Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-10 / 24. szám
24. szám. * X. évtolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. FJőfizciési ára: évnegyedre ..............................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyiit-tér sora.............................. 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspaxik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Ipariskolai kiállítás. Mikor városunkban az ipariskola az 1884. évi XVII. t. czikk rendelkezéséhez képest 1885-ik évben még csak kezdetlegesen, 1886-ban pedig az idézett törvény és törvényesített miniszteri rendeletek s szabályrendeleteknek megfelelően városi hatóságunk áldozatkészsége s a Csá- volszky József elnöksége alatt működő ipariskolai bizottság buzgó, fáradhatlan és erélyes tevékenysége és közreműködésével felállittatott, s az ipariskola, — melynek igazgatója az erélyes, tapintatos és iparosaink elméleti kiképeztetését a legnagyobb mértékben szivén hordó Dr. Mi Ítéli y i Gyula, — a kezdet nehézségei daczára is már az első ipariskolai tanévban is nemcsak elméleti, de az iparos tanonczok által készített munkák kiállítása által oly eredményeket mutatott fel, melyek nemcsak, hogy a legnagyobb mértékben leptek meg mindnyájunkat, de egyszersmind örömmel töltöttek el és egy szebb jövő iránti reményünknek, városunk haladásának kilátását és zálogának biztosítását keltette fel bennünk: lapunk hasábjain mi is azon jóslatunkat mertük koczkáztatni, hogy ha ipariskolánk, melynek vezetése szerencsés kezekbe tétetett le, fokozatosan akként fog előre törekedni, mint ezt az első kísérletből kiindulva feltételeznünk jogosan szabadott, hát városunknak egy pár évtized alatt nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is kiképzett, önérzetesés öntudatos iparos osztályt fog teremteni, mely hivatva leend azt a veszteséget pótolni melyet szőlőink elpusztulása által megértünk ; s városunk jobblétének és felvirágoztatásának előmozdításában várakozáson felüli kiegészítéséül fog szolgálni azon csekély jövedelmi forrásunknak, melyet korlátozott terjedelmű birtokaink nyújtanak. Igen, ezen reményünknek és jóslatunknak adtunk kifejezést ezelőtt 3 évvel, akkQr t. i., mikor az első ipariskolai kiállítást láttuk, és ha fokozódott ebbeli reményünk a múlt évben tartott hasonló kiállítás alkalmával : annál inkább fokozód- hatik az a városház nagy tanácstermében megnyitandó idei ipariskolai rajz- és kézimunkák láttára. Fokozódhatik azért, mert a mennyiben alkalmunk volt ezen kiállított tárgyakat még a tegnapi napon futólag áttekinthetni, őszinte örömmel kell megvallanunk, hogy a látottak kicsinyben valóságos országos kiállítást juttatnak eszünkbe. — Nem akarjuk a látott tárgyakat egyenkint felsorolni, ezt későbbre tartjuk fen magunknak, s ezúttal csak azt jelezzük, hogy az ily tapasztalat után míg egy részről csak gratulálhatunk az ipariskolai bizottságnak és az ipariskolai tanítótestületnek, addig másrészről alig tudunk annál jobb tanácsot adni iparosainknak és minden az ipar fejlesztése iránt érzékkel biró polgártársainknak : minthogy figyel m őket a mai ipariskolai ki á 11 i t á s r a irányozva felhívj u k, hogy azt megtekintsék és saját szemeikkel győződjenek meg ama haladásról, melyei iparos tanonczaink mestereik büszkeségére és mindnyájunk örömére és megelégedésére rövid idő alatt tettek. Ne kíméljék tehát önök, tisztelt polgártársak, azt a kis fáradságot s a látottak után jutalmukat veendik önök is, mint mi, ama biztató reményben, hogy »városunk nem volt, hanem lesz« s hogy iparosaink lesznek hivatva arra, hogy városunk jövő jobblétéi, fejlődését és felvirágoztatását megvalósítsák. Adja Isten, hogy úgy legyen! Csöbörből vederbe. Azon hosszú vajúdás után, melyen a kövezési tervezet keresztülment: azt kellett reménylenünk, hogy az intéző férfiak majdan oly tervvel állanak elő, melynek effektuálása, ha egyelőre vérmes reményekkel nem is kecsegtet, de utczáink mizerá- bilis külsejét annyira-mennyire mégis el fogja tüntetni. Most, mikor a tervezet a városi képviselőtestü- letiközgyülésen tudtunkkal még csakhallgatag jóváhagyással keresztülment, (mert teljesen megállapított tervezet oda be nem mutattatott, noha ez irányban úgy a tanács, valamint az egyesitett pénz- és jogügyibizottság annak idején utasitva lettekjéshoz zákezdenek látni a rendszeres (?) kövezéshez: sajnosán vesszük észre, hogy e hosszas vajúdás — jellemző hasonlattal élve — csak „nevetséges egeret’' szült számunkra. Mert másnak alig nevezhetnék azon, városunkban ezelőtt divott régi slendrián rendszert, mely szerint a kövezéseket eszközölték. Lássuk csak a dolgot közelebbről. Eddig mi volt a panaszunk és mi indittotta a város vezérférfiait arra, hogy uj kövezési tervvel álljanak elő ? Egyedül az avult, kopott és kátyus kövezet, mely városunknak főbb utczáit is szégyenszemre borította. Ennek, saját kényelmünk és a város csi- nosodása érdekében való eltávolítása és financziá- inkhoz mért, modern kőburkolattal leendő felcserélése, mi a városunkat látogató idegenek megtelepülésére hathatós csábszerül szolgálna — lebegett bizonyára vezérférfiaink szemei előtt akkor, midőn az eszmét felvetették. Nem vonjuk kétségbe, sőt szentül meg vagyunk arról győződve, hogy a tervezőket a legjobb szándék és belátás vezérelte eljárásukban. Csak egyet hagytak figyelmen kivül. Azt t. i., hogy városunk oly chrónikus betegségben szenved, melyet csak radikális kúra által lehet eloszlatni és hogy városunk nincsen azon kedvező financziális helyzetben, hogy időnként, költséges palliativ gyógykezelésnek vethetné magát alá. Mi a kövezésnek a jelenlegi terv szerinti ke resztülvitelében is csak palliativ eljárást találunk, és állításunkat tapasztalati tényekkel tudjuk beigazolni. A többi közül csak egyet említünk fel. Alig múlt ugyanis egy éve annak, hoo’y a Gasparik-utczát újból kikövezték, persze — mint ez nálunk már napirenden van — szakértői felügyelet nélkül. Eltekintve attól, hogy a jóizlés rovására, rendezett utcza helyett egy monstrumot kaptunk: a kövezet, az egyenlőtlen kőanyag következtében, helyenként ismét alászállott s ép oly döczögős és kátyus, mint azelőtt volt, jóllehet ezen kövezet néhány száz forintjába került a városnak. És ennek vagyunk kitéve mindaddig, mig a kövezést szakértői vezetés, alkalmas kőanyag és szilárdan praeperált talaj nélkül végeztetjük. Az ily eljárást megengedhetőnek tartjuk pl. a Gőzhajó-utczában, (de itt sem szakértői vezetés nélkül), ahol főczélunk a sárképződést megakadályozni; de semmiesetre afőbbutczákban,melyeket csinosítani kivánunk. A rendes kövezéshez £ehát első sorban szakértő, másodsorban szilárd talaj (vagyis a talajnak tört kövekkel való praeperálása) és harmadsorban egyenlően kiszabott koczkakövek szükségesek. Ez a conditio qua non . . . Haladjunk a kövezésben las sabban előre, de legyen az olyan, mely fölött ne legyen okunk későbben sajnálkozni. Nem akarunk az intézők tervének elébe vágni, de ezeket elmondani szükségesnek tartottuk, nehogy csöbörből vederbe lépjünk. A fővárosi iparosok-köre Váczon. Városunk csendjét, a múlt vasárnapon szokatlan élénkség váltotta fel. A főváros iparosaiból álló mintegy 120 tagú társaság rándult fel városunkba, mely kellemes szórakozás között, késő estig maradt körünkben. Az ipartestület elnöksége külön felhivása utján eleve értesítette tagjait a vendégek illő fogadtatása végett. És ennek volt is foganatja, mert mire a vonat reggeli V28 órakor a vasúti indóházba berobogott, az ipartestület tagjai nagy számmal gyűltek egybe. A vendégeket, kik Ráth Károly vezetése mellett 7 óra 43 perczkor érkeztek vásosunkba, az indóháznál Gajáry Géza főjegyző üdvözölte a tőle megszokott ékes szavakban. Az élénk éljenzésekkel fogadott beszédre, a kirándulók vezetője : Ráth Károly felelt, megköszönve a meleg fogadtatást. Erre az egész társaság, Gajáry Géza kalauzolása mellett a városba vonult és miután a Csillag vendéglőben villásreggelizett: megtekintette a püspöki kertet, részt vett a körmenetben ; majd a siketnémák intézetét, a kőkaput és a kir. fegyintézetet (azonban ezt csak kivülről) nézte meg. Déli 1 órakor a lövőházban társasebédre gyűltek össze a kirándulók, melyen mintegy 150 személy vett részt. Stefan bácsi kitűnő italai csakhamar megoldották a szónokok nyelvét s megeredtek a kon- vencziós és a jókedv inspirálta dikcziók. Az első felköszöntőt Olaj Ferencz, a helybeli ipartestület érdemdús elnöke mondotta, éltetvén a „testvér“-vendégeket.Erre Ráth Károly felelt, megköszönve a sziveslátást és éltetve az „egyetértő“ iparosokat s Gajáry Géza főjegyző, iparhatósági biztost, mint a ki a váczi sokféle iparosokat, azoknak többfaju társulatait a testülettel szemben oly egyetértőleg vezeti: miszerint remélhető, hogy ezen csak „régi emlékeket féltve őrző“ társulatok már a közel jövőben fognak az ipartestület, mint anyaegyesület védszárnyai alatt békésen egyesülni. Majd Sebők fővárosi iparos beszélt, éltetve Ráth Károlyt. Ezután egyszerre ketten is kivántak szólni: dr. Parall budapesti ügyvéd s Gajáry Géza. De az utóbbi a szólásjogát a vendégnek engedte át, a ki a lőház elnökét: dr. Freysinger Lajost s másodsorban a hölgyeket éltette. Ebből kedélyes eszmecsere támadt; a mennyiben Gajáry kifogást emelt az alaki tekintetben hibás felköszöntő ellen, a hölgyeket kivánván ugyanis első sorba helyezni s csak másodsorban a lőház főmesterét. Erre aztán előbb szóló viszonválaszszal élt. Végre a kedélyes intermezzót Ráth Károly döntötte el, marasztalván dr. Parallt s igazat adva Gajáry Géza alaki tekintetből emelt kifogásának. Ivánkovics szegedi orsz. képviselő kétszer is beszélt, az elsőben a szabadságról s a másodikban a hölgyeket éltetve. Erre dr. Freysinger Lajos főlövész vette át a szót és beszélt, mint mindig, úgy ez alkalommal is igen-, de talán mondhatnám kiváló szépen a polgáriaso- dásról. A felköszöntök sorát Olaj Ferencz zárta be, ki Ráth Károlyt egy talpraesett beszédben éltette. A társasebéd végeztével a honvédemlékhez vonult ki az egész társaság, a hol Ivánkovics orsz. képviselő szép és zajos tetszéssel fogadott beszédet tartott. Innen a Hétkápolnához mentek át és délután 4 óra után nagy közönség jelenlétében Mai számunk 6 oldalra terjed.
