Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-09-22 / 38. szám
szerepeket Presán József, Franyo Ferencz, Valach József, Stagel Péter, Ölvedi Ferencz, Csillag Mihály, Rakonczay János, Gaál János, Stibrik Kálmán, Ku- bányi Lajos, Jeszenszky Sándor, Faragó István, Lemperger Ferencz, Dudás Péter és Korpás János játszották el, s igyekeztek közrehatni a darab kerekségéhez. A beszőtt népdalokat részint a kar, részint Petro Gyula (Csillag) adta elő. Petro ügyesen dalol, dalai tetszésben részesültek, egyet meg is kellett ismételnie. Az előadás tehát egészben szépen sikerült. Voltak benne teljesen kifogástalan jelenetek, sőt látványosság is. A rendezőség megfelelt a bizalomnak, feladatát dicséretesen megoldotta. Mellesleg mégis megjegyezzük, hogy egyben-másban némi, bár kisebb hiányokat is vettünk észre, részint a díszítésben, részint magában az előadásban is. Kissé erélyesnek találtuk pl. a folytonos asztalverést, hado- názást és lármát, hosszadalmasnak a felvonás-közöket s Vándori ruháját is. Előadás után a közeli térségen tűzijáték volt, mely a sötét éjben szép látványt nyújtott. A vendégeket szebbnél-szebb, szivesebbnél-szive- sebb kisasszonyok és úrnők szolgálták ki étel- s ital- neműekkel, sütemények és szivarok dolgában. Nem vettük rósz néven tőlük. Igazán dicséretett érdemelnek szives fáradozásaikért. Végül, ősi szokás szerint, tánczra perdült a fiatalság, s járta vígan reggelig, annak módja szerint. Kossuth Lajos és a testgyakorlatok. A télen alapos cikk mutatta ki azon, rendkívül nagymérvű hanyatlást, mely az osztrák és a magyar monarchiában az ujoncozás terén tapasztaltatik. Erre azután a képviselőházban is tárgyalták ez ügyet. Mikor a legnagyobb élő magyar e, ránk nézve szomorú kimutatásról értesült, búsan jegyezte meg, hogy a testgya- korlatok még vajmi fejletlen állapotban vannak nálunk. E mulasztás következményei felől teljes tájékoztatást szerzendő, a most élő legkitűnőbb sporsmanek egyikéhez fordultam azon kérelemmel, hogy ez iránt fölvilágosítson. Szekrényessy Kálmán, a ki ép oly nagyhírű sportszakiró, aminő nagynevű gyakorló sportsman, szives volt fölkérésemre következőket válaszolni: Nyílt levél Zichy Károly grófhoz. Tisztelt gróf úr! Engem megtisztelő becses fölhívásának eleget teendő, szerencsém van következőket kinyilatkoztatni. Végrevalahára honunkban is nagyobb lendületet vett és vesz az úgynevezett (noha ez távolról sem szabatos kifejezés!) embersport. A fővárosban, dacára, hogy itt számos embersport-egylet székel, sokkal kevésbbé tapasztalhatjuk ezt, mint a vidéken, például: a királyhá- góntúli megyékben, Nyíregyházán, Bácsmegyében Miskolcon, a dunántúli részekben, Torontálban, Gyöngyösön, Egerben sat. Az embersport e nagymérvűbb fejlődése magával hozza, hogy az idomításra, mely alap- föltéte a sikerült sportversenyeknek, nálunk is fokozott figyelmet fordítanak. A versenyidomitás célja nem más, mint a versenyző testét, annak erejét annyira fejleszteni, hogy az illető a versenyben a tőle telő legnagyobb erőkifejtésre legyen képes. Ez okból a versenyidomitás egészen hozzásimul a természetszerű életmódhoz. Csakhogy a nyugateurópai polgáriasodás már több nemzedéken át szerfölött korcsositja híveit a természetellenes életmód által. Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy példáúl, az éjjelezés, a romlottlevegőjü kávéházakban és korcsmákban való hosszabbtartamú időzés, a dohányzás, a különféle szeszesitalok használata sat. az emberi testszervezetre káros befolyást gyakorolnak. Ez ok miatt szükségessé vált a versenyidomitás egész tartamán folytatott természetszerű életmódot oly szerek alkalmazásával egyesíteni, amely az izomzat erősbödé- sét biztosítja. Ezek közé tartozik a tiszta sósborszesz a melyet bizonyos bedörzsölésekre használunk. E tekintetben az emberi test azonos eljárás alá vonandó, példáid, a lovak testével; az embereknél a tiszta sósborszes alkalmazása époly bámulatos eredményt mutat föl, aminőt, például, a lovaknál a különféle főzetekkel történő bedörzsölés. Minden lóversenyistálló tulajdonosa tudja ezt. Ámde a dolog természetéből folyik, hogy a sósborszesznek tisztának kell lennie ; mert a nem-tiszta sósborszesz (ilyenek, sajnos! már egészen elözönlötték a piacot!) által történő bedörzsö- lések már igen gyakorta okoztak izomgyulladásokat. Ami a hozzámintézett kérdést illeti: használtam-e, s ha igen, minő sósborszeszt sportversenyeim alkalmával, szerencsém van becses tudomására juttatni, hogy használtam, még pedig a legnagyobb következetességgel Brázay Kálmán sósborszeszét. Mikor nagy-távlovaglásomat (Tarnopolból — északkeleti Gácsországban — Lembergbe (dombos terep) csak egy lovon, 16 órán belül, mintegy 1812/ mértföldet) megnyertem, arra egyik előkészületül sósbor- szeszszel történő bedörzsöléseket alkalmaztam. Minden nagyobb hegymászásom sikerét a Brázay-féle sósbor- szeszszel történő bedörzsölés által is elősegítettem. Mikor 1875-ben Dániából Svédországba és onnan vissza úsztam, előzőleg sósborszeszt használtam bedörzsölésül, amely nagy ellentállást szerez a felbőrnek a tengervíz ernyesztő hatásával szemben. A Brázay-féle sósborszeszt vajmi előnyösen használjuk a hosszabbtartamú kardvívásokra történő idomitásnál is, amit rájok nézve különösen hasznos tudniok a — vívóknak. Mikor a Balatont 1880-ban és tavaly, 1887-ben, Siófokról Füredig átúsztam, egyedül azon ok miatt nem alkalmaztam ^ósborszeszszel történő előzetes be- dörzsölést, mert a Balaton édes vize nem gyakorol oly kiszívó hatást a felbőrre, aminőt a tenger sós vize. Ámde mások édesvízben történő nagy úszások előtt is a legjodb eredménynyel használják a Brázay-féle sósborszeszt bőrbedörzsölésekre; jómagam is észleltem azt másoknál. Miként már föntebb hangsúlyoztam, szerfölött szükséges arra ügyelnünk, hogy tiszta sósborszeszt használjunk; mert a nem-tiszta sósborszesz vajmi gyakorta okoz izomgyulladásokat, felbőr-hámlást, sőt izombénulást is. Ez okból nem óvhatni a sósborszeszt használókat eléggé, hogy bevásárlásaiknál kiváltkép ügyeljenek a sósborszesz minőségére. Mostanig a Brázay- féle sósborszeszt az összes, általam eddig kísérletül használt e gyógyszerek között nemcsak a leghasznosabbnak, de sőt az egyedül megfelelőnek találtam. Tisztelt gróf úr! midőn engem megtisztelő fölhívása következtében ezt önnek nagy készséggel tudomására hozom, szerencsém van csekélységemet önnek ajánlani. Budapest, 1888. május. Szelcrényessi Kálmán. Minő nagyhatású e háziszer súlyos szembajoknál, bizonyítja Kossuth Lajos is, ki most is használja azt. Collegno al Baraccone 1877. november 30-án. „Egy időben látásom már annyira megzavarodott volt, hogy szemorvoshoz voltam kénytelen folyamodni: az glaucomát emlegetett, s operatio szükségéről beszélt. Nem fogadtam el tanácsát, hanem kísérletet tettem az ön sósborszeszével, s a siker minden várakozásomat felülmúlta. A korom-golyóforma árnyak, melyek oly sűrűén jártak fel s alá szemeim előtt, hogy olvasnom teljes lehetetlenség volt, mindjárt pár napi használat után ritkulni kezdtek s folytatott használás mellett tökéletesen elmaradtak, úgy, hogy most egészen tisztán látok; sőt szemeim annyira megerősödtek, hogy jó világítás mellett szükségből még szemüveg nélkül is olvashatok, daczára annak, hogy szemeimet épen nem kímélem; telescopius és górcsői vizsálatokkal bíbelődöm, s 75 évem daczára nem tudok azon rossz szokásról lemondani, hogy gyertyavilág mellet olvasgassak éjfélig is rendesen.