Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-18 / 12. szám

övárosból is, s igaz ünnepi hangulat és lelkesedés uralkodott az egész társaságon. Igaz, hogy sokan nem voltak ott. a kik máskor tüntetni szeretnek hazafiságukkal, -sokan elmaradtak olyanok is, a kiknek loyalis temperamentuma azt a rögeszmét rakta fejeikbe, hogy márczius 15-ének megünne­plése valami nagy forradalmi demonstráczió. De igy is voltak ott elegen városunk értelmiségéből, s az ünnepély minden tekintetben fényesen sikerült, bár rendezői úgy szólván csak az utolsó pillanatban láthattak a rendezés után. Csak egy fájt, és ez régi honvédeink elmaradása. Evek óta mind keveseb­ben vesznek részt e hazafias ünnepélyen, hogy van-e ennek más oka is az öregség okozta gyen geségen kivül, azt ezúttal nem keressük. A meg­nyitó ünnepi beszédet Dr. Freysinger Lajos ki­rályi közjegyző mondotta. Beszédének eszmemenete az volt, hogy a negyven év előtt diadalra jutott márcziusi eszmék megcsinálták politikailag az új és szabad Magyarországot, de a társadalmi téren nincs ma sem programmjuk megvalósítva. Csak a polgári előhaladás, a munka, ipar, kereskedés és tudomány terén fogja megteremteni a jövő Ma­gyarországát. Addig pedig munkálkodjunk seré­nyen a márcziusi napok eszméi szolgálatában és ez eszmék diadala legyen fáradozásunk jutalma. A második szóló Vörös Károly ref. lelkész volt, ki egy szép beszédben éltette Kossuthot, a magyar alkotmányosság és politikai átalakulás teremtőjét. Dr. Csányi János igen sikerültén a régi és az új honvédekre s a magyar királyi honvéd hadseregre emelte poharát; majd Rassovszky Márton pol­gártársunk gyermekeinknek derék hazafias neve­lőit s a hazaszeretben példát adóit, a kegyes-rend jelen volt tanárait éltette. Ezután Dr. Freysinger Lajos szólott újra a váczi honvédemléknek a váczi csata 40 éves évfordulóján a város által történő átvétele iránt, Dr. Csányi pedig Magyarország boldog jövőjére mondotta az utolsó felköszöntőt. Ezzel a hivatalos felszólalások sora véget ért s kezdődtek a vad toasztok, melyek közül Dr. Bakk Domokos úr igaz franczia zamatú és élű szónoklata tűnt ki. Az ünnepélyes összejövetel csak a késő éjjeli órákban ért véget s sokakban azt az óhajt ébresztette, vajha városunk értelmisége minél gya­koribb időközökben rendezne hasonló ünnepélyes összejövetelt, mely városunkban csak a közszellem nevelésére szolgálna. = Ünnepélyes istentisztelet. Dr. Schuster Konstantin püspök ő Excellencziájának váczi püs­pökké kineveztetésének, illetve a pápa által történt megerősítésének évfordulóján, tegnap délelőtt 9 órakor ünnepélyes istentisztelet tartott a székes- egyházban, melyen NeszvedaIstván felszentelt püs­pök fényes segédlettel czelebrált. Ez alkalommal a székesegyházi zenekar az Ulrich-féle III. misét adta elő ; a sopran sólokat B e n i c z k y Matild kisasz- szony igen szépen énekelte. == Adakozás. A „vácz-vidéki népbank“ a váczi betegápoló egylet pénztára javára 10 frtot, úgy a váczi első általános ipartársulatnak is 10 frtot adományozott, mely kegyes adományért mindkét egvlet ez utón is hálás köszönetét fejezi ki. f Idősb Wi ikdisch Ferencz. Ismét egygyel kevesbbedett azon tipikus alakok száma, kikről azt mondjuk, hogy még „a régi jó időkből valók.“ Idősb Windisch Ferencz, köztiszteletben állott polgártársunk f. hó 11-én munkás életének 87-ik évében öröklétre szenderült. Betegsége rövid, ha­lála csendes volt. A gyászoló család a megboldo­gult haláláról következő jelentést adta ki: „Alul­írottak úgy saját, mint számos rokonaik nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik a felejthetlen kedves férj, édes atya, após, nagyatya, testvér és rokon, idősb Windisch Ferencznek, f. évi már­rosmai házi szegényeknek, tűz- és árvízkárosul­taknak; jutalmat tűzött ki évenkint a helybeli és a vidéki német és tót községi tanítóknak, kik a magyar nyelv tanítása körül legtöbb érdemet szereztek. A székesegyháznak