Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-15 / 50. szám
nem minden gondolkozó ember meggyőződhetett a biztosító intézetek közhasznú hivatásáról és azokról a nem kicsinylendő jótéteményekről, melyeket a biztositás nyújtani képes. Ámde az is kétségtelen, hogy sokoldalú előnyei mellett, a biztositás számos oly visszaéléseknek nyit ajtót, melyeknek épen a kevésbbé vagyonos társadalmi osztályokban nem kevés ember esett már áldozatul. Vannak biztositó intézetek, melyek szemes és élelmes ügynökségek útján Magyarország egész vidékén dominálnak, és ezrekre mennek a biztosítottak, kik életüket és vagyonukat kötik le jóhiszemüleg egy oly biztosítási társaságnál, melynek igazgatósága utóbb defraudál, vagy a befizetett összegek könyelmü kocz- káztatásával az intézetet a vagyonbukás szélére sodorja. Ezek az intézetek gyakran több ezerre menő családot tesznek tönkre és a törvény mindössze csak azt az elégtételt nyújtja a károsultaknak, hogy a bűnös igazgatót két-három esztendőre hűvösre téteti, ha ugyan előbb jónak nem találta egy kicsit megugrani Amerikába. A közönség feljajdulása a legkevesebb esetben hat el a kormányok keleti kényelemmel és neszfogó szőnyegekkel kirakott palotáiba, és ha mégis akad kor- mányférfiu, a ki a közönség panaszai elől el nem zárkózik, akkor a közvélemény köteles mindent elkövetni, hogy a felpanaszolt bajok gyorsan és alaposan orvosolhatók legyenek. Baross Gábor kereskedelmi miniszter nemrég ugyanis leiratot intézett egynémely biztositó társasághoz, valamint több osztrák biztositó társaság budapesti ügynökségéhez, melyekben arra figyelmezteti őket, hogy tudomása szerint a károk felvétele és a biztosított összegek kifizetése alkalmával visszaéléseket követnek el. E leiratban a miniszter azzal fenyegeti az illető társ; Ságokat és ügynökségeket, hogy a visszaélések ismétlése esetén a közönséget arra fogja a közigazgatási hatóságok útján inteni, hogy az illető társaságokkal való érintkezéstől tartózkodjanak és hogy az ilyen társaságtól az üzletet is megvonja. Erélyes szavak ezek és igazságosak, és ép azért rósz vért szültek némely biztositó intézet igazgatósági helyiségeiben. Ujjal lehet rámutatni azokra a biztositó társaságokra, melyek a miniszteri intéstől nagyon is megfáztak, attól tartván, hogy üzérkedéseik alapja teljesen meginog és lehetetlenné válik Magyarországon való szereplésük, ha a hatóságok őrszeme lépten-nvo- mon kisérni fogja manipulácziójukat. Ezek a külföldi ügynökségek eddig zsákmány gyanánt tekintették a jóhiszemű magyar népet, melynek zsebeiből nagyszájú ágensek úgy kihúzzák az aranyakat, mint Bosko bűvész újjai a szalagokat húzzák ki médiuma szájából. Valóban ideje volna, hogy a magyar közönség felocsúdjék a külföld-imádás hypnotizáló hatása alól és végre egyszer átlátná, hogy a hazai biztositó társaságok. mégis csak több biztosítékot nyújtanak, mint ama betolakodott idegenek, kik a magyar pénzt külföldre viszik ugyan, de ha a biztosított összegek kifizetésére kerül a sor, akkor egérlyukat keresnek mindenáron. Egyáltalán nem érthető, hogy annyi visszaélés után, miért is bízza magát a magyar közönség idegen biztositó társaságokra. Ha nem volna oly jeles hazai biztositó intézetünk mint az „Első magyar ált. biztositó