Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-06 / 1. szám
Hasonló történt, a rendőrük ruházatának beszerzésénél sat. A városházi fűtés és világítás kérdése a hatvanas években, midőn az olajnak fontja 38 krajezár volt, a gyertyáé pedig 80 krajezár 300 forintba került, mig az uj polgármester, a hetvenes években, annak daczára, hogy 38 krajezáros olaj helyett 10 krajezáros petróleumot használtak, a gyertya ára pedig 80 krajczárról lejött 50 krajezára, a fa ára is jóval mcgolcsódoft, mégis a fűtés és világítás szükségletéhez majd 800 forint összeggel kellett az adózó polgárságnak járulnia. (Ma e fontos kérdést az Alexander ellenőrzi. Szedő- gyerek). És igy tovább a költségvetés majd minden czimleténél. A szülő okok negyedik osztálya onnan eredt, hogy a költségvetésben megszavazott czimletek, soha be nem tartattak. Például ha 3 vagy 4 ezer forint lett. utczák építésére megszavazva. E tétel be nem tartatott, hanem elköltetett másra. Hasonló történt a többi tételeknél is. A pénztári crisis termő okainak ötödik osztályába azokat kellett csoportosítanom, hogy a pénzek a leg- könnyelmübb módon, a nélkül hogy a teljesített munkák megvizsgáltattak és felbecsültettek volna, bármely előterjesztett számlára kiutalványoztattak. Egy négyszög 5 legfeljebb 0 forint értékű padozatért fizettetett 10 forint ; három-négy forint értékű karóért vagy gerendáért 10—15 forint; és igy tovább. Ez is hathatós csiriz volt a párt összetartáshoz. Épen a lapvezér ur szellőztette előttem, hogy még az idei esztendő első négy hónapjában is mennyi össszeg lett elutalványozva!! A szülő okok hatodik osztályába sorozandók azon körülmények, hogy a városi bérlemények tárgyai soha rendesen nem leltározhattak, hitelesen az illető bérlőknek át nem adattak. így a bérlemény lejártakor a legromlottabb állapotban kerültek vissza a város birtokába, a nélkül hogy a megejtett károkért bárkit is jogosan felelősségre lehetett volna vonni. A pénztár betegség szülő okainak hetedik osztályába csoportosítandó elemeit azokban fedeztem fel, hogy a városi bérletek és pótadók behajtására semmi legkisebb gond nem fordittatott, igy már az 1877-dik év végén közel 2000 forint bérhátráíék mutatkozott, a pótadó hátralék pedig a 18000 forintot meghaladta, melyek még az időben csaknem az utolsó krajezárig behajhatók lettek volna. Itt is párt tekintetek voltak a mérvadók. Vizsgálataim szerint a pénztári krízis előidézésére nyolezadszor nagyban járult azon körülmény, hogy a bérletek leteltével épen senki nem törődött a bérlemény tárgyainak átvételével, minek következtében a tett rongálásokról csak hosszú idő múlva értesittetett a képviselőgyülés, midőn már a felek a kártérítés alól régen kibújtak, meg sem lévén többé állapítható a kár valódi értéke. így hasztalan költséges perekbe keveredett a. város, miként ez a dunagőzhajó-társasággal is történt. Ezek valának azon okok és körülmények, melyek a városi pénztár hajóját a polgármester ur vezetése alatt zátonyra juttatták. íme rendszere a rendszertelenségnek! Ihol a módszer, melylyel egy város létezésének alapjait hosszú, beláthatlan időkre megrázkódtatni lehetett! íme az okok és okozatok, melyek megszüntetése nélkül gyökeres kúrára gondolni sem lehet. Az elkent méreg dúlni fog előbb a sejtszövetekben, a véredényekben, később a szervekben a rombolás befejezéséig. De lássuk mit lehetett ily körülmények között és j az események későbbi fejlődésében cselekedni? # Ä „Yáczi Közlöny“ íárczája. A protekezió. Irta : HPipó. Némelyek (az igaz, hogy kevesen) azt tartják, hogy minden protekcziónál többet ér a szorgalom, a becsületes munkálkodás, a hivatás önérzetes betöltése«; — de az ilyen ideálistákkal nem érdemes manapság szóba állni. Az élet nyakra-főre czáfolgatja őket, S ami azt illeti, naiv felfogásuk nem is illik már a mai „előrehaladott“ korba, amikor egy két jó szóért, szép ajkak mosolyáért (no meg egy pár rongyos bankóért) a becsület-rend keresztjét is meglehetett venni. Szóval az ily ideális gondolkozás