Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-03 / 9. szám
KIöliAdési Ara : évnegyedre ..........................1 frt házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) kr. Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető' közlemények küldendők) Vúcz, Gasparik-ictcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Vétkes mulasztások. A városi háztartás a közigazgatásnak egyik legfontosabb tényezőjét képezi. E körül fordul meg úgy szólván, a város egész jövője ; ettől függ felvirágozása és közvetve a lakosság jóléte. A míg városunk intézői ennek tudatára nem jönnek : addig a tanácstermek vitái —csak meddő viták s oly növények maradnak, a melyek éltető napsugár hiányában természetes fejlődésnek nem indulhatnak. Azon intézkedések, a melyek az utóbbi években városunkban történtek, csak palliativ alappal bírnak és városunk elszegényedett lakosságának mizerábilis sorsán éppen nem segítenek. E melleit a város költségvetése és szükségletei még most is oly túlcsigázott mértékben vannak előirányozva, melyek a lakosság anyagi erejével legkevésbbé állanak arányban. És ez oly körülmény, mely igazán gondolkodásra bírhatná városunk intézőit. Ha már a jövedelemforrástól megfosztott lakosság sorsán egyhamar nem segíthetünk : hassunk legalább oda, hogy városunk háztartása más oldalról legyen kellőleg egyensúlyban tartva. Szakítsunk azzal az indoiens politikával, a mely a vasút- és a gőzhajózási társaság támogatását a kereskedelem hátrányára elvonta városunktól. Ezek el lehetnek nélkülünk ; kijátszhatnak minket; mig ellenben mi reájuk vagyunk utalva, különösen most, midőn városunk közel áll a tönk széléhez. A tisztességes közeledés senkinek sem válik szégyenére; legkevésbbé pedig városunknak, a mely mindkét társaság ajánlatait annak idejében oly megbocsáthatatlan arrogancziával utasitotla vissza. A vasut-társaság, a mely a hetvenes években városunkhoz intézett azon kérelmével, hogy részére az úgynevezett bácskai útnak vasúti dűlője átengedtessék — jóllehet kilátásba helyezte azt, hogy a gyalogjárók kényelmére egy vashidat építtet — elulasittatolt: bizonyára most is szívesen venné birtokába ezen reánk nézve hasznavehetlen területet. Hogy a társaság ennek fejében jelentékeny kedvezményeket biztosítana városunknak, az természetes folyománya a dolognak. Első sorban kilátásunk volna ez utón a forgalom emelését involváló azon kedvezményre, hogy a menetárak leszállitlalnának. Mert bár mennyire csekélyeknek látszanak is az érvényben lévő menetárak, feltűnő magasak a magyar államvasút viteldíjaihoz képest. így pl. a gödöllőiek, a kik alig esnek 2 kilométerrel távolabbra a fővárostól, majdnem félannyi árért utaznak, mint mi vácziak. S mi ennek a következménye? Az, hogy mig ma Gödöllő a fővárosi nyaralók kedvencz tartózkodási helye, addig Vácz városát, részben a magas menetárak miatt, még azon kevesek sem keresik fel, a kik egy Ízben itt nyaraltak. De ne menjünk messzire, e tekintetben a velünk szomszédos Verőcze és Nagy-Maros községek is előnyben vannak fölöttünk, mert a társaság készséggel tesz eleget jogos igényeiknek. A nyári évad alatt, sőt utóbbi időben állandóan, külön helyi vonatot indít részükre és annyira udvarias, hogy Nagy-Maroson 3 megálló helyet is rendszeresített. Próbáljunk a mai viszonyok melleit mi ily igényekkel fellépni — kérelmünk bizonyára süket fülekre fog találni. Mennyi utánjárásunkba került azon egy kedvezmény elérése is, hogy a délben közlekedő omnibusz-vonat újból forgalomba hozatott? Ha tehát csak a menetárak mérsékelt leszállítását és a menetrendnek igényeinkhez alkalmazott megváltoztatását