Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

— Tyhüüü ... a rézmadzagját a komisz állatjának, — kiálték elförmedve ; és kikapom az esernyő nyelet az asztal alól (mely jószágom a kissé hiányos külsejű asztal negyedik lábát helyettesíti) és utánna akarom hajítani. De ebbeli szándékomban megakadályozott a bosszúálló asztal, mely a miatti haragjában, hogy negyedik lábát elvevém

— felfordult, leszórva magáról a félliteres tintásüveget s a kikészített (s hitelbe vett) báli mellényemet.

Idegrázó látvány tárult elém. Drága báli mellényem a kiömlött tintába úszott (és örökre hasznavehetetlenné vált.

— Magas ég ! le kell mondanom a bálról, mert hitelem nincs már, másikat nem vehetek. De mit szól a társaság, ha ígéretemet be nem váltom ? Mit gondol majd a kis leány, ha el nem megyek? Betegséget kell színlelnem, igen, igen, ez nem is lesz oly nehéz szerep.

Keserű érzelmek között öltözködtem föl. Amint kimentem, hát a háziúr messziről rám kiált egész phlegmaticze !

— Hej ! öcsém, uram mi baj érte ? Azt hittem, hogy az a rósz menyezet szakadt le. No, ne féljen, majd a jövő héten azt is megcsináltatjuk.

— Hát, izé, kérem, annál is nagyobb baj ért. Egy csúf egér belebujt a papucsomba és majd ki- ugrasztott bőrömből.

Az öreg jóizün mosolyg'ott, kijelentve, hogy ő is rettenetesen utálja azokat a pimasz állatokat, melyek oly bőséges mértékben szaporodtak el a ház minden szobájában.

— No, de ez még semmi — henczegett tovább az öreg — nekem az egyik múltkor a talpamat, csiklandozta, pedig a talpcsiklandozás iránt nagyon érzékeny vagyok.

— Igen ám — szóltam majdnem sírva — de nekem tönkretette egyetlen — s még ki se fizetett

— báli mellényemet, s most nem mehetek a bálba.

— Micsoda ? hát ön bálba készül ? Ön, ön, egy napidijas ? hahaha ! . . .

Ez a kaczaj oly hatással volt rám, minha az egér még most is mellemen futkosna. Megrezzentem. Hátha a nemezis sújtó büntetése volt a mellény elvesztése, hogy kezdtem hűtlen lenni elhatározásomhoz.

Mélyen elgondolkozva indultam a hivatalba. Amint beléptem, főnököm dühös tekintetével találkoztam.

— Hallja ön — szól ingerülten — ez a másolat tele van hibával, ha még egyszer megtörténik, — ön el lesz bocsátva.

— Soha . . . soha . . . kiáltám kétségbeesve. S ezen ígéretemet meg is tartottam.

Azóta egy betű, egy pont, egy vessző sem hiányzik másolatomból — de nem is gondolok ám a házasságra.

Az én sajtópöröm.

— Humoreszk —

•v-ajrgí-.aManap, mikor annyi a nagy ember, csak a legszigorúbb szabályok szerint végbement „páros viaskodás,“ vagy egy valóságos sajtópör emelheti ki az embert az ismeretlenség mindennapi ködéből. Még ugyan kardot senkivel sem mértem össze, de sajtóperre igenis van reményem. Ah! egyetlen ilyen pör, mily ismertté képes tenni valakit! És nekem lesz ilyen pöröm. Ah! Halhatatlanságom határos lesz az akadémikus Közli Józsefekéval: megtudja ország-világ (de sajna! nem a lap), hogy én is iró vagyok: a lapok vezérczikkezni fognak rólam. Hátha még egy duellum is . . . (Természetesen pisztolylyal, melynek csöve ferdére van húzva, ahol a tanúk a felek közvetlen közelében vannak a legnagyobb biztonságban.) No de igy is szép; igy is nagyszerű lesz az eredmény, — de meg is érdemiem, rászolgáltam.

A dolog igy történt.

