Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-02-05 / 6. szám
= Halálozást síat ist lka. Az elmúlt január hóban az alsó-városi plébánia területén meghaltak: Krenedits Márton 62 éves, Balga Julianna 1 és fél hónapos, Dora István 14 hónapos, Vogt Lipót 5 hónapos, Bálint Ilona 9 hónapos, TschÖgl Mátyás 81 éves, Kovácsik István 6 hóna pos, Özv. Csányi Mártonná 70 éves, Fűrész Anna 70 éves, Hackel Mária 6 hónapos, Lisszi Aiojzia 7f> éves, Vajdik Rozália 12 napos, Almási Ignácz 64 éves, Fényes Zsófia 74 éves, Kubusz Sándor 33 éves, Kirchberger Mária 31 éves, Laczkó Erzsébet 74 éves, Vörös Anna 62 éves, Makrai Anna 1 napos, Hajdú Antal 40 éves, Hóiba Verőn 44 éves. — A felsővárosi plébánia területén elhunytak: Bojtos István 1 éves, Mazányi Margit 1 hónapos, Béres Ju- | Hanna 2 hónapos, Pézsiák Rozália 42 éves, Mohács Terézia 55 éves, Trojzer István 9 éves, Gulyás Fe- rencz 64 éves, Kiss József 18 éves, Vigh Pál 66 éves. = Megfagyott. Czigány Mária nevű koldusasszony tegnap előtt éjjel megfagyott egy fabódéban, melyben magát meghúzta volt. ’ A - JcÁ . — Nekrológ. Uhlarik Károly volt újpesti biró, pénteken szélhüdés következtében elhunyt. Temetése tegnap délután ment végbe. — Fiiveszett karperecz. A vasútiak jelmezestélyén elveszett egy arany karperecz. A becsületes megtaláló szerkesztőségünkben illő jutalomban részesül. = Templomi ének. Gyertyaszentülő napján, f. hó 2-án a székesegyházban az Ulrich féle III-ik mise, betétül pedig Khiinel E dar offertóriuma sop- ran és hegedű solóra, orgonakisérettel adatott elő. Be- niczky Matiid kisasszony ragyogó koloraturájával és szépen iskolázott hangjával ezúttal is mindenkit meggyőzött arról, hogy teljesen méltó azon helyre, melyre destinálva van. A sóiéban előforduló magas c-t, oly tisztán vágta ki, amint azt a székesegyházban régen hallottuk. A hegedű solós újabbi dicséretre nem szorul, hiszen úgy is tudjuk, hogy biztos kezekben van. Á gyertyaszentelői szertartást Dr. Schuster Konstantin püspökünk ő excellencziája végezte, a misén pedig Kan da István prépost kanonok czelebrált fényes segédlettel. = Mulatsága lövöliázbau. jjMint halljuk a jövő hétfőn, f. hó 13-án este társas vacsorával egybekötött tánczmulatság fog a lövőházban tartatni, melynek jövedelme a lövőház beruházásaira fog fordit- tatni. A kezdeményezők élén Millmann Géza íigy- bozgó polgártársunk és a lőliáz regenerátora áll, ki a résztvevők számára már kibocsájtotta az aláirási ivét. Örömmel üdvözöljük ezen életrevaló eszmét, melyet hogy méltó siker isjf'og koronázni, annál biz tosabbra vesszük, mert a lövőház hívei bizonyára megfogják az alkalmat ragadni, hogy Carneval her- czegnek eme nem remélt bevonulását tömeges megjelenésük által minél fényesebbé tegyék. — A kaszinó közgyűlése a múlt vasárnapon (jan. 29.) délután ment végbe, mely alkalommal a tisztujitás következőleg ejtetett még. Igazgató: Fekete Károly, aligazgató: dr. Miltényi Gyula, jegyző: dr. Csányi János, pénztáros: Udvardi Mihály, könyvtáros: Ivrancz Ferencz. Választmányi tagok: Havas Adolf, Csávolszky József, Alberty Ferencz, dr. Pauer Béla, Pécs Ferencz, Meiszner János, Tragor Antal, dr. Freysinger Lajos, Kemény Gusztáv, Meiszner Ede, Krenedits Ferencz, Meiszner Rudolf, dr. Rákossy Béla, Balás Lajos, Kresák Ferencz és Nikitits Sándor; póttagok: Bartoss Imre, Bölönyi Kálmán; számvizsgálók: Intzédy Soma, Rassovszky Márton és Dorcsák Imre. — Vannak gazdáink között sokan, kik az; hiszik, hogy a mag-árjegyzékek csak azzal a czéllal végbe, — egyet igazítottunk esernyőnkön, mert ugyancsak áztunk. Végre egyhangúlag kijelentettük a rettenthetlen bőbeszédű öreg urnák, hogy „ebből elég lesz.“ Még a kápolnát mutatta meg, hol a keresztények az Imperator kegyéből utolsó imádságukat végezhették. A kápolna el van rácsozva, s kisded oltárán egy egyszerű kereszt áll. Némán álltunk egy perczig előtte: ennél szentebb hely is kevés van a világon. ' B. I. Regény. — Emlékszik asszonyom ? Arra a gölődinyszeinü, lyukasképű fiúgyermekre, s arra a kedves, kis, tejarczú, selyemfürtű leány- gyermekre, kik oly gyönyörrel eljátszottak naphosszat az iskolaudvarban. Arra a jó kis fiúra, ki annyiszor kikapott, amiatt a rossz, kis lány miatt. Arra a két gyermekre, kik mindenkit kizárva társaságukból, oly boldogan osztottak egy narancsot kétfelé. Kik mit sem sejtve a jövőről, egymás bábui voltak; mamájukon kívül csak egymásnak éltek, oly boldogok valának. mint a nagy Isten kis angyalkái. Emlékszik asszonyom? Hát aztán arra a két növekvő gyermekre, kiknek egyike már a gymnasiumba járt, másika már a „kedves testvérek“ szöszke növendéke volt. Mennyi apró levélkében önté ki e két szív egymásnak leg- elrejtetebb titkait! Még mindig egyedül egymást szerették. B emlékszik, mikor tűnt föl az első felhőcske kisded szerelmük tiszta egén? Mikor a.kis lány a kedves testvérektől, a fiú meg paptanáraitól azt kezdé tanulni, hogy egyedül Istent, a legfőbb, legtökéletesebb jót keli igazán szeretni. S hogy fogott mindkettőn az első, szent tan! Mily örömmel volt tele az a levélke, melyben a lányka azt tudatta egyetlen barátjával, hogy ő bírnak, hogy vevőket hódítsanak az illető ezégnek. Csakhogy ez a nézet nem helyes. Magkereskedelmünk terén a kimerítő és nagy gonddal kiállítót árjegyzéknek az a feladat jut, hogy tájékoztatva a közönséget a magüzlet összes viszonyairól, kiszorítsa az ügynököknek a gazdaközönség félrevezetésére irányuló szereplését, mert tudvalevő, hogy az árú tisztasága, valódisága s megbízható forrásból való származása sehol sem oly fontos és sehol ezzel oly sok visszaélés nem történik, mint a magkereskedés terén, épen ezért a gazdaközönségnek egyenesen szolgálatot tesz az a ezég, mely a magüzletről a legrészletesebb tájékoztatást nyújtja árjegyzékeivel. — E tekintetben hazánkban első helyen áll Mauthner Önön magkereskedelmi telepe, Budapesten, mely még a külföld legelső világczégeivel is vete- kedhetik, az általa éveukint kiadott gazdag tartalmú és díszes mag-árjegyzékkel, melynek 1888. évi folyama e napokban jelent meg. Ez árjegyzék egyszersmind Mauthner üzletének eddig senki által el nem ért uagy kiterjedését is igazolja, mert csak ily tekintélyes üzletkörrel biró kereskedő van képesítve ily tökéletes árjegyzék kiadására, közvetve tehát ez árjegyzék annak jeiéül is szolgál, hogy Magyarországban egyetlen üzlet sem részesül a gazdaközönség oly általános támogatásában, mint a nevezett ezégé. — A vetési időszak küszöbén nem lesz felesleges az érdekelt közönséget arra figyelmeztetni, hogy a nevezett ezég, mint a hazánkban fenálló üzletek egyik legrégibbje, már egymagában fenállásának hosszú tartamában is soliditásának legjobb bizonyítékát nyújtja, de figyelmet érdemel továbbá az is, hogy a magüzlet összes reformtörekvéseit ez a ezég kezdeményezte s ezzel a mezőgazdaságnak oly fontos szolgálatot tett, mely a növénytermelés haladását kétségkívül hathatósan mozdította elő, amit az is igazol, hogy alig van év, mely e ezég kitüntetéseinek számát ne szaporítaná s így a lefolyt évben is az országos kertészeti egyesület nagy arany érmét nyerte el e ezég, oly kitüntetést, melyre még eddig egyetleu ezég semjtaláltatott érdemesnek. A ki a magkereskedelem terén felmerült javításokat megismerni kívánja, az e szempontból bizonyára a legtökéletesebb tájékozást merítheti Mauthner Ödön főárjegyzékéből, mely rendkívül gazdag tartalmában oly tájékoztató segédeszközt szolgáltat, a minővel eddig gazdaközönségünk nem rendelkezett. Mauthner főárjegyzékét az eddigi 96 oldalról 144 nagy quart oldal terjedelmileg nagyobbitotta meg, a mi által a gazdaközönség minden irányú igényeit kielégíthetőnek véli. Külső dísze pedig saját kertjének egy részletét tünteti fel, oly művészi és ízléses kivitelben, mely hazai nyomdaiparunknak (a Deutsch-féle művészeti és könyvnyomdái intézetnek) valóban becsületére válik és a legilletékesebb szakköröknek osztatlan tetszését vivta ki magának. —• Jelen figyelmeztetésnek czélja tehát az, hogy a gazdaközönség érdeklődését ezen szép és tájékoztató kiadványra felhívjuk, megjegyezve, hogy a mennyiben azt még olyanok, kik ez üzlettel rendes összeköttetésben még nincsenek, megismerni kívánnák, forduljanak ez iránt levelezőlapon a ezéghez, (Budapesten koronaherczeg utcza 18.) mely ismert előzékenységével főárjegyzékét postafordultával ingyen és bérmentve küldi meg. ^ Mészárosaink figyelmébe. A m. kir. belügyminiszter egy előfordult eset elbírálása alkalmával azt a kijelentést tette, hogy az 1874. XX. t. ez. 25. § a értelmében szarvasmarha — mely közé a borjú is tartozik — csak vágóhídon és a községi vá- gatási biztos jelenlétében vágható, a minél nem tesz különbséget, vájjon az a köz-, vagy magán használatra vágatik-e le. Az ezen szabály megszegése miatt törvényileg meghatározott 100 frt birság le nem szállítható. apáczaleend! S mennyi lemondás volt abban, midőn a fiú viszonzásul azt irta meg neki, hogy szent elhatározása: pappá lenni! S mégis, mikor a szünidőben találkoztak, mily Önjogúan oldá le a fiú a lányka derekáról azt a fa- bojtú, barnafehér zsinórt, melyet ő az apáczáktól hozott magával; s mily nagyott sóhajtott, midőn ugyanekkormondá: de bizony! mégsem leszeköén pap; de maga se legyen ám apáczaj! Emlékszik asszonyom? g arra a koránérett epedő ifjúra, és arra a gyermekmaradt, szép, de kaczér lánykára. Hogy hogyan váltak el a kis szeretők életutai? A fiúnak az apja, a lánynak az annya halt el. Szegény volt az ifjú; de szivében igazi szeretet égett; lelkében csak a nemes talált helyet, Gazdag a leány, de tán ép ebből kifolyólag lelke kezde szegényülni. Azt a kis korában ártatlan lelket a divat koreszméi kezdék megmételyezni. Széptevők serege környezé, kik között önelégülten, kegymosolylyal ajkán lépdelt ő, a hamisan imádott istennő; raig az ifjú éjjelt nappallá tőn: mindig könyvek környezők ; izzadott, fáradott, tanult, hogy egyetlen reményét s szent