nyerjük kárpótlásul: már ez megbecsülhetlen kedvezmény. Valóságos csábszer a fővárosiak részére, mely egyrészről a vállalkozó szellemet fokozná, másrészről a prosperáczió útját egyengetné. Ez volna az első lépés arra nézve, hogy az idegeneket városunkba csalogathassuk és ilyen praecedens után meg vagyunk arról is győződve, hogy a vasúti társaság készséggel vonná vissza azon sérelmes rendeletét, melynek következtében az ide telepedett hivatalnokok városunkat fájó szívvel voltak kénytelenek elhagyni. De mindezektől eltekintve, magának a vasúttársaságnak azon intencziója, hogy az uj területet az állomás kibővítésére, nevezetesen : raktárak és tisztviselői lakások emelésére használná fel — elég támpontot nyújt az előnyös csereügylet (?) megkötésére. Mert azon jelentékeny jövedelem, melyet az esetleg ide telepitett hivatalnokok városunknak nyújtanának: bizonyára meghaladná azon érték nagyságát, melyet a kérdéses terület képvisel. Ha a képviselőtestület igazán szivén viseli a város és a lakosság jövőjét: úgy nem fog tovább késni, hogy e hetvenes évek embereinek ez irányban is vétkes mulasztását helyrehozza; mert mit használnak az újítási munkálatok, ha a lakosság az ínségnek néz elébe? Különben e tárgyra legközelebb ismét visszatérünk. A „Páli szent Vincze Egylet“ I. közgyűlése. Ezen, városunk szegényeire nézve kiválóan áldásos egylet I. évi rendes közgyűlése február 24-én tartatott meg, a katli. Leányiskola nagytermében, a rendes tagok valamint szép számú közönség jelenlétében. 1. Kan da István elnök üdvözli a szép számmal megjelent egyleti tagokat és vendégeket, s a közgyűlést a rendes imával kezdi el. Ennek végeztével szép vonásokkal emlékezik meg a tevékeny felebaráti szerétéiről, melyet maga a Megváltó kötött szivünkre, s melyet a kereszténység kezdettől fogva minden időben híven gyakorolt, nem csak a hivek, hanem az ellenségek iránt is. Kifejti, hogy ezen tevékeny felebaráti szeretet a legnagyobb alkotásokat hozta létre, minden századokon keresztül, úgy mint jótékony intézeteket és társulatokat. S ily szép rendeltetése van a szt. Vincze egyletnek is, mely nemcsak anyagi segélyben, hanem lelki vigasztalásban is részesíti az elhagyatott szegényeket. Hogy mit tett ezen egylet egyévi fennállása óta városunk szegényeinek felsegélésére, az évi kimutatásban van felsorolva, melynek szives meghallgatására a jelenlevőket felkéri. 2. Bucs ek István titkár felolvassa az évi kimutatást egész terjedelmében, valamint azon jelentést is, mely szerint az utolsó rendes heti gyűlés alkalmával a pénztári számadások átvizsgálásával megbízott Meiszner János és Zemanovich József egyleti tagok az összes évi számadásokat tételenkint átvizsgálván s helyeseknek találván, a felmentvény megadását véleményezik. Mi is jóváhagyólag tudomásul vétetik. Az egylet bevétele volt: a) pártoló tagok dijaiból ................G53 frt 50 kr. b) a működő tagok adományai . . 49 frt 47 kr. c) egyes jótevők kegyes adományai . 726 frt 34 kr. Összesen: 1429 frt 3:1 kr. A kiadás pedig: a) kenyérre .................... 390 frt 15 kr. b) húsért................................31 frt 83 kr. c) tűzi fáért ..........................93 frt 34 kr. d) meleg ételekért ... 67 frt 96 kr. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen fogadunk el. leveleket nem e) ruhanemű ekre .... 14 frt 24 kr. f) szegény gyermekekre 13 fit 40 kr. g) gyógyszerekre .... 36 frt 35 kr. h) temetési költségekre . 31 frt — kr. i) készpénzbeli segélyekre . 72 frt 85 kr. k) vegyesekre ................... 64 frt 30 kr. Összesen : Mérleg: Bevétel ............................. Kiadás .............................. 