Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-09-15 / 37. szám
szabályozó f. hó 14-én ide megérkezett és működését megkezdette. — Visszahelyezés. Lapunk zártával értesülünk, hogy F a b r i c z y Nándor {városi rendőrbiztos a főispán elnöklete alatt f. hó 12. tartott közigazgatási ülésben 2114. sz. a. állásába vissza helyezte. Gratulálunk ! — Köszönet-nyilvánítás. Megyés püspökünk ő excja a lőházban mai napon tartandó népmulatság alkalmából a jótékony czélra 20 frtot adományozott, melyért hálás köszönetét nyilvánítja a vigalmi rendezőség. = Eljegyzés. Dor n or Gyula, városunk fia, Rába-szabályozási mérnök Győrben, e hó 4-én jegyet váltott Horváth Malvin kisasszonynál Horváth József zalaegerszegi ügyvéd kellemdús leányával. = A fürdő utczai vízfolyás kikövezése. Többször hangoztattuk már ezen vízfolyás helyreigazítását, végre valahára az idén rendezés alá került, azonban sajnálatunknak adunk kifejezést, hogy ez minden ellenőrzés nélkül kontárilag eszközöltetett. A kövező bizottság figyelmét eme körülményre különösen felhívjuk. = Az idei nagy hadgyakorlatok, mint tudva van, a jövő hét folyamában fognak megtartatni városunk közelében. E körülmény folytán eleve figyelmeztetjük városunk lakosságát, hogy a katonaságnak bekövetkezendő nagyobb mérvű beszállásolására minden háztulajdonos legyen elkészülve. = Verőczéről írják lapunknak: A váczi püspök Ő nméltósága e hó 11-én délután első látogatását tette az országhirű kies fekvésű Migazzi-burgi nyaralójában. Mivel magas megjelenésére senki sem mert. gondolni, senki sem is fogadta őt. Ugyanez nap délután 5 órakor egész váratlanul benyitott a verőczei plébánia lakba. Megnézte személyesen a templom és plébánia épületet, hibáit és azok helyrehozását azonnal elrendelni méltóz- tatott. Egy perezre a plébánia szobákba is belépett és számos atyai jóságának nyilvánítása után eltávozott. = Hymen. A szép és kedves Mandl Riza kisasszonyt tegnap eljegyezte Freyer Samu, a Rpesten székelő „Adria“ biztositó társaság tisztviselője. Gratulálunk ! = Az italmérési regálé kártalanítási ügyében városunkat illetőleg az egyességi eljárás tegnap ejtetett meg Márffy Ede in. kir. adófelügyelői helyettes pénzügyi titkár elnöklete alatt. Az egyesség sikerült is, s e szerint a váczi püspöki uradalom a váczi káptalan és Váczvárosa részére együttesen és összesen 100000 frtnyi összegben állapíttatott meg a kártalanítási ösz- szeg mennyisége fenhagyatván a jog, hogy a regálé jogosultak a 100000 írtból egyik és másikra eső arányt egymás közt maguk állapítsák meg. Ennyit egyelőre. Jövőre többet. = Az utolsó világkiállítási kirándulás. A m. á. v. városi menetjegy irodája tekintettel arra a rendkívüli érdeklődésre, melylyel az eddigi három párisi kirándulás találkozott s különösen arra, hogy kereskedőink, iparosaink, gyárosaink leginkább a bekövetkezett őszi évadot tartják magukra nézve a legalkalmas- sabbnak arra, hogy Párisba utazzanak a jövő hónapban, október 10-én rendez még egy, s ezúttal utolsó kirándulást Párisba. E kirándulásra, ép úgy mint az elsőkre, lehet jegyet váltani teljes ellátással 8 napra, vagy a nélkül, megjegyezvén, hogy az ellátás módja akként van szervezve, hogy a tourista választhat Párásnak mintegy 20, kulömböző pontokon fekvő vendéghanyatlott a hurokra, a hárfa remegett s az utolsó hangok hörögve haltak el. A lefőzött művészek néma szemrehányással tekintettek reánk, végre visszavonultak s mi föllélegzettünk: ekkor mellettünk egy kövér úr fölébredt az édes szuny- nyadásból, a melybe a macskazene ringatta őt. „íme, fogjátok ezt!