinü szószékre való függönynyel, egy violaszinü és egy fehér ciboriumra való köpenynyel s azon kívül a böjti szónokot karingre való szalaggal lepte meg; kinek jótéteményéért e téren forró köszönetét, az Isten oltáránál pedig buzgó imát mond a rendháznak mindén tagja. = Házvétel. Bencze György legközelebb megvette az ipar- és kereskedelmi hitelintézet tulajdonát képező volt Iyecskés-féle házat, — gratulálunk. = Régi ötvenesek. A közös pénzügyminisztérium figyelmeztet mindenkit, hogy az „1866. augusztus 25.“ kelettel ellátott ötven forintos bankjegyek csak 1889. május 3.1-ig válthatók be, ha eziránt a közös pénzügyminisztériumhoz bélyeggel ellátott folyamodást nyújtanak be az érdekeltek. Május 31-ike után az 1866-iki ötveneseket többé be nem váltják. = A „Váczi Első Általános Ipartársulat“ is megünnepelte sáját körében márczius 15-ének évfordulóját. Számos felköszöntőben éltették a dicső napok bajnokait és végül Zemanovich József indítványára a társulat Kossuth Lajoshoz a következő táviratot menesztette: „Kossuth Lajos, Turin. A „Váczi Első Általános Ipartársulat“ márczius 15-én megemlékezett Magyarország egykori kormányzójáról és 48-as képviselőjéről; őszinte szívből mondott soká tartó éljent és kérte a Mindenhatót, hogy óhaját hallgassa meg.“ = Halálozás. Súlyos csapás érte Steiner Ignácz borkereskedő polgártársunkat, a mennyiben neje csütörtökön este rövid betegség után elhunyt. Temetése ma délelőtt 10 órakor megy végbe. Az elhunytat férjén kívül 5 gyermeke siratja. Ny. b.! — Kivándorlók. Újabb időben többeket akadá- dályozott meg rendőrségünk Amerika felé irányult törekvéseik valósításában s helyesen! Azt azonban nem helyeselhetjük, hogy egy újabban szintén ily okból letartóztatott nőt, kinek állapota gondosabb bánásmódot tesz szükségessé, ott a városházi őrszobában helyezzearról valakinek a házbeliek közül még csak sejtelme is legyen. Nehogy a cselédség elárulhassa s feltűnést keltsen •bálias átöltözködésével, kijelentette, hogy vacsorára kivételképen a kaszinóba fog menni s igy valószínűleg későn tér vissza. Távozása után a legközelebbi czipő- üzletben uj lakkos czipőt vett magának, a belváros egyik divatáru üzletében szalon nyakkendőt és báli keztyűt vásárolt és a csomagokkal a hóna alatt egy „Uraságoktól levetett“ ruhaüzletbe sietett, ahol kikölcsönzött magának egy frakk-öltözetet, azután ott nyomban átöltözött olyan alku mellett, hogy éjfélután az üzleti szolga lakásán fogja majd kicserélni a ruhákat. Pont tiz órakor már a báli terem fényes parkette- jén találkozunk Komóty Béla úrral, aki szalma özvegységének biztos öntudatától elkapatva, legényes ambi- czióval fixirozgatja a mellette elhaladó álarezosok seregét, várva azt a megbecsülhetlen szerencsét, hogy valamelyik dominó által véletlenül meglökessék, hogy azt legalább gyenge okul fölhasználhassa az ismerkedés és igy a kaland megkezdésének bevezetéseid. De hiába! Már éjfél felé közeledik az idő. A sóhajok folyosója telve van suttogó párokkal, a buffet asztalait érdekes maszkok veszik körül oldalukon udvarlókkal ; a finomabb elem egyre gyérül: csak a pajkos debardeurök serege repked még megkezdett vehe- mentiával a síkos padlón, azon igyekezve, nehogy a felmelegült athmosphera valamikép idő előtt elálmo- sodjék. Komóty Béla azon gondolkozott, hogy mégis csak furcsa, hogy ő hozzá még a „ népviseleti “-ek is bizalmatlanok is elrebbennek, ha közelükbe férkőzik, pedig hát egyiket-másikát akár meg is vacsoráltatná, már unalomból is. És mialatt igy évelődék és homlokáról az izzadtságot törülgeté, egyszerre hátulról úgy meglökték, hogy majd orrára bukott a véletlen akaratának eme tiszteletére. Pardon, szép maszk, úgy látszik ismersz, hogy ilyen gyöngéden „meglegy intett él!
