Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-15 / 16. szám

Nyilt levél a szerkesztőhöz!

Tekintetes Szerkesztő Úr!

Becses lapja hasábjain még múlta évben kéretett az iskolaszéktől az alsóvárosi sirásó elleni méltó panaszok orvoslása.

Vártuk az eredményt, mely végre szintén e lapokban jutott nyilványosságra és ekkép szól: „Minthogy az iskolaszék olyan érdembeli és annyi okot nem talált, mely a sirásó elmozditását indokolná, — tehát jelen állásában ezúttal is meghagyja.“

A sirásó ellen felmerült és eléggé indignáló panaszok közül elég legyen egyet is emlitenünk: az iszákosságot, ennél nagyobb okot nem is kellett volna keresni elmozditásához; s hogy ez tény a közönség egész légiója tesz rá tanúbizonyságot, már pedig egy közönség panaszát nem lehet úgy patrocinium alakjában „sine me de me“ félre vetni és annál kevésbbé orránál vezetni.

Mindenszentek napján tanusitott arczátlan magaviseletét a közönség feledni oly hamar nem fogja.

Legújabban pedig tetőzte szemtelen eljárását a következő esettel: A napokban történt, hogy egy csapat kutya barangolta be a temető kertet, letiporva a kereszteket és a diszitéseket. Midőn egy éppen ott időzött úri egyén a sírásót e miatt kérdőre vonta: elittasodott arczával azt vágta vissza, hogy neki e részben nincsen utasítása az iskolaszéktől, de meg nem is húzhat ujjat minden emberrel.

Úgy hisszük, hogy minden szolgálatban meg- kivántatik a subordinatio. A szolgálat az első s csak azután a liberae voluntátis iszákosság; méltó csodálkozásunknak adunk kifejezést akkor, midőn a mélyen tisztelt iskolaszék az iszákosságot is erényül tünteti fel; — itt vagy félreértés, vagy szánszándékos félrevezetés volt a tényező, mert ha az iskolaszék elnökségét egy beavatott egyén ezen visszaélésekről eleve felvilágosítja, nem hisszük, hogy a fentebbi végzést lelkiismeretesen kimondotta volna.

De mi e végzéssel nem lehetünk megelégedve tisztelt uraim és addig nem szűnünk meg jogos felszólalásainkkal önöket ostromolni, mig ezen egyén eltávolítása által a protektorátus meg nem szüntettetik, — mert végre is nem a közönség van az iszákos sírásóért, hanem egy józan sirásó a közönségért, mely azt fizeti.

Ennélfogva újólag kérjük a iskolaszék t. elnökségét, miszerint félretéve minden rokonsági és közbenjárási köteléket, ezen élhetetlen embert a közönség megnyugtatására mihamarább eltávolítani és egyúttal az iránt is intézkedni szíveskednék : hogy a kutyák csakis megkötve legyenek a temetőbe bevezethetők, nehogy ezek a sírokat bemocskolják. Kívánatos volna továbbá az is, ha a sirásó díjszabályzata végre-valahára kifüggesztetnék.

Kiváló tisztelettel

Több érdekelt.

A közönség köréből.*)

Interpelláczió a rendőrkapitány úrhoz!

A „Váczi Közlöny“ múlt évi hasábjain Ha finer Ferencz hegybíró úrnak orvoslás végett be lett jelentve, Guttmann István felső törökhegyi szőlő birtokos önkénykedése.

*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli.

A szerk.

Miután e részben a hegybíró úrtól orvoslást nem nyertünk kénytelenek vagyunk a rendőrkapitány úrhoz fordulni.

Mindenek előtt tisztelettel kérdjük a kapitány urat: van e tudomása arról, hogy a felső törökhegyi útnak tagosítás utáni helyreállítása és kijelölése temérdek költségébe került a szőlő tulajdonosoknak ?

Továbbá, van-e arról tudomása a rendőrkapitány urnák, hogy midőn ezen út a tagositási ala- gon kijelöltetett, sok szőlő tulajdonos garádja is lerántatott s a közlekedési út terjedelme is kijelöltetett ?

Daczára ezen kijelölésnek Guttmann István szőlő tulajdonos nem elégedve meg saját területével a köz útból is tesz foglalást.

Ilyen önkényes eljárással a közlekedési útnak elzárását tovább tűrni nem lehet.

Ha ö viz fogót akar magának alkotni, készítesse azt saját területén és ne foglaljon a közös útból, s ne zárja el a közlekedést; mert mi történik akkor, ha minden szőlőtulajdonos, példáján indulva, a közös útból fél ölnél többet elfoglal?

Miután az ily visszaéléseknek nem lehet helye, tisztelettel kérdjük a rendőrkapitány urat: van-e szándékában ezen visszaélést meggátolni, mert az ily visszaélések meggátlása a hatóság "köréhez tartozik.

Elvárjuk rendőrségünk kapitányától, miszerint sérelmünket mielőbb orvosolni fogja, sőt kívánatos, hogy ki mit közös útból elfoglalt az az ö költ ségére helyre is állíttassák.

Több szőlőtulajdonos.

Városi és vidéki hirek.

= Síagylelkii adomány. Dr. Schuster Konstantin, megyés püspökünk ő Excellencziája Zagyva-Szántó község templomának helyreállítására 100 frtot adományozott.

= Értekezlet. A váczi kegyesrendi főgym- násium állapotának és viszonyának végleges rendezése czéljából a közoktatásügyi miniszter értekezletet hivott össze. Az értekezletre, mely Dr. Hó man Ottó tankerületi főigazgató elnöklete alatt f. hó 28-án fog városunkban megtartatni, meghivattak: a váczi püspökség, a kegyestanitórend és Vácz város közönségének képviseletében annak egy kiküldötte. A város részéről, miután Gajáry Géza tanügyi előadó f. hó 27-én megkezdi egy hóra engedélyezett szabadságát, Csávolszky József és Dr. Freysinger Lajos városi képviselők lettek az értekezletre kiküldve.

= Gróf lireitli Kóla hazánkfia, Bécs legnagyobb kartográfiái intézetének hivatalnoka, aki Magyarország vallásfelekezeti és képviselő választó kerületi térképét összeállította, a napokban járt városunkban. Jellemző adatokat beszélt azon ragaszkodásról, melylyel Magyarország nagy férfiai iránt viseltetik. így a többek között intézete, a mely az egész kontinenst ellátta a pápai jubileumi képekkel, már 24000 példányban készítette el Kossuth arczképét, a melyek mind elkeltek s most ismét 20000 darabra van megrendelése. E szerint az azon intézetnél készült képek közül, melyek pedig egész Európára szólnak, legnagyobb kelendősége Kossuth képeinek volt, mely nagymérvű kereslet csaknem egészen a maroknyi magyar népnek köszönhető. Gf. Kreith az itteni fegyintézetnél egyúttal megakarja honosítani az eddig csupán külföldön készült s ott nagy kelendőségnek örvendő színes dominó játékot, valamint a játék festészetet, mely iparág már újdonsága miatt is azt hisszük, hogy feltűnést fog keltni.

= Rendkívüli közgyűlés. Képviselőtestületünk ma d. u. 4 órakor a városház tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyak; 1. Réty Ignácz városi polgármester úrnak kegy illetve nyugdíjaztatása iránti intézkedés. — 2. Réty Ignácz városi polgármester úrnak szabadságoltatás iránti kérvénye.

= Eljegyzés. Hegedűs Anna kisasszonyt, Hegedűs Sándor kiváló szépségű leányát, a múlt vasárnapon f. hó 8-án eljegyezte Gréger József kir. kataszteri mérnök. Tartós boldogság kisérje e szép frigyet!

= A váczi nyilvános múzeum javára

Wessely József egy 1802-beli franczia ezüstpénzt, Szalay Géza 8 drb rézpénzt, Bősz Emil úr egy 10 frtos, egy 5 frtos, egy 2 frtos és egy 15 pengő krajezáros, valamint egy 1806. évi 5 frtos bécsi bankjegyet; Kubinyi Endre karkáplán úr 6 drb réz pénzt és 2 ezüstpénzt, Neszveda Béla 1859. évi „Scitovszky-féle“ emlékérmet, Korpás Márton városi tanácsnok úr egy régi lakatot, Benovits János úr egy 1884-iki aranyat „Sz. Márialst. Anyja Magy. or. védője“ felirattal, ezenkívül egy 6 kros, egy 10 és egy 20-as ezüstpénzt; nemkülönben egy 1 kros, 2 és 3 rézkrajezáros váltópénzt ajándékoztak.

— Az ölik. tűzoltó-egylet kévéiéi* és kiadási mérlege. Bevétel: 1886. évi pénzmaradvány: 375 frt 42 kr., a városi pénztár adománya 210 frt 80 kr., népbank adománya 5 frt, káptalan adománya 30 frt, váczi ipar- és kereskedelmi hitel- intézet adománya 10 frt, özv. Muzslay Bertalanná adománya 20 frt, dr. Csányi János adománya 10 frt, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium adománya 250 frt, városi pénztár adománya 276 frt, 58 tagdíj 290 frt, járuló tagdíj 23 frt 50 kr., takarékpénztári kamat 4 frt 05 kr. Összesen: 1504 frt 77 kr. — Kiadás: B. Pollak, waltershauseni tömlő-gyáros számlája 91 frt 80 kr., Walser Ferencz számlája 80 frt 50 kr., Walser Ferencz számlája 119 frt, a magyar orsz. tűzoltó szövetség tagsági dija 6 frt 10 kr., Tragor Ignácz számlájának törlesztése 200 frt, parajdi önk. tűzoltó-egyletnek 40 drb sorsjegyért 10 frt Z5 kr., Rosenbauer linczi gyárosnak tolólétráért 100 frt 20 kr., érmekért 31 frt 05 kr., 2 váczi tűzoltó fiumei útja 40 frt, Tragor Ignácz posztó számlája 326 frt 80 kr., Walzer Ferencz számlája 24 frt 50 kr., (Hírlapok) szaklapok 13 frt 25 kr., kisebb kiadások számlák szerint 109 frt 24 kr., készpénz maradvány 352 frt 08 kr. Összesen 1504 frt 77 kr. — Kelt Váczon, 1888. évi április hó 7-én. Millmann Géza pénztáros. Számvizsgáló tagok : Dr. Freysinger Lajos, Meiszner Rudolf, Reiser László.

= Jegyző választás. Alsó-Petényben a múlt vasárnapon ment végbe Balás Ferencz rétsági főszolgabíró vezetése mellett a körjegyző választása, mely alkalommal a körjegyzőséghez tartozó 4 községbeli választók (Alsó és Felső-Petény, Keszeg és Legénd) egyhangúlag Jelsik Gyula volt váczi és jelenleg rétsági szolgabirósági Írnokot választották meg körjegyzőnek.

= Iparosok panasza a katonák ellen. A helybeli ipartestület panaszt emelt a városi tanácsnál a katonai kovácsok ellen, kik daczára annak, hogy az ipar gyakorlására engedélyük nincsen, polgári felektől elkészítés végett munkákat vállalnak. A városi tanács ennek folytán átiratot intézett a 6-ik honvéd huszár ezred parancsnoksáA „VÁCZI KÖZLÖNY"TÁRCZÁJA.

A Kereszt.

Ha sors viharja üldözött És összetépte szárnyaid,

Ha érzed a kétségbeesés Gyötrő, emésztő lángjait,

Nézz a keresztre fel, Vigasztalás ez égi jel,

Rajt’ egy világ reménye függ S ki a világnak üdve lett,

Az érted is tűrt, szenvedett.

Ha fájdalom lángtengere Kebled zajongva égeti,

Ha nincs erőd keresztedet Békén, nyugodtan hordani,

Nézz a keresztre fel,

Hidd, bátorít ez égi jel,

Rajt’ Jézusunk tűrt szenvedett.

Mily gyötrelem ... oh ! mennyi kin ! S panasz nem jött ki ajkain.

Ha hitvesed, ha kedvesed,

Ha mind elhagytak hűtlenül,

Ha a viharban csolnakod Hánykódva már-már elmerül,

Nézz a keresztre fel Hidd, nyújt reményt ez égi jel, Rajt’ elhagyatva Jézusunk. Kikért, hah! testbe öltözék Azok szivét általverék.

Ha a hűn árja elsodort S lelked bűnnel bemocskolá,

Ha bús ajkad fohászára Az irgalom nem száll alá,

Jöjj a kereszthez el

Majd nyújt ez a szent égi jel

Sebedre irt és balzsamot ;

A vér, mely rajt’ kiöntve lett Megváltja bűnös lelkedet.

