Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-08 / 49. szám
XI. évfolyam. HELYI ÉS VID E ív I E RD E KU 11 ET I LA P. <19. szám. Vácz, 1889. deczem % Előfizetési ára: évnegyedre ...........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Hirdetések: Nyílt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora............................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Néhány szó városunk emelkedéséről. Kár, nagyon kár, hogy az ember nem él egy századot; akkor láthatná, hogy Vácz város mennyit haladott ! 1838! tőled csak egy félszázad választ el, de ha a te élőid csak egy rövid látogatóra elrándulnának hozzánk, már nem mondhatnák, hogy: „Haec Vaciae facies cum caperetur erat.“ Milyen volt e város akkor? Kövezetnek, ország- útnak. petroleumos lámpának hire se volt. Faggyúgyertyát koppintottak akkor még a városházán is. így volt ez 1848-ig. Az akkoriak nem is álmodtak arról, hogy még másképen is lehet. Ekkor jött meg a nagy változások kora. Ekkor ébré’dt fel Vácz is százados szendergéséből, s elhatározta magát nagy nehezen, hogy egy kissé rendbehozza a ház elejét. Elkezdődött az utczák kövezése, még pedig a gróf Migazzy bíboros által Mária Terézia emlékére emelt kőkaputól, a pesti vámhid előtti házakig. Aztán következett a mai Kossuth- és Gasparik-utcza, továbbá a mostani piaristák utczája. Nemsokára sorra került félig a Báthory-, egészen a Széchenyi- és Petróczy- utcza. Épült nehány csinos ház is közbe-közbe. Szóval Vácz kezdett város lenni. Megtetszett a dolog ilyetén fordulata egyeseknek is, akik aztán kellemes tartózkodási helynek találva a várost és vidékét, azt néhány nyaralóval gazdagították. Vannak intézeteink, ötvenen felül emeletes házaink, sőt palotaszerű épületeink is. Hogy a mi honvédhuszáraink is kedvet kapjanak és jobban érezzék magukat, építtettek a volt kis-katonai laktanyában fedett lovardát. Hogy pedig a nyári idilli élet is nyerjen némi tápot és lendületet, a Derecske gyönyörű sétánynyá kezd alakulni, mig a Lőházi százados fák nagybölcsen kivágattak, hogy nyoma se legyen az elmúlt időknek. A püspöki lakás palotává szépült, s most már büszkén hirdeti Migazzy bíboros százados emlékét. Miután pedig a város közepén levő tócsák, már nem látszottak alkalmasaknak a jégsport űzésére, künn választottak egy alkalmasabb helyet, az u. n. derecskéi tavat, s oda egy kisszerű, de csinos pavillont emeltek, hogy amennyire annyira ebben is megközelítsük Budapestet. Hogy pedig a sokat emlegetett s óhajtott hazai ipar is némi otthont nyerjen városunkban, leküzdöttük immár a kezdet nehézségeit: egy kötő-szövőgyár jött létre csodálatra méltó gyorsasággal. És most már száz meg száz kéz működik benne villamos világítás mellett. Van két szalmahüvely készítő gyára, eczet- és szeszgyára. Nemkülönben országos fegyintézete, kath. leányiskolája, menhelye, tápintézete és országos siketnéma intézete. Vájjon van-e váczi polgár, ki mindezeknek nem örülne ? De vannak más újabb alkotások is. Dunai védfalunk, melyhez hasonlót a fővároson kívül sehol sem látunk, befejezéshez közéig. A honvéd laktanya csatolt része is tetőzet alatt van már. Sőt még a czédula házat is kimeszelték, hajnal előtt, hajnal után . . . És még valamiről. Papirkorszakot élünk, hát hadd fogyjon! A nem is egészen 16 ezer lélekkel biró Vácznak négy hírlapja van. A 11 éves „Váczi közlöny“, a 2 és fél éves „Váczi Hírlap“ s a két hónapos baba: a „Váczi Futár“. Futva jött a világra s talán már ki is futott belőle. De azért ne tessék nyomoztatni. Szegény nem sikkasztott, legfölebb egy kis liptói túrót sikkasztottak el benne. De van még egy : a „Híradó.