Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-29 / 52. szám
XI. évfolyam. 52. szám. Y1 ES VID TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési ára: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : lO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér: sora ..........................30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gaspunk-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Jelen számunk utolsó lévén ez évben, bátorkodunk mélyen tisztelt olvasóinkat felkérni, miszerint lapunk jövő XII. évi folyamára előfizetéseiket megújitani kegyeskedjenek. . A múltban való működésünkről beszámolni fölöslegesnek tartjuk, mert arra legilletékesebb biró m. t. olvasó közönségünk. Városunk érdeke, a közügy s társadalmunk emelése mindig a czél, mely szemeink előtt lebegett s mely toliunkat vezérelte. A »VÁCZI KÖZLÖNY« anyagi haszonra nem számítva és áldozatoktól vissza nem riadva mindig annyit nyújtott az olvasó közönségnek, a mennyit csak egy vidéki laptól kivánni lehet. A »VÁCZI KÖZLÖNY« a jövőben is az marad a mi eddig volt: a haladás és pártatlan igazság-szolgáltatás közlönye: az igazság ösvényéről ezentúl sem fogunk letérni. Lapunk, hivatásához képest, jövőben is a nagyérdemű közönség szolgálatában fog állani, s minthogy a »VÁCZI KÖZLÖNY«-t csakis tömeges előfizetések mellett tarthatjuk fenn veszteség nélkül, kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani szíveskedjenek. Az előfizetést, mely az 1890. évi január — márcziusi évnegyedre 1 frt 50 kr., helybeli előfizetőink a lap kihordójánál nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig pósta-utalványnyal eszközölhetik legczélszerűbben. Teljes tisztelettel Varázséji Gusztáv, a »Váczi Közlöny« felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa. Quousque tandem . . .? Vácz, 1889. decz. 20. Mindezideig halogattuk e czikk megjelenését, arra számítva, hogy az a huza-vona, amely kerek egy esztendő óta tartja feszültségben városunk polgárságának élénk érdeklődését és ugyanannyi idő óta teszi ki aggodalmas kétségnek városunk egyik felfüggesztett tisztviselőjét, a ki számos éven át kifogástalanul töltvén be tisztét, egy végzetes napon megfeledkezve kötelességéről távol marad hivatalától anélkül azonban, hogy a városnak hivatalosan kimutatott anyagi kárt okozott volna — valahára véget ér. Mondanunk sem kell, hogy az állásától felfüggesztett városi adópénztárosról van szó, aki —a legenyhébben véve is a dolgot — azáltal, hogy épp az évnek ulolsó napján, tehát oly napon maradt ki bejelentés nélkül, midőn a pénztári könyvek lezárásása végett általános pénztárvizsgálat lett volna tartandó: — oly kötelesség mulasztást követett el, a mely föltétlenül példás büntetéssel fenyitendő még akkor is, ha elmaradását (vagy ez esetben talán inkább eltűnését) utólag igazolta is volna. A tisztviselő vétkezett — tehát bűnhődjék! Ez alapon helyesen járt el a városi képviselőtestület, midőn a pénztárnokot, ennek eltűnése napján foganatosított pénztárvizsgálat alkalmával talált csekély, de utólag pótolt hiány indokából állásától nyomban felfüggesztette és ügyét a megyéhez tette át. Mindez pedig történt az Űr egyezernyolcz- száznyolczvannyolczadik évének deczember utolsó napján. Azóta az ügy rendesen nyugszik s mi néhány nap múlva már 1890-et Írunk anélkül, hogy valami tájékoztatót nyertünk volna felőle. Igaz. hogy a városi közpénztár a dolgok ilyetén fejlődése daczára egy cseppet sem akadt fel, j mert a képviselőtestület gondoskodásából Haid- ; féld Lajos személyében oly helyettes-pénztárost nyert, aki úgy hivatali pontosság, mint egyéni megbízhatóság tekintetében semmiben sem marad | szerencsétlen elődjének mögötte, — de az a sze- ! gény ember, aki bűnét már elég keservesen meg- | iakolta, meddig lesz még a kétségbeejtő bizonytalanságnak és a társadalom megrovó Ítéletének kitéve ? Meddig nézi még városunk képviselőtestülete azon páratlan hanyagságot, melyet a megye ez ügyben tanusit s mikor bontakozunk ki végre azon chaosból, mely a gyakran ismétlődő és sok- ( szór huzamosbb ideig tartó helyettesítések követ- i keztében napirenden van a városházán? Ezt nevezik tehát jó közigazgatásnak azok a | nagyszavú hazafiak, akik a megyés közigazgatásnak annyira megrögzött hívei, hogy készek hajba kapni azzal, aki az államosítást egy szóval is meri i előttük hangoztatni ? Hol itt a jóság, hol a pontosság, midőn egy I ügy, melyet két hónap alatt kényelmesen meg j lehet oldani, egy egész éven át ott hever valahol j egy porlepte sarokban a megyénél? Pedig ez eset- ! ben oly természetű ügyről van szó, amelyet a törvény is a sürgősebbek közé iktat s melyet bizonyára az érdekelt fél is többször megsürgetheted. Ha tehát