—Ha érzem, hogy szemeim fáradni kezdenek, jól megmosom a sósborszeszszel, különösen ügyelve arra, hogy a szeszpára jól a szemembe jusson és minden rendben van. Ez csakugyan megbecsülhetetlen eredmény. Kossuth Lajos. A Brázay-féle sósborszesz alkalmazása szerfölött üditőleg hat a felbőrre s az izomzat rukékonyságát emeli. Ámde e csodaszer használata egyéb irányban is vajmi előnyös : például, a beteges — fejkorpa — képződést megakadályozza; az időelőtti hajkihullást meggátolja; netáni fejgörcsnél nagyon enyhítő hatást eredményez; a fogfájásnál pedig jó háziszerül alkalmazható. Gróf Zichy Károly. Városi és vidéki hírek. = Személyi hírek. Gaj ári Géza, városunk főjegyzője, a múlt vasárnap e hó 15-én visszaérkezett szabadságáról és átvette a főjegyzői iroda s a katonai ügyosztály személyes vezetését. — Rudnyászky László, t. főszolgabíró, nászútjából hazaérkezett. Legyenek üdvözölve körünkben! = A Mária-nóvnapi búcsú az idén szokatlan élénk volt. A vidékről jóval több hivő jött be az idén, mint az előző években. Az ünnepélyes körmenetet és szent misét dr. Gzettler Antal prépost-kanonok végezte, az egyházi szónoklatokat dr. Mii tény i Gyula kanonok (magyar), Niedermann Márton karkáplán (német) és Schloszár János sződi segéd-lelkész (tót nyelven) tartották. = A székesegyház sekrestyéinek tetőzetét megyés püspökünk renováltatja. A régi zsindelyek helyére bádoglemezek kerülnek, s igy az egész dóm egyöntetű fedélzettel fog bírni. Mint halljuk, a székesegyház ablakai is javítás alá kerülnek, és öntött vas rámákkal láttatnak el. = Tér-zene. Folyó hó 18-án délután 5 órakor a városunkban időző Mollináry-ezred zenekara a városháztéren játszott s késő estig mulattatta a közönséget. Másnap délután pedig a püspöki palota előtt volt térzene, mely alkalommal megyés püspökünk 30 frtot ajándékozott a zenekarnak. = A hadgyakorlatok alkalmából városunkba szállásolt katonák e hó 17-én délután 3 órakor tartották zeneszó mellett bevonulásukat. Létszámuk közel A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Szent romok. Őszi hervadásban Tévedtem először el e puszta helyre, Hol azóta sokszor elmereng a lelkem Bánkódva, leverve. Szebb idők emléke Ragyog fel előttem mikor ide térek, E szent romok alján áldott pihenőre Lel a fáradt lélek. Kúszó vadvirág közt Nagy kövek bevernek lomhán véges-végig, Melyek egykor büszkén meredeztek fel a Napsugáros égig. Most is látja lelkem Hány kebel pihent meg a templom tövében, Hány zsolozsma-zengöt ölelt fel magához Az Ur, hogy ne féljen. Mintha most is zúgna, Fel a magas égig rnalasztos, szép ének: »Könyörülő Isten könyörülj meg rajtunk!« Zeng ajkán a népnek. Siralmas akkordja Nyögve, fájva zendtil siró orgonának, Hangjain .törődött, búba merült lelkek Az egekbe szállnak. Mint a Mózes bokrán Ősi, szent időben az Úr lelke lengett, Szent Felsége itt is örök fénybe vonta A tömjénes csendet. S most ledőlt a mélybe Helyéről leszédült menyezetes oltár, Esti szellők ajkán hangzik fel csak olykor S zeng a béke-zsoltár. Vén idő rakott csak Vaserejü karral e romokra fészket; Méla kedvvel pihen itt a múlton, honnan A jövőbe nézhet. Mohos falon támad Egyre nő, el is fogy a rejtelmes árnyék, Mégis hogyha méláz lelkem e romok közt Mintha mennyben járnék ! Dal. Leesett a fecske-fészek, Nem lehetek boldog véled : Megcsalod a lelkemet, Összetöröd szivemet. Pedig nagyon szerettelek, De boldog még sem lehetek : Mért is bíztam benned én ? . . . Eltűnt álom, tört remény ! Lehull a fának virága, A föld az ölébe zárja; Virágok csak hulljatok ! Én is véletek balok. Sah. Párisba és vissza. VI. (A londoni kirándulás. — Négy ánglius, két franczia és három magyar. — New-haven. — Köd és füst. — Westminster