idejét múlta. Élhetetlenségét árulja el, aki még ahhoz ragaszkodik. Eszembe jut itt egy történet. Egy ily élhetetlen ideálista története. Elmondom, de előre is kijelentem, hogy valóságos történetet beszélek el s ezt nem csak azért teszem, hogy az olvasó érdeklődését felkeltsem, hanem, hogy elrettentő példát állítsak fel azok részére, kik protekezió nélkül merészkednek elindulni az élet útjára. Egy angol gépgyár budapesti fiók-üzlete hivatalos helyiségének legsötétebb szobájában ül Szabados Gáspár és dolgozik. Kitárt üzleti könyvek feküsznek mellette jobbra-balra, mintha elnyelni akarnák őt s a sűrűn beirt számok mint egy szörny ijesztő fog-sorai kandikálnak feléje. A mellette levő két asztal üres. Az egyik mellett a főnők sógora szokott néha pipázni, midőn egyéb foglalatosságai megengedik. Jelenleg szabadságon van, amennyiben testi szervezetének lég- változására van szüksége. A másik asztalnál az üzletvezető couxinja szokott dolgoztatni. De ennek a hónap vége felé (mikor legtöbb dolog van) rendesen migminje Városi és vidéki hírek. = Személyi hirek. '(lanács János prépost-kanonok, mint örömmel jelenthetjük, határozottan jobban van; mig Fekete Károly egészségi állapota, mint részvéttel értesülünk, rosszabbra fordult. .— Vadkerti Lajos városi adópénztárnok — mint részvéttel halljuk — néhány nap óta betegen fekszik lakásán. Betegsége tartamára a tanács Haidfeld Lajos ellenőrt bízta meg a pénztárnoki teendőkkel. — Az ó-év estéjén á hálaadó isteni tiszteletet dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő excziája tartotta a székesegyházban. Szentbeszédet Újhelyi István, kanonok-plébános mondott. Régen emlékezünk a hívők oly nagy népsokaságára, milyen e napon töltötte be a szentegyházat. — Egyházmegyei hir. Bodonyi Mihály hatvani segédlelkész hasonló minőségben H.-M.-Vásárhelyeztetett |át. — „A betlehemi csillag“ második előadása díszes közönség jelenlétében ment végbe decz. 30-án, és fényesen sikerült. A harmadik előadás, mint értesülünk, f. hó 13-án lesz, és pedig tánczmulatság- gal egybekötve. M. 1. olvasó-közönségünk szives pártolásába ajánljuk. = A növendékpapság „Pázmány-Eg’yle- íének“ diszgyülése f. h. 1-én tartatott meg, megyés püspökünk ő excja, Neszveda István tolsz, püspök, Palkovich József ezredes ő méltóságaik, a ft. káptalan több tagja s nagyszámú díszes közönség jelenlétében. A zene- és énekdarabok gyakorlottsággal és kifogástalan ügyességgel adattak elő. Igen kedvező fogadtatásban részesült a szavalat-verseny, melyben hat növendék (Csapó János, Tóth Kálmán, Hainiss Dezső, Krébesz Andor, Kádár Szilveszter és Farkas Szilárd) vett részt, kik közül négyen jutalomban részesültek. A szavalatverseny után a pályázatra beadott Írásbeli dolgozatok bírálata olvastatott fel, s a szerzőknek (Takáts Mihály, Tóth Kálmán és Kádár Szilveszter) a jutalmak kiadattak. A minden tekintetben sikerült szép ünnepély végeztével megyés püspökünk ő excja atyai szavakban adott kifejezést kegyes elismerésének s mig a növendékeknek különösen az egyházi szónok- | lat művelését kötötte szivükre, Isten oltalmába aján- | lotto őket. (j excja a jelenvoltak lelkes éljenzése között távozott. = Karácsonyfa az óvodában. Szép jelenet- , nek voltunk tanúi az újév ünnepén. A helybeli jótékony nőegylet ismét fényes tanujelét adta azon első- • ségnek, a melyet századunk összes jótékony intézményei között elfoglal; mert nemcsak az özvegyeket, árvákat ruházza és gyámolitja, hanem még az ártatlan kisdedek öröméről is gondoskodik. A kezdeményezés s e szép siker, első sorban ő nsga Ben kár Dénesné érdeme, aki mióta csak ezen kitűnő egylet élén áll, soha sem kiméit időt és fáradságot, a midőn arról volt szó, hogy a nő-egylet magasztos czéljának megfeleljen és a keresztény szeretetnek szép tana a tettek hosszú sorozatában nyerjen kifejezést. A kis gyermekek jól megtanulták a versecskéket, mert a mint a kedves testvér mondta, a Jézuska csak azokat szereti, akik jól tanulnak. Az ünnepély pont 3 órakor kezdődött. Az ovoda