Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-07-22 / 30. szám
A képszerűit! tanítás nem praktikus és nem oly közvetlen és természetes, mint a tárgy által való tanítás: ezt nemcsak minden paedagogus, hanem minden egészséges eszű. ember is könnyen megérti. Ami első sorban a tárgyismertetést illeti, a váczi intézetnek e tekintetben követett módszerét nem ismertük, amennyiben tudtunkkal nyomatott tankönyvei nincsenek és igy nem szerezhettünk tudomást amaz adatokról, amelyek eljárását megvilágítanák: a pesti izr. siketnéma intézet olvasó könyvében azonban, mely a 6. lapon csillaggal figyelmezteti az olvasót, hogy a Hill-féle szemléltető képeket követi, tarkábbnál tarkább sületlenségek, hogy ne mondjuk, esztelenségek fordulnak elő. De lássuk előbb magát a mintaképül szolgáló Hillt és mutassunk 1870-ben Lipcsében megjelent „Elementar Lese- und Schrachbuch“-jából néhány darabot izleltetőül. I. Pl. a 33. l.a. 18 db. „A fiú a kutya előtt.“ Helyesebben: A kutyát tanító fiú, vagy: A fiú kutyát tanít. „Hogy hívják a fiút? Llogy hívják a kutyát?“ (Képről!) . . . „ A fiúnak nincs harisnyája, nincs czipője, nincs csizmája“ . . . „A térd és láb meztelen.“ (Miért nem igy: Térde és lába meztelen?)... „A fiúnak nincs kabátja. A karok meztelenek.“ (Miért nem igy: karjai meztelenek? A kérdések között pedig ezek vannak: „Szagolom a kutyát? Elröpülök én?“ II. Pl. a 84. 1. 72. db. „A leány a gyomlálóhelyen.“ Itt képről kell meglátni, „hogy a leány fel fog kelni és haza fog menni“ ... A kérdések között: „Az emberek is füvet esznek?“ III. Pl. a 114. 1. 106. db. „A rák.“ Nyolcz lába van. (Pedig tiz van neki;) hátrafelé megy mint a köteles.“ (Nem lehetne a hátrafelé-menést egyszerűbben megértetni ? . . . „A rák ollóival nem lehet vágni; nem is szokás a rák ollóit köszörülni“ . . . „A rák rovar“ (Nem héjancz?) ... És utána: „Nevezz meg más rovarokat!“ (Tehát itt más rovarok elsorolását egy nem rovarral köti össze!) IV. Pl. a. 114. 1. 105. db. „A páva.“ Legérdekesebb benne az, hogy „a páva nem tojik.“ (Hát miből lesznek a fiókái ?) De hagyjuk el már most az e fajta baklövése két és esetlenségeket és csak még néhány kérdő mondatot mutatunk be, melyeknek szórendje az egész könyvben, elejétől végig helytelen. Pl: a 35. 1. 20. db. „Die Tauben fliegen in dem Wasser? Die Taube hat 2 Arme? Der Frosch hat 2 Flügel?“ És most csak nézzük a pesti izr. siketnéma- intézeti olvasókönyvét. Ebben a boszantásig menő sületlenségek és együgyüségck fordulnak elő, és nem elszórtan, hanem özönével. Példák : a 7. 1. A bak rossz ; a róka nem jó ; a hiúz nem jó; a róka nem engedelmes. a 13. 1. Az eczet rossz; az eczet savanyú. A só nem édes : a só rossz. a 19. 1. A szarka nem szorgalmas. A gólya nem szorgalmas A szarka lusta. A gólya lusta. a 20. 1. A templom nem álmos. A templom nem alszik. A templom holt. A tök nem álmos. A tök holt. A..VACZ1 KÓZLÖNY'TARCZAJA. A Laboda Menyhért rózsafája. Irta: HsTem.o. Nem volt az a specizális csemegefaj-gyümölcs, mi a Laboda Menyhért kertjében nem tenyészett volna; — különös passióval viselkedett a tearózsák iránt; bolondja volt a szilvának, körtének, almának, — sőt a rósz nyelvek azt beszélik, hogy még a feleséginek is bolondja volt. Különben ez utóbbin nincs mit csodálkoznunk ; mert szó a mi szó, azt meg kell adni — hogy La- bodáné gyönyörű asszony volt; s tekintettel arra, Laboda nevének megfelelően nagyon is gömbölyű termetű vala, alig fér hozzá kétség, hogy ez a házasság is — legalább Eveline részéről — amolyan érdek házasság