stb. — A kristály-palota. — Föld alatt. — A háborgó tengeren.) Párisban nyolez vasúti állomás van, mindegyikről más irányban futnak szét a vonalak. Az Angolország felé vezető vonal állomása sz. Lázár nevet visel. Öreg este volt már, midőn a sz. Lázár állomásra érve, jegyet váltottunk Dieppeig, illetőleg egész Londonig. Áranyban kellett fizetnünk körülbelül 52 frankot, beleértve a tengeri utat is Dicppetől New-havenig. A vonaton szép társaságba kerültünk; nem lehetett másképen. Sőt szerencsénk volt, hogy igy is belekerülhettünk, mert mintha csak zóna lett volna már, annyi volt az utas. Nincs hely! Tele van! hangzott mindenfelől, amint megpillantották idegen formánkat. Mi sem vehettük tehát tréfára a dolgot, beszálltunk valahogy nagynehezen egy vaggonba, hol négy ánglius úr s két franczia uraság már egész keleti kényelembe helyezkedett. Az ángliusok csakhamar beszédbe keveredtek — egymással. Nem sokat értettünk beszédjükből. Azt gondoltuk, hogy aligha nem veszekednek, mert igen mérgesen beszéltek. Ennek daczára egyik társunk, miután jól átgondolta angol mondókáját, megszólított közülök egyet., kinek legszelídebb arcza volt. Nagyot nézett az ánglius, mert nem értette meg. „Mi angolok vagyunk, menteget/: magát, s csak angolul értünk.“ így aztán hallgatnunk kellett, ez volt legokosabb, amit tehettünk. Nemsokára megízleltük az atlanti tenger felől tóduló hideg levegőt is. Angol utazó társaink észrevették, hogy a dolog nincs nagyon Ínyünkre, levették tehát plaidjeiket, s gondosan lábainkra teregették hogy át ne fázzunk. Ezen fölötte udvarias bánásmód nagyon jól esett nekünk, mit hálás főhajtással tolmácsoltunk. így jutottunk el, Vernon és Rouen főbb állomások elhagyásával, éjfél után egy óra tájban Dieppebe, mely a tenger partján épült város. Nem sokat láttunk belőle. De ott láttuk magunk előtt a „Rouen“ nevű árboczos gőzöst, mely bennünket Angolországba vala viendő. Nem minden aggodalom nélkül léptünk a Rouen födélzetére. Éjfél tájban tengerre szállni, oly társaságban, melynek nyelvét sem értjük, merész lépés. Rövid készülődés után felszedték a köteleket s hajónk neki indult a végtelen sík tengernek, melyet csak gyöngén világított meg a halvány hold fénye. Másokról nem szólhatok, de magamról őszintén elmondom, hogy biz én nem voltam valami nagyon bátor- ságos azon a nagy vízen. Bajunk azonban nem történt. A tenger csak kissé háborgott, hajónk széles rétegekben hasogatta fölszinét. Az éjét a hajó födél- zetén töltöttük, mert ágyat nem is akartunk, de meg úgy sem kaphattunk volna, mert sokan voltunk. Reggel 7 óra tájban New-havenbe értünk, mely Angolország kikötő városa, dél felől. Itt aztán meggyűlt a bajunk az angol nyelv miatt. Senkit sem értettünk, de minket sem értett senki. Végre valahára egy induló vonatra szálltunk, mely úgy vaktában el is vitt bennünket London felé ! New-haven vidékén fehér hegyeket láttunk, mintha krétából volnának. Talán innen is vette az ország régi nevét: Albion. De nemsokára viruló mezők és rétek közé jutottunk, s több apró állomás után 9 óra tájban Londonba érkeztünk. London a világ legnagyobb városa, majdnem öt millió lakossal, a Themse folyó mindkét partján. Hová szálljunk? Merre menjünk? arról fogalmunk sem volt a házak százezrei között. Útbaigazítást hasztalan kértünk, nem értettek bennünket, mert az angol sem tud más nyelvet, csak egyedül a magáét. Végre mégis akadt egy jólelkű ánglius, ki szives volt a „Charing- Cross“ szállodába irányítani a bérkocsit, melyben elszántan helyet foglaltunk, jobb remény fejében. Az eső szépen csepergett, a város csendes volt. Csak itt-ott láttunk nehány embert eviczkélni a tolongó ködben, mely Londonra borult. I hisz perez alatt Lévay Mihály.
