Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-15 / 16. szám

HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. I X. évlolyam. 16. szárnY. Előfizetési árit : évnegyedre ............................1 írt 50 kr. üá,zh07. hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Nyilt-tér sora............................ 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. | A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. A polgármester megy. Régóta tartja magát a hír városunkban, hogy Réty Ignácz polgármester, ki városunk ügyeit 25 éven át vezette, megrendült egészsége miatt nyugalomba készül, hogy helyét oly fiatal erőnek engedje át, kinek hivatása legyen a város érdekeit és ügyeit a haladó korral megváltozott viszonyok­nak megfelelő erélylyel vezetni. E hir most megvalósult. Mert a polgármester e hir valóságát maga igazolta be, midőn a mára egybehivott rendkívüli közgyűlés elé terjesztett kérvényével nyugdíjaz­tatását és egyúttal ügyének elintézéséig hosszabb időre szóló szabadságolását kérelmezte. I A polgármester tehát elmegy, visszavon- hallanul akar távozni körünkből. Nem mi kény­szerítjük őt erre, hanem megteszi ezt ő maga ön­kéntesen. Önként felmerül most azon kérdés, hogy ! mit jelent a polgármesternek ezen önkéntes tá­vozása? . • ,. Azt, hogy a polgármester önmaga belátja, hogy megfogyott testi és lelki erejével nem képes többé a város ügyeit vezetni és a közügyek terén azon erélyt, azon pontosságot és buzgalmat kifejteni, melyet a haladó kor és a város jelen vi­szonyai megkívánnak. Másszóval: Réty Ignácz le akar lépni a város éléről azért, mert maga is belátja, hogy annak a szó szoros értelmében pol­gármestere és vezetője nem tud lenni, mivel erői megtagadták a szolgálatot. Nem akarjuk bírálat alá venni a polgármes­ternek egész hivataloskodása alatt kifejtett műkö­dését, mert attól tartunk, hogy az igazság kimon­dásával oly érzékeny húrokat találnánk megpen­getni, melyek jelen czikkünk intenczióját egészen más irányba terelnék. • Ha egyéb érdeme nincs is a polgármesternek, mint az, hogy 25 évet töltött el városunk közügyei­nek szolgálatában: már magában véve ez is oly érdem, melytől az elismerést megtagadni nem le­het ; de másrészről a polgármester önkéntes távo­zásában oly cselekedetet látunk, amint cselekedni szokott azon önzetlen hazafi, aki nem engedheti meg, hogy miatta a közérdek szenvedjen. Ezeket mérlegelve mi következik ebből? Az, hogy anirak a városnak, mely­nek közügyéit Réty Ignácz 2 5 éven át szolgálta s melyek szolgálatában öre­gedett meg s vált munkaképtelenné, kötelességében áll további jövőjéről gon doskod ni s a megtört 68 é ves íér- f i ú t oly nyugdíjjal ellátni, mely ré­szére a nyugalmasabb megéllhetést lehetővé tegye. Úgy értesülünk, hogy városunk képviselő- testületének vezérfiai és a közhangulat is hason értelemben nyilatkoznak, miután a távozó pol­gármester részére évi 800 Irinyi nyugdijat óhaj­tanak megállapítani, de csak azon feltétel alatt ha végléges lemondását még jelen évfolyamán beadja. És ezt, ha azon állást tekintjük, melyet R é I. y városunkban betöltött, nem is tartjuk túlhajtott­unk és városunknak csak becsületére válnék, ha magasabb nyugdijat nem is, de legalább ezen ösz- szeget rnegazavázzá. Egyébként nem akarunk képviselő testüle­tünk határozatának praeveniálni. Mindazonáltal az általánosságban felhozottakat, elmondani szük­ségesnek tartottuk, mert nem egyszer tapasztaltuk, hogy midőn egy, a város érdekében megőszült tisztviselőnek nyugalmaztatásáról