társaság“, akkor még hagyján, mert a közönség- hazai intézet hiányában kénytelen volna felkeresni a külföldieket. így azonban erre semmi szükség nincsen. És hisszük is, hogy a magyar közönség jobb meggyőAz elválás nagyon érzékeny volt, mig Feri szivében reménynyel, addig Miklós fájdalmas lemondással távozott. Hiszen ő rá nézve minden megszűnt a világon! . . . Oly sötét és bizonytalannak látszott előtte egész jövője, mint az útját elborító sötét éjszaka. Már meglehetős későn volt, mikor Miklós a kis város egyik ablakán kopogtatott. Egy gyönyörű, ragyogó fekete szemű leány jött nemsokára, hogy ajtót nyisson annak a boldogtalan utasnak. Pedig egy pillanat múlva az egész világ irigyelhette volna az ő boldogságát. Az a szép leány ott pihent kebelén, átfonva nyakát hófehér karjaival. Mily igazán szerette egymást ez a kettő! Hiába beszéltek, hiába suttogtak! Hiába ítélte el mindenki ezt a szerelmet! Ők annál inkább szerették egymást! Miklós a leányban bízott meg, a leány Miklósban. Köztük kétely nem létezett. * * Ez est után elmúlt aztán vagy két év. A kis város asszonyai már biztosra vették, hogy a legszebb leány hoppon marad. — Ügy-e megmondtuk, — hajtogatták, — miért nem megy ehhez, vagy ahhoz, kérték elegen, jaj de neki nem kellett egyik se! Arra számított, hogy majd olyan úr elveszi, mint az a volt. Persze szeretett volna nagy úri asszonyt játszani. Hja, igy járnak az ilyen finyás leányok. Ügy kell neki, az ördög sajnálja őt. A kis leány pedig mélabús hangon imigy dalolgatott: »Nem bánom én akármit is beszélnek, Fülem mellett elereszteni a szélnek: Vidd el szellő ragadd el, Bánátimat takard el!« * * * Milyen volt azonban a meglepetés, mikor egy csengő szán vágtat be abba a hegyi városkába és megint meg- j áll ugyanazon az udvaron egy ismerőssel. — Ugy-e mondtam, hogy az én galambom nem hágy el az egész világért, — mondta a kis barna és zokogva borult Miklós karjaiba. — Úgy mint te! — felelte Miklós. — Ezer leány között nem találkozik olyan kettő, mint te vagy. De most már a tied vagyok ! ződése a. külföldi biztositó intézeteket nemsokára teljesen szükségtelenné fogja tenni Magyarországon. Á. E. C S A R N O K. Fővárosi levél. Nagy sürgés-forgás az utczákon, a járókelők vidám, üde arcza és a megelégedettség mosolya bent az üzlethelyiségekben, ez az előjele annak, hogy nagy ünnep küszöbén állunk. Az üzleti kirakatok egymást túlliczi- tálják a fényesnél fényesebb tárgyakkal, és este, ha a gázlángok és a villám fényében végig haladunk az Andrássy-út, váczi- és hatvani-utezák aszfaltján, tündérpalotában képzeljük magunkat, hol minden megvan, amit az ember örömére és kényelmére kitaláltak. A karácsony és az uj év a kereskedők szüretje és ha beüt és jó termést mutat, akkor hosszú időre biztosítva van a jókedv és a vigság, és a szép napok el se múlnak az uj szüretig. A közönség külömben szinte osztja azt az édes izgalmat, mely most a keblét feszíti. Mindenkinek van egy-egy lénye, mely iránt szive melegebben dobog, és a karácsony és az uj év oly ünnepek, melyek bő alkalmat szolgálnak a barátság, a vonzalom szorosabbra fűzésére. Ennek az utóbbinak két módja van: az egyik a szellemi, a másik az anyagi; és miután a könnyebb mód az anyagi, azért sietünk ajándékokkal kedveskedni azoknak, kiknek barátsága és szeretete iránt érdeklődünk. A lapok olvasása körül is nagy változás áll be ilyen ünnep előtti időben. A helyett, hogy mint rendesen elül kezdenék olvasni, megfordítják a lapokat és hátul a hirdetési rovaton kezdik az olvasmányt, mert most mindekit csak az érdekel, hol lehet olcsóbban és jobban bevásárolni. A hirdetések vígan kiáltozó vásári hangjába belevegyül egy-egy szomorú is, mint: árverési hirdetmény, tyúkszem-tapasz, köhögés elleni pasztillák, meg élet elixir a gyengébbek számára, de ezeket csakhamar háttérbe szorítja a sok csecsebecse, csillogó portékák, siró babák, zenélő muzsikák, parfümös üvegcsék, majolika tárgyak, képes könyvecskék, üres bugyellárisok, czifra levélboritékok, talmi inggombok, valódi jamaikai rum, okarina, mellfűző, aziz saccó. A hatvani-uteza, váczi-utcza, úri-uteza, Dorottya- úteza és az Andrássy-út a nagy karácsonyi vásár bucsuiielyei. Az idén egy nagy világhírű czéggel gyarapodott a budapesti piacz : a Zsolnay ezég üzletével az Andrássy- úton, mely díszét képezi az egész fővárosnak. Kissebb ugyan mint a londoni Wahliss-féle Zsolnay-raktár, de hát itt nem is találtatott olyan üzleti helyiség, amely olyan terjedelmű lett volna, és amelyért Wahliss Londonban 40,000 frt évi bért fizet az oxfordstreet 88-ik szám alatti házban. A majolika kultusza ma már az egész világot uralja, és valóban alig lehet szebb dísze a szalonnak, mint egy szép váza vagy egyébb majolika díszítmény. A bécsi-utczai Fischer-féle majolika üzlet kirakata előtt csoportosan áll a közönség, hogy a karácsonyi és újévi vásárra készült majolika és porczellán remekeket megbámulhassa. Azt hittük, hogy a fővárosnak kifelé való terjeszkedésével a váczi-utcza el fogja veszteni régi jellegét, azt tapasztaljuk azonban, hogy ez a gazdaságtól sugárzó utcza éppen úgy megmarad, mint a bécsi Grá- ben az ő régi dicsőségében, sőt szebb lesz mint valaha, különösen, ha a zsibárus-uteza sarkán épülő „Eberling“ palota elkészül, ahol az „Ádám és Eberling“ ezég nagy áruraktára és üzlete fényesen be lesz rendezve. Ama változások, melyek egyes hires ezégek körül beálltak, többnyire csak előnyére válnak az ipar és kereskedés fejlődésének. Az uj erők uj tőkéket és uj vállalkozó szellemet hoznak az üzletbe, és ahol pangás volt, ott többnyire uj lendület kerekedik. így indult nagy lendületnek az a régi papirüzlet is, melyet a múlt hóban Biegler vett át és százezrével készíti a legfinomabb kiállítású czikkeket, melyek az egész ország piaczát elárasztják. A nagyvárosi élet üzleti viszonyai főleg abban is különböznek a kisebb vidéki piaczok viszonyaitól, hogy a nagy és fényes üzleti helyiségek nincsenek egy csomóba összehalmozva, hanem szétszórva ragyognak a város különböző pontjain, mint véghetetlen égbolton a csillagok. A fürdő-uteza tudvalevőleg az intézetek, klubbok és bankárok gyűhelye, de azért van itt az iparnak is egy fényes csarnoka: Ditmár világhírű lámpagyárának lerakodó helye itt terül el két utczára nyíló helyiségekben, hol a legszebb és legfinomabb szerkezetű lámpaáruk diszlenek. A főváros képét nagyon emeli az üzleteknek karácsony előtti feldíszítése. Budapest és Bécs közt valóban alig van már külömbség Ízlés és találékonyság- tekintetében, és