volt. Különben Evelin meglehetett elégedve sorsával. Férje nagyúri kényelemmel, pompával vette körül, áhítattal csüggött minden kívánságán, — szóval Evelinnek nem volt min panaszkodnia. Laboda is boldog volt; — csak egy hiányzott teljes boldogságához; — de hiába az ég nem áldotta meg frigyüket. Jártak fürdőkbe, színházba, mulatságba; Eveline szórakozhatott eleget; — udvarlókban sem volt hiány! Laboda okos ember volt, nem gyötörte nejét féltékenységgel, sőt bizonyos önelégültséget érzett; hizelgett hiúságának nejét körül rajongva látni; no de nem is volt rá oka, hogy féltékeny legyen. Evelin példás hűséggel adózott férjének, s udvarlói a legcsekélyebb előnynyel sem dicsekedhettek. Eveline egyforma mosolylyal fogadta bókjaikat, csak a szegény (farai Mukit ki nem állhatta. Nem egyszer kérte férjét: — Nyuszikám, boczikám, látod ne hívd nekem ide azt a (farait; én nem tudom, de különös ellenszenvvel viselkedem az iránt a fiú iránt. — Ejnye, ejnye Vilikém — látod, nem lehet az; kerülni kell az ilyen feltűnést, épen mondani akartam neked, hogy miért vagy oly rideg vele szemben, miért bántanék meg, aztán tudod befolyásos ember, szolgabiró, még hasznát is vehetjük a választáskor — ki tudja ? ! Kn nem tudom, olyan különös egy ember. — Dehogy, dehogy, (farai igen derék fiú, jó a 22. 1. A kocsis tud tartani. A léghajó tud ! szállni. a 26. 1. A sonka tud feküdni. A sonka nem lát. A sonka nem tud látni. a 27. 1. A szegfű nem tud dolgozni. A gyógyszerész tud törni. A gyógyszerész nem holt. a 28. 1. Én tudok látni. Az ibolya nem tud látni. A szegfű nem tud látni. a 33. 1. A szamárnak van füle. A szamárnak két füle van. A fül hosszú. A fül nem szép. Nekem van fülem. Nekem két fülem van. A fül nem hosszú. A fül szép. a 37. 1. A béka nem jámbor. A béka nem tud imádkozni. A kutya szorgalmas. A kutya tanul, a 39. 1. A pulyka nem tud lőni. a 42. 1. Az oroszlán állat. Ő nem ember. Ő nem ruha. O nem növény. a 44. 1. Te hallsz. Te nem hallsz. a. 46. 1. Te csizmát és czipőt tisztitsz. Végül a 63. 1. „5. Bibliai kép.“ (T. i. A bárka építés.) „Ezen képen sok embert látok. A kép közepén egy férfi áll. Ő több gerendán áll. Ő a kezében métermértéket (? !) tart.“ (Talán még czollstokk sem volt akkor.) íme igy akarják Hill és követői a tárgyakat megmagyarázni és a tanulást megkedvelteim ! Csoda-e, hogy generális konfúzió lett belőle? Ennek behatása alatt írhatta Pivár e siketnémák nyelvtanításáról kiadott módszertani tanulmányában a „Közös jellemvonások“ czimü fejezetke d) pontjának végén e nagyon is megszívlelendő figyelmeztetést: „És megjegyzendő, hogy ismeretszerzési munka nemcsak azért válhatik undort gerjesztővé és gyűlöletessé, mivel az észre szerfelett nagy nyomást gyakorol; hanem legkivált azért, mivel nem alkalomszerűen és érdekesen, nem ízletesen és megemészthető állapotban találtatik fel.“ (Folytatjuk.) Boross. c SAR n ő k.______ Bukiba fel! — Alkalmi karczolat. — Nagy lótás-futás van a városban; ha X. urat eszeveszetten rohanni látod, szemeit a földre szegezi és köszönésedet nem viszonozza : bizonyos, hogy a népünnepély rendező-bizottságának tagja, hogy most fut valahová helyszíni szemlét tartani. Nagy dolog ám a rendezés ! X. úr reggel hivatalába megy. Útközben ta lálkozik egy jó barátjával, ki mellesleg mondva, szintén népünnepély-rendező. „Servus pajtás! Jó, hogy találkoztunk, épen hozzád készültem!“ „No, mi baj ?“ „Semmi fontos és mégis fontos. A fő rendezőminiszter azt akarja, hogy Esztergomba menj !“ „Biz’ én nem megyek! Más dolgom van.“ „De kérlek, a népünnepély érdekében !“ „A népünnepély érdekében? Az már más, akkor megyek! Hiába brúder: a népünnepély mindenek előtt!“ És X. úr feledve hivatalt, feledve mindent, siet Esztergomba, hogy a népünnepély szentségének nevében megmérje a propeller hosszát, szélességét, talán még hordképességét is. Alig hogy visszatér, uj fáradalmak várják. Gyűlésre kell mennie, hogy a „legfontosabb teendőket“ megbeszélje. Az igaz, hogy e fáradalmakat lényegesen enyhíti a jó csörgi, mely a fontos gyűlés után „éljen“ és „helyes“ kiáltásoktól kiszáradt torkát nedvesíti meg. De ezzel a gyülésezéssel még nincs vége mindennek ! X. vagy Z. kisasszony kéreti, szíveskedjék valami szellemes föliratot szép betűkkel összeállítani jelvénye számára. Hogyne! nagyon szívesen! Az igaz, hogy bejárja a fél várost búskomoran, mig valami jó gondolata támad, de búsásan kárpótolja fáradságát az édes „köszönöm !“ és azon tudat, hogy az egész népünnepély látni fogja keze alkotásit! Most még tánczrendet kell készítenie, hosszút és jót; helyet kell benne adnia minden táncznak, de különös figyelemben kell részitenie a csárdást. Ha elvégezte minden dolgát, melyet a bizottság adott neki, akkor ő kezd saját jószántából munkálkodni. Megy reklámot csinálni! Szalad a szerkesztőhöz, kéri írjon, vagy írasson valami tárczát a népünnepélyről (igy kerültem én ide!), viszi a legjobb és legújabb híreket. Azokból a hírekből kellene e tárczát megírnom, melyeket a rendező szolgálatomra bocsájtott, én meg ilyen nagy feneket kerítek a dolognak, mig oda érek, a hová tulajdonképen érni akartam : a diszmenethez ! Úgy mondják az öles plakátok, hogy déli 12 órakor indul a menet a Zöldfa-korcsmától. Lesz is bámulója elég. Sokan nem tudják talán, mi minden lesz a diszmenetben, azért ide irom (illetőleg nem én, hanem a rendező úr, ki az adatokat adta!): Legeslegelől nyitott hinton Lőbl Ignácz fogja magát a nagyérdemű és tisztelt publikumnak mutogatni. Az igaz, hogy előtte is lesznek — ugráló suszterinasok. Utána jő a bandérium; hogy díszes magyar öltönyben fognak megjelenni, mondanom sem kell. Minden izében magyar lesz a bandérium, mit bárki könnyen elhisz, ha a bandérium tagjainak névsorát elolvassa. És pedig: Tokody Lajos vezető, Kurdy László, Csereklye János, Nyáry Bálint, Nyáry Béla, Kurdy Pál, Varsányi Pál, Varsányi István, Kurdy Dávid, Kurdy János, Csereklye András, Szíjgyártó János és Füle Kálmán. A bandérium után a menetnek egyik szép alkatrésze következik, t. i. harmincz — lépésnyi távolság. És a harmincz lépésnyi távolság után méltóságteljesen fog lépdegélni és szivrehatóan fog muzsikálni a bogdányi banda. Mindezek után tiz lépésnyire jő a népünnepély szemefénye, kedveltje és áldozata: a nagy ökör. Utolsó útját teszi ekkor felczifrázva szalagokkal, koszorúkkal és még nyolcz markos mészáros lefiu, szép fiú, mindössze, hogy egy kicsit magába zárkózott, no ugy-e megteszed a kedvemért? Vili kém, hizelgett Laboda a szép asszonynak. így aztán minden maradt a régiben. Laboda szenvedélyesen szemzett, oltott, bámulatos eredményeket mutatott föl a tearózsáival. Különösen egy uj tővel bíbelődött sokat, tavalyi oltás volt, nem győzte várni, mikor fog már virítani. Evelinenek akart vele meglepetést csinálni. Egy fiatal „Maréchel Niel“-be beoltott egy „Prince of Wales“-et meg egy „Brasilien Commo- dore“-t s a legszebben megfogant. Llogy örült előre, micsoda feltűnést kelt az majd. A legszebb egyptomi sárga, a legsötétebb piros angol bársony rózsa meg a brazíliai rózsaszín ökölnagyságu