Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-04 / 10. szám
Panaszukban különösen azt hozzák fel legfőbb érvül, bogy számosán vannak köztük, a kik nem kedvtelésből jönnek el Váczra, hanem megrendelés folytán, s ebből folyólag azt következtetik, hogy mint ilyenek teljes joggal bírnak és kell birniok arra nézve, hogy a vasút és gőzhajó állomásnál várakozásra kiállhassanak. A fent czimzett magas szakminisztérium aztán ukázt bocsájtott Váczváros hatóságához, melyben meghagyja ennek, hogy a bérkocsi iparról alkotott s legközelebb életbe léptetett szabályrendeletet — a b,-gyarmati fiákeresek kedvéért oly értelemben módosítsa, mely értelmű módositás alkalmas legyen arra nézve, hogy egy szomszéd mezőváros fuvarosainak is ugyanazt az előnyt biztosítsa, melyet a saját fuvarosai részére biztosit. Megokolja pedig a miniszteri rendelet ezen intézkedését azzal, hogy Vaczvárosa közel fekszik B.-Gyarmathoz s hogy érdekközösségüknél fogva egymásra lévén utalva, egymást támogatni s még privát érdkeiket is közös erővel megvalósítani méltányossági tekintetek igénylik. Ekként szól a szakminiszteri rendelet. Mi szívesen meghajolunk a magas minisztérium előtt, szívesen vesszük annak bölcs intézkedéseit, de teljesen megfoghatlannak látszik előttünk az, hogy akkor midőn ugyanazon minisztérium, mely egy szabályrendeletet, egy városi statútumot alig egy pár hónappal előbb szentesit, jóváhagy, ugyanezen minisztérium legyen ismét az, mely a már egyszer approbált szabályrendeletet — még mielőtt annak gyakorlati hasznáról bárki, főleg pedig a magas kormány meggyőződött volna, ha nem is törvényellenesnek, de méltánytalannak találjon. — Megmagyaráz katlan előttünk ezen eljárás azért, mert tudomásunk szerint, mielőtt e kérdésben magát a fenti intézkedés megtételére elhatározta: városunk hatóságát meg sem hallgatta, ki sem kérdezte s meghozta határozatát egy egyoldalú s egyszerűen Nógrádmegye alispánja által a b. gyarmati fiákeresek kedvéért és a b.-gyarmati fiákeresek által a saját érdek szempontjukból sugalmazott és támogatott előterjesztés alapján. Tisztelet, becsület a b.-gyarmati fiakereseknek; tisztelet, becsület Nógrádmegye intéző közegeinek, de úgy hisszük, hogy ha már közügyeinkről, városunk érdekeiről van szó, hát akkor nem lehet azok elintézésében első sorban mások panaszos jajkiáltásait irányadóul és alapul venni. Legkevesbbé szolgálhatnak erre nézve irányadóul — B.-Gyarmat város fiákereseinek panaszos felszólamlásai; kik azt az előzékenységet, azt a hatósági oltalmat és támogatást még sehol a világon nem élvezték, melyben városunk hatósága részéről részesítettek mindaddig, mig városunk fiákereseinek ugyanazon előnyök biztosíttattak. B.-Gyatmat város hatósága részéről. Megtörtént azonban az, hogy fuvarosaink és bérkocsisaink nemcsak, hogy kitiltattak B.-Gyarmat ösz- szes nyíltabb tereiről és közlekedési helyeiről, hanem amennyiben e tekintetben B. Gyarmat város hatósága nem kívánt drasztikus szigorral fellépni, hát fogták magukat B.-Gyarmat város fiakeresel és maguk léptek a bíráskodás terére, s ha módját és szerét tehették, hát bizony tisztességesen elagya bugyálták bérkocsisainkat — és bár e miatt ezek panaszt emeltek Nógrádmegyében, azt nyerték, hogy agy on hallgattattak. Ezt a visszásságot kivánta városunk képviselőtestülete megtorolni az által, hogy a város azon polgárai részére, kik a város közterheihez évenkint jelentékeny áldozatokkal járulnak, hozzá az idegenek fölött legalább annyi jogot biztosítson, melyek köz- terheikkel legalább megközelítő irányban álljanak. És ezt a fuvarozás és bérkocsik szabályozásáról alkotott szabályrendelettel megtette városunk képviselőtestülete. — S ime alig, hogy ezen szabályrendelet életbe léptetett, már is feljajdul egy szomszédos város; és feljajdul oly utón, melyet őszintének nem vehetünk; nem vehetünk őszintének azért mert, ha B.-Gyarmatnak alapos panaszai lehetnének városunk ellen, s ha B.-Gyarmat azt hiszi magáról, hogy városunk úgy van ő hozzá utalva, mint ő hozzánk : hát azt az egyet megvárhattuk volna, hogy panaszaival ne mindjárt a minisztérium elé járuljon, hanem városunk hatóságához, mely minden esetre, ha panaszaikat megokoltaknak és figyelembe vehetőknek találta volna, szívesen hozzájárult volna azoknak orvoslásához, amit nehezebben fog megtenni most — midőn — vádlóként lép városunk ellen. Nem akartunk városunk hatóságának intézkedései elébe vágni ezen felszólalásunk által, de ovatos, férfias magatartásra kivántuk figyelmeztetni. A közönség köréből.*) Tekintetes Szerkesztő Úr! Becses lapjának folyó évi február hó 26-án megjelent, 9-ik számában „A közönség köréből“ czimü rovatban, egy ipartestületi tag interpellácziót intézett hozzám, ennélfogva kérem: szíveskedjék becses lapjában alábbi válaszomnak is helyet adni: 1. Az 1884. évi XVII. t. ez. 128. §-a alapján, minden ipartestületnek miniszterileg jóváhagyott alapszabályokkal kell bírnia. A törvény ezen intézkedésének megfelelőleg, a „Váczi ipartestület“ is, mielőtt meg alakult alapszabályokat készített, s működését azon alapon kezdette meg és folytatja. 2. Miután az alapszabályokban határozottan körül vannak irva a tagok jogai, megvan jelölve a hely, az idő és a mód, miként élhetnek a tagok jogaikkal : lapozza tehát át az illető ipartestületi tag az alapszabályokat és bizton hiszem, hogy ott az általa felvetett kérdésekre a kellő felvilágosítást meg fogja találni. Vagy, ha az illető ipartestületi tagnak felfogása nem terjed talán annyira, hogy az alapszabályok tartalmát magáévá tehetné : forduljon felvilágosításért a testület hivatalához, ahol a kitűzött hivatalos órák alatt, a testületnek minden tagjától felvilágosítást nyerhet; ha pedig nem tagja a testületnek, akkor ne avatkozzék olyan ügybe, mihez éppen semmi köze. 3. Tudtommal sem a fennálló ipartörvény, sem az alapszabályok nem teszik a testületi elnöknek kötelességévé, hogy egyes fészkelődő tagoknak hirlapi- lag felvetett szeszélyes kérdéseire feleljen: ennélfogva egyszer és mindenkorra kijelentem, hogy az elnökség hírlapi úton nem ad felvilágositást, de a jövőben még választ sem. 4. Végül megjegyzem, hogy az ipartestület 30 tagból álló tiszti kara, nem bízta meg a testületnek egy személyeskedő tagját sem azzal, hogy a testület *) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli. A szerk. becsületének megvédése, vagy megtámadásának ügyét elbírálja. Ezzel az ügyet részemről befejezettnek tekintem. Olaj Ferencz, ipartestületi elnök. Városi és vidéki hírek. — Személyi hirek. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő excellencziája, a múlt hét elején Budapesten időzött és jelen volt a f. évi február hó 2<"-én tartatott legfelsőbb kihallgatáson. — Földváry Mihály, megyénk alispánja, a imént lefolyt ujonezo- zas alkalmából 2 napon át volt városunk vendége. -- Kriszt János a pestvidéki kir. törvényszék elnöke, Csiky kir. ügyész kíséretében a műit hétfőn varosunkba erkezett és megvizsgádva a kir. fegyintézetet még az nap visszatért a fővárosba. — Réty lgnácz polgármester, mint részvéttel értesülünk, néhány nap óta betegen fekszik lakásán. = Városisuk főjegyzőjét, illetőleg családját amint a „Budapesti Közlöny“ 49. száma írja, a legfelsőbb helyről nagy kitüntetés érte. Atyja, Gajáry Antal, Pest- Pilis- Solt- Kis-Kun megye solti középjárásának főszolgabirája és a sz. Gergely rend lovagja, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül magyar .nemességet kapott „miskei“ és „csertői“ előnév- vel. Örömmel üdvözöljük e kitüntetést, mert az Pest megye ^ legrégibb főszolgabíróját érte; 20 éve működik már e minőségben s úgy népszerűsége mint hivatalában kifejtett buzgalma mindenütt a legnagyobb elismerésre talál. Érdemeit tetézi, hogy ő egyike azoknak, akik 48-ban hazájuk szabadságát karddal kezükben kivívták, mert sok csatábam részvétel után, mint huszár kapitány kapitulált Klapkával Komáromban. Legidősebb fia Ödön orsz. gy. képviselő, az ifjabbik pedig városunk derék főjegyzője, akinek ez- alkalommal őszinte szívből gratulálunk! r Uj siketiiéina tanárok. Berinza János és Kaán János siketnéma intézeti tanárgyakornokok — mint utólag értesülünk — a múlt hó elején jó sikerrel állották ki a szaktanári vizsgát. A vizsgálatnál a közoktatási minisztérium részéről Szalay Imre osztálytanácsos volt jelen. = Egy lelkész beiktatása. A domonyi evang. egyház, mint ottani levelezőnk irja, f. évi február hó 26-án délelőtt iktatta be Szilárd János volt felső-szeli lelkészt. Az ünnepélyen oly nagy közönség jelent meg, hogy azt a tágas templom alig volt képes befogadni. A beiktatási szertartást: Lang Adolf tápió szt. mártoni, Melczer Gyula acsai, Kiss Péter tótgyörki, Sramko Mihály aszódi, Zvarényí Gyula csomádi és Kemény Dezső maglódi ev. lelkészek végezték. Az ünnepélyes beiktatást disz ebéd követte, mely alatt számos szép felköszöntőben éltették Szilárd János lelkészt. = Adakozás. Latinovits Albinné úrnő a múlt hó 5-én megtartott nőegyleti bál jövedelméhez utólag 14 frt felülfizetéssel járult hozzá, mely szives adományáért a nőegylet elnöksége ez utón is hálás köszönetét fejezi ki. = Egyházmegyei hírek. Bajcsy Gábor Mindszentre, Bozsó Mátyás Csongrádra, Pozsár Endre Majsára helyeztettek át segédlelkészi minőségben. — A fegyházi lelkészi teendők végzésével Korpás Pál tanúim, felügyelő, a papnöveldéi aligazgatói hivatalnak végzésével pedig Simonides Károly lelki igazgató bízatott meg ideiglenesen. A..VACZI KŰZLöNf TARCZAJA. Siri csend van . . . Siri csend van körülöttem, szellő susog lágyan, Siri csendben megpihenni, ez a legfőbb vágyam ; Távozni e gaz világból, mindent elfeledni, Mindent, azt hogy ember vagyok, ember vagyok: semmi ! Itt hagyták már e világot, elköltöztek hányán! . . . Siri csend van körülöttem, szellő susog lágyan. Mért, hogy annyit szenved itten, annyit küzd a lélek? Mért nem mondhatom el egyszer, hogy boldogan élek ? Mért vesz minden törekvésem, munkásságom kárba, És jutalmat sohasem nyer lelkem fáradsága ? Mért kegyetlen, mért oly nehéz ez a földi élet? . . . Mért, hogy annyit szenved itten, annyit küzd a lélek? Boldog kinek hosszú éltét az Úr megtagadta, Feloldotta őt a léttől és a földnek adta.; Azt nem bántja gúnykaczaja gyarló embereknek, Komoly törekvesi fölött többé nem nevetnek; Egymás után sir domborul, boldog ki alatta: Boldog, kinek hosszú éltét az Űr megtagadta. Siri csend van körülöttem, szellő susog lágyan, Siri csendben megpihenni, ez a legfőbb vágyam, Eltűnni, mint a sok csillag halványuló fénynyel, Ha ragyogott, ha tündökölt egész hosszú éjjel; Ke legyen vig a sirom se madarak dalával i . . . Sir: csend van körülöttem, szellő susog lágyan. Sah. Hiteles kútforrásból. Merítette: ZESZóToor. Hah, meg kell tébolyodnom 1 . . . Igen, ez a leghelyesebb kifejezés azon állapotra, melyben lézengek ; fejem oly kábult, mintha csak az ötvenedik pohár megivásának dicsőséges jubileumát ülném, pedig becsületemre, az első sem érinté ajkamat, egész lényem úgy zsiborog, mintha szép asszony szemébe néztem volna; mint szilaj oroszlán dühöngök ketreczemhen, világot alkotó eszmékkel foglalkozom, miközben érzem, bogy minden „minuturu“-ban jobban közeledem a tökéletes megbutuláshoz. Éh mindez miért ? 1 Ha még azért volna, hogy holnap lejár egy váltómI Ez csak hagyján. Nem, nem, ennél iszonyatosabb, megrenditőbb, szivrepesztóbb, meghatóbb az én helyzetem. Oda lesz jó hitelem, újdondász becsületem. Szerkesztői megbízást kaptam; azt mondják semmi kétség, szakavatott szám, akarom mondani toliamnak sikerülni fog a szokott viruló hirkoszorút gyártani. E megtiszteltetés annyira meghatott, hogy repeső öröm hullámzások között hajlongva ígértem, hogy ne éljek tovább, ha meg nem teszem. Mily dicső alkalom egyszerre, üstökös csillagként tűnni fel, hazud . . . azaz, hogy fillentek én annyit, ez alkalommal, még pedig hitelesen, hogy csak úgy kékül, zöldül bele Bokrosberek város publikuma, mikor olvassa, mert — hirkoszorunak lenni kell, még pedig én általam összeeszkábálva. Hhja! aki az ötvenedik pohár jubileumát üli, annak könnyű munka volna ez, teli fejjel csak kisüt az ember valamit, de én, nekem üres fejjel kell kisütni, kifőzni, kitálalni. Mint Zeüsz kutatám a mennyet. Ah, csak egy kis égiharmat azaz hogy újdonságért! Mint Neptun kutatám a vizek titkait, végigjárva Bokrosberek minden utezáját, de ah, az egyszer nem pocsétát, hanem rideg fagyot találtam. Sehol semmi érdekes újdonság ! Ezer villám ! ha ég és föld ellenem esküdött, akkor mint Vulkán megyek a fold alá, kutatni a mélység titkait, homeopathice gyógyítom gyötrel meimet, égek belől, mert sehol sem bukkantam uj donságra tehát tűzet neki ! Megyek ! Indulni ! Irány: pinczegarádics ! Napok óta kútatni újdonság után, eredménytelenül, tehát Bokrosberek város te megkötöd , magad ? Maradsz a régiben? Jó! Majd gyártok én újdonságot, megállj! Mi az? nyomdászgyerek? Majd elhord... kérem legyen szives félóra múlva jönni. Most sietni ! Tehát valami érdekeset Írni. Kezdeifl : balesetek, elemi csapások, Pótifá . . . akarom mondani szélvész, tüzvihar stb. Nem jól van, ennél nagyobb horderejű újdonság kell. Tehát gyilkosság, vagy öngyilkosság, valakinek meg kell halni, hogy az újságot olvasó publikum mulasson ! De hát, ki haljon meg? Ha mást halatok meg kisül a fillentés, még perbe fognak ! Megvan, hatalmas eszme ! Meghalatom magamat. És elfogok tűnni, hogy újdonságom igaz volta valószinünek lássék. Ember vagy kedves újdondász barátom, a szerkesztő úr méltán helyez beléd oly nagy bizalmat. Te halni is tudsz, ha a lap ujdonságrovata úgy igényli. Rendezzük gondolatainkat. N. 1. Van újdonság, tiszta haszon. N. 2. Én írtam, tiszta előny. N. 3. Meghaltam. Most már elismernek nagy embernek. N. 4. Meghaltam és eltűntem. Üdvös dolog a holnap lejáró váltóm miatt. Nr. 5. Műveletem sikerülvén tovább is szerepelhetek, mint nagyreményű újdondász. Meghaltam és élek ! Ez nem minden közönséges halandónak adatik meg, de én! . . . Az már más. Mi az ? szedőgyerek ? Már megint ! nincs még készen, majd átviszem a szerkesztőségbe. Halt,nem lehet akkor látják, hogy nem haltam meg. Kérem várjon egy pár perczig. Itt van vigye! Hah, munka után édes a nyugalom, mindjárt itt is maradok a pinezében a sírboltban, méltó hely egy halotthoz. Keresni fognak égben 1 ott nem vagyok. Keresni fognak földön ! ott sem vagyok. Keresni fognak fold alatt 1 Ahá, abból semmi sem lesz, bekapcsolom ezzel a vaskapocscsal a pinczeajtót belülről, ide ugyan nem lép be senki! Punktum I Keresni fognak ma ! Eltűntem. Pihenek a föld alatt, ahol „már nem fáj semmi.“