815 1429 815 frt frt frt 41 31 41 kr. kr. kr. Pénztári maradvány: 613 frt 90 kr. és egy 100 írtról szóló takarékpénztári könyvecske. Segélyeztetett összesen 17 család, 40 egyes házi szegény, 37 szegény hajlék (fűtővel), 15 család s 20 egyes szegény (ruhafélével), 8 beteg gyógyszerrel, 2 szegény úti-költséggel, kórházban elhelyeztetett 4 beteg, temetési költség adatott 8 esetben, árva gyermek elhelyeztetett 2. Jelenleg állandó gondozás alatt van 13 család és 27 egyes házi szegény. Az egylet kiosztott összesen 152 drb részint uj, részint használt ruhafélét. Hogy az egylet ezen egy év leforgása alatt mily örvendetes virágzásnak indult, bizonyítja azon körülmény, hogy eddig 74 pártoló tagja van, s hogy a kimutatásban ezeken kívül még közel 100 jótévőnek mondhatott hálás köszönetét. 3. A kimutatás felolvasása után az Elnök mindazoknak, kik az egylet tevékenységét részint adományokkal, részint ilyenek fáradságos gyűjtésével lehetővé tették, meleg szavakban fejezi ki a szegények nevében is az egylet háláját. 4. N i k i t i t s Sándor alelnök köszönetét szavaz az elnöknek azon önfeláldozó buzgalmáért, melyet a pénztárnoki teendők teljesítésében is kifejteni kegyes volt. Mihez a jelenvoltak lelkes éljenzéssel csatlakoztak. Meisz- n e r János alelnök pedig a titkárnak mond köszönetét., mely éljenzéssel fogadtatott. 5. Ezek után az elnök az alapszabályok értelmében a tagok véleményének előleges meghallgatása alapján W i r n h a r d t Gusztáv egyl. tagot pénztárnokká nevezi ki. Mi helyesléssel s éljenzéssel fogadtatik. 6. Jelen gyűlés jkönyvének hitelesítésére az elnök Lencsó Sándor és Zemanovich József egyl. tagokat kéri fel. 7. Szóba jött végül a koldus-ügy rendezésének szükségessége, mely mellett szót emeltek Villásy István Csávolszky József, Witt Manó. Mikuska János és dr. Csányi János. Minthogy pedig ezen ügyben az egylet nem intézkedhetik, mert az (mint dr. Csányi János helyesen megjegyezte) inkább a közigazgatáshoz tartozik, s az egylet csupán közvetítőként szerepelhet, melyre különben teljes készséggel vállalkoznék, — az indítvány fölött a közgyűlés érdemleges tárgyalásba nem bocsátkozhatott. 8. Befejezésül az elnök köszönetét mondott a jelenlevőknek szives érdeklődésükért s a közgyűlést a rendes imával befejezvén, a kimutatás példányai osztattak szét. S ezzel a közgyűlés véget ért. Adja Isten, hogy ezen egylet, melynek városunkban legjobb meggyőződésünk szerint határozott hivatása van, minél nagyobb mérvű pártolásban részesüljön, hogy a szegények helyzetén, mely a maga valósságában a nagy közönség előtt ismeretlen, de sok esetben majdnem kétségbeejtő, minél nagyobb mérvben enyhíthessen. Adja Isten ! Tánczmulatság jótékony czélra. Bátran mondhatnám szépségversenynek ama fényesen sikerült táncz-füzérkét, melyet a helybeli fiatalság az izr. jótékony nőegylet javára a múlt szombaton rendezett. Annyi sok szép asszony és leány tán- czolt jótékony czélra a „Curia“ fényes parkettjén, hogy még az ép szem is elkáprázhatott, hát még az enyém, a mely pápaszemre is szorul. így aztán nem is csoda, hogy szerepemből kiesve különben kíméletlen pennámat ezúttal ambrába mártom, mert a szépek bájoló mosolya előtt, még a toll is elveszti rigorositá- sát — és csakis dicsének megérzékitésére képes. Ilyen igazán elegáns, fesztelen és kedves mulatságot régen láttam már. De ezen nem is csodálkozom, mert ott, hol a szépek csinálják a hangulatot még a legridegebb kedély húrjainak is rezgésbe kell jönniük. Szikrázott a jókedv, visszhangzott a neki tüzesedéit: fiatalság újrázása, úgy hogy Marczi bandája alig