. . . Csendes, holdvilágos este volt. (Jobban illett volna ide zivataros éj, haragos felhőket hasogató villámokkal, földet sarkaiban rázó mennydörgéssel). Minden kopogtatás nélkül felnyílik az ajtóm, s azon egy Góliát-alak lép a szobámba. Mint komor bikáé, olyan a járása. Látszott minden mozdulatán, hogy a mostoha természet nyújtotta hátrányos előnyökön felül, a legrettenetesebb külsőt iparkodott felvenni. .Szeme villámokat szórt, s igy nagy fantázia sem kellett hozzá, hogy a kezében levő petrenczerúd nagyságú botot, melyet nagyobb tekintély kierőszakolása végett annyira eltartott magától, amennyire csak karjának hossza engedte — mennykőnek nézzem. Mindez hatás nélkül reám nem maradhatott. Hát még mikor szóra nyílt ajaka! Huh! ilyen hangja csak Jupiter tó- nansznak lehetett legharagosabb kedvében.

— Hát az úr az a Gyárfás, aki az újságokba szokott firkálni ? szólalt meg vendégem, mellőzve minden udvarias bevezetést.

Ámbár — ne vegye kérem senki dicsekvésnek — bátor gyerek vagyok, mégis most olyan félelem féle kezdett környékezni. Hogyne, hisz az a haragos ember akár fel is falhatott volna. Kedvet meg nem épen olyat mutatott, mintha ilyen kannibál étvágygyal és szándékkal jött volna hozzám. Hozzá én meg egyetlen tekintettel meggyőződtem róla, hogy az nem is lehetetlenség, akkora lévén az: ő testének beférhetősége, hogy akár két példányban is elfértek volna benne szegény csontjaim. De azért bátran (képzelhető!), és udvariasan feleltem.

— Szolgalatjára, tisztelt Uram, én vagyok irói álnéven Gyárfás (de többé nem leszek); miben lehetek szolgálatára?

— 11a már bevallotta, hogy az úr az a Gyárfás,

úgy az úrnak kell lenni a Ivleofásnak is. Ilyen : két név csak egy fejből kerülhet ki. Semmi beleszólás! Ez a név van aláírva a „Mindennapi Lapokéban megjelent, rólam irt czikk alá. Ezért akarok most az úrral számolni. Hogy merte azt az újságba tenni, i hogy én a tudományomat a komáromi kalendáriumból szereztem; hát honnan tudta azt meg', mi? Az meg rágalom, hogy én Petőfi költeményeit visszaküldtem, mert a végére nem nyomtatták oda a vásárokat, mert én H. Verái János költeményein kívül másféle költeményt soha életemben sem vettem; többet mondok: Petőfiét soha sem láttam. így dühöngött s budapesti népünnepen első díjra érdemes ökleivel folyton a fejem körül hadonázott, mintha a bennem hamisan gyanított Kleofást pozdorjává akarná gyúrni.

— Jó uram, szóltam engesztelő hangon, mérsékelje férfias hevét, mert lássa, abból, hogy én vagyok a Gyárfás, logice nem következik . . .

— Lóg itcze . . .? már micsoda beszéd ez? Ezt kikérem magamnak, velem rendesen beszéljen, mert én „rózant“ vagyok!

— De uram, én ártatlan vagyok; biztosítom . . .

— Nem szorultam rá, asszekurálva vagyok én már „Fontcziérnál“. . .

— Tévedés, nagy tévedés, én Kleofást még a mindenszentek litámájából sem ismerem, majd felvilágosítom . . .

— De nem oda Buda! engem ugyan fel nem világosit senki fia; „intelegéns“ ember vagyok én: adómat mindig kifizetem az utolsó krajczárig. Engem ugyan szóval le nem kenyerez, ha mindjárt úgy tudna is beszélni mint valami dakabéliai tag (talán akadémiai tagot értett). Jól ismerjük az urat; senkinek sem hágy békét. Még a szegény nyugalmazott fülemüléitől sem maradhatott; már minek volt azokat is az újságba kiírni? Mi? Engem is csak maga tehetett ki. Ezért tudja meg: sutó- pörbe“ fogom. (Talán saj tópört értett.) Reszkessen haragomtól!

Felesleges volt mondani, a nagy hangtól való félelmemben már úgy is utánoztam a rezgő nyárfát.

Dicsekvés nélkül legyen mondva ismét: bátor gyerek vagyok én, nem egykönnyen ijedek meg a magam árnyékájól, mégis óriási teher esett le a szivemről, mikor benyitott a szobaleány és vacsorához hitt. Legalább igy gondolám szépszerével vethetek véget a veszedelmes vizitnek.

— Bocsánat uram . . . akartam szólni, de közbevágott vendégem.