uj órát és villámhárítót készítte­tett, hasonlóképen restauráltatta a felsővárosi tem­plom és a Ferenczrendiek toronyóráját. A vácz-egy- házmegyei tanítók, ezek özvegyei s árvái és sze- I gény tanonczai részére tett 20,000 frtos alapítvá­nya mintegy koronája jótékonyságának, s örökké hirdetni fogja a nemes főpap bőkezűségét. Végrendelete szintén csupa jótékony adakozá­sokat tartalmaz. Nemes szivének legszebb bizonyítványai azon adományok, melyeket ama szentirási mondat sze­rint gyakorolt, hogy: „Midőn alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik jobb kezed.“ Leg­többet beszélhetnének erről ama gimnáziumi tanu­lók, kik éveken át nála teljes ellátásban részesül­tek. Tizennyolcz év alatt tiz ily tanuló volt házánál. Ezek által szokta volt elküldeni pénzadományait a szükölködőknek különösen ünnepek előtt, hogy — mint mondani szokta — hadd legyen azoknak is ünnep. Jellemző vonása volt, hogy a legkisebb alkalmat sem hagyta elmúlni, mely jótékonyságá­nak tárgyául szolgált. A magányt igen kedveié, társalgása leeresz­kedő, modora kedves volt, mely bizonyára nem a mindennapi gondolkodás sajátja. A komor társal­gást mindig tréfával fűszerezte, s kellemes zamatú humorját csak akkor hagyta abban és komorult el arcza, ha a nemzet megpróbáltatásának nagy nap­járól és akkor viselt dolgairól beszélt. Megemlítjük e helyütt, hogy régi kedvencz eszméje, miszerint a 48-as honvédeknek emlék állittassék s melynek létesítését hazafias erélylyel pártolta, 1866-ban léte­sült s annak leleplezését fényes szertartással ő végezte. czius hó 11-én, esti 10 őrakor, a haldoklók szent­ségeinek ajtatos felvétele és hosszas szenvedés után, életének 87-ik, boldog házasságának 51-ik évében bekövetkezett csendes halálát. A boldogult drága földi maradványai folyó hó 14-én, délután 4 órakor fognak a középvárosi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig f. évi márczius hó 15-én reggeli 8 órakor fog érette a felsővárosi plébánia templom­ban a Mindenható Istennek bemutattatni. Váczon, 1888. márczius hó 12-én. Az örök világosság fé- nyeskedjék neki! üzv. id. Windisch Ferenczné, szül. Pappenberger Eleonóra, mint neje. Windisch Emma férj. Giefing Józsefné, ifj. Windisch Ferencz, mint gyermekei. Giefing József, mint vő. Giefing Ida, mint unoka. Windisch Alojzia, férj. özv. Petz Jánosné, mint testvér.“ Az elhunyt temetése f. hó Ll-én délután 4 órakor a közönségnek élénk rész­véte mellett ment végbe. A szertartást Kan da István prépost-kanonok végezte fényes segédlettel, mely után a számos koszorúval elhalmozott kopor­sót a középvárosi sirkertben helyezték örök nyu galomra. Ny. b.! Fogadja a gyászoló család őszinte részvétünk kifejezését! = Tolvaj a váczi püspöknél. Múlt kedden valami Cservenka Sándor nevű garam-kövesdi illetőségű munkakerülő lopódzott be világos nappal a váczi püspöki rezidencziába. A gazember nem a főlépcsőn, hanem a hátsó feljáraton ment fel az emeletre. Innen benyitott a komornyik szobájába ; ott összeszedett egy ezüst kávés-kanalat és egy bőr szivartárczát. Több magának való értékes tárgyat ezen szobában nem találván, benyitott a püspök szobájába. Ekkor neszt hallván, beszaladt a püspök hálószobájába, s az ágy alá bujt. Épen e perczben lépett be a püspök komornyikja, ki az ismeretlent az ágy alatt észre vévén, rögtön előhivatta a püs­pök huszárját, kinek segítségével aztán sikerült a gonosztevőt elfogni, s az erről e közben értesített, s a helyszínén nyomban megjelent városi rendőr­ségnek átadni. A városházára bekisértetvén meg- motoztatott, s a fenemlitett tárgyakon kivül nála találtatott egy női arany óra és egy arany óraláncz. Kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy ala­mizsna kérés végett ment a püspöki lakba. A tár­gyak ellopásával szemben látni való, hogy állítása csak kibeszélés. Az arany óra és láncz Bodendorfer Béláné tulajdonául igazoltattak. Ezekhez is úgy jutott hozzá, hogy a Curia vendéglő hátsó ajtaján bemenvén, benyitott Bodendorferné hálószobájába s itt senkit nem látván, elemelte az asztalon levő órát és lánczot, s azzal odább állt, magával vitte azonban a szoba kulcsát, mivel úgy látszik még visz- sza akart oda térni. Hogy a gonosztevőnek ez ke­resete : kitetszik abból, hogy lopás miatt már két évi börtönt ült. — Átadatott a váczi kir. járásbíró­ságnak, a hol vizsgálati fogságba helyeztetett. = SSekiildeielf. Nyilvános köszönet. Tek. dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző urnák, a helybeli főgimnázium tanári könyvtára részére aján­dékozott 9 nagy s díszes kiállítású s Ciceró összes munkáit tartalmazó nagybecsű ajándékáért hálás köszönetét mond az igazgatóság. = Az iaiségkölcsön sorsa. A megyei al­ispán a hozzá intézett felterjesztés folytán, belügy­miniszteri jóváhagyás reményében megengedte, hogy az ínség munkálatokra szánt 4666 frtnyi ősz- szegbe, a város által az idei télen eltakarított hó költségei beszámíttassanak, a visszamaradó összeg pedig földmunkálatokra fordittassék. = A városi képviselő-választás utó- hangjai. Balás Imre és társainak a múlt évi de- czember hó 26-án megtartott városi képviselő vá­lasztás ellen beadott felebbzése, melyet az igazoló választmány tudvalevőleg elutasított, már végleges el­Élte végéig, évenkint utazni ment s beutazta szeretett hazánkat (s erre büszke volt) és a külföld nagy részét. Az érdemekben megőszült férfiút Dorosma vá­rosa 1886-ban díszpolgárává választotta s erről kiállított diszokmánynyal tisztelte meg. A vallásos pap, kitűnő hazafi, tudományos iró, jeles szónok s bőkezű adakozó e hó 9 én adta visz- sza rövid szenvedés után lelkét Teremtőjének, mi­után kanonoktársa Spóner József apát őt a hal­doklók szentségeiben részesité. Temetése e hó 12-én délelőtt ment végbe közönségünk osztatlan rész­véte mellett. Jelen voltak: dr. Schuster Kon­stantin, megyés püspök, a székesegyházi káptalan, a városi tisztikarba honvéd tisztikar, a különböző egyesületek és társulatok, a növendékpapság, a k. r. ujoncznövendékek, a tanuló ifjúság stb. Dorosma városa küldöttséget küldött a temetésre Tajthy N. főbíró és Kiss István plébános személyében, és koporsójára koszorút helyezett e fölirattal: „Egykori plébánosa s díszpolgárának — Dorosma város közönsége.“ A szertartást Neszveda István, felszentelt püspük s nagyprépost végezte, mely után megin­dult a gyászmenet a székesegyházba, hol az en­gesztelő szent mise áldozat bemutatása mellett le­vitték a koporsót a székesegyház sírboltjába s a nagy férfiú hült tetemeit őrük nyugalomra helyez­ték. A növendékpapság énekkara mind a háznál, mind a kriptában gyászdalt zengett. A székes káptalan- s városunknak egy nemes alakja tűnt. el dr. K óvá eh Pálban, de mint a bér­czen nőtt királyi ezédrus, melyet ledönteni nem bir ezredév, úgy fog ragyogni neve városunk tör­ténetében dicsőn, örökké. Legyen nyugalma csendes, s emléke áldott! intézést nyert, a mennyiben a közigazgatási bízott ság a felebbezésnek szintén nem adott helyet és a választást helybenhagyta. — Olgyai János és tár­sainak abbeli kérelmét pedig, hogy az egyes kerü­letekben megüresedett póttagok helyére, az azon kerületekben legtöbb szavazatot nyert póttagok hi­vassanak be, illetékes elintézés végett a városi közgyűlés elé utasittatott. = Fóoszt úI} ozás. A helyben összeirt lovak a hadiszolgálat minősítésének megállapítása végett f. hó 22-én délelőtt 9 órakor fognak a lóállitási bizottság által, mely a „Korona“ előtti vásártéren a czédulaháznál müködend, osztályoztatni. Figyel­meztetnek az illető lótulajdonosok, hogy lovaik előállítását el ne mulaszszák, miután elmaradás esetében minden egyes ló után az 1873. évi XX. t.-cz. 9 §-sa értelmében a költségekben és 10 frttól 100 frtig terjedő pénzbírság fizetésében fognak el- marasztaltatni. = Szerencsétlenség a Otílián. Uhlig Ede polgártársunknak kocsisa szerdán (f. hó 14) estefelé a Dunához hajtott a kocsit megmosandó. De alig haladt néhány ölnyire a Duna jégpánczélján, midőn a jég leszakadt az egyik ló alatt és alámerült, hon­nan csak élettelenül sikerült kihúzni. A kocsit és a másik lovat sértetlenül hozták ki a partra. Nyilt-tér. IE2Iöszöaaet-rL3zIl'vá.n.itá,sJ Mindazon rokotiok, jóbarátok és ismerősök, kik Istenben boldogult kedves atyám : idősb Win­disch Ferencznek, folyó évi márczius hó 14-én végbement temetése alkalmával, a megboldogult iránti kegyeletüknek és irántam, illetve családom iránti részvétüknek szives megjelenésük által kife­jezést adni kegyesek voltak: fogadják úgy a ma-' gam, valamint gyászoló családom nevében hálás köszönetünket. Váczon, 1888. márczius 15-én. ifj. Windisch Ferencz. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Varázséji Gusztáv. Árverési hirdetmény. 151/1888. y. számhoz. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közzé teszi, hogy a budapesti kir. keresk. és váltó tör­vényszék 1882. évi 12230. számú végzésével Reiser Béla ügyvéd által képviselt ifj. Windisch Ferencz felperes részére, Országh Anna és József alperesek ellen 295 frt követelés és jár. erejéig ejrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperestől lefoglalt és 559 frt 60 krra becsült ingóságokra, a váczi kir. járásbirósági 990/1888. számú végzéssel az árverés elrendeltetvén, annak alpe­resek lakásán Váczon leendő megtartására határidőül 1888. évi márczius hé 31. napjának délutáni 3 órája kitüzetik. a mikor a biróilag lefoglalt bútorok, ágynemű, lakatos szerszám,, gazdasági eszközök és egyéb ingóságok a legtöbbet Ígérőnek kész- pénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vétel­árából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez tarta­nak jogot, a mennyiben részükre foglalás korábban eszközöltetett volna, és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbb­ségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alólirt kiküldöttnek vagy Írásban beadni, avagy pedig szóval bejelenteni tartoznak. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Váczon, 1888. évi márczius hó 16. napján. Szaák János kir. bírósági végrehajtó. Árverési hirdetés. Néhai Poroszkay Péter székesegyházi kano­nok hagyatékához tartozó ingó k folyó évi liiac- czius hó 21. és 22-ik napján délelőtt 9 órakor kezdődő nyilvános árverésen készpénz fizetés mellett fognak általam, örök hagyó lakásán (Vácz, fő-uteza) eladatni. Az árverés első napján az arany, ezüst, ruha, bútor, ágyneműek és egyéb házi felszerelések. Á második napján pedig a borok, lovak, te­hén, kocsik, hintók, s a káptalani majorban levő s megtekinthető széna, tűzifa, szalma stb. fognak ár­verés- alá kerülni. Kelt Váczon, 1888. márczius hó 13-ik napján. Dr. Freysinger Lajos, s. k. (P. H.) kir. közjegyző. Egy pékműhely szatócs-bolttal s hozzá való szállással Do­monyban (Pestmegyében) bármikor elfoglalható. Tudakozódhatni: Micsinay Pálnál,Domonyban. W I I I « tailáC8 aranyat éri E szavak igaz- __________ sagat különösen betegség alkal­mával érzi az ember s ezért a Richter-féle kiadó­intézet a legszivélyesebb hálairatokat kapta a „Beteg-barát“ czirnü illusztrált könyvecske meg­küldéséért. ’Ebben a legjobb és legmegbizha- lóbb háziszcrek kimerítően ismertetve vannak s a benne foglalt és a szerencsésen felgyógyul­taktól származó levelek egyszersmind azt bizo­nyítják, bogy sok esetben egyszerű háziszerek is elegendők arra, hogy a látszólag gyógyithat- lan betegséget rövid idő alatt meggyógyítsák. Ha a betegnek a megfelelő szer áll rendelkezésére, akkor még nehéz betegségnél is gyógyulás várható, miért is egy betegnek sem kellene elmulasztani levelező­lap által Richter kiadóhivatalától Lipcsében a „Be- tegbarát“ czimü könyvecskét megrendelni. E kis, olva­sásra méltó mü segélyével sokkal könnyebben fog he­lyesen választani. A meghozatás semmi költségbe nem kerül. 1—14

Next

/
Oldalképek
Tartalom