“ mondá, mintha megszégyeníteni akart volna bennünket keményszivüségünkért. Nem tudom, mennyi volt az adomány, a mely ezen egyszerű szavakat kisérte, elég az ahhoz, hogy delejes hatást idézett elő. A hárfa ismét R-moll hangból kezdte, a gitár C-dur-ban fejezte ki háláját, a hegedű pedig, valószínűleg ellentétes érzelmekből áthatva — egyik hangnemből a másikba, ugrott át, hogy igy — nekünk megvetését, a jó, kövér úrnak ellenben nagyrabecsülését fejezhesse ki. Röviden mondva, Gyulának ma nem Ízlett ked- vencz bajor söre; menni készült s gondosan megjegyezte, hogy fülének gyenge szervezete kényszeríti őt a távozásra. Tovább mentünk s egy nyilvános kert felé irányoztuk lépteinket; árnyas sétányok hívogattak befelé. Rarátom nagy kedvet érzett magában az előbb félbeszakított tárgy folytatására fölhasználni az épen most leélt kalandot, de mielőtt gondolatait rendezte volna, könnyű léptek zaját hallottuk; két kedves gyermek futott felénk, égő arezuk és kutató tekintetük elárulta, hogy felügyelet alól szöktek meg. Egyik fiú volt a másik leányka ; arezvonásaik és a nyugodt bizalmasság, mely érintkezésükben nyilvánult, elárulta, hogy testvérek. Egymás mellé ültek egy mozgó pad végére s halban, suttogva beszélgettek, mint a hogyan a gyermekek bizalmaskodni szoktak. A mit ők beszéltek, azt tán az angyalok is mosolyogva hallgatták volna, ebben nem kételkedem, de ők még az angyalok előtt is elakarták rejteni beszélgetésük tárgyát, csak azért, hogy titkuk legyen. Nekem eszem ágába sem jutott, hogy kihallgassam őket, de annál inkább Gyulának, ki a legkiváncsibb ember a világon. A gyermekek közelébe oldalgott. s lopva a pad szélére ült, melynek túlsó végén a két angyalka foglalt helyet; a gyermekek közül a lányka vette észre hamarább a hadicselt s gyengéden meglökte fivérét. Most mindketten végignézték tolakodó szomszédjukat s méltóképen akarták ők büntetni. Még egyszer öszesugtak s egyszerre mindketten fölugrottak lője között, s igy nem kell az étkezés miatt abba a fogadóba, a hol lakik, visszatérnie. Több ilyen vendéglő magán a kiállítás területén is van. A kirándulás jegyei 30 napra érvényesek. A résztvevős árai, valamint egyéb részletek felöl készségei nyújt felvilágosítást a menetjegy iroda (Budapest, Hungária szálló) mely kívánatra bárkinek megküldi a kirándulás részletes programmját is. = Jó fogás. Aug. hó 22-én egy magát siketnémának színlelő egyéniség járta be városunk utczáit s több házba betért alamizsnát kéregefni. A többi közt Dr. Bolgár Lajos városi főorvos házába is benézett, de itt véletlenül Fabriczy Nándor felfüggesztett városi biztos őt rögtön kérdőre vonta s iratai előmutatására szólította fel. Ez az aláírásokat hamisaknak találván, a városházához kisértette őt. Fabriczy útközben cselhez folyamodott, mintegy magában beszélve: „Megállj csak, majd megtanítalak én kesztyűbe dudálni.“ A siketnéma erre megszólalt és könyörögni kezdett. Ezen gyönyörű mákvirág senki más, mint országszerte körözött Baki alias Farkas betörő tolvaj, s át is adatott a járásbíróságnak. = Az ,,Eredeti Magyar Daltár“ magyar zeneszerzők eredeti műveinek havi füzetekben megjelenő gyűjteményéből vettük a III-ik évfolyam 6. és 7-ik füzetét, szerkeszti és kiadja FIoós János Déván. A füzet rendkívül gazdag, a mennyiben tartalmaz 13 dalt zongorára és énekre, továbbá 15 egyes és többszólamú gyermekdalt Pósa Lajos, Fletyey Gábor és Rudnyánszky Gyula jeles gyermekversnek költeményeire. A zongorára írott dalok szövegei szintén jeles Íróink költeményeiből valók. Ott találjuk Vörösmarty, Petőfy, Tóth Ede, Endrődi Sándor, Jakab Ödön stb. jeleseink költeményeit megzenésítve s a többek közt Endrődi Sándornak „Megállva a mádi malom kereke“ kezdetű hangulatteljes szép népballadáját Hoós János által megzenésítve. — Az „Eredeti M. Daltár“ kiváló gondot fordít a dalok szövegeire is; arra törekedvén, hogy az utczai nóták, a