Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-13 / 20. szám

Hogy csak néhány példát említsünk, itt vannak a kákából készített czikkek ; tetszős házi papucsok, lábtörlők, kosarak, butortakarók és sok egyéb tárgy, melyet vaggonszámra szállítanak be hozzánk, holott a nyers anyag tőlünk való.

Itt van például a fafaragás, melyet Sveicz lakossága olyan magas tökélyre vitt, hogy elárasztja készítményeivel a világot és sok milliót szerez vele.

Itt van azután a szövés, a szőnyeg, vászon, harisnya, és egyéb finomszövés, de itt van mindenekfölött a selyemtenyésztés, mely igazán csekély, majdnem semmi anyagi koczkázattal egy egész család jólétének képezheti alapját.

Végül a mi specziális viszonyaink rendkívül kedvezők a méhészetre is. Falusi kertek, szőlők, gyümölcsösökben nehány kaptár okszerű kezelés mellett több igen kedvelt és kelendő használati czikket hozhat a gazdának, s nem kellene érte a piaczra menni.

Mindezekre nálunk nagyon kedvezők a körülmények. Minden földművesnek meg kellene honosítani a házában a mellékkereseti ág-ak egyikét, vagy a családtagok számához képest többijét is s mindjárt segítve volna a gazda helyzetén, ha termőföldjét vész látogatta meg és nem terem rajta kenyér.

Nagyon sokat kell még nekünk tanulni nyugati szomszédainktól, hogy létünket biztosíthassuk a komoly veszélyek ellen, s hogy életünk okszerű, a komoly bajok és körülmények minden változása közben egyenletesen haladó és nyugodt lehessen.

A tanítóktól függ e tekintetben a legtöbb. Nehány lelkes tanító, aki igazán tanítója és mestere a saját községének, az iskolán kívül is sokat tehet a saját községében. A háziipar meghonosítása egyedül ő tőlük függ.

Nem segít a kétségbeesés semmit. Aki reményét elvesztette az önmagát vesztette el, pedig a józan ész törvényei egész közel vannak hozzá.

Pedig ezeket a törvényeket követni kell.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hírek. Mélt. Somhegyi József, fóthi apát plébános és pápai praelátus a legutóbbi országos vörös kereszt egylet közgyűlése által országos választmányi tagnak lett megválasztva. — Csávolszky József kanonok, a vörös- kereszt egylet váczi választmányának képviseletében jelenvolt az orsz. vörös-kereszt egyletnek f. hó 7-én Budapesten tartott közgyűlésén. — Mint részvéttel értesülünk Meiszner Nándor, a Sügyi puszta bérlője súlyos betegen fekszik Dr. Bolgár Lajos városi főorvos lakásán.

= Zárüuuepély. A vácz-egyházmegyei növendék-papság „Pázmány-egylete“ ma délután 5 órakor zárünnepélyt tart a püspöki papnövelde nagytermében. A zár ünnepély sorrendje: 1. „Éjjeli szállás Granadában,“ opera-nyitány Kreutzer K.-tól. Hegedűn játsza: Krchnák János III. éves hittanhallgató, zongorán kiséri: Szontág Sándor VI. oszt. növendék. — 2. Megnyitó beszéd, tartja : Viz Zoltán IV. éves hittanhallgató, elnök. — 3. „Az örök egyház.“ Pályanyertes költemény. Szerzője: Viz Zoltán IV. éves hittanhallgató; szavalja: Krébesz Andor I. éves hittanhallgató. — 4. „Ima és vadászkar,“ a „bűvös vadásziból Weber tői, előadja a növendékpapság énekkara. — 5. „Jogosult-e küzdelmünk a szabadkőmivességgel szemben?“

pes gondolkozni — czéloz, talán egészen ártatlan ellenfelére! Mert mi a párbaj? Nem más mint „két személynek előleges megállapodás folytán, bizonyos szabályok szerint, ^segédek jelenlétében, öldöklő fegyverekkel vívott veszélyes harcza, a sértett becsület helyreállítása végett.

Társadalmunk a párbaj iszonyúságát még nem látta be, jogosultnak sőt mi több a becsület próbakövének tekinti. Társadalmunk előítélete szerint nem lovagias, bátor ember az, hanem gyáva, ki a becsületében tett gázolódását fegyverrel meg nem bosszulja. De minő legyen e bosszú? Bizonyára, ha a lovagiasság fogalmával hozza kapcsolatba annak a lovagiasságnak megfelelően kellene lenni.

De itt van épen a bökkenő. Lovagiasságot emlegetnek. Bizonyára ha tudnák, hogy mi a lovagiasság nem emlegetnék e fogalmat összeköttetésben hozva a párbajjal, melynek leírását igen szépen olvashatjuk egyik jeles Írónknak Sédának munkájában, ki ezt mondja: „Felette nehéz a lovagiasságot meghatározni. Az érzelmek, szokások és intézmények különös vegyüléke az és varázsa leginkább eredményében tűnik fel. Regényes nagylelkűség, határtalan bőkezűség, az önfeláldozásig terjedő áldozatkézség, nemes kímélet a gyöngék, lelkesedésig emelkedő érdeklődés és gyöngédség a szép nem erényei iránt, a hűség, férfias önérzet, csodákat mivelő bátorság, a jogtalanság megtorlása, a becsület érzet meleg lángja: alkotja annak alapvonásait, melyeket mély vallási érzelem nemesit.“

Valljon feltalálható ez a mai napság modern érteményben vett párbajban? Felelet rá: korántsem. Hol van az önfeláldozásig terjedő áldozatkézség, a férfias önérzet, a becsület érzet meleg lángja s a vallásos érzelem?

Valljon férfias önérzet-e az, midőn valaki minden, mondhatni szót nem érdemlő csekélységért botorul életét teszi ki a végveszélynek, főleg ha szerető hitvese, gyermekei vannak, valljon a becsület érzet-e az, midőn ismert rósz előitéletű egyének küzdenek egymással, hogy becsületük, ami maguk előtt is kétes jelleggel bir, a világ előtt vissza legyen állítva? Mindez csak csalogató a

Pályanyertes értekezés. Szerzője: Kalvoda Ferencz

III. éves hittanhallgató ; olvassa: Kucsera Károly

III. éves hittanhallgató. — 6. „Nocturne“ Leybach I.-tól, op. 3. Hegedűn játsza Krchnák János III. éves hittanhallgató, zongorán kiséri: Szontág Sándor VI. oszt. növendék. — 7. „Egy ifjú áldornak,“ költemény Mindenszenty-től. Szavalja: Csapó János III. éves hittanhallgató. — 8. Jegyzői jelentés, olvassa: Kalvoda Ferencz III. éves hittanhallgató, jegyző. — 9. Zárszó, tartja: Podhorányi József IV. éves híttanhallgató. — 10. „Pápai hymnus,“ Feleytől. Előadja a növendékpapság énnekkara.

= A váczi jótékony nöegylet múlt vasárnap tagjai számának érdeklődésével tartotta meg Benkár Dénesné úrnő elnöklete alatt XXI-ik közgyűlését. Az egylet a folyó évvel áldásos működésének második évtizedét lépte át s az elnöki jelentés adatai érdekes számokkal igazolták, hogy az egylet buzgó elnöknője vezetése alatt az évek számával mit sem vesztett tevékenységének első lelkesedéséből. Önerejéből gyűjtött vagyona, takarékossága és áldozatkészsége például szolgálhatna bármely egyletünknek. Az egyletnek ma házán kívül 2500 forint megtakarított vagyona van s azon fáradozik, hogy jövedelem forrásait egy gyermek menhely megnyithatásáig és fentartásáig fokozhassa. Erre persze még nehány év tőkegyűjtésére és egyesek áldozat készségére lenne szükség, de bízva hisszük, hogy nőegyletünk buzgólkodása mielőbb lehetővé fogja tenni e régen táplált közóhajtás teljesültét. Az egylet tagjainak száma ez idő szerént 176. Bevétele volt 1887-ben 2031 frt 38 kr., pénztári maradvány betudásával 3438 frt 51 kr. Kiadás 952 frt 33 kr., pénztári maradvány 2486 frt 18 kr., tőkeszaporodás 454 frt 80 kr. Az egylet tisztikara választás alá esvén a régi tisztikar választott meg újból s igy az egylet vezetése a jövő évre is a régi kipróbált kezekre bízatott. Melegen óhajtjuk, hogy a kisdednevelés és szegények segélyezése érdekében zajtalanúl, de serényen munkáló egyletünk jövőre is ily örvendetesen haladjon húsz év tapasztalatai alatt jónak bizonyult ösvényén s öt év múlva gyermekmenhelyek nyitásával ülhesse meg negyedszázados munkásságának örömünnepét.

= A legényegylet jubileuma. A napok ban küldettek szét a kath. legényegylet jubileumára szóló meghívók, melyek az egész ünnepély programmjät magukban foglalják. A meghívók következőleg hangzanak: Meghívó „A váczi kath. legény- egylet“ jubileumi ünnepélyére, melyet XIII. Leo pápa ő szentsége ötvenéves áldozárságának és az egylet huszonötévi fennállásának örvendetes emlékére 1888. évi májushó 21-én a bent jelzett sorrend szerint zárt körben tart meg. Kanda István kanonok s a „váczi kath. legényegylet“ elnöke. — A jubileumi ünnepély sorrendje: I. A felsővárosi plebánia-templomban délelőtt 8 órakor szentbeszéddel összekötött hálaadó isteni-tisztelet, mely alkalommal az iparos-leányok által gyűjtött összegen vásárolt díszes misemondó ruha is meg- áldatik. — II. Az új leányiskola nagytermében délelőtt 11 órakor diszgyülés. — III. A lőház dísztermében délután 1 órakor társas-ebéd, 5 órakor szavalási verseny, fél 8 órakor pedig táncz- mulatsággal egybekötött díszelőadás és élőképek. — A diszgyülés sorrendje: 1. „Pápai hymnus“ Feleytől. Előadja az énekkar. — 2. Elnöki megnyitó, s az egylet 25 éves múltjának rövid ismertetése. — 3. „Szent az érzet . . .“ Marschtapasztalatlanok számára, hogy hozzájuk szegődve szaporítsák a gyilkosság számát, anélkül azonban, hogy erről teljes fogalommal bírnának.

De végre hogy lehet a vallásos érzelem által nemesitett lovagiasságot összehozni a párbajjal, hiszen épen a párbaj az, mely által a vallás megvettetik a törvények lábbal tiportatnak, s a hitetlenség elömozdittatík.

De mit is keressük a XIX. század végső napjaiban a vallásos érzelemtől nemesitett lovagiassá got, mikor a rationalizmus, az atheismus, a szabad kőmüvesség, az indifferentismus elvei a hódítók ?!

Jaj neked XIX. század ha ily szomorú emlékeket hagysz magad után! Eltűntek már a régi jó idők, midőn a világi ifjúság is örömmel vette kezébe a szomorúság vagy megpróbáltatás napján is édes vigaszt nyújtó vallásos könyveket, hanem a helyett létrejött a műveltebbek között is a vallás iránti indifferentismus, mely elnémította szivükben a lelkiismeret szavát. S lehet-e csodálni ha ily körülmény közt az ifjúság kivetkőzve a 'különféle sekták erkölcsrontó princípiumai következtében a vallásos érzületből, mit sem törődik a vallással s nem vetette el az azzal ellenkező mételyt hintő kinövéseket, hanem azt elfogadva iparkodott kijátszani?

Ennek azután természetes következménye volt az, hogy Egyházunk fejei híveiket a végleges erkölcsi sülyedéstől megmentendök, kifejtették az erre vonatkozó kath. tant; úgy tett a többek közt XIV. Benedek pápa 1752. nov. 10 én kelt „Detes- tabilem“ kezdetű bullájában, a melyeket a következő érvekkel győzünk be: „A párbajt tiltja a természeti törvény, mert a) az ember önszeretetét súlyosan sérti, mivel a párbajt vívó kötelmeiről megfeledkezve önmagát nemcsak anyagi, hanem lelki életveszélynek is kiteszi; b) a legsúlyosabb jogtalanság felebarátunk irányában, minthogy az egyik a másikat szándékosan megölni törekszik; c) jogtalanság az egész államra nézve, mert a polgároktól igazságtalanul megfosztatik, a jogtalanságot megtorló jog bitoroltatik, az erkölcsök ennek következtében felforgattalak, a vadság ápoltatik,

nertől. Előadja az énekkar. — 4. „Pápadal“ Rosty Kálmántól. Szavalja : Medveczky János egyleti tag. — 5. „Isten dicsősége“ Beethowentől. Előadja az énekkar. — 6. „Az ipar köréből.“ Értekezés. Irta: B. I. Felolvassa: Korényi József, az egylet tisztb. dékánja. — 7. „Jelige“ Várfölditől. Előadja az énekkar. — 8. „Imát az ajkra . . .“ Alkalmi költemény Lévay Mihálytól. Szavalja: Scheicher Géza egyleti dékán. — 9. „Magyar népdal-egyveleg“ Várfölditől. Előadja az énekkar. — 10. Elnöki zárszó. — Befejezésül a hymnust énekli a kar. — A „Váczi Kath. Legényegylet“ huszonötéves jubileuma alkalmából megtartandó tánczczal egybekötött zártkörű díszelőadás és élőképek sorrendje: 1. „Az ipar hódolata.“ Élőkép. 2. A „Huszár csiny“ népszínmű I. szakasza, dalokkal. Személyek: Virág Marczi közhuszár Balogh Ferencz, Borcsa kedvese Orszáczky Mariska k. a. 3. A „Szökött katona“ népszínműből a „Siralomház.“ Személyek: Camilla gr. Monti neje Stefanek Anna k. a., Gergely, Miska közlegények: Balogh Ferencz, Scheicher Géza, Camilla társalkodónöje Simko Irma k. a. 1-ső káplár Szakszik Mihály, 2-ik káplár ***. 4. „A ná- zárethi sz. műhely.“ Élőkép. 5. A „Toíoncz“ népszínmű II. felvonása, dalokkal. Személyek: Kontra Fridolin budapesti magányzó Korényi József Krizsa felesége Fabó Erzsiké k. a., Miklós, ennek fia első férjétől, mészáros mester Scheicher Géza, Ábris mészáros legény Korpás Lajos, Ördög Sára koldus asszony Prohászka Gusztávné assz., Rézi, Háni, Fáni, Máli, Kati, kisvárosi zsidó kisasszonyok: Orszáczky Mariska k. a., Sebők Anna k. a., Merka Ida k. a., Simko Irma k. a., Lőrincz, Farkas, Móricz, Harschli, Számi, kisvárosi zsidó legények: Balogh Ferencz, Kovács József, Petra József, Pataki Géza, Staudinger Ferencz, Dolgos, városi jegyző ***, Péter, kisbiró Kovács Lajos, Angyal Liszka cseléd Kontráéknál Drajkó Anna k. a., Mrawcsák Johan öreg vándorló legény Prohászka Gusztáv, Pandur Szalay Pál. 6. „Isten áldja a tisztes ipart!“ Élékép. 7. A „Czigány“ népszínmű II. felvonása, dalokkal, Személyek : Kurta, nagy gazda, agglegény Korényi József, Gyuri, unokaöcscse Dick Antal, Márton, parasztgazda Kovács Lajos, Rebeka, felesége Fabó Erzsiké k. a., Évi, ennek leánya első férjétől Stefanek Anna k. a., Zsiga, czigány Lőbl Ignácz, Rózsi, leánya Bilicska Györgyné (Barancsek Anna) assz., Ferke, urasági hajdú Korpás Lajos, Kondomé Merk Margit k. a., Sári, Frankó Erzsiké k. a., Panni, Merka Ida k. a., Erzsi, Sebők Anna k. a., Náni, Steidl Mathild k. a., Julcsa, Stibrik Ilkák, a., Eszter, Simko Riczi k. a., Borka, Sztanya Mari k. a., Csőre, Simon Hermin k. a. Az élőképek bemutatása alatt Ulrich Károly úr harmoniumon fog játszani s ugyanő a dalokat is kisérendi. A jegyeket kérjük Meiszner Rudolf úr divatkereskedésében eleve kiváltani. Helyárak: ülőhely az első öt sorban 1 frt 50 kr., a többi sorokban 1 frt, állóhely 80 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete esti fél 8 órakor.

= Pestmegye központi választmánya hétfőn, f. hó 7-én ülést tartott Földváry Mihály alispán elnöklete alatt. — Ez alkalommal megválasztották az országgyűlési választók névjegyzékének kiigazítását eszközlő kerületi küldöttségeket. A váczi választó kerület küldöttségének elnökeiül Szada községben : Ráday János, Szilágy községben: Segesváry János és Vácz városában Dr. Freysinger Lajos lettek megválasztva. — A küldöttségek munkálatainak foganatosítására és

a vallás megvettetik, a törvények lábbal tapodtatnak, sőt maga „az országok nyugalma, a népek biztonsága és sértetlensége biztos veszélynek tétetik ki;“ és d) legsúlyosabb jogtalanság az Isten irányában, mert az Isten joga kétszeres gonoszsággal bitoroltatik, t. i. melylyel az Isten saját és ember társunk élete fölött bir.“ Müller. Erkölcstan 426. 1.

Tehát látjuk, hogy a párbaj semmi esetre sem egyezik meg a lovagiassággal.

S ha meggondoljuk, hogy igen sok esetben mi szolgáltatott okot a párbajra, szomorúan kell azon következtetést magunknak megalkotni, hogy a legtöbb esetben, semmi fontossággal sem biró cselekmény. Az ifjú nemzedék közt elhatalmaskodtak a becsületbeli üzelmek. Mindenben a mi nem volt az ő büszkeségének kedvező, sé-itést lát s becsületének sárba tiprását véli. S mit tesz? Az előbb még jó barátot fegyveres mérkőzésre szólítja s maga hideg vérrel ront felebarátjára, hogy vér- szomját kielégítve ellenfelét lábai előtt vértől elborítva láthassa.

De nézzük csak mit mond a „Fővárosi Lapok“ egyik levelezője az 1885. október 10-iki lapban a párbajról, midőn honvédségünk egyik tisztje veszité el életét. „A pisztoly dördülés, mely a sir szélére sodorta a honvéd hadsereg egy derék tisztjét, ezerszeresen viszhangozik, nemcsak a fővárosban, de országszerte. A társadalmat fölriasztotta közönyös áléltságából; összerezzen mindaz, kinek félteni valója van az emberek között, és megdöbbenve kérdi: hova ragadja fiatalságunkat az a modor, mely törvényül csak a modortalanságot ismeri? De az izgatottság nem tart sokáig. Hiszen megjelen minden végzetes kimenetelő párbajnál, hog-y gyorsan eltűnjék mint az elektromos ütés, melyet szaggatottan idéz elő egy-egy elektromos szikra. A kiomló vértől összeborzad, a halálra vált ember árnyától megremeg a társadalom ; érzi, hogy ez a vér ő reá száll vissza; sejti, hogy ez az árny öt jár kisérteni, nyomja lelkiismeretét a mulasztás, a gyengeség tudata, de tartósan még nem foglalkozik vele. Még nem ébredt föl benne öntudata annak, hog-y