Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-02-10 / 6. szám
XI. évfolyam. 6. szám. Vácz, 1889. fe HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP. Előfizetési ára,: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Sötét gondok. ii. Az igazságot egyetlen, legfőbb vagyonúnknak kell tekinteni. Lehet nehéz dolog az igazságot szolgálni, de nem lehetetlen. Hálátlannak csak is a felületes vizsgálónak tűnhetik fel, de a ki őszinte lélekkel vívta kemény harczait, az mértéken felül részesül vigasztalásaiban és áldásaiban. Panaszra csak az zudul ellenében, ki vagy gyenge volt vagy nem egészen őszinte. Természetesen ez csak az erkölcsi-igazságra vonatkozhatik ; mert a phisikai világban hazugságnak, ámításnak, de még tévedésnek sincs helye. Egy számtani hiba a legártatlanabb tévedésből, azonnal szétrombolja a gépet, melyet az ember alkotott. Ha ily nagy, szembeszökő ereje, hatalma van a phisikai igazságoknak, nyomorúság volna, sőt sértés maga az örökön élő igazság ellen azt hinni, hogy a társadalomban szabadon vétkezhetünk az igazság ellen. Itt ugyan a tévedés, ámitás, hazugság, rágalom nem bőszül ja meg magát azonnal, de meg fogja magát bo- szulni kérlelhetlenül és irtózatosan. Az igazság ellen vétkező apák érhetnek ugyan el holmi kétes értékű sikereket, de az apák bűnei meg lesznek boszulva az ivadékokban hetediziglen. A bűnös diadalmakhan tobzódók hurrogatásai nem fogják elűzni a megtorlásra tornyosuló fellegekct, el nem némitják az ütött számadásnak órakongásait. Egyén, család, község, állam csak az igazság talaján állhat meg rendületlenül, mennél teljesebbb készletével rendelkezik az erkölcsi és phisikai igazságoknak léte annak virágzóbb és maradandóbb, hozzá a szerencse szeszélye annál kevésbé férkőzhetik. Az erőszak, ármány, fondorlat és cselszövény csak olyanok a társadalomban, mint a sziklába helyezett dynamit, mely csak addig pihen mozdulatlanul még a kellő ütés meg nem érinti. Az igazság egész lényünket követeli és nem hagy alkudni magával. Nem adja magát darabonkint. Minden el nem fogadott rész, minden visszautasított darab, minden alkura eresztett parány megtorlást követel és előbb vagy utóbb, mulhatlanul megboszulja magát. Ezen meggyőződés tette harczainkat, küzdelmeinA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Farsangi tréfa. Irta : ZBáró Gazsi. Túrái Tóni hanyagul elterülve pamlagán az „Egyetértés“ lapjait böngészte álmos szemeivel. Oly tudós képpel olvasta a politikai czikkeket, mintha legalább is egy miniszterrel akarna vitatkozásba bocsátkozni a véderő javaslat ügyében. — Illatos havannájából bodor füstfelhőket eregetett s teljes megelégedéssel mutatta, hogy a hónap elején van. Elmerülve a politikába nem is vette észre, hogy szobájának ajtaja felnyílt s csak akkor fordította el tekintetét az újságtól, midőn kedves iskolatársa és jó barátja Prémes Dezső termett az oldala mellett, ki azonban alig látott valamit a kis szobában ; nem mintha ebéd után illuminálva volna, oh ez nagy ritkaság ! hanem az a havanna füst, az homályositotta el szemeit s kényes torkát lassú köhögésre késztette. Tóni látván barátjának komikus helyzetét, félretette az újságot s vagy két pereznyi pauza után igy szólította meg a pátienst: Szervusz Dezső! Mivel ugrattak meg, hogy még most sem tudsz magadhoz térni ? A manót! hisz’ ellenkezőleg én akarlak megugratni téged ! No halljuk! Ne félj, nem tüntetésről van szó, hanem a farsangi háromságról a klakk-, frakk- és lakkról. Talán pórul jártál a tüntetésben, vagy meggyűlt a bajod a rend őreivel ? Eláll! Egészen más regiokban jár az eszem. Bálba készülök... Et cetera, a többit úgyis tudom már. — Persze zálogezéduláidba nem bújhatsz, — tehát most megkönyörülök rajtad és neked ajándékozom az én zálog- ezéduIáimat is. két nehezekké. Mert a miért küzdöttünk nem a ma- , gunk java, hanem a polgárságé volt, ebből egy szemer- j nyit sem engedhettünk. Tisztán, egész lélekkel, minden j alkú nélkül kellett az igazságot keresnünk, mert mi [ nem egy nemzedék számára dolgoztunk, mi hazugságot csalást nem illeszthettünk a város alapkövei közé, mi éreztük és tudatában voltunk, hogy meg kell felelnünk tetteinkért nem az emberek, de az Isten előtt és ez volt zsinórmértéke tetteinknek. Mi nem ismertünk sem sógort sem komát, sem barátot sem czimborát sem pártot sem koneztársakat. Csak azt tudtuk, hogy a város üdve boldogsága csupán a polgári munka által szerzett és keresett igazságon emelkedhetik. Lelkünk minden erői ezen iránytű felé voltak fordulva. Az Ur Ítéletének nehéz és nagy napjai számtalanszor vonultak e város fölött, a belváros pin- ezéinek padmalyjaiban feltörő kutak sötét gyomrai őr- zék meg emez Ítéletek, a nagy szenvedések sötét, szomorú emlékeit. Mi kik annyiszor valánk elborult szemlélői e rideg hagyatékoknak helyezhettük-e unokáink, a jövő nemzedék üdvét boldogságát másban mint igazságban ? Sehol nem oly nehéz azonban az igazság nyomain megindulni mint a mi közigazgatási viszonyaink közepette. Midőn az 1876. év tavaszán, a váczi polgárok egy testületé megjelent Szilassy István megyei alispán ur előtt, előadván több rendbeli panaszát közigazgatási állapotaink miseriái fölött, a jószivü öreg ur nagyon fura megnyugtatást adott nekik: Ne zúgolódjanak — úgy mond -— a dézsmapénzek általánosan mindenütt elsikkasztalak, ha ő azokat mindenütt vizsgálni akarná, soha nem lenne velők kész. Az alispán ur kifejezései ugyan sokkal markánsabbak voltak, de úgy hiszem ezen szelídített alakjokban is elég furcsa világítást vetnek mind a kezelésre mind az ellenőrzésre nézve. A jó öreg ur azután elsírta elegiáját az egyetemes corruptió fölött, körülbelül azt a megnyugtatást adván, hogy jó lesz beletörődni a megmásithatlanba és szegre kell akasztani minden reményt egy jobb jövőről. Azt hiszem ezen fatalisztikus tan nem egy polgártársunkon fogott, mi azonban sehogy sem tudtunk beletörődni. Azért midőn a hármas bizottság tagjai Pesko, Vitt, Gállik jelentéseiket a közpénztárak vizsKomédiázni való kedved van P Rendre! Hallgass meg az egyszer. Éltem boldogsága függ a klakk-, frakk- és lakktól ! Ah! a boldogság uj kiadása ! — kérj rá azonnal patentét. Ugyan ne beszélj közbe, mig elő nem adom mondani valómat. No már én azt hiszem, hogy saját szobámban csak van szólásszabadságom ? ! De hát azért csak beszélj tovább, majd bedugom nemcsak a szájamat, hanem a fülemet is. A Matild ! tudod az én kis ideálom, az a ragyogó szemű, piros ajkú kis barna, kit ha csak megpillantok, egészen felmelegszem ebben a didergő hidegben, kire gondolnom is jól esik, kinek csicsergő hangja felvillanyoz . . . Oh te szerencsétlen ! Mit ábrándozol, hisz’ te nem vagy phiiosopter ! Hát azt az igéző Vilmát már elfelejtetted P Ez a hűség P Ez a becsületszó ? . . . Az ördögbe is, ne nagyképüsköclj és ne boszants folytonosan ! Ne beszéljünk a múltról, hanem a jelenről ! Hát véletlenül megtudtam, hogy Matild ma elmegy az álarezos bálba s kék dominót fog viselni rózsaszín csokorral. Oh barátom, ha sohasem, de e bálon kitárom előtte szivemet, szabad folyást engedek érzelmeimnek s bevallom, hogy szeretem, hogy csak nála lelhetem fel földi boldogságomat, leborulok eléje és kinyilatkoztatom, bogy lábai előtt is kész vagyok meghalni, ha . . . Ha ki nem nevet! Barátom! E dolgot nagyon komolyan veszem s eléggé ismered már természetemet. Igenis, ha nem hallgat meg, vagy plane elutasít, nem élem túl e gyalázatot! Oh te esztelen ! Hát már te is igy beszélsz, már téged is elkábitott ez a mánia, már te is ennek a modern kórkinövésnek hódolsz ? Talán valami franczia, vagy német regényt olvastál, hogy ilyen érzelgős vagy ? De az Istenre kérlek, ne szekirozz már ! Könyörülj rajtam ! Istennél az irgalom és kegyelem. No de azért itt gálatárói az 1876. ápril 12-iki közgyűlésen elé terjesztettek, mi a veszélyt egész nagyságában felfogtuk és átéreztük. > A tisztán általánosságban mozgó jelentések senkit ki nem elégítettek tökéletesen, mindnyájan éreztük egy kimerítőbb, részletesebb pénztár vizsgál at szükségességet. Azt az első vizsgálat munkálatai is a legélesebb vonásokban előtüntették, hogy a pénztárak kezelésében a legnagyobb mérvű hanyagság mutatkozik; azt is kétségen kívül helyezték, hogy a dézsmapénzek be nem szolgáltatása és elsikkasztása csupán csak a felügyelet és ellenőrzés teljes hiányának tulajdonítható és hogy mindezen mulasztások és vádak kizárólagosan és egyenesen a polgármester urat terhelik, miért is tekintetbe véve úgy a városi szabályrendelet nyílt rendelkezéseit, valamint a községi törvény 89. §-át a felelősséget azon tisztviselő nyakába kellett varrni, kinek mulasztásain és hanyagság tellett a városi pénztárt oly súlyosan terhelő károsodás. Pesko Medárd ur kivitelével tehát, ki a polgár- mester ur ellen a községi törvény 98. §. értelmében csupán lí-sod fokú tiszti keresetet indítványozott, a többi jelenlevő képviselők egyetemesen kimondották a rögtöni biztosítást a polgármester ur összes vagyonára. Igaz, hogy ezen vagyon mindössze sem sok volt, de az okozott károk egy tetemes része még is megtérült volna, ha az rögtön és a képviselőtestület által kimondott értelemben foganatosittatik. De más hitelezők sokkal éberebbek voltak, különben is a közpénz- tárakban constaiált rendetlenség egy tüzetese vizsgálat elrendelését involválta, mert a közönség érdeke volt számadatilag is tisztába jönni a pénztári állapotokkal. Innen kifolyólag rendelte el az ápril 12-én tartott közgyűlés a folytatolagos vizsgálatot és egyúttal törvényben gyökerező jogánál fogva kimondotta, hogy ápril 23-án egy újabb közgyűlést tart, melynek egybehivá- sával Primer Antal városi tanácsnokot megbízta, melynek kizárólagos tárgyát azon jelentés taglalata képe- zendette, melyet az újabban kiküldött három tagú bizottság a közpénztárak állapotának tüzetesebb megvizsgálásáról fog előterjeszteni. Az imént vázoltakból kitűnik, hogy a közgyűlés a legszigorúbb törvényesség korlátái között mozgott, eljárásában határozataiban sem a túlkapásnak sem a van tizenöt flóres és váltsd ki a farsangi háromságodat. Köszönöm, igazán köszönöm, mert életemet mentetted meg. Nagyon leköteleztél irányodban sohasem hívlak ki párbajra, mert megnyitottad boldogságom kapuját. Apropos ! élj ősz te is ? Mára már máshová Ígérkeztem s igy nem tehetem. Akkor hát Isten veled ! A viszontlátásig ! Szervusz ! csak vigyázz, hogy bakot ne lőjj ! Dezső e szavakat már nem hallotta, mert örömében gyorsan betette maga után az ajtót s nem kiméivé szellős czipőit, elrohant. Tóni arczán pedig édes mosoly vonult végig és jókedvűen pödörte meg kis bajuszát, mert egy jó ötlete támadt. * * * * Az álarezos bál másnap még hajnalban sem ért véget s még javában aprózták a csárdást, de Prémes Dezső már jóval előbb eltűnt a teremből. Megnyúlt orral, dúlt arczczal, födetlen fővel és kigombolt mellénynyel rohant végig az utczán. Kétségbeesésében kezeivel szenvedélyesen hadonázott, mi természetesen nem kerülte ki az András bácsik figyelmét s űzőbe vették azon reményben, hogy jó fogást csinálnak a Rókus megfigyelő osztálya számára. Dezső észrevette ezt s mint a megriasztott nyúl gyors rohamban igyekezett előre, de az András bácsik folyton a nyomában voltak. — Végre Túrái Tóni lakása elé értek. Dezső látván a fenyegető veszélyt, gyorsan határozott s befordult a már nyitott kapun és egyenesen barátja szobája felé vette az útját. Az ajtót nyitva találta s lihegve mintegy ajtóstul rohant a szobába. Tóni már fent volt, illetőleg még le sem feküdt. A rendőrök is betolakodtak a menekülő után s „m. kir. erélylyel és tapéntattal“ állapodtak meg a szobában. Túrái Tóni ijedten ugrott föl és szigorú hangon kérdé: Mi baj ? Mit keresnek itt ? Ez mégis csak borzasztó, már kora reggel háborgatják az embert! Erre egy biztos végigsimitotta hatalmas bajuszát és tisztességtudó gorombasággal megszólalt:
