Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-10 / 45. szám
XI. évfolyam. 45. szám. Vácz, 1889. novemb HELYI ES VIDÉKI ERDEKŰ HETILAP. Klüli/.et^Hi líra: évnegyedre ..........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.) Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..........................30 kr s többszöri liiielütésnél keilvez- ményben részesülnek. Jbelyeg illetek minden beiktatásnál . 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Követésre méltó példa. Az 1884. évi XVII. törvényczikknek életbeléptetése, mely az iparosokat a társulásra és ezzel a testületek megalakítására szorította, városunk jelentékeny számú iparosai körében kínos súrlódásokra szolgáltatott okot. És ennek részben megvolt a jogos alapja; mert az uj törvény nem kevesebbet irt elő iparosainknak, mint azt, hogy a régi czéhrendszert hatálytalanítva, tekintet nélkül az egyes iparágakra — egy testületbe olvadjanak egybe. S ha iparosink a törvény rideg paragrafusai előtt csupa »muszájból« meg is kapituláltak, azért jó ideig mégis megmaradt bennük az a konzervatív irányelv, mely minden újítást kizár és a még kevésbbé jelentékeny jogcsonkitásrtak is makacsul útját állja. Ily körülmények között a városi tanács részéről kiküldött iparhatósági biztos, mint a kérdéses törvény közvetett végrehajtójának helyzete éppen nem volt irigylésre méltó, főleg ha a kölcsönös egyetértés és összetartás szellemét oly mértékben akarta megállandósitani, amint azt a testület jóra irányult működése megkívánja. Gajáry Géza városunk ifjú és tevékeny főjegyzője, volt ipar hatósági biztos, mindenesetre hervadhatlan érdemeket szerzett magának az ipartestület és annak kebelében létesült egyletek alakulása és fel virágozása körül. Övé volt az últörés nehéz munkája és övé az érdem, hogy ma a különféle iparágak békésen férnek ei egymás mellett s egy asztalnál közösen elmélkednek az iparosérdek előmozdítása fölött. S ha e részbeni működése elismeréssel találA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Almok. Csendes, áldott merengésben, Mikor a bút meg se érzem, Ha a hajnalt várva-várom Rám borúi egy édes álom. Aranyos fény besugároz Nevető ég int magához, S hol a rögben megbotoltam Nefelejcsek nyílnak ottan. Mit a sorsom rám akasztott, Küzdelemben nehéz harczot, Jól esik most elfelednem Édes ábránd hű öledben. Derűs arcznak nincs redője, Bízva nézek a jövőbe, Hol a hajszolt boldogságból Csalogató fény világol. Szép remények, drága álmok, Nem csal-e meg csillogástok, Vagy az élet alkonyatja Vágyaim mind megfagyasztja ?! . . . Lévay Mihály. Dalok. i. Búsan fütyül a csalogány az erdőn, Elhagyott már a legszebbik szeretőm. Három napig éjjel-nappal sirattam, Azután meg örökre elátkoztam. Nem vágyom én temetőbe nyugodni, A nagy pusztán kell engem eltemetni. A viharok zúgjanak majd éneket, Megsiratnak majd a vészes fellegek. H. Megfogadtam haj ! nem egyszer, de százszor, Nem álmodom egyetlen egy leányról ; kozott minden oldalról: az csak természetes folyo- , mánya az egyéni és testületi hálaérzetnek. De újabb időben is, midőn a város tanácsa őt az iparhatósági tisztség díszes, de egyszersmind felelősséggel járó terhes kötelmeitől felmentette, hogy munkásságát egy más, szintén jelentékeny s talán még terhesebb ressortnál: a katonai ügyek vezetésénél vegye igénybe — nem szűnt meg főjegyzőnknek az ipartestület belügyei iránti érdeklődése. És ezt kimutatta a napokban, midőn az ipartestület egy küldöttsége nála tisztelgett a végből, hogy azon szives Ígéretét, melyet akkor telt, midőn az ő energikus közbenjárására az iparossegédek temetkezési és betegsegélyező egylete a múlt évben, junius 29-én megalakult: emlékezetébe hozza. A főjegyző úr nemcsak szívesen fogadta a küldöttséget, mely arról tett jelentést, hogy az egylet ez év október 27-én véglegesen megalakult s alapszabályai miniszlerileg jóváhagyattak, — hanem szívesen fogadva a figyelmeztetést is, az igéretbeli kölcsön helyett 100 frto s alapitványnyal vetette meg az egylet működésének útját. A vácz-vidéki népbanknál elhelyezett ezen alapítvány csak az emberszeretet és humanismus ritka erényeiről tesz tanúságot és oly példa, mely bizonyára több vagyonos polgártársunk erszényeit fogja megnyitni. (Úgy halljuk, hogy Olaj Ferencz, az ipartestület elnöke, máris 50 Irtot, adományozott az egylet emberbaráti czéljaira.) Nem tartozik e czikk rövid keretébe, hogy a zsenge egylet alapszabályait tárgyalás alá vegyük, azért e helyütt csak arra szorítkozunk, hogy rövid tájékoztatással szolgáljunk. De mi haszna, ha azok az érzetek Rabbá tették ismét árva szívemet. Fent az égen hordozom két szememet Gyönyörködve nézdelem a kék eget, Eltűnődöm, milyen szép is az élet, Hát még annak, ki érzi a szerelmet. Holdvilágos csendes éjen kedvesem, Gondolkodom, mi is az a szerelem?; Elmélázok s elfog az a valami, — Óh mi édes, ki sem tudom mondani. Mészáros Sándor. Kivételes esetek. — Beszély. írta: "V. G-a.á.1 lE^a-rolin.. Egyik rég nem látott barátom látogatására utaztam. Helyzetemnél fogva szabadon rendelkezhettem időmmel, a pénz pedig meg volt mindig a szükségesekre nálam. Egy takaros birtok ura voltam. Huszonöt évvel rószaszinben látjuk a világot, ha az embert semmi nagy szerencsétlenség nem érte odáig. Budapesten időzve pár napig, tovább utaztam a vonaton. Igen kezdett érdekelni egy később feljött fiatal hölgy, kit öreg ur kisért az ajtóig. Utolsó szava az volt hozzá: írj aztán mindjárt. A fiatal hölgy nem lehetett még több, mint 18 éves. Ugyan hogy enged egy leányt egyedül utazni családja? Ezt gondolám, midőn éppen felém vetett egy komoly tekintetet. Csak ketten ültünk itt, de a szomszédos coupéból hangos férfi társalgás hallatszott lie, hol többen ülhettek. En lassankint nyugtalan kezdtem lenni, nem tudtam, leszek-e oly szolid, hogy meg ne kezdjem a csinos hölgyecskével az én szokott modorú lásalgásomat ? Mert, Istenem, ha egy csinos hölgy közelébe juI Az ipartestület védnöksége alatt álló váczi iparossegédek temetkezési és betegsegélyző egyletének c z é 1 j a : az önképzés mellett, a tagok szellemi fejlődésének elősegítése; a rendes tagoknak betegségük esetén ápolása; az üdülő betegeknek segélypénzben való részesítése; az elhalt rendes tagoknak eltemettetése és végre a munka és munkások közvetítése. Az egyletnek vannak alapitó, pártoló, tiszteletbeli és rendes tagjai. Az alapi tó tagok 10 frtnyi adományra köte- lezvék; a pártoló tagok pedig évenkint 1 frtot fizetnek. Az egylet rendes tagjai csak a váczi ipartestület tagjainál alkalmazott segédek lehetnek. Az egylet különválva az ipartestület hason- czélú szövetkezetétől január hó elsején kezdi meg működését és mert oly emberbaráti czéljai vannak, amelyek úgy társadalmi, mint közgazdasági tekintetben régóta tapasztalt hiányt hivatvák pótolni : remélljük, hogy polgártársaink körében kellő méltánylásra és támogatásra találand. Egy kis visszapillantás. A váczi főgymnasiumra, felső osztályainak mind máig anyagilag kellően nem biztosított állapotában, nagyon is reáfér a jóakaratéi támogatás. A kegyelet érzése mellett ez indok vezette lapunkat, midőn Haynald, bíboros érsek arany miséjét jóval megelőzve, felhívtuk a város irányadó férfiúinak figyelmét, keressenek alkalmas módot Vácz figyelmét kitüntető alakban fejezni ki azon nagy előtt, a ki tanodánknak két éven át (az 1824/5—5/G-diki iskolai években) kiváló növendéke volt és a kit különben is családi összeköttetés fűz városunk polgárságához. Előttünk lebegett a szom- ! szédos kis Aszód, a mely két alkalmi ünnepélylyel is, anyagi sikert felmutató erkölcsi tőkét tudott csinálni abból, hogy Petőfi egykoron tanítványai közzé tartótunk és senki sem akadályoz bennünket a merészségben, valamit csak kell kezdenünk, hogy fényes nappal el ne aludjunk egy érdekes hölgy jelenlétében. — Nagysád közeli kirándulásra megy? Kérdem hát kis idő múlva. Ő rám bámult s röviden felelte: Nem messze megyek. — Valami kedves rokonok látogatására? — Oh nem. — És ily egyedül ? — Van az ember körülményeiben kivételes eset is. Felelte ő. — Már bocsánat, nézetem szerint egy fiatal hölgynek nem volna szabad soha magánosán utazni! — Mondám.- Kérem, a vonat igen nagy társaságot visz, és én is egyike vagyok annak. — Mig közelemben hangokat hallok, nem egyedül vagyok. Hátha e hangok úgy később mind el némul- nának? Kimennének az emberek és csak én maradnék itt kegyeddel ? — Itt marad a konduktor. Felelte ő nyugodtan. -- Én igen gyakran utaztam egyedül s mindig jó társaságban ! Tévé hozzá. — És ha egyszer még is kellemetlenül lenne meglepetve nagysám? Mert a csinos hölgyek nagyon érdekesek ! Főleg én előttem. — Szerencsére ebben is kivételes eset forog fönn, miután engem nem számíthat a csinos hölgyek sorába. — Kérem, Ízlés dolga! És pedig nekem ön igen tetszik kisasszony ! — Az is kivételes eset, hogy valaki nekem idegen létére ilyet nyilvánít. De már erre közelebb ültem hozzá. — 0 megdöbbent, jól láttam: odább húzódott s elpirult. — Szabad tudnom, meddig utazik nagysád? Hadd tudjam meg, kivételkép nem lehetek kísérője? — 0 nem ! — Elém jön a sógorom egy állomással. — Tehát még is rokonokhoz megy? — Inkább csak barátnőmhöz, ki azon városban lakik, ahol nővérem és férje. Barátnőm férjhez ment