virágai egy tövön ! ! ! — Hogy fog örülni Eveline, . . . hogy fognak bámulatára zarándokolni. Nem is ültette a többi közé, hanem egy ke- vésbbé látogatott részében a kertnek, dugaszban tartotta, majd ha virít, ha majd teljes pompájában lesz, kiülteti korán reggel az Eveline ablakai elé .... hogy fog örülni az a legszebb rózsa, annak a másik három rózsának odakünn ! ? * Eveline megtagadta magát, leküzdte ellenszenvét, Garai is csak oly kedves vendége lett a háznak, mint a többi más. Lassan közeledett a választási korteskedések ideje. Laboda is fellépett, mint jelölt szabadelvű programmal; az intelligentia, mind körülte csoportosult, Csonka Marczi a királyi ügyész, Garai Muki a szolgabiró meg a Ribizli főjegyző voltak a pártvezérei. Eveline saját bársony kacsóival hímzett egy rengeteg nagy selyem zászlót, aranyos betűkkel a férje számára titokban Kevesen voltak beavatva a dologba, a Garai nevére hozatta a selymet hozzá, nehogy neszét vegye a dolognak férje. Hanem a véletlen kijátszotta őket. . . . Laboda éppen akkor talált betoppanni a fiatal szolgabiróhoz, mikor az a csomagot bontotta ki, no de, hogy a dolog el ne legyen rontva, hogy el ne vegyék a kedvét Evelinenek, hallgattak róla. Labodát meglepte a figyelem, lám lám az ő Vilikéje is, hogy korteskedik, hogy megnyerte ügyének ezt a (farait is, no de hálás is lesz érte, ha fölmegy a házba, az asszonyt is fölviszi, ott fenn fognak lakni, micsoda boldogság lesz ! Llogy fog ragyogni a Laboda név ? Hogy fogják ünnepelni a szép asszonyt odafönn ? De mégis érdemli !! Egyik mulatság a másikat érte a háznál, nem volt nap társaság nélkül, a Laboda-ház rég nem látott fényes ünnepet ült, a zászlókat osztották ki. Eveline a legszeretetre méltóbb háziasszony volt; ő maga osztotta ki a kortesek között a lobogókat a terasson, mindenkinek tudott valami nyájas buzdító szót mondani; mikor már minden zászló ki volt osztva, kint a parkban lakomához ültek. Az első tószt Garai mondta, a harsány éljenzés elfojtotta a „Csupanyak“-ék rázendített tussát ; Laboda alig győzött felelni a meghatottságtól a sok tósztra. Mikor a champagneit előhozták, egy rengeteg nagy csomag került az asztalra, az inas meg egy pompás aranyozott hegyű lobogó-nyéllel keczmel- gett elő. Eveline bontotta föl a csomagot, mikor kibontotta a lobogót, a meglepetés moraja hullámzott végig a társaságon. Laboda melegen ölelte keblére a piruló szép asszonyt s adta a meglepettet. Az első szöget Eveline a zászló anya, saját pacsikáival ütötte föl, azután a többit a többi asz- szonyok, az alispánná, Csonkáné, Ribizliné, Gara- bóné, Rakonczáné. Mikor a szalagokat fölkötötte rá a szép asszony, végig öntötte egy serleg habzó gyöngygyei. — No Menyus, a hol ilyen szép kezekből jön az áldás, ott biztos a győzelem 1 — mondták rá a többiek. Ezzel aztán véget ért az ünnepély, a társaság megoszlott. Az öregek hajszolták a pagátot, a fiatal nép a háziasszonynyal tartott, mig aztán a késő éjfél szétoszlatta a vidám tarka társaságot. Eveline is szobáiba vonult, a komornát kiküldte, gondolataiba merülve elvonult előtte, leánykora, kedves emlékivel, ... a fárasztó jelen zajos napjai bóditólag hatottak idegeire, Garai suttogó szavait hallotta szüntelen, egy eddig ismeretlen érzés lo- pódzott szivébe, maga is megijedt tőle. Laboda álmodozott a jövőről, fényes politikai pályáról, elképzelte magának a fényes bevonulást, fáklyás zenét, . . . idővel még főispán is lehet. . . Aztán Eveline jutott eszébe az ünnepelt szép asszony ! s édes álomba merült! :h
