Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-27 / 4. szám

ESöíizciési sinnt : évnegyedre............................1 fit 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: 10 kr.

Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület.)

Hirdetések:

Nyilt-tér:

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

..........................30 kr

s többszöri hirdetésnél kedvezBíilyeg illeték

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál . 30 kr.

A szerkeszt ősé:/ és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető' közlemények küldendők)

Vácz, Gáspárik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

Harczok és küzdelmek.

III.

Közgazdasági helyzetünk aggasztó volta is nem egy nyugtalanító órát szerzett számunkra már a hetvenes évek elején. Ez a théma az idétt Belicza Pál volt bírónak is kedvencz ideája volt. Orahosszat sétálgatott velem a Dunapartján, folytonosan tervelve és vitatkozva azon javaslatok felett, melyekkel a polgárság helyzetének emelését, gyarapodását eszközölni lehetne. Most van itt az ideje, úgymond, midőn a város feje az igazságszolgáltatás terhes és bonyolult munkálataitól teljesen fel van mentve, a kezdeményezésnek és az alapvetésnek. Az ősök mulasztásait minden oldalról helyre kellene pótolni. Csak az igazságnak rovom le saját tartozásomat, midőn kinyilvánítom, hogy nem egy egészséges és kivihető gondolattal járult azon javaslatokhoz, melyekkel későbben különböző időkben a közönség érdekében felléptem. Egy erős, izmos, bármely oldalról bekövetkezhető rázkodtatásokat és válságokat rendületlenül megálló polgárság megteremtése képezte minden törekvésem és küzdelmeim végpontját.

E czél elérésére pedig mindenek előtt a múltat kellett vizsgálatom tárgyává tenni. Fel kellett vetnem egymás után a kérdéseket: Mely tényezők hathatnának közre egy erős polgárság létesítésére? Melyik a legfontosabb közgazdasági tényezője és mivelési ága Vácz és vidékének? Mi történt ezen mivelési ág érdekében a’ múltban ?

Mily értéket képviselnek azon termények, melyek ! ezen mivelési ágban termeltetnek? Termesztményeink i anyaga versenyezhet-e a külföld hason termeléseivel? | Miben fekszik annak létoka, hogy a külföld piaczán a j mi termesztményeink teljesen elhanyagoltatnak ? Miért ! kap a külföldi termelő aránylag csekélyebb értékű ter- mesztményeiért tizszeres, húszszoros árakat; mig a mi gazdáink keserves kínnal tudnak túladni saját czikkei- ken ? Voltak-e és vannak-e visszaélések, melyek káros behatásokat eszkölnek termesztményeink minemüségére? ! Lehet-e és mily módon ezen hibák vagy hanyagságok eltüntetésére hatni ? Mily nemű intézkedések megtétele volna szükséges, hogy termesztményeink hibátlan és kifogastalan minőségnek örvendjenek? Forgalmi és kereskedelmi tekintetben a hazai és külföldi kereskedőknek volt-e biztosítva elegendő kényelem és biztosság, hogy szükségleteiknek beszerzésénél, minden helytelen nyugtalanitáslól megóvassanak ? Mily nemű intézkedéseknek bevezetése volna szükséges először köz- igazgatási utón és mily nemű teendők várnának reánk társadalmilag?

E kérdéseknek minden oldalú megvitatása és helyes megoldása előttem az időben elmulaszthatatlannak tetszett és tűnt fel egy hatalmas polgári elem létesítésére.

Ha a rajnavidéki, médoci, vagy bordeauxi gazda, ezer, ezer ötszáz forintot birt és tudott kapni egy hordó 1 borért, mig a váczi gazda ugyanannyi mennyiségű ter- J mesztményeért örült ha 30 vagy legfeljebb 40 forinthoz I juthatott: könnyű volt ebből a következtetés, hogy miért emelkedhetett, erősödhetett és izmosodhatott külföldön egy léterős polgárság és miért kellett a mi gazdáinknak az első hidegebb, barátságtalanabb áramlat érintésére összegemberédnie ? Mulasztásaink nagyok és sokoldalúak voltak, azokat furfangos,rabulisztikai sophis- mákkal elütni nem lehetett.

A sophismák szépen nézhetnek ki papírra vetve a felületes olvasó előtt, de az egészséges észjárású gazda azokból jól nem lakik. Ha mi egyszerűen, oly történelmi bizonylatokkal hintünk port a szemébe, hogy a népek gazdagodása nem a könnyű aratást adó bőségben, de nehéz kitartó munkásság és szorgalom árán születik, tagadólag fogja rázni fejét, mert hiszen huzza 1 ő kora reggeltől késő estig az igát, a mint húzták apái is; de azért sem az ő, sem 'ősei verejtékének semminemű látszatja nincs!!

Többet észszel mint erővel ez korunk jelszava. Bármely munkához lássunk manapság, ha rendszerben és kellő ismeretekkel nem fogunk hozzá okvetetlenül felkopik mellette az állunk. Árvának vagy Liptónak sziklás bérczei, mindenesetre vannak olyan kopárok, ha nem kopárabbak, mint Massachusets vagy Rhode Island sivár vidékei, de azért a déli gazdag talajú Gsongrád és Békés lakosai mégis hasonlithatlanul gazdagabbak mint Árva vagy Liptó kétszeres szorgalmú, de roszul iskolázott népei. Károk, elemi csapások, talajgazdagság, vagy földkopárság csak igen mellékes lénye- ők valamely polgárság megteremtésére. Ismeret és

jellem, tudomány és erkölcsiség azon föltételek, melyek izmos polgárságot teremthetnek. A lakosság a föld minden zugában és pontján csak olt erős és olt hatalmas, olt maradandó és ott enyészhetéilen, hol elég közgazdasági ismeretekkel rendelkezik mindazon kincsek teljes és okszerű kibányászatára és feldolgozására, melyek talajában, éghajlatában és helyzetében rejlenek. Ez elsőrendű elemi tényezője egy város biztos és rendületlen emelkedésének, mert minden többi másodrendű tényező ideig órág létesíthet ugyan hatalmasb és gyorsabb lendületet, de ezen lendület a viszonyok első változására buborék gyanánt foszolhat szét.

Ha Vácznak Dvornikovich vagy legkésőbben Mi- gazzi idejében akár magistrátusa élén, akár a jószágkormányzás vezetésében találkozott volna, egy az orránál továbblátó és gyakorlatilag oskolázott embere, ki tisztába jött volna azon két szőlőfaj mivoltával, melyek a legtöbb czukortartalommal a megkivántató savmeny- nyiséget párosítják és megtette volna az initiátivát, hogy a váczi talaj és climatikus viszonyoknak megfe- lelőleg hegyeink válogatott margit és fehérdinka fajtákkal ültették volna be, minek következtében Vácz képes lett volna, évente közel 100000 akó egyöntetű egyformán iskolázott bort a piaczra állítani, akkor.ma a százezres polgároknak egész csoportját mutathatnánk fel, kik vagyoni szilárd emelkedésüket a bortermelés és az evvel kapcsolatos iparágaknak, kereskedelemnek és szállításnak köszönhetnék, kiknek jól dresszirozott agyvelejük, tömött erszényekre támaszkodhatva a fillok- szera pusztítás esetében, egyik termelési ágról biztos lépésekkel mennének által más termelési ágak meghonosítására.

A váczi ember anyagában sem az ész, sem a szorgalom nem hiányzott, mert a világ első naturalistája volt a bortermelésben csak jó iskola nélkül szűkölködött, hogy virtuózzá legyen.

Mert a múltban nem történt semmi, kétszeresen többnek kellett volna jelenben történni.

Azért, midőn 1875-dik évben a költségvetést visz- szautasitottam, engem nem tisztán pénzügyi tekintetek vezettek, de annak erős és átható érzete, hogy köz- gazdasági tekintetben tegye meg polgárságunk az első szárnypróbálgatásokat.

A mit városunk az időben gazdászalban, borászatban, kertészetben, kereskedelemben és gyakorlati felfogásban nyomatékosat tudott felmutatni, az a menynyiben, az indítványozott 11 tagú bizottság határozott száma ezt megengedé, ezen bizottságba be lett választva és ha van valami, a mit a jövő zálogául kénytelen vagyok elfogadni, ez azon lelkesedés, buzgalom és közügyszeretet melynek még ma is megilletett tanújaként állok a 11-egyes bizottság tárgyalásainak üléseiből. A legkülönfélébb nézetű és gondolkozáséi férfiak ültek eme bizottságba, de azért minden józan hang mely a polgárság érdekében emelkedett, teljes és őszinte meghallgatást nyert. A fehérek templomának, amaz időben még szilárdabb törvényeknek hódoló óráján négyet soha nem konditott az óraütő és már Tragor Ignáczot, Intzédy Somát, Benkár Diénest, Krenedits Ferenczet, Bállá Istvánt és Marosy Ferenczet ott találtuk a bizottság üléstermeiben gyülekezve. A közügy akkoron oltár volt előttünk, melyen örömmel áldoztunk és nem a hiúság vására, melyben egy functióiban aberrált máj tart vadászatot könnyen hervadó babérokra.

Nem hiszem, hogy volt valaha bizottság melyben az öregebbek és tapasztaltabbak nézetei mélyebb tisztelettel hallgattattak volna meg és fogadtattak volna el mint e bizottságban. Én személyes meggyőződéseimet kész örömest tartottam meg magamnak; mert azon bölcscsel tartottam, kinek jelszava volt. „Legjobb kezdet a kezdet.“

Pénzügyi szegénységünk nagy koloncz volt köz- gazdasági merész tervezeteinkre. De azért a 11-es bizottság közgazdasági javaslataik kezdetnek beillettek, ma sincsenek azok túlszárnyalva.

Hogy azonban pénzügyi nyavalyánk örökös sorvadásban ne tartson bennünket, iparkodtam ezen a bajon is egy gyökeres inditványnyal segíteni. A pénz- gyűjtésnek legbiztosabb, legokosabb módja, nem az örökös adóztatás, hanem azon csatornák betömése, melyen a pénzek városunkból kiszivárognak. A hetvenes években, évente több mint 20000 forint szivárgott ki a biztosítások csatornáján. A polgárság figyelmét 1876- ban felhívtam ezen csatorna betömésére. Hisz ez egy decennium alatt egy. */, milliós városi pénztárnak veti

meg alapját. A közgyűlés egyhangúlag fogadta eme indítványt és ha a polgármester, ur nem a bérlőkre, nem a czimborákra támaszkodik, hanem a munkás polgársággal tart: nevét az utodók előtt nem érez vagy márványtáblák örökítenék meg, hanem a „Naszád“ városi biztosító-társaság hatalmas közgazdasági lendületet ébresztő milliói. A váczi koponya sem silányabb a zágrábinál és ha a horvát velők megalkothatták a városi „Croatiát“ miért ne alapíthattuk volna meg mi is a magunkét ? !

Azok a fiatal darvak tehát, kik oly fenhéjázva csattogtatják szárnyaikat a polgárság verejtékein, jegyezzék meg maguknak, hogy az öregeknek is volt eszük azok is egészséges nyomokon indultak meg és hogy sokkal józanabb gazdasági tényező a jó kapa, mint a fényes kandeláber. Mert a kapa szerez, mig a kandeláber fogyaszt.

Előbbre valók az okos és józan befektetések gyümölcsöző szerelvényei, mint a szemnek tagadhatatlanul jól eső luxusnak, örökös tatarozást igénylő rongyai.

Közgyűlési tudósítás január 20-áról.

Elnöklő polgármester délutáni 3 órakor a sűrűén látogatott közgyűlést megnyitotta és a városi főjegyző megkezdte a polgármesteri jelentés felolvasát a közpénztárnak 1888. év IV. negyedben történt megvizsgálásáról és lezárásáról s ezzel kapcsolatban a városi közpénztárosnak engedély nélkül történt eltávozásáról. A több mint öt ivre terjedő jelentést egy szuszra felolvasni a nélkül, hogy hangszálak vibratióin a rojto- sodás legkisebb jelenlétét constatálni lehetett volna ezt csakis oly hatalmas tüdő és kitűnő hanganyag bírta meg, minővel főjegyzőnk rendelkezik. Ez az első eset, hogy a városi képviselő testületnek egy alapos pénztár vizsgálathoz szerencséje lehetett.

A takarékpénztár egyszerű polgári hivatalnokainak kellett a városi pénztár helyiségeibe áthurczolködni, izről-izre mindent felbolygatni, hogy azon hiányok és mulasztások nyomára jöhessen a képviselőtestület, melyek a pénztár kezelésben mutatkoztak. Igazán gyönyörűséges állapotok: a pénztári napló a lehető leghiány- talanabbul kezelve, a napi ellátmányok sehol feltüntetve Készpénz gyanánt még 1882-tőtől származott ideiglenes nyugták felszámítva, az értékekről semmi külön nyilvántartó nem vezetve, épen mintha Gsáky szalmája volna. Ilyen állapotokért ugyan vajmi kár volt a pénzügyi bizottságnak a sok végzett munka miatt örökösen panaszkodni, ezt Réty ur a pénzügyi bizottság minden segédkezése nélkül megtudta már 1874-ben cselekedni. Hát a tiz esztendős nagy béke idejében, midőn a bizottság minden hatalmat a maga kezéhez ka- paritott egy jottával sem birt tovább haladni? Mire valók voltak az eddigi pénztár vizsgálatok, minők lehetnek azon számadási vizsgálatok, a hol az ideiglenes nyugták 7—8 éven keresztül készpénz gyanánt szerepelnek a főpénztárban ? A mit minden adófizető polgár látott, azt a pénzügyi bizottság férfiai nem saj- ditották, hogy pénztári napló gyanánt egyszerű iv papírok szerepelnek. Lám a jegyzői irodában egyetlen férfiúnak erélye és munkássága egy év alatt, busz év mulasztásait rendbe tudta hozni oly annyira, hogy a 24-én délután 3 órakor hitelesített jegyzőkönyv végzései még az nap expediáltattak, az öt tagú pénzügyi bizottság pedig 12 év alatt egy kifogástalan pénztári naplót nem tud nyélbe ütni. Nem hatalmas bizonyi- téka-e ez annak, hogy bizottságok által mily nehéz a várost kormányozni. Rend és munka szerető embert a város élére, akkor rendben lesz a szénája.

A jelentésben constatált hiányokra a pénzügyi bizottság érdemes elnöke, ügyesen azon indítványt tette, hogy a pénztárnok vizsgálatilag kérdeztes.sék ki távozásának indokairól. A közgyűlés igen helyesen tette, hogy ez indítványt elfogadta, habár a mi észjárásunk szerint 20 nap alatt elég idő lett volna az alapos informatiók beszerzésére. A képviselőtestület pedig mindenesetre elvárhatja, hogy hasonló esetek felmerülése esetén gyorsabb értesítést nyerjen a történtekről. Az indítványozó úr beszédjének egy paszszusát lehetetlen helyeselni, a hol jónak látta a városban szállongó pletykákat a pénztáros távozásának okairól felemlíteni. Hly komoly helyen, ez nem járja.

Teljesen helyes álláspontot foglalt el az elnök ur azon indítványával, hogy a kapitányi hivatal által kezelt pénzértékül ügyek mikénti kezelése szintén vizsga-