— No ha már beismeri hibáját, én megbo- csájtok, csak aztán Írja meg, hogy az a rágalom nem rólam szólt. Az én szivem sincs kőből, hiszen még a tékozló fiú is nyert bocsánatot. Higye meg, kedves öcsém, nagyobb örömem telik nekem egy megtérő bűnösben, mint kilenczvenkilencz igazban. Jól van, csak hogy beismerte. Szermusz öcsém! szólt elérzékenyedve, mialatt hájas keblében szorongatta hirtelen karcsú derekamat, hogy ropogott bele minden csontom.

— De . . . akartam szólni a hév ölelés követ keztében levegő után kapkodva.

— Semmi no, vágott ismét szavamba, ne mentegesse magát, én megbocsájtok, csak aztán ne felejtse el megírni.

— Ismét csak tévedés; nem azért kértem bocsánatot, mintha én írtam volna azt a czikket, mely nem is önről szól, hanem azért, hogy szíveskedjék beszüntetni a reám nézve oly megtisztelő és lekötelező becses látogatását, mert ma délben ettem utoljára, tehát ehetném, megyek vacsoráim.

Erre vendégem, mint akit korán reggel nyakon öntenek jó hideg vízzel, először nagy zavarba jött, látszott rajta, hog'y rösteli a dolgot, azután dühös lett. Végtelen kicsiny lő, de egyszersmind fenyegető pillantást vetve rám, elrohant, úgy amint jött szó nélkül. Bizonyosan elment engem besajtópö- rözni.

így ennyi veszedelem árán jutottam egy reménybeli sajtópörhöz.

De. meg is fogadtam hogy, többé semmit sem irok (higye a ki akarja). Hát érdemes ennyi veszedelemnek kitenni magát? És miért? Talán dicsőségért ? mert azért a vékony honoráriumért csakugyan nem érdemes. Különben, hogy a jövőben ne legyek az ilyen támadásoknak kitéve, közzé teszem az újdonságokban, hogy én nem vagyok többé sem Gyárfás sem Kleofás, sem más — fás, de még semminémü rokonságban sem állok a fentne- vezett urakkal. S hogy többé senki sem ismerjen reám, névmagyarosítást kérek és leszen az én \ nevem: Pocsesznáky (igenis y-nal).

A közönség köréből.*)

Panasz a járdafoglalók ellen.

Tekintetes Szerkesztő Úr!

Becses lapjának hasábjain többször olvastuk a Tragor és a Paupr-féle házak előtti járdának szemtelen elzáratása ellen irányuló felszólalásait.

Ezen ácsorgó népséget nagy nehezen sikerült a Tragor-féle ház szögletéről eltávolítani, most meg a Pauer-féle ház szegletén annyira elzárták a közlekedést, hogy minden békés ember — hacsak nem akarja magát szemtelen támadásaiknak kitenni — kénytelen ezen lázárónik elöl kitérni.

így vagyunk a „Korona“ vendéglő és a vasúthoz vezető úttal is, hol az ácsorgó taligások a mellett, hogy a járó-kelő közönség útját elzárják, trágár beszédeikkel általános megbotránkozást keltenek.

*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli.

A szerk.

Miután az e tárgybani felszólalások eddigelé süket fülekre találtak : felkérjük, szíveskedjék jelen felszólalásunknak b. lapjában helyet adni; bizton hiszszük, hogy erélyes rendőrkapitányunk a közönség érdekében mihamarább fog intézkedni ezen ázsiai állapotok megszüntetése iránt.

Szerkesztő úrnak alázatos szolgái Többen.

I r o d a I o m.