melyeknek többnyire erkölcsrontó, trágár szövegei vannak, leszoritsa a térről, s a komolyabb irányú, művészileg kidolgozott dalok, a melyek szó-költészetünkkel inkább összeegyeztethetők, mint az idegen zamatu csárdások, honosuljanak meg salonjaink- ban. — Előfizethetni bármely könyvkereskedés utján, valamint a szerkesztőségnél Déván (Hunyadmegye.) = Süketek figyelmébe. Egy egyén, ki 23 évi süketségétől és fülzúgásától egy egyszerű szer használata következtében megszabadult, annak leírását német nyelven bárkinek, ha hozzá fordul, ingyen megküldi Levélczim: J. H. Nicholson Wien, IX. Kolingasse 4. 29—52. Szerkesztői üzenetek. = Talpunk <lol£OzóUtr*uit tisztelettel felkérjük, hogy közleményeiket mindig legalább pénteken délig szives- kedjenek beküldeni, mert az szombaton összehalmozódó munka gyakran akadályokat és késedelmet okoz nekünk. — Sulinak. •Jövőre jönni fog. — Doktor F. úrnak. Megkaptuk közölni fogjuk. N y i I t-t é r. Pályázati hirdetmény. A Váczi Ipar és Kereskedelmi Hitelintézetnél üresedésben levő liivatalszolgíli állásra — melylyel 240 frt évi készpénz fizetés, szabadlakás, fűtés és világítás van egybe kapcsolva — folyó évi november 1-re pályázat hirdettetik. Pályázni óhajtók saját kezűleg irt folyamodványaikat f. évi október hó 15-én az igazgatóságnál benyújthatják, azontúl érkezendő kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Kelt. Váczon, 1889. szept. 10-én tartott igazgatósági ülésből. Az igazgatóság. Katonai előkészítő iskola Budapesten, Deák Ferencz-ntcza 14. sz. Katonai előkészítő iskolámban f. év július hóban újabb egyéves önkéntesi tanfolyam nyílik oly ifjak számára, kik középiskolát nem végeztek, vidéki növendékek felvétetnek, mint magán tanulók és odahaza tanulhatnak. Az október 1-től tényleg szolgáló egyéves önkéntesek teljes ellátásra felvétetnek és kellő oktatásban részesülnek. Rővebb felvilágosítás programra által esetleg irodámban szerezhető Deák Ferencz-utcza 14. sz. Somogyi Vilmos 10—10 igazgató. (33 e le •ÜLia.etettű iSÉi S/.ines selyemszövetek. Méterje GO kr.- 161 7 i'vt US krig, sima és választékos (körülbelül 2500 különböző szin- és minőségben). Fékei«*, fehér és színes selyenidaniusz- <ok méterje I frt 40 krlól 7' Irt 75 krig, 18 féle minőségben szállit egyes ruhára való mennyiségben vagy darab számra porto és vámmentesen ITcniicberg (cs. és kir. udv. szállító) gyári raktára. Zürich. Kívánatra minták. A levelek portója 10 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Varázséji Gusztáv. Árverési hirdetményi kivonat. 3702/1889 tlkvi szám. A váczi kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. kincstár végrehajta- tónak Varga János végrehajtást szenvedő elleni 72 forint tőke követelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir törvényszék és a váczi kir. járásbiróság területén levő Sződ község határában fekvő a puszta csörögi 224. sz. tjkvben foglalt A + 1. sorsz. szőllőből Varga János nevén álló felerészre 295 frt és az ugyanazon tkvben foglalt A -p 2. sorsz. szőllőből ugyancsak Varga Jánost illető felerészre az árverést 602 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte s hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1889. évi november hó 12-ik napján d. e. 11 órakor Sződ község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10°/u-át vagyis 29 forint, 50 krajezárt és 60 frt 20 krt készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1889. évi julius hó 31-ik napján. A váczi kir. jbság, mint tlkvi hatóság. helyükről s igy az ingó pad engedett az egyenlőtlen súlynak s Gyula a földön találta magát, a két gyermek pedig nevetve futott tova. „Rászedték!