ami fődolog, a fővárosi kereskedés már oly szelíd alapon mozog, hogy olcsóság tekintetében is megállja a helyét a világ bármely piaczával szemben. N. Igei* *. Városi és vidéki hírek. = Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. = Egyházmegyei hírek. Kossitzky Lajos jobbágyii lelkész bujaki lelkészszé neveztetett ki. — Mátray Báfael sz. Fér. r. áldozár Nógrád-Berczelre, Zay Rajmund sz. Fér. r. áldozár pedig a betegeskedő Rózsa Béla plébános mellé Izsákra küldettek helyettesi minőségben. — Jakubovits Sándor hatvani káplán hasonló minőségben Szentesre helyeztetett át, Szirmúik Béla szentesi káplán pedig a gyöngélkedő Nell Ferencz alpári plébános mellé helyettesül küldetett. — Áthelyezés. Rose Gyula volt újpesti ügyvéd, most az ungvári kin. jbiróságnál albínó, saját kérelmére a váczi kir. jbirósághoz hasonló minőségben áthelyeztetett. = A dunakeszii jegyzőválasztás f. hó 12-én ejtetett meg. Eredménye az lett, hogy a 33 pályázó közül Biró Ödön szilágyi jegyző szótöbbséggel megválasztatott. Gratulálunk. = Vásáraink a jövő évben. 1890-ik évben Vácz városában az orsz. vásárok, az alább nevezett napokon fognak megtartatni: 1. (Virág-vásár) márczius 30-ik és 31 -ik napján. 2. (Sarlós-vásár) junius 29-ik és 30-ik napján. 3. (Gál-vásár) október 12-ik és 13-ik napján. 4-ik (Tamás-vásár) deczember 21-ik és 22-ik napján, mely napokon a barom-vásár is tarttatik. = Köszönet-nyilvánítás. A sz. Vincz-e Egylet perselyeiben a szegények javára befolyt és pedig : Mei szil er Rudolf kereskedésében 1 frt 52 kr, Racsek Mathild divat-termében 92 kr, ifj. Korpás Pálné boltjában 75 kr, Bónis János üzletében 00 kr, Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az egylet 84. r. gyűlése. = Meghívó. A váczi műkedvelők dalegyesülete Fáy Zoltán egyesületi karnagy vezetése mellett 1890. január hó 5-én Vaczon a „Curia“ szálló nagy termé- beu tánczmulatsággal egybekötött zártkörű „Dalestélyt“ rendez, melyre (Czimet) meghívja a rendezőség. Belépti dij: személyenként 1 frt, családjegy 2 személyre 1 frt 50 kr., több személyre 2 frt. A hölgyek kéretnek minél egyszerűbben megjelenni. Kezdete esti 8 órakor. Jegyek válthatók Meiszner Rudolf úr divatkereskedésében és est ve a pénztárnál. — Ily szövegű meghívót vettünk e napokban s üdvözöljük szívélyesen a dalegyesületet, hogy eme elhatározásával végre alkalmat nyújt, közbe jött akadályok folytán ismételten elhalasztott dalelőadásában gyönyörködhetnünk. Az estélyt rendező bizottság élén Biringer János úr kir. postafőnök és egyesületi elnökkel mindent meg tesz a mulatság sikerének biztosítása érdekében. — Nagyon óhajtandó azért, hogy mindazok, kik ismerőseiket, esetleg a vidéken lakó barátaikat is ez estélyre meghivatni óhajtják, e szándékukat a név megjelölésével az egyesület bármely tagjával közöljék. Az egyesület a meghivandókról egy teljes jegyzéket állított ugyan össze, mindazonáltal ez első alkalommal úgy a névjegyzékek összeállításánál mint nem különben a kézbesítéseknél történhetnek olyan hibák, melyek csak úgy és akkor hozhatók helyre, ha arra a rendezőség figyelmeztetve lesz, mert fel sem tehető a rendező bizottságról, a mely teljes odaadással törekszik az első dalestély sikerével a közvélemény tetszését s az egyesület