még a sürgősebb ügyekkel is igy vagyunk a megyénél, mennyire lehelünk akkor az oly ügyekkel, amelyek a megye korlátlan eljárására vannak utalva? Biz' ezek Sennveyvel szólva igazi »ázsiai állapotok,« melyeket maga a kormány is felismerve végre megszüntetni készül azáltal, hogy a köz- igazgatást már a közel jövőben államosítja. Nem tartozik lapunk keretébe, hogy a köz- igazgatásnak országszerte napirenden lévő kérdésével behatóan foglalkozzunk; de az igenis a mi hivatásunk körébe tartozik, hogy őrei legyünk úgy a város, mint a társadalom egyes tagjai érdekeinek s ez utóbbi érdekében kérdjük az intézőktől újból: quousque tandem abutere patientia nostra ..........? Justus. Estély a Casinoban. A „vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ f. hó 22-én a casino-korben felolvasó, szavalati és zenei estélyt tartott, mely igen jól sikerűit s a szép számban egybe- gyült elegáns közönség a jó későre maradt utolsó szám után elégülten távozott haza. Jövőre azonban a t. rendezőségnek melegen ajánljuk, hogy a megjelölt kezdési időt, valamint a megállapított műsort s annak sorrendjét pedánsul betartani szíveskedjék; a casino- kör elnöksége pedig, ha már a helyiséget átengedi, mit csak helyeselni lehet, a billiárdokat az előadás kezdete előtt legalább félórával kegyeskedjék a teremből eltávolíttatni; igy a casino-kör billiárdozó tagjainak esetleg panaszra nem lehet okuk, a hallgatóság pedig köszönetét mondana a megtiszteltetésért. Az estély művészi oldalát tekintve behatóbban sokat lehetne Írni pro et contra; de műkedvelőkkel állván szemben s belépti-dij fizetése nélkül nem érezzük magunkat feljogosítva, hogy kritikát írjunk, csupán a jóakaratot s buzgalmat méltányolva constatáljuk a hatást, mit az előadók közvetlenül a hallgatóságra egyenkint tettek. Az első számnak jelzett elnöki jelentés elmaradván, Szenessy Aladár szavalta el Gyulai Pál „Pó- kainé“-ját, f. é. márczius tizenötödikéről ismert ..Lehelkürt“ hangján, meglehetős hatással. Ezután dr. Bűzei 1 a Mátyásné magyar népdalokat játszott zongorán, eredeti felfogással, tisztán magyar zamatú kifejezéssel s férfinak is becsületére váló erőteljeséggel. Gzimbalom imitatioi igen sikerültek. Ugyan halottuk egyik jeles zongorázónktól megjegyezni, hogy egy népdal-cyclusban a czimbalom utánzatot helyesebb volna csupán mint variatiót egyszer felhasználni, mintsem folytonos tremolo által némileg monotonná tenni az egész előadást. Úgy látszik azonban, hogy a többség nem tette magáévá ; e nézetet, mert Huzelláné játéka tetszett, zajosan megtapsolták, meg is^ujráztatták. Major 1. Gyula „Capriccio “-j át Gaál Pál adta elő zongorán, meglehetős technikai ügyességgel. Később „Idylle“ czimű saját szerzeményét — mely nyájas kis darab — ihlettel. Ugyancsak ő kisérte zongorán a D á s z k á 1 Henriette dalait jól, de nem elég discretioval, mint valaki megjegyezte. Arany János régi jó „Bajusz“-át Trag or Ignácz pedergette — akarom mondani pergette le dicséretes nyugalommal, elég kedélyesen, de némi idegenszerű dialectussal. Alpári Lajos felolvasása nem untatta a közönséget; a férfiak közt mégis G e g u s Dániel vívta ki a legnagyobb sikert Jókai „Munkácsi rab“ czimű költeményének értelmes, lelkes, helyesen hangsúlyozott s nüanszirozott előadásával. Műsoron kívül ráadásul, vagy az első számért kárpótlásul egy négykezes zongoradarabot adott elő Gaál Pál ismeretlen secundójával összevágóan, élénken, szabatosan. D á s z k á 1 Henriette előbb a „Csók“ keringőt, melyet Arditi Artot számára irt, — végül magyar népdalokat énekelt. A „Csók“ keringő ! . . . Hallottuk Murska Ilmától, Benza Idától, Bognár Vilmától . . . mindazonáltal egy jó Ízlésű fiatal ember azt jegyezte meg, hogy a Dászkál Henriette „Csók“-ja — csókolni való volt. Viszont a sárga irigység egy zeneértő képében úgy nyilatkozott, hogy Dászkál kisasszony a staccato futamokat nagyon legato énekelte. De a jó közönség megint csak nem adott, igazat e külön véleménynek, mert zajosan megtapsolta és megujráztatta a „Csók“-ot. Népdalaival meg a kedves kisasszony már egészen lázba hozta a közönséget; minden dal után zajosán megtapsolták s talán ötször is megismételtették. íme mily jeles műkedvelőket rejt Vácz városa! S a közönség hosszú évek után jut ennek tudomására, Huzellánét kivéve, kit egyszer már volt szerencsénk hallani. Kár, nagyon kár! Dászkál H. kisasszonyt még hozzá nem is Vácz intéző körei, (pedig több év óta váczi lakos) hanem a vácz vidéki ifjak fedezték fel s voltak oly szerencsések bemutatni: voilá kis Blaháné! Pia jól emlékszem, a „Két pisztoly“ czimű népszínműben mondja valaki: „Ha városunkban nagyobb volna az összetartás, még concerteket is rendezhetnénk.“ De még operetteket is ! Violin.