utczára néző terme ugyancsak szűknek bizonyult.; mert csak úgy tódult be a sok apróság, a szülők, nénikék és testvérkék kíséretében, a kik szintén részt akartak venni a kicsinyek örömében. Városunk szépei is megmutatták, hogy nem csak a bálok parkettáin, hanem a jótékonyság mezején is örömest részt vesznek, mert nemes szivük sugallatára osztozni s gyönyörködni tudnak mások örömében. A szoba közepén nagy karácsonyfa állott, dúsan megrakva mindenféle csillogó, édes, aranyos tárgyakkal, alatta pedig minden tanítványra egy kosár czukedli várt. Lehetett vagy 85 darab, melyeket B1 á z s o v i c s János, derék ezukrászunk támad s azt ilyenkor a „Kis-Pipában“ szokta homeopa- ticze gyógyitgatni. Szabados Gáspár tehát egyedül van. Neki nem szabad betegeskedni, mert a hivatalt üresen hagyni nem lehet. Ha ő is beteg lenne, ki dolgoznék akkor? . . . Neki egészségnek kell lennie mindig, neki fokozott erővel kell dolgozni mindig, mert neki pártfogója sohase volt. Csak úgy véletlenül fogadták föl. Egyszerű szegény csizmadia fia, kinek nincs egyebe, mint a mit tanult és nem örökölt mást, mint becsületességet, ennek pedig manapság nagyon változó értéke van. Az apja kissé fellengzős gondolkozásé ember volt (mint majd minden csizmadia), sokat adott a nemesi levélre s életének ideája volt fiából urat nevelni. Most már fia úr. A fővárosban lakik, hivatalnok, emeletes házban van a lakása (plane a negyedik emeleten), s hogy apja a legutóbbi vásárról hazajövet felfordult kocsijával s kitörte kezét, úr fia magához vette, gyógyít tatja, s az öreg csizmadia oly boldog most, hogy fiából urat nevelt. Szabados Gáspár pedig csak dolgozik. Homlokáról csurog a lázas izzadság, keze megmegrándul a szünetnélküli munkában való kimerülés folytán, de ő nem törődik azzal. A szoba komor falait megvilágítják a tavaszi nap belopódzó sugarai, a távolból behallatszik egy-egy korai fecske csicsergése, a tavasz varázsa csábitólag hat s hívogat mindenkit a szabadba. Az utczán örömtől sugárzó nép tolong a feltámadás magasztos ünnepélyére. Szabados Gáspárnak nagy elfoglaltsága daczára is pillanatra megáll a toll kezében, szemeit bágyadtan emeli fel a számokról s réveteg tekintete szomorúan nyugszik meg az utcza ü nnépiő közönségén. Hiszen olyan jól esnék neki is azok között lenni!... Úgy vissza szállinkoznak emlékei a régi időkből e szent ünnep alkalmával . . . Mikor ő még kis diák volt s ilyenkor mehetett a föl támadásra, édes apja meg — mini rzélimester altillában jeleni meg aadományozott a kicsinyek díszes karácsonyfájára. A kis tanítványok egymásután síkra szállottak, s magukat az elnöknő előtt illedelmesen meghajtva, hibátlanul elmondták mondókájukat. Közbe-közbe pedig szép dalokat énekeltek, karban. A 12-dik kis szereplő köszönő szavai is elhangzottak s^kezdetét vette az ajándék kiosztás. Még a nagyobbaknak is kijutott belőle. Láttunk néhány ezüst tárgyat is. De mindezek közt legnagyobb szerepet játszott egy igen modern ajándéktárgy; mert amint láttuk, a hölgyek bőven osztogatták - a kosarat! = A váczi jótékony nőegylet czéljaira özvegy Gróf Károlyi Istvánné mint minden évben, úgy az idén is 50 irtot adományozott. Isten éltesse a nemes grófnőt! * = Adomány. Megyés püspökünk ő excziája a penczi izr. hitközség építendő imaházára 20 frtot adományozott. = A jégpálya megnyitása, mint értesülünk, a mai vasárnapon fog megtartatni zeneszó mellett! Jégsport kedvelőinkre mégis fölvirradt, habár későn, az iringálás hajnala, az újév kemény hidege meghozta a rég várt örömet Halifax híveinek, vastag jégkéreggel borítva be a Derecskét. A korcsolyázók hihetőleg tán- czolni is fognak, és pedig négyest s esetleg keringőt is. Az ünnepély kezdete 2 órakor, vége 5 órakor lesz. — Halálozások. Ökröss Bálint budapesti közjegyző és . váczi szőllőtulajdonös, f. hó 4-én Budapesten élhunyt. A nagy tudományi; férfin halála széles körben keltett élénk részvétet. — Sztolár Mátyásné szül. Való Erzsébet január 2-án 74 éves korában elhunyt. Temetése élénk részvéttel ment f. hó 3-án végbe. = A kövezetvám ügye. A belügyminiszter a kövezetvám szedhetésének jogát, tudvalevőleg, egy év tartamára engedélyezte városunknak és az év végén teendő jelentéstől tette függővé az ez irány báni engedély prolongáczióját. Miután városunk tanácsa e jelentést mindezideig nem terjesztette fel, a belügyminisztérium a kövezetvám további szedésének jogát megvonta városunktól. Persze a megijedt tanács rögtön belenyúlt a lomtárba és extemporális tanácskozás után — szerencsére — talált egy jó kibúvót olyformán, hogy a hanyagság bélyegét egyszerűen az elhunyt ifj. Varázséji Gusztáv városi tanácsnokra sütötte, ki a jelentés nyilvántartásával — állítólag — megbizatott volna. A további kommentálást olvasóink kombináczió- jára hagyjuk. = Korpás Márton sajtóperében a bíróság elrendelte Rozgonyi Béla által hivatkozott tanuk kihallgatását, melyet az e czélból megkeresett helybeli kir. járásbíróság már legközelebb fog megejteni. A tanúkihallgatás eszközlésével dr. Huzella Mátyás kir. al- járásbiró van megbízva. = Uj clijnokok. A városházán elbocsájtott dijno- kok helyébe a tanács S k u 11 é t y Mátyást, Pent z Sándort és Chritz Bélát vette fel. = Megfogytunk egy darabbal. A gödi sziget, mely igazságszolgáltatási tekintetében eddig hozzánk tartozott, az igazság ü gy i mi n fezt éri um legutóbb kiadott rendlfete értelmében a szent-endrei kir. járás- birósághoz csatol tat ott. = Statisztika. 1888. év folytán a felsővárosi plébánia területén született 110 fiú, 112 eány, összesen 222. Meghaltak 169-en. Házasságra lépett összesen 43 pár. -— Az alsó városi plébánia területén született 94 fiú, 132 leán, összesen 226. Meghaltak 248-an. Házasságra lépett, összesen 37 pár. — Ä váczi református egyház népmozgalmi adatai 1888-ik évről : Született összesen 51, fiú 24, leány 27, törvényes 48, törvénytelen 3. Házasság köttetett 11. Éspedig ref. reformátussal 7, vegyes vallásu 4, nőtlen hajadonnal 8, özvegy bajadonnal 1, özvegy özvegygyei 2 pár. Meghaltak 43-an. Ebből finemü 21, nőnemű 22, 5 éven alól elhalt 23, 5 éven felül 20. feltámadás ünnepélyén. A leáldozó nap sugarai megtörtek a ezéh zászlójának aranyos szegélyén, mely után büszkén lépegetett a ezéhmester. S ő úgy eltudta azt nézni, úgy örült neki . . . S milyen boldogok voltak, mikor feltámadás után jóféle sonka meg kalács mellett elmélkedtek c nagy ünnep magasztos jelentményéről. (A sonka-evést ugyan nem jól tették, mert nagyszombaton még böjt van ám!) De a boldogságot nem a sonka meg a kalács okozta, hanem az az édes megelégedés, az egymás iránti szeretetnek kölcsönös nyilvánítása, mely a föltámadás ünnepét köztük mindig oly örvendetessé tette. Oh, de azóta mennyire megváltozott az ő hus- vétja! . . . Egy mély sóhaj tör fel kebeléből, mely azt bizony ilja, hogy mily különösnek tartja az életet! Mennyi csalódással ismertette meg őt az élet, mióta c boldog husvét szent napjai a múlt homályába süllyedtek! . . . Mikor ő ez úri pályára rászánta magát, ki gondolta volna akkor, hogy még nagyszombaton is kell dolgoznia? . . . Mikor édes atyja serkenté őt a tanulásra s elővevő rábeszélő tehetségét, kitárta előtte ez úri pályának fényes előnyeit, gyönyöreit, boldogságát, kényelmét s a nagy szerencsét, mely e pályán érheti még protekezió nélkül is, ki gondolta volna akkor, hogy ily nagyon keserű ez a czifra nyomorúság?. . . A husvét nagy ünnepe most is megjön. A tavaszi nap most is oly bőven árasztja kedves sugarait, ünneplő közönség most is tolong az utczán, attillás emberek talán most is vannak a feltámadáson — de nem jön meg az ő régi, boldog husvétja. Csak emlékei újulnak meg most, azok is csak perczekre, mert a szigorú kötelesség még e csendes napokból is kikergeti a visszafájó emlékezetet, s az önfentartás kötelezettsége rá parancsol: dolgozzál, külömben éhen halsz úr létedre! Hiszen nincs neki ezen parancs ellen kifogása, de mikor úgy szeretne még egyszer olyan kis diák lenni s a feltámadáson a ezéh zászlója után menni . . . És dolgozott tovább . . .