volt szó, hát vagy soha, vagy csak ritkán méltányoltatott an­nak ügye, a mi legtöbb esetben visszatetszést szült a közvélemény előtt. Reméljük, hogy ezúttal ily esetre alkalom nem fog szolgáltatni, mert ez csak rósz vért szül­hetne. Sincerus. * A városházi átalakítások. Lapunk múlt számában „Tegyünk valamit“ | czim alatt közölt czikkünk kiegészítéseként még egy lomtárban heverő oly ügyet hozunk szőnyegre, melynek mielőbbi effektuálása által egyrészről a kor igényeinek felelnénk meg, másrészről pedig nagyot lendítenénk mizerábilis rendőrségi intézményünkön. A múlt év folyamán néhány tevékeny városi képviselő indítványa folytán a városházi átala­kítások napirendre kerültek. Az indítványozók tervvel is állottak elő. A terv szerint első sorban a városházi pöcze- gödrök volnának eltávolitandók és pedig akként, hogy ezek tartalma a rendőrszobák mellől az ir galmasrendiek udvarán épült s a Dunába ömlő csatornába vezettetnék és egyúttal az árnyékszé­kek a városház emeletes részének végére helyez­tetnének át. Tudtunkkal ez ügyben a város már érintkezésbe is lépett a rend házfőnökével, ki ebbe azon feltétel alatt, ha a város is hozzájárul a csa­torna fenntartásához elvben bele is egyezett. Másodsorban a fogházhelyiségek alakíttatnának át, melyek most olyan rozzant állapotban vannak, hogy azokból csak az a rab nem szökik meg, ki annak örül, hogy födél alatt van. Eltávolíttatnék a városház udvarán szégyen­szemre felállított korhadt tetejű félszer és helyébe a tűzoltók gyakorló tornya és tolólétrája helyeztet­nék el. De a tervbe vett átalakítások egyike sem mu­tatkozik oly égető szükségnek, mint a rendőrségi helyiségek átalakítása. Köztudomású, hogy a rendőrségi üg3^osztály jelenleg a városház két udvari szobájában van elhelyezve. Az egyikben a rendőrkapitány, a má­sikban a két városi biztos végzik hivatalos teen dőiket. Arról, hog-y e szobáknak csúfolt helyiségek széj­jel repedezett ajtóikkal mily elhanyagolt állapot­ban vannak nem is szóllak, hanem foglalkozunk inkább azoknak czélszerütlenségével. A rendőrségi ügyosztály hatáskörébe tartozó ügyek oly természetűek, melyeknek tárgyalása a nyomozás sikere érdekében nagy óvatosságot, vagy í inkább elszigeteltséget igényel. Es ez helyiségek­nek jelen állapota mellett épen nem történhetik meg, miután a rendőrkapitány hivatalos helyiségét a rendőrbiztosétól csak egy szűk konyhahelyiség vá­lasztja el, mely a feleknek egyszermind váróter­miül szolgál. Még azon esetben is, ha a hivatalos helyisé­geket jól záró és ép ajtók különítenék el egymás­tól, zavarólag hatnak a kihalgatásokra a várakozó felek lármás beszélgetése; annálinkább most, mi­dőn a szerte széjjel repedezett ajtók résein az egész kihalgatás ki hallatszik. Ily körülmények között, a teendőkkel külön­ben is tulhalmozott rendőrkapitánynak éjjeli nyu­galmát kell feláldoznia, ha azt akarja elérni, hogy a kihalgatásoknak, az előnyomozások sikere érde­kében foganatja legyen. Még tarthatatlanabb azonban a két városi biz tos állapota, akik pláne egy szobában kénytelenek meghúzódni. Lehetséges-e, hogy a két hivatalnok, kiknek egyike rendőri, a másik pedig gazdasági ügyeket tárgyal ugyanazon időben, sikeres mun­kát végezhessen? Terv szerint a rendőrségi ügyosztály a czélsze- rüen átalakítandó városházi üres bolthelyiségekbe volna elhelyezendő; mi állhat tehát útjában annak, hogy legalább ezen. kevésbbé jelentékeny kiadá­sokkal járó, átalakítási munkálatok vétessenek fo­ganatba? Ezek- oly mizériák, melyeket tovább néznünk nem lehet és