népszerűségét kivívni, hogy valakit — a ki ily meghívásra igényt tarthat — mellőzne. = Náthaláz. Európa legnagyobb városaiban hetek óta egy kellemetlen betegség lábatlankodik: a náthaláz, olaszosan influenza, németesen grippe. Jelei: erős nátha, köhögés, főfájás, általános gyengeség, álmatlanság, étvágyhiány, olykor vörös foltok az arezon, és kisebb-nagyobb mértékben folytonos láz. Ezen betegség állítólag nem ragályos, nem is életveszélyes, de hogy kellemetlen, az bizonyos. El ván terjedve egész Oroszországban, Bécs, Berlin, Koppenhága, Páris városokban, hol a betegek száma naponkint százakra megy. Halál eset azonban csak nagy ritkán fordul elő. A betegség valódi tartama 8—14 nap, de a teljes felgyógyuláshoz gyakran több hét szükséges. Orvosi segély nélkülözhetlen. Ezen kölönös betegséget először 1387. évben észlelték, s azóta minden 20—25 évben ellátogat egy-egy vidékre, terjed s aztán ismét megszűnik. Erős náthaláz dühöngött 1387., 1510., 1557., 1580., 1593., 1800.. 1830., 1857. években. = Városi képviselőtestületi rendkivüli közgyűlés tartatott f. hó 7-én, melyben a „Zöldfa“ és a „Fehérló“ czimü vendégfogadóknak, a város részére való megvásárlásának szükségessége egyhangúlag kimondatván, a f. hó 9-ikén ezek eladása tekintetéből megtartott nyilvános árverésre Dr. Freysinger Lajos, Weiszbarth János és Dr. Csányi János küldettek ki. Meg is vették a város részére, és pedig: a „Zöldfát“ 3600 írtért, a „Fehérlót“ pedig 1430 forintért, amint azonban halljuk, Püspök ő nagyméltósága kevesli az árverésen elért árat, s csak az esetben hajlandó ezen épületeket a városnak eladni, ha ez az árverési áron felül még 1000, vagy legalább 800 frtot fizet. A rendkivüli közgyűlés másik tárgya a városi 1890-ik évi választás alá nem eső képviselők kiigazított névjegyzékének bemutatása volt, amelyet is a képviselőtestület tudomásúl vett, s részletes tárgyalás határnapjául, f. évi decz. hó 14-én d. u. 3 órára egybehivatni rendelt közgyűlést tűzte ki. = Rendkivüli közgyűlést tartott tegnap ismét városunk képviselőtestülete, melyben a választás alá nem eső képviselők kiigazított névjegyzékét részletesen tárgyalta, s a képviselőtestület állandó szakbizottságait megválasztotta. Erről különben térszüke miatt jövő számunkban. = A száj- és körömfájás nevezet alatt ismeri ragályos betegség lépett fel ismét az újpesti szeszgyárban, Rákospalotához tartozó Káposztás-Megyei* pusztán és Kisújfalu községhez tartozó kéri pusztán a szarvas- marhák között, minélfogva pénteken kidoboltatta s közhírré is tétette a városi hatóság, hogy ezen helyekről a szarvasmarhákat, kecskéket, juhokat és sertéseket városunkba, avagy vásárterünkre hajtani, de sőt még a vámokon behozni is, a legszigorúbb büntetés terhe mellett tiltatik. = Helyreigazítás. Lapunk múlt heti számában közölt közgyűlési tudósításban, a piaczi nagy pincze bérletére vonatkozólag, tudósítónk közleményét sietünk helyreigazítani, mert a szóban forgó pincze bérlete tárgyában megtartott árverés eredménye, a városi képviselőtestület által nem hagyatott jóvá, hanem tekintettel arra, hogy a városnak mint regale bérlőnek arra esetleg szüksége lehet, egyelőre az árverési eredménynek jóváhagyása függőben hagyatott. Rédei. Folytatás a mellékleten.