“ kiáltottam tudós barátomnak, de mégis kénytelen voltam bámulni filozófiáját, midőn a földről fölkelve győzelmes hangon szólt: „Hát nem látod át, hogy nekem van igazam? Kell-e ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték? Leestem volna-c most, ha az ég engem . . .“ „Kevésbé indiskrétnek . . .“ „Nem azt, — hanem, ha az ég engem süketnek teremtett volna. Az indiskreczió itt csak másodrendű ok. Ha nem reméltem volna, hogy hallani fogok, akkor bizonyára nem hallgatóztam volna.“ Vonakodtam magamban, hogy mit feleljek e váratlan érvelésre. Gondolataimat azonban újabb esemény zavarta meg. Épen elhagytuk a kertet. Érez csengést hallottunk, mintha az aranyeső, mely Danaet elcsábította, a talajt szándékozott volna megtermékenyíteni. Ugyanis, midőn körülnéztünk egy férfiút pillantottunk meg, kinek tultömött zsebe kilyukadt s mint a lavina, úgy ömlött ki belőle az ezüst és arany pénz, szerte gurulva, a járó-kelők nagy örömére, kik kétértelmű buzgalommal siettek a hely színére. Mig a szegény fráter, kit ezen esemény igen kellemetlenül látszott érinteni, majd a szolgálatkész népnek mondott köszönetét, majd meg arra ügyelt, nehogy pénze más zsebébe vándoroljon, addig Gyula elégedett arczczal szemlélte őt. „Nos“ — mondám tudós barátomnak, — „nekem úgy tetszik, hogy rendszered ez úttal cserben hagy. Ez az ember bizonnyára nem állt volna meg, ha a pénz csengését nem hallotta volna.“ „igen bölcs a megjegyzés. De tudod-e, hogy ki az, a kiről beszélsz ?“ „Már honnét tudnám. De az nem is tartozik a dologhoz.“ „De igen. A miben te ezen embernek szerencséjét látod, én csupán szerencsétlenségét találom. Az a végzetes csengés, a mely megállásra bírta őt, az volt a boszuló Nemezis, a mely utolérte s a melynek öntudatlanul engedelmeskedett. Nézz csak oda!“ Hátra tekintettem s nehány rendőrt vettem észre, kik a nép között előre törtek. A rongyos zsebű ember halálsápadt lön, midőn a törvény embereit meglátta, még kalapját is a földre ejtette, melyben a fölszedet pénz volt. Ez ember hírhedt tolvaj vala, ki az emlitott incidens nélkül szerencsésen elillant volna. Tgy azonban nehány rendőr fölszedte a pénzt, társaik pedig a hűvösre kisérték a tolvajt. „Kedves Vilma hallgasson meg!“ — a csinos leányka annál gyorsabban megy. — „Hallgasson meg, esedezem!“ — Vilma vissza fordította fejecskéjét, annélkül, hogy lassabban menne. — Megértettem, hogy Gyula valami fontos dolgot akar tisztába hozni. Vilma egyszerre megállt, arcza piros volt, mint a cseresznye, szemei ragyogtak. — „Nos tehát beszéljen, de gyorsan, mert követnek . . .“ Rarátom megfogta kezét és . . . Rumdirum drum drum, rumdirum drum drum! Egy gyalogezred vonult át a téren lármás előcsa- patával. Gyula nem szűnt meg beszélni, de Vilma megszűnt hallani és ez volt épen a baj. Barátom egészen a leánykához hajolt s fülébe kiabálta hűség-esküit, Vilma pedig, hogy szavait megérthesse, füle mellé illesztette kicsi tenyerét halló cső gyanánt. Hiába minden. A borjubőr dörömbölése elnyelt minden egyéb hangot. Egy idős hölgy közlekedése vetett véget a kinos jelenetnek. Ugyanis midőn Vilma a nőt megpillantotta, gyorsan besurrant egy mellékutczába, hol nehány pillanat alatt eltűnt szemeink elől. Gyula kérdést olvasott ki szemeimből. — „Mit szólsz hozzá,“ — mondá leverte. — „O csak egy szócskát mondott és e szót ..." — „Nem hallottad. Nos föntartod-e még azon állításodat, hogy süketnek lenni szerencse?“ „Hogy föntartom-e ?“ — feleié. „Oh, jobban, mint eddig. Csak csudálom, hogy ebben kételkedek“ Én szerfölött csudálkoztam és némi szünet után szerényen koczkáztatám : „Ezt meg nem foghatom. Hiszen te nem hallottad Vilmát . . .“ „Mert a dohszót és trombitát nagyon is hallottam.“ „Jó, de tegyük fel, hogy süket volnál, akkor . . . „Akkor a szemeimmel hallottam volna.“ (Németből.) H. K.