“ Csakugyan híreket ad, s röpiratszerű számaiban azon fáradozik, hogy minél több érdekes adatot közöljön. Ennyire volnánk tehát a helyi irodalom dolgában. Az emelkedést azonban e pontra nézve nem mi leletezzük, ezt olvasóinkra bizzuk. Végigtekintve az utóbbi 40—50 év történetén, városunk határozottan és sokban emelkedett. De sok van még hátra! Ott van hogy ez alkalommal egyebet ne említsünk : a város csatornázása, a vásártér szabályozása, a fogyatékos világítás kérdése, a fásítás ügye, a terek és utczák tisztántartása stb., melyek talán csak a távol jövőben nyernek érdemleges megoldást. Ezekről más alkalommal. Városi közgyűlés. Réthy Ignácz városi polgármester folyó hó 4-én, szerdán d. u. 3 órára ismét (rendkívüli) közgyűlésre hívta össze a város képviselőit, jóllehet a közgyűlés hétköznapon tartatott, mégis 51-en, s igy szép számmal jelentek azon meg. A közgyűlés különben következőként folyt le: 1. A kizárólagos italmérési jogosultság és a hús-, czukor-, kávé-, sör-fogyasztási adók megváltására vonatkozó szerződések felsőbbségileg jóváhagyatván, s leküldetvén, s azokra 273 frt 75 kr. bélyegköltség kö- veteltetvén, ezek a polgármester által a bélyegköltség kiutalványoztatása s további intézkedés végett bemu- tattattak. A szerződések lényege következő : Vácz városa a kizárólagos italmérési jogosultságért és az e mellett gyakorolható korlátolt kismértékben való elárusithatás után járó italmérési adó beszedési jogért 1890. január 1-től 1892. évi deczember hó 31-ig, feltétlenül (tehát 3 évre) évenkénti 29165 frtot; mig a bor-, hús-, czukor- és sör-fogyasztási adóért 1890. január 1-től 1890. deczember 31-ig feltétlenül, 1891. január 1-től 1892. deczember 31-ig pedig feltételesen, és pedig: a borfogyasztási adóért . . 19500 frtot, a hús a czukor a sör 5900 „ 8550 „ 3550 „ összesen tehát: 37500 frtot, s igy a két jogért együttesen: @6665 frtot fizetni, magát kötelezte, ami is felsőbbségileg jóváhagyatott. Magát azon körülményt, hogy a szerződések jóváhagyattak, a közgyűlés tudomásul vette, a 273 frt 75 kr. bélyegköltség elengedése iránt pedig fellebbezés benyújtani határoztatott. A mikénti további eljárás tekintetében azonban (s ez nem is csoda) semmikép A „Váczi Közlöny“ tár ez áj a. Tavasz volt eddig életem . . . Tavasz volt eddig életem, Az ifjú élete tavasz, S e tündér tavasznak éke Remény, öröm, — virága az. Szép volt, mint egy álom lehet, Minőt csak tündér álmodik, Midőn a kéjnek érezi Szivén, lelkén varázsait. Eltűnt a szép tavasz s helyén Sorvasztó nyárnak heve ég. Hervadnak a virágok és Látom lehullni levelét. Minden levéllel szivemnek Egy egy reménye hull alá, Miket lelkem a jövőnek Csillagokul megalkotá. S mig látom hullni levelét Szivem legszebb viráginak Reszkető kezekkel tépem Sorba, a virág szálakat. Ki innen, nem kellesz; szivem Maradjon árván egy magán. Nem remény, más virág leszen Bálványa, képe ez után. Nem egy, száz tavaszszal bírnék, Örömmel hagynám mind tova, Több most jelennek percze csak, Mint volt létem egész szaka. Óh ! te vagy égető napom, Óh ! te vagy édes szerelem. Nem kell tovább nekem remény, Hisz’ bírlak végre kedvesem. % Mészáros' Sándor. Két szerelem. A férfi legnagyobb dísze jellemében rejlik. A férfi ne legyen báb, hízelgő udvaroncz, tetszelegni vágyó arszlán, hiú, affectált dandy, hanem legyen szilárd mint a szikla, érzése tiszta, mint az abból gyöngyöző forrás, lelke bátor mint a sivatagi oroszlány, s kedélye nyugodt, mint a tenger. Forrjon bár benne a fájdalom kraterje, fojtsa el s ne üssön vele lármát, mint valami dongó piaczi légy. Ilyen volt az én Miklós barátom. Jól ismertem őt. Azért tudtam oly nagyra becsülni azt a jellemet, mely szivét, lelkét uralta. Kora ifjúságától kezdve magára hagyatott ember volt ő, s ilyen el hagyatottságban sok jó szív könnyen elbukik. Ismerem egész élete történetét, s azért bámulom: hogyan tudta magát átküzdeni mindazon akadályokon, melyek czélja nem volt más, mint őt gonosz szándékkal az örvénybe taszítani. Akit életében először szeretett, azt elvették karjaiból erőszakkal. És miután szerető szive mélyen érezte, hogy egyedül a szerelem teszi édenné ezt az életet, érző szivével, nemes leikével egy szegény árvát akart boldogítani. De az emberek nem egyenlők. Miklós barátom sem illett össze azzal akit választott, ő óvatos, előzékeny, sőt érzékeny vala, de a nő mindezek ellentéte s mindezt csak hóbortnak mondotta. Nem volt képes e nő oda emelkedni, hogy ezt a férfit megértse és boldogítani képes legyen. Miklós tűrt és küzdött szivének minden felháborodása ellen, nem tudva mit. cselekszik s nem lévén képes azt megérteni. Egy alkalommal bánatosan s egyedül ült egyszerű falusi otthonában, hová körülményei egy rövid időre száműzték. Rákönyökölt az asztalra, magas homlokát tenyerén pihentetve nézett szomorúan maga elé, sugár szemöldökét mind összébb vonva, egyszerre hirtelen mintha villám sújtotta volna, ugrott fel helyéből. Ekkor lehetett látni magas, sugár vitézi termetét, milyet az isten csak katonának szánt, sötét szemeiben azzal a tűzzel, mely a harezost bravourral üldözi a halálba. Sugár szőke bajuszán egyet simít, majd beleharap vérpiros ajkaiba, mintha azokat szétmorzsolni akarná. Arra gondolt, hogy miért kell oly boldogtalannak lennie, ki meg van arról győződve, hogy jó szive megérdemelné a boldogságot. Nem soká tartott küzdelme, mert kopogtattak és egy vállas, nyakas tót atyafi lép be sáros bocskorok- ban, zsíros ködmenyben, milyent már a felsőbb vidéki tótok viselnek. Levelet hozott. Hirtelen felbontja Miklós a levelet, mely elég rövid volt, hogy azonnal elolvashassa: Barátom Miklós! Holnap Gyekisnél Selmecz táján párbajom lesz B. Bélával, mert rútul kijátszott és elvette menyasszonyomat. Elvárlak. Feri. Miklós minden tétovázás nélkül elhatározta magát, hogy hajnalban indul, noha Selmecz nyolez órai utat vett igénybe. Egy óra volt éjfél után, mikor ismét kopogtattak Miklós ablakán. — Ébren vagyok, — felelte. — Tekintetes uram. — Nos ? — Megyünk ? Mert esik ám az eső. — Megyünk András még akkor is, ha kénköves esik. Rövid félóra múlva már ott állott a kocsi, egy egyszerű parasztszekér, belefogva két rossz gebe. Miklós nem is nézve az időt, a szemergő esőben elindult. Egy ideig megvilágította ugyan utjokat a hold, de nemsokára elborította azt is egy sötét felhő, melyből csak úgy zuhogott aztán nyakukba az eső. A ki Hontmegye északi részén még nem barangolt késő őszszel, annak Magyarország rossz vicinális utairól, keserves comunikatiójáról fogalma sem lehet. Egy ilyen rossz úton döczögött a rozzant szekér, bo- rongós őszi éjjelen, szakadó esőben. Akár hány van aki azt mondotta volna: „erre nem érdemes ugyan senki barátja, akármilyen.“ Miklós ellenben haragosan rámordult kocsisára, mikor ez a vissza-fordulást javasolta : — Muszáj menni András, akármilyen ördöge van ennek az útnak. (Folytatása következik.) fy