remélljük, hogy a pénzügyi bizottság ezek után nem fog sokáig késlekedni a városházi átalakításokra vonatkozó azon jelentésével, melyet még a tél elején kellett volna előterjesztenie! Várkonyi. Az önkéntes tűzoltó-egylet közgyűlése. Városi önkéntes tűzoltóink múlt vasárnap (ápril 8-án) tartották meg ez évi rendes közgyűlésüket a városház tanácstermében. Ezen közgyűlés nemcsak azért ígérkezett érdekesnek, mert a folyó ügyek közül sok fontos tárgy vétetett fel a tárgysoro­zatba, hanem azért is, mert egyszersmind tisztújító közgyűlés is volt. Tudósítónk a közgyűlés lefolyását a követke­zőkben jelenti : • Krenedits Férencz tűzoltó főparancsnok a közgyűlést délután 3 órakor megnyitván, üdvözölte a szép számmal megjelent működő pártoló és védő tagokat. Ezek után rövid bevezetés mellett kiosz­totta az egylet legrégibb működő tagjai között az arany, ezüst- és bronz érmeket. Arany-ezüst érme­ket hárman kaptak, tudniillik : Krenedits Ferencz főparancsnok, Meiszner Ede szivattyú osztály- parancsnok és Velzer János mászalparancsnok, mint olyanok, kik az egyletnek megalakulása óta vagyis 15 éven át rendes működő tagjai voltak. Ezüst és bronz érmeket többen kaptak. Tárgyaltatott erre az elnök évi jelentése, mely a fiumei országos tűzoltó ünnepélyről is megemlé­kezett és a fiumei podestának a kapott ajándékért (kulacs bor'; tűzoltóságunkhoz intézett szép köszönő levelével együtt tudomásul vétetett. A pénztári számadások hasonlóan helybenhagyattak. Elhatározta a közgyűlés, hogy a rég óta meg­alkotásra váró tűzoltói segélyalap, melynek czélja a szerencsétlenül járt, vagy az egylet szolgálatá­ban megbetegedő tagok segélyezése és gyógyke­zeltetésének megkönnyítése, azonnal megalkottas- sék, s azt megalkotottnak kijelentvén, kimondotta: hogy ezen alap gyarapítására, az egylet összes jö­vedelmeinek 10°/()-a fordítandó. Továbbá, hogy a szegény és gazdagnak egyaránt lehetővé tétessék az egyletbe való beléphetés, kimondatott : hogy minden egyes működő tagja az egyletnek jogos 1 igénynyel bir arra, hogy a szükséges tűzoltó-egyen­ruhával az egylet által láttassák el. Még egy néhány jelentéktelenebb ügy elinté­zésével a folyó ügyek elintéztetvén, Krenedits Fe­rencz főparancsnok úgy a saját, valamint tiszttár­sai nevében lemondott, mire a közgyűlés Dr. Frey- singer Lajos pártoló tag elnöklete alatt tisztújító székké alakult át, s kezdődött a választás, melynek eredménye szerint főparancsnoknak: Dr. Csányi János, szivattyú osztályparancsnoknak: Meiszner Ede, szivattyú osztály alparancsnoknak : E g y ü d Lajos, mász osztály parancsnoknak: Velzer János, mász alparancsnoknak: Kristofory Pál, védők fő- parancsnokának : Imrey István, végül egyleti pénz­tárnoknak: Millruann Géza választattak meg. Nem feledkezett meg az egylet Krenedits Ferencz volt főparancsnokról sem, kit érdemei elismeréséül meg­választott egyhangúlag tiszteletbeli tűzoltó főpa­rancsnoknak. Egyidejűleg a választmány is megalakított, melybe következők választattak be. Az alapitó ta­gokból: Dr. Pauer Béla, Trag or Ignácz. Pártoló tagokból: Dr. Freysinger Lajos, Velzer Kálmán, l Reiser László, Vitt Manó. Működő tagokból: Madár János, Nikitits Sándor, /Szabó Gusztáv, Tóth Ferencz, Koller József, ifj. Szék e'r e s István. Ekként? a választás végleg befejeztetvén, a ta­gok társas vacsorára gyűltek össze a nagy-sörház- ban, hol hideg sörrel és savanyúvizes borral a késő éjjelig oltották a nagy nap eseményei által lángba hozott kedélyeiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom