Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-04 / 10. szám
X. évíolyam. IO. szám. Vácz, márc ÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Elöflüsetési ára: évnegyedre ............................1 frt 50 kr. üázhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szára ara : 10 kr. i Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. sora............................ 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. |! A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. j! Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Közgazdasági munkálatok. Dr. KISS J. közleménye. IV. Majdan, ha egy rendezettebb adminisztráczió áldásairól nem csupán a ronda, kóranyaggal telt szemétkupaczok összehalmoztatásaiból, vagy a vég: rehajtások szakadatlan folyásaiból győződhetünk meg; hanem az általunk viselt terhek fejében, a többi között arról is hivatalos pontossággal fognak beszámolni: hogy mi volt a mennyisége az év folyamán leverődött légköri csapadékoknak? Minő volt sebessége, ereje és iránya a város határa felett elvonuló vihar-tengereknek és szélcsatornáknak? — Mily vágányokat és határválasztó vonalokat tar tottak és követtek a bennünket látogató jégcsapások? Akkor tiszta képet alkothatunk magunknak, hogy az a végtelen bölcseség, mely szám, súly és mérték szerint az ember boldogitására ezt a végtelen kincsü nagy világot megalkotta, temérdek intőjelet, megszámlálhatatlan figyelmeztető tüneményeket rakott le a természet kebelébe, melyek szünetlenül szólnak és kiáltanak az anyaföld mivelőjéhez, hogy mit, hol, mikor és hogyan tegyen ? ?! Azért semmihez e föld hátán alaposabb tudomány, nagyobb körültekintés és mélyebb ismeretek nem kivántatnalc, miként a földnek rendszeres megműveléséhez és semmi a világon nemesebb, tisztultabb és erényesebb nem lehet, mint az olyan értelmes munkás, ki lépten-nyomon képes felismerni azon igaz, nagy és változatlan törvényeket, melyek a természetben uralkodnak, melyek alkotójuk igazságát, jóságát és bölcsességét minden ponton imá- dandólag hirdetik ! És azt a minden rögből felsugárzó, mindent átölelő igaz és forró szeretet, mely önzetlenségre, a közjó lelkes megmunkálására ösztönöz és sarkal minden lépten, nyomon. Ha tehát a tavasz első lehelete keresztül ósap földjeink határain, a kora hajnal első óráiban vonuljon ki az előrelátó, óvatos termelő a magasabb dombok tetőzetére és onnan vizsgálja meg gondos, fürkésző szemekkel: mint emelkednek fel a ködök és a sürü párázatok a rétekről és völgymélyedésekből és jegyezze meg azon választó vonalakat, melyeken felül már a tiszta, derengő légkör emelkedik és ezen megfigyelés követelményeihez mérten, válaszsza meg ültetvényeit és veteményeit; mert azon vidékek és tájékok, melyeket az első ködök jobban ellepnek, azok a fagyok és derek látogatásainak is sokkal jobban ki vannak téve, azért az itt fekvő szántóföldekre oly nemű vete- ményeket és zöldségnemüeket kell ültetnünk, melyek nagyobb fokú hideget elbirnak és nincsenek kitéve a rögtöni elfagyás veszélyeinek. Eme pontokon a dinnye, uborka, paradicsom, zöldbab termelésétől tartózkodnunk kell, mert ha a fagy meg is találná kimélni az ültetvényeket, de a hőnek az a jelentékenyen kisebb foka, mely ezen lábványo kon mozog, csak igen ritkán és akkor is felette későn érleli meg a kényesebb ■ természetű ültetvényeket. Ezekre a pontokra kivált, ahol kötöttebb a talaj, nagyon ajánlható a burgundia és czukor- répa, a ritka, lazás és homokos talajon pedig a tormatermelés. Azok, kik a nagy városok szükségleteit e téren figyelemmel kisérik, tanúságot tesznek, hogy ott helyi terményeink egyik neme sem lenne képes, olyan állandó kiviteli czikké fejlődni, mint a torma, mely romlatlan, szívós és eltartható voltánál fogva a legtávolabbi vidékekre is, a rothadás minden veszélye nélkül szállítható, és melynek kereslete Európa minden városában folytonos és állandó. Népünk pedig e czikk termelésével épen semmit sem látszott ez ideig törődni, helyi fogyasztásunk is jobbadán veresegyháziak által fedeztetett, kik, amennyiben határozottan felette ritkás jellegű homokos talajt müveinek, kifo gástalan, igazi jó tormát képesek előállítani. Ezeket tehát a mi földművelő polgárságunk, csak a faj gondos megválasztásával és a termékek ügyes, gondos és Ízléses rendezése és csomagolása által győzhetné le először saját piaczunkon, azután tér Ölelhetnénk kivitelre is egyelőre annyit, mennyit a közeli főváros jpiaczán az ottani erős keresletnél fogva könnyen értékesíthetünk. De hogy kellő siker koronázza e téren törekvésünket, a művelés ezen nemét csak oly talajokban volna szabad meghonosítanunk, melyek homokos, laza voltuknál és nedvességüknél fogva elég biztosítékot szolgáltatnak, hogy jól fejlett és erős gyökereket képesek szolgáltatni. E tekintetben véleményem szerint határozott elsőség illetné meg a diós völgyi, igen alkalmas lazás talajú és gazdag nedvességű laponyagokat, majd a törökhegyi völgykanyarulatok nedvességtartó aljai következnének, melyekhez minden hátrány nélkül csoportosulhatnának mindazon bükkös és árnyas lazás talajok, melyeken eddigelé szőlőműveléseket folytattunk. E mellett a Körtélyesek aljai, valamint a ITer- mányok egyes laponyagai is nagyon jó talajjal rendelkeznek a torma-termeléshez és minden tekintetben kitűnő jövedelmezőséggel kínálkoznak. — Egyelőre azonban igen helyesen fog minden egyes gazda cselekedni, ha csak kisebb, apróbb területeken honosítják meg a torma-termelést, mert evvel nem koczkáztatnak semmit, födöznék első vonalban saját háztartásuk szükségleteit és minden nehézség nélkül piaczra adhatnának annnyit, amennyit azon darab föld másnemű művelés esetén jövedelmezne. Ezzel meghonosítanánk egyúttal egy oly növényzetet, melyre a derek és fagyok semminemű káros befolyást nem gyakorolhatnak, melynek mun■ kálata úgyszólván épen semmi költségbe és fárad- ságha nem kerül, mert a jól megválasztott és ked• vező talajban semmi egyébre nincs szükség, mint a fiatal gyökérszálakat egyenes vonalban egymástól mintegy 20 centiméternyi távolban a felpuhított és megtisztított földben elültetni, és az első hónapok- : ban némi kis gonddal és felügyelettel lenni, nehogy a burjánfélék és vadócz-füvek elöljék; ezt pedig egyszeri kapálással és némi gyomlálással ■ teljesen elérjük, mert mihelyt egyszer a torma lombjait a felszínen széteresztette, annak közelében többé semminemű vadfüvek el nem sarjad- zanak és már az első évben kedvező sikerrel és j szürettel fizet. i Azonban felette szerencsétlen gazdálkodási eljárás volna termelőinktől, ha akár takarékossági szempontból, akár pediglen eléggé meg nem róható hanyagságból hitvány, satnya, fonnyadtas gyökérszálakat alkalmaznának az első ültetvénye- zéskor; mert a használt alanyok silánysága, mint minden veteményezésnél és ültetésnél, úgy itt is, igen keservesen megboszulja magát. Nemcsak mennyiségileg fogunk állandóan kevesebbet szü- . retelhetni, de a minőség sem fog soha azon jogosult kivánalmaknak megfelelni, melyeket a fogyasztók teljes igénynyel támasztanak. Azonfelül az első évben arra is kell vigyáznunk, hogy szüret alkalmával az anyagyököket felette nagyon meg ne dézsmáljuk, mert ezt meg a későbbi évek termései sinylenék meg. Azon szálak összecsomagolásá- ,nál pedig, melyeket a fővárosi fogyasztók használatára szántunk, gondot, választékot és ízlést kell tanúsítanunk, utánoznunk kell e tekintetben a fran- cziákat, kik olcsóbb értékű portékájukkal is szerencsés vásárokat képesek ütni, mert az alak tetszetős megadása által a vevők figyelmét azonnal magukra vonják és azok ítéletét vajmi sokszor megvesztegetik. Az ízlés, tisztaság és eleganczia ma már mind oly dolgok, melyek irányában helyi termelőinknek eddig tanúsított érzéktelenségüket meg kell törni, sőt azok gondos alkalmazása által kell a sikert biztosítani. A burgundiát eddig is nagy sikerrel ültetvé nyezték gazdáink, annak hasznáról, fontosságáról és nélkülözhetlenségéről, úgy a marhatartásnál, valamint az állattenyésztésnél tisztában vannak, azért erről csak azt jegyezzük meg, hogy a kötött és nedves talajokban, minők a csekei Kis- és Nagy- háramasok, Drágahegyek, Czafrangok, Kis- és Nagyburgundiák, valamint a Hoszúk aljai, nemkülönben a város közvetlen határában: Bácska, Papvölgy, Zsobrákok, Vasasok és Kiscselőték, mind oly földek, melyek e czélra különösen alkalmasak. Ép oly sikerrel gyakorolható mindezen a helyeken a czukorrépa üzeme is, melyre külföldről direkt megrendeléseket nyerhetünk. Legyenek tehát a jövőben gazdáink óvatosak és körültekintők a dér és fagy járásaira és útjába ne veteményezzenek semmi olyast, amit könnyen leperzselhetnek. A váltó. Mint az éles kés a kis gyermek kezében, olyan a váltó arra nézve, aki könnyelműen veszi a váltó kötelezettséget s nem vet számot anyagi helyzetével; nem veszi figyelembe az eshetőségeket, hanem nagy gondatlansággal oda kanyaritja nevét arra a darabka papirosra melynek — váltó a neve. Az emberek tudatlanságára spekuláló rosszlelkű nadályok a váltót használják fel arra, hogy szabadalmazott csalásaikkal embertársaikat a törvény korlátain belül kizsebeljék. A váltó — veszedelem ellen nincs védelem; az uzsora törvény nem nyújt oltalmat —- a váltó ellen, ezzel szemben nincs más teendő, mint fizetni, fizetni uzsora kamatot; fizetni akkor is ha semmit sem kaptunk, ha pénzt nem is láttunk. Igen veszedelmes portéka a váltó, azért jól gondolja meg minden ember, hogy mit tesz, mielőtt nevét a váltó alá Írja, kitöltetlen váltót pedig ne írjon alá semmi esetben s aki nem ért ehez a dologhoz, az ne menjen addig a csapdába, míg ahoz értő okos ember tanácsát ki nem kérte. Van azonban egymás szempont is, vagy veszedelmes szokás, a melytől ha csak lehet óvakodjunk s ez: másnak a váltóján jótálló, vagy kezes minő- ségbeni szereplés. Nagy meggondolást igényel már az is, ha magunk érdekében írjuk alá a váltót; de gondoljuk meg tízszer a dolgot mielőtt ezt más érdekében tennők. Az e tekintetben divattá vált könnyelműség rettenetes veszedelmeket idézett máig elő és idéz elő folytonosan ; vagyonos családok jutnak koldusbotra, közbecsülésben állott emberek a szégyenpadra, komoly egyének az öngyilkosság őrvényébe a miatt, hogy barátaiknak könnyelmű gondatlansággal tettek egy kis szívességet, aláírván azok váltóját. Könyek özöne, árvák panasza hangzik fel minden felől, melyek szivet facsaró fájdalommal panaszolják azon elharapódzott rossz szokásnak vészes következményeit. Nemcsak bizalmas barátok, hanem felületes ismeretségben álló emberek is oda tolakodnak váltóikkal, az egyszer-kétszer látott ismerőshöz, tessék aláírni! mintha csak éppen egy szál gyufáról, vagy egy szippantás tubákról volna szó ! Az ál humanizmus, a túlzott udvariasság arra készteti az embereket, hogy megtegyék azt a csekély szolgálatot, mely csak a név aláírásába kerül és sokan nem bírnak elegendő lelkierővel a tolakodót elutasítani, még akkor sem, ha előre tudják, hogy a dologból előbb — utóbb csak baj lesz. Az álszégyen, a lelki gyengeség, leköti nyelvüket s könnyelműen belerohannak az örvénybe, melyet kevés erélylyel és szilárdsággal oly könnyen elkerülhetnének. Nem mondom, hogy fojtsuk el lelkűnkben a könyöriiletesség és az emberbaráti érzelem szózatát; vannak esetek, midőn segítenünk kell bajba jutott embertársainkon; ám tegyük ezt, de tegyük okosan akként, hogy a midőn kezeinket a vizbefuló kimentése végett feléje nyújtjuk, az bennünket magával ne rántson az örvénybe. De midőn csak könnyelműség vezeti hozzánk barátunkat azon kis szívesség teljesítése végett, hogy váltóját aláírjuk — midőn az illető vagyoni körülményei nem nyújtanak minden tekintetben teljes biztosítékot arra nézve, hogy a szívességnek nem iszszuk meg a levét — akkor legyen benünk elég erély megtagadni a kérelmet — még akkor is, ha harag lesz belőle, mert ez minden esetre kisebb baj, mintha bele rántatunk a bukás örvényébe. Itt van az ideje, hogy a váltónyargalásnak ép oly erkölcstelen, mint veszedelmes szokását korlátozzuk s véget vessünk a számtalan bukásnak, melyeknek száma napról-napra ijesztőbb mérvekben szaporodik. K. Ö. Fiáker konfliktus. A balassa-gyarmati fiákeresek, mint értésünkre esett, Nógrádmegye alispánja utján panaszt emeltek a m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnál a miatt, hogy városunk hatósága őket a vasút és gőzhajó állomáson való ki- és megállástól eltiltotta.