= »Biifiapcsti Hirliíj».« Nagy napokat, nehéz időket élünk. Esemény eseményt kerget, s a hirlapiró már nem is tollal, de táviró dróttal dolgozik. A »Budapesti Hírlap« t. közönsége napról-napra látja ezt, mert ahol eddig a megszokott rovatok egymásba illeszkedtek, ott most a párisi, berlini, római tudósítók sürgönyei foglalnak le minden lefoglalható tért. S ez nem is lehet máskép. Egy hírlap, mely missiója magaslatán áll, s önérzettel szolgálja ki közönségét, ily eseménygazdag időkben megfeszített erővel dolgozik, ha még oly nagy áldozatokkal jár is az. Sa »Budapesti Hírlap« mint rendesen, hírlapjaink között, most is a legelsők sorában áll s szellemi erejével, nemzeti politikájával, dolgozó társainak odaadó lelkes munkáságával úgy a czikkirás. mint a hírszolgálat dolgában, rég kivívta magának a zászlótartó helyét! A főváros, a vidék központjai ép úgy elismerik nélkülözhetetlenségét, s a magyarság terjesztésében teljesített szolgálatait/ mint az ország távolabb eső, a közforgalomtól elszigetelt részei. Alig \an e hazának oly községe, hova a »Budapesti Hírlap« el ne hatolt volna, szavára ne halgatnának s pártatlan igazságszeretetéért, függetlenségéért tekintélynek ne vallanak. Különös gondot fordít regényeinek megválasztásánál. Így az uj évnegyedben közölni fogja V é r t e s i Arnoldtól » A hivatal nj k«, Degré Alajostól »Az ezredes m fia« czimü eredeti regényeket. A »Budapesti Hírlap« szerkesztői és tulajdonosai Gsukássi József és Rákosi Jenő elég garancziát nyújtanak arra, hogy a lap valamint eddig, úgy ezután is megőrzi politikai és társadalmi függetlenségét, s ezzel igazságosságát. — Előfizetési ára félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr„ egy hóra 1 frt 20 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, IV., kalap-utcza 16.

= Előfizetési íellnviís Kuthen — Barina Vendel hátrahagyott költeményeire. A maga idejében közkedves- ségü és költeményeivel nemcsak az egyházi, hanem a világi körökben is feltűnő egyháza költő Kuthen, váczmegyei áldozár és tápió-györgyei plébános lS75-ik évben történt halála után a vácz- megyei egyházi-hatóságtól azon megtisztelő megbízatást nyertem: hogy Kuthen kiadatlan költeményeit szedjem össze és sajtó alá rendezzem. E tapintatos megbízatásnak megfelelni igyekezvén, Kuthennek részben egyes lapokban és folyóiratokban elszórva megjelent, részben kiadatlan költeményeit összegyűjtőm és 1876-ban sajtó alá rendeztem. A kézirat Kuthen nővérének, özv. Horvátliy Lajosné Barina Otíliának tulajdonává válván, ez testvére hátrahagyott művei kiadásával — a tulajdonjog föntartása mellett — engem bízott meg. Én a megbízást annal szívesebben elvállaltam, mert meg vagyok arról győződve : hogy e munka kiadásával jó szolgálatot teszek úgy az egyházi, mint a világi irodalomnak, megmentvén az enyészettől Kuthen kedves és értékes lírai és elbeszélő költeményeit. Hogy a kartársak előtt, akik Kuthen költeményein gyönyörködtek és lelkesültek, felújítsam Kuthen kedves emlékét; az ifjabb nemzedék pedig, hogy megismerje Kuthent, közölni fogom életrajzát nt. Lévay Mihály n.-körösi káplántól, és melléklem Kuthen sikerült arczképét. Az egész mű szép papírra nyomva 19—20 ivet tesz, és a váczmegyei papságnak van ajánlva:

1 frt 50 kiért megszerezhető. Az előfizetési pénzek alulírotthoz Nagy-Kőrösre küldendők és a mű megjelenése után april elején, az előfizetőidhez bérmentve fog megküldetni. 10 előfizető után 1 ingyen _ példánynyal szolgálok. Nagy-Kőrös. 1888. márczius hó Gyurinka Antal, esperes plébános

= Épen m«sS Jeieut meg és minden könyvkereskedésben kapható az „IJlnmtalé“ a magyar közlekedési vállalatok hivatalos menetrendkönyve 11. (márczius—április) füzete a magyar, osztrák, közös és külföldi közlekedési vállalatok legújabb menetrendjeivel, hazai és külföldi útirányokkal, közép Európa térképével s számos hasznos tudnivalóval. Ezen egyedüli magyar menetrendkönyv nemcsak Magyarország és Ausztria összes vasut- jainak, a Dunagőzhajózási társaságnak s a tengeri hajónak menetrendjét, az indulási és érkezési időnek állomásról állomásra való legpontosabb megjelölésével tartalmazza, hanem a külföldi vasutakkal és hajókkal való közvetlen csatlakozásokról is legmegbízhatóbb értesítést nyújt.. Kiadóhival: Budapesten, VII., Podma- niczky-utcza 17.

= Ki ácsét, szellemi kincset szerez az, a ki a »Képes családi Lapok« czimü szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilapra előfizet. E lap gazdag tartalmával, értelem s Ízlés nemesitő olvasmányaival valóságos szellemi kincstárát képezi a magyar családoknak s »Nő a házban« czimü mellékletével nélkülözhetetlen barátja a családanyának. Közleményei minden számban a legjobb magyar íróktól erednek s a család bármely tagjának bátran a kezébe adhatók.

— Doiiiiiíy Cüyiila, ismert ifjúsági lapjaiból, a »Hasznos Mulattató« és »Leányok Lapjá«-ból vettük az utóbbi számokat. Mindkét lap az értelmesebb gyermekvilág számára van szerkesztve, s mindkettő már másfél évtized óta teljesíti szép missióját. A szép lapok valóban hézagpótlók ; az ifjúság képzésére, nevelésére pótolhatatlan hatást gyakorolnak és nagyon megérdemlik a pártolást. Legkedvesebb és leghasznosabb ajándék a törekvő jó gyermekeknek. A »Hasznos Mulattató« fiuknak és leányoknak egyaránt alkalmas olvasmány, a »Leányok Lapja« kizárólag a leányvilág számára való. Szép képek tarkítják a füzeteket, azonkívül fél iv melléklete is van, melyből év végén külön kötet lesz. Mindemez előnyök mellett az előfizetési ár igazán csekély : negyedévre 1 frt, félévre 2 frt. Teljes számú példányok kaphatók. Kiadóhivatal : Budapest, Kecskeméti u. 13. sz.

= Mejíjeleast sa »WieíBcr Mode« (bécsi divat) 6-ik száma. E lap már díszes kiállításánál fogva is bátran helyet foglalhat, bármely előkelő a-ztalon. Tartalma gazdag és változatos, divat-képei a legnagyobb változatosságot igénylő női ízlést is kielégíthetik. Gondoskodva van benne férfi és gyermekdivatról is, főleg az utóbbiban ízléses és czélszerü példányokat mutat fel. Á divat rovat szövegébe finom tapintattal van beszőve egy és más az ékszerek, virágfátyol s több e féléről való értesítés. Nőimunka mintái pedig bő anyagot nyújtanak a választáshoz azok számára, kiknek idejök s pénzük e féle foglalkozásban a hasznost a fényűzéssel párosítva engedi. Szellemiről is tapintatos gondoskodás jelét találjuk e lapban. Szépirodalmi része válogatott tartalmú, könnyen érthető, képei pedig a cynkographia sikerült élvezhetőén szép darabjai. Ezenkívül hoz a lap még hangjegy mellékletet is. Mindazoknak tehát, kiknek tárczája engedi, hogy a hazai irodalmon kívül más vállatot is pártoljanak és kiknek érdekében áll a német nyelvet kellemesen szórakozva a lapok olvasása által gyakorolni, őszintén ajánljuk.

= Saives figyelem bevételre ! A »Nemzetőr« fennállása az ezrekre menő amerikai magyarság fenntartásával szoros kapcsolatban áll. Azok, kik a külföldi, az anyaföldtől elszakadt magyarok sorsát, a magyar nyelv külföldöm terjesztését szém előtt tartják, azok a Nemzetőrt, mely az uj hon magyar gyermekeit védi, sérelmeit orvosolja, az uj és régi haza között létező ro- konszenvet szítja, teljes erejükből pártolni fogják. Minden magyar hazafias kötelességének tesz eleget akkor, midőn ezen valóban nagy hivatást teljesítő lapra előfizet, melynek fenállása vagy bukása azonos egy uj magyar telep megalapításával vagy az összes itt létező hat-nyolcz százezerre magyar elenyészésével.

— Voiapäi«. nyelvciiiaink is van már és megtanulhatjuk magyar könyvből, a világ egyetemes nyelvét. Dr. Kerekből!' Ágoston a párisi »ecole des hautes etudes commerciales« tanára »Cours complet de volapük« müvének 8-dik kiadását magyar nyelvre alkalmazta és gyakorlati példákkal ellátta Zsigmondy Béla. Nyomatott a Pallas társaság nyomdájában Budapesten.

— Vas Gereben összes írni Hiúikból, melyeket Mehner Vilmos ad ki, uj három füzet (44—46) került ki a sajtó alól. A csinos kiállítású füzetek ára 25 kr. Ajánljuk olvasóink figyelmébe.