K-y I — s.

Az a kártya! . . .

Aladár szeretettel viseltetett neje a szép Gizella iránt, s e vonzalmát csupán az kisebbité némikép, hogy gyermekeik sem voltak.

Ha a szelíd nő egy szép, kis gyermeket ölébe vehetett, összevissza csókolta, édes gyönyörrel játszogatott vele; de közbe-közbe mély, szivtépő sóhajok szálltak fel kebléből, melyek elárulták Gizella egyetlen s legfőbb vágyát. Úgy látszék, mintha minden sóhaja mondta volna: Istenem ! miért nem adsz nekem is ily kedves, kis teremtést!

Nem is tudta megállani, hogy el ne kérje egyik szegényebb rokonuk hét éves fiacskáját. Azt hitte, igy jobb lesz. Pedig valahányszor a fiúcskára tekintett, mindannyiszor könybe lábadtak szép szemei; ezentúl még busábbá s napról-napra reménytelenebbé lett.

Gizella nem volt boldog. — Férje bár szereié őt fiatal szive egész hevével, de egy szerencsétlen szenvedélytől volt megszállva. — Aladár szenvedélyes kártyás és panaszlásra hajlandó volt, mely szenvedély mióta ott volt házában az a kis fogadott gyermek, kétszeres dühvei tört ki. Ö is úgy szerette volna, ha ez a kis fiú egészen s valóban az övéké lett volna. Szegény Aladár !

Szerencsétlen szenvdélye, mely az emberi életet képes tönkre tenni, folyton fogva tartá őt: nem birt, vagy tán nem is akart tőle menekülni. — S mint rendesen szokott történni, az ezen gonosz szenvedélytől megszállott Aladár sem lehetett boldog,

A kedves hölgy ki nem egyszer keserves virasztással várakozott játékos férje hazajöttére, minden követ megmozdított, csakhogy a közelgő veszélytől megóvja férjét; — de igyekezetei sikertelenül vesztek el.

Aladár szivében nőttön nőtt a szenvedély; mig végre kiirthatlanná lett. Pedig a tapasztalás bizonyítja, hogy sohsem vezethet jóra az ily megrögzött, szokássá természetté vált átkos szenvedély . . .

Egynapon, midőn Aladár tetemes összeget vesztve, vonagló arczczal jött haza, hozzá lép szelíd neje s midőn szokott nyájassággal ölelte meg a busalkodót, úgy kezdé meg uj ostromát a férj szenvedélye ellen:

— Kedvesm! — mond a szép nő — te szomorú vagy; de én örömmel leplek meg! — én . . . én anya leszek.

Mintha álomból ébredt volna Aladár, fölemelé lehorgasztott fejét, örömsugár tűnt föl arczán s az öröm hírnökét szenvedélyes, édes csókokkal jutalmazó. — Aladár kimondhatatlanul örült.

— Édesem! — folytató jó neje — e szerencsés körülmény emlékére kész vagy-e egy kérésemet teljesíteni?

— Mit tagadnék, most meg tőled! — szól az örömittas férj, — kérj bármit, s én engedelmes szolgád leszek !

— Kérelmem az, — mond a nő, kinek eddig nyájas, de bus homlokán reménysugár derült föl, — kérelmem az: ne játszszál többé!

Nem látszott nagyobb meglepetés Heródes arczán, midőn a kedvére tánezoló leány egy szent élet megsemmisítését kérte tőle, mint most ez Ígéretét megbánt férjén. Arczvonásairól le lehete olvasni, hogy ő fogoly, hogy akaratának már nem ő az ura, hanem a zsarnok szenvedély.

— Te megígérted; — folytató Gizella, ki férje arczárói leolvasá belküzdelmét, — te azt ígérted, hogy kérésemet teljesíted; reméllem tehát, nem szomoritod meg többé szerető nődet,

Aladár két tűz közé szorult. Végre is csak iménti vesztesége, a kedves nő kérelme, ki eddig nem érzett örömmel, az ily édes apai név reményével lepte meg öt; ily nő kérelme, ily esetben: erőt vettek szenvedélyén.

— Ne játszszam?! — mond oly hanglejtéssel, mely benső fájdalmat árul el, — ne játszszam, s elnyert pénzemet elhagyjam veszni . . . örökre! Ez mégis keserű gondolat!