Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-05-20 / 21. szám
Elöfíy.eléwi iír;i : évnegyedre...........................1 írt ;»4> názhoz hordás vágy postai szétküldéssé'. Egyes szám ara : IO Kr. Kapható : DEUTSCIT MÓRNÁL {városház épület) r. Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. 1 s többször: hirdetésnél kedvezBélyeg illeték 1 menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. i l szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Pünkösd. , Viruló virágok ünnepe a. pünkösd. A természetnek aranyos pompájával érkezik minden esztendőben ; madarak zengése, virágok fakadása és az emberi szivek lázasabb dobogása képezik a harmóniát, mely a világszépségéről zengett halhatatlan dythirambhoz hasonlít. A természet nyilatkozásának.napja ez. Midőn az Istenség jelentkezik az embernek, minden fűszálban, minden falevélben, sziromban, harmalcseppben ; midőn még a legutolsó porszem is azt zengi, hogy létezik fölöttünk egy hatalmas őrző, ki intézi a természet sorsát, őrzi szivünket és lelkünket, — létezik az az őserő, az örök Isten, a Mindenható. És amit egyszer fennen hirdettek az apostolok, annak milliószor meggyőző hirdetője ma a természet minden nyilvánulása. Az aranyos nap minden sugára ennek a földöntúli hatalomnak a hirdetője. Egy végnélküli glória, mely ott ahol támad, életet és erőt ad. A természetnek eme beköszöntő ünnepén az emberiség fölmagasztosul, fölemelkedik a hét- köznapiasság színvonaláról és hozsannával üdvözli az egy igaz Istent. Illő volna, hogy az áhitat ne legyen csak alkalmi, nagy szüsége van rá közéletünknek, melynek föltámadása még mindig késik, még mindig küzd a közönynyel. Igaz, hogy létünk hasonlít egy negyedszázados vulkánikus erupczióhoz, mely alatt a nemzeti eszmék forró lávája öntötte el el ereinket s az alkotások egész végtelen sorozatát voltunk képesek végrehajtani. Igaz, hogy haladásunkban negyedszázad alatt megközelítettük a külföld félezredesé vés kultúráját, de azt is be kell vallanunk, hogy mindaz amit tettünk össze fog omlani, meg fog semmisülni, ha a munkában lankadunk, ha nem dolgozunk fokozott tevékenységgel közállapotaink javításán. Mert az az erőszakosan rózsaszínre változtatott felszín, nem szünteti meg, csak eltakarja hibáinkat, bajainkat. És ha letesszük a rózsaszínű szemüveget, láthatunk közéletünk hatalmas épületében korhadt, meghajlott gerendákat, melyeket fel kell cserélni; vagy pedig meg kell támasztani az épületet mielőtt összedől, mielőtt ránk szakad. Hogy mit és mi mindent javítsunk ez nem ennek a czikknek a tárgya. Az ünnepélyes alkalom csak figyelmeztető, csak ébresztő. Nem erkölcsi prédikácziők napja, hanem az igaz érzelmek és eszmék megszentelője. Nyíljék meg szivünk, emelkedjünk a természettel a magasba. Szeressük a kisdedeket, a virágot, a madarakat, állatokat és a természet minden szülöttét, — ez hangzik felénk a pünkösdi harangszóból. Ez a pünkösdi hangulat örökszép kifejezője ; a szeretet, melyet mint eszmét, maga a természet szült. És ennek az eszmének győzni kell! A mi eszménk egy erős, boldog Magyarország. Hogy a Kánaán, melyet hazánkul rendelt a végzet és ősünk fegyverei, ne legyen nekünk a siralom völgye; hogy küzdelmünknek, a becsüle- ! tes küzdelemnek a dija ne legyen a leveretés, Szemünkbe, mely egek felé tekint Öröm-sugárral hála-köny remeg; Kis egyletünknek ünnepnapja van, Ölén mi is ezernyi jót lelénk ! Örömre hát testvéreim, hiszen Huszonötévi múlt ragyog felénk ! Huszonöt éve földbe hullt a mag, Mit Kolping lelke szerze s elvetett; Negyedszázadja im hogy alkotók Elődeink e kört, ez egyletet Utat mutatva lelkesen nekünk. Melyen boldogság int, derül elénk: Hit és a munka kincse vár, ahol Huszonötvi mull, ragyog felénk ! Kikelt a mag, hisz’ jó talajba hullt Vallásos szívbe s nem a bűn közé; Erényes élet harmatozta meg S a tiszta munka gyöngye öntözé. Testvéri csók s a béke szelleme, Amit epedve itt mi meglelénk E csendes körnek enyhe rejtekén Huszonötévi múlt ragyog felénk ! Hiú világnak dőre álmait Öli nem sóvárgjuk, nem, kik itt vagyunk! Csalóka fénynél több a becsület,. Ez is vezesse tetteink’ s szavunk’! Iparkodás a józan, tiszta elv, Mely megveti a gőgöt s talmi fényt Ez lelkesít, vezérel most, midőn Huszonötévi múlt ragyog felénk! Baráti jobbra hát testvéreim! Bánk tekint nagy Istenünk s hazánk; Serény kezekre vár a munka, mit Elődeinktől nyerve folytatónk. Legyünk törekvők csüggedetlenül, Ne veszítsük el, amit ma megnyerőnk; S ha szent az eszme, szent a buzgalom: Újabb huszonöt év dereng felénk ! Lévay Mihály. Ö r ö m d a I. A »Váczi Kall). Legényegylet« jubileumi ünnepélyén szavalja: Jeremiás Pál. Az áhitat szentelt érzelmivel Állunk ma meg e drága szent helyen. Szivünkben ég a tiszta iiálaláng, Hozzád tör az, hozzád oh Végtelen ! hanem csendes nyugág Szt. István virágos kertjében. Erre pedig csak úgy leszünk érdemesek, ha örökös éberség és végtelen ön megadással párosult munkálkodás lesz útmutatónk. Ez a hő óhaj csak akkor teljesülhet, ha a nemzet ereje nem forgócsolódik szét a küzdelemben, hanem erősen konczentrálódik a munkára, mely még minden nemzetet nagygyá és boldoggá tett. Önmagunkra vagyunk utalva egy emberáradat közepette, mely látszólag velünk tart, de amely legszélsőbb ellenlábasaink közé tartozik. Ezek a futógondolatok repülnek át lelkűnkön Pünkösd szent napján. Nem tagadhatjuk el, hogy van bennünk aggódás, de ezt azért érezzük, mert hazánk, jelenén és jövőjén kimonhatatlan szeretettel csügg lelkünk. Ha egy lélek térül meg a hazai oltárhoz, már többet nyertünk, mintha a tétlenségben közelebb engedjük jutni veszedelemhez a tömeget. Az eszme győzni fog! Ez a pünkösdi harangok jóslata. Erre figyelmeztet bennünket a természet újjászületése is, a megújuló falombok, a megifjult erdők, a csicsergő, nótázó madarak légiója. Rendkívüli közgyűlés. Városunk képviselőtestületét szerdán f. hó 16-án rendkívüli közgyűlésre hívta össze Korpás Márton helyettes polgármester. A közgyűlés tárgysorozata egészben 4 pontból állott, és pedig : 1. Bizottsági jelentés Réty Ignácz polgármesternek kegy-, illetve nyugdíjaztatása tárgyában a f. évi 29/888. kgy. sz. végzés folytán. — 2. Réty Ignácz Huszonöt év jóságod hirdeti: Küzködve bár él kisded egyletünk, Te vagy reményünk, hogy még élni fog, S áldásodat érezteti velünk. — E szent helyen ismertük meg a czélt, Melyért küzdünk, melyért fárad karunk ; Itt ismerőnk meg a segély-kezet, Mely felemel, ha összeroskadunk. Istent szeretve el nem csüggedünk Boruljon bár ránk a vész fellege, Kétségbe az minket soha nem ejt, Sőt küzdve küzdünk . . . s győzünk ellene. —. Hit nélkül a munkás rabszolga csak, Ha kell, pénzért átadja két kezét S mit alkotónak sokszor századok Hitvány dühével dúlja szerte szét. Ki megveté vallását, Istenét Jogot, törvényt, embert az nem becsül Előtte nincs szent, nincsen semmi elv, Ha érdek int, elhagyja hűtlenül. — E szent helyen tanulta meg szivünk Miként szeresse e magyar hazát, Melynek földjén bölcsőnket ringaták, Melynek pora egykor majd nyugtot ád. Ki csak beszél, szór czifra jelszavat, Tett nélkül az hazát még nem szeret; Mi boldogítja édes szent honunk’ : Az a munkás és tiszta becsület. Megértettük e szent falak között, Hogy egyetértve tenni mit lehet, Ha buzgón támogatja váll a vállt, Ha keblünkben testvéri szív szeret. Egy porszemecske mily kicsiny, parány S az képezi az óriás hegyet. Sok nagy dolog, s nemes ügy létre jő, Ha támogat a munkás kéz kezet. — * * * Viruljon hát az egylet még soká ! Szép múltja önt biztos reményt belénk, Nem csüggedünk, amig Főpásztorunk Fővédnökünk biztatva int felénk. Szent Istenünk, tartsd meg kis egyletünk, Amely mindig nemeset és jót akart Műveljen az még sok ifjú szivet Oh »Isten áld meg a tisztes ipart!« Révész István. ÁVACZ1 KŰZLŰNY"TARCZA=JA. Pápa-dal.*) A »Váczi Kath. Legényegylet« jubileumi ünnepélyén szavalja: Medveczky János. LEO! Róma pap-királya Ötvenéves áldozár! Szent fejeden a tiára Hármas ágú dics-sugár ; Nagy hatalmad’ hős erényed’ Nem tőré meg vész, enyészet: 'Péter, ő ily szirterős! János ily jó, tisztes ősz! Rád az oltár dús ölébül Kegy s malasztfény áradott, Lelked ettől enyhül, épül Hogyha küzdve fáradott! Itt meritéd bölcsességed’ Mely diszité pápaszéked’ S nyájadat az ég felé Biztosan vezéreié ! Bár vihar dúlt, bár az orkán Habra habhegyet rakott: Zátony alján, szirtek ormán Átvivéd szent csolnakod’ — Mit kezedbe tőn az Isten Örködéi az égi kincsen : S hit, erény, jog, szeretet Sérthetetlen volt veled ! Nézd a fényes arany oltárt Legdicsőbb győzelmed ez! Hol a népek ajka zsoltárt Téged áldva zengedez! »Isten óvjon Isten áldjon Érted küzdött szent csatádon, S küzdve hosszú koron át: Nyerj örök szép koronát!!! ............S. J. • Imát az ajkra . . . A »Váczi Katii. Legényegylet« jubileumi ünnepélyén szavalja: S c h e i c h e r Géza. . Imát az ajkra, szívbe érzernényt, Örömre készülj most te htí sereg! //;) Megjelent a »Magyar Állam« folyó évi márezius 8-diki számában. Mai számunk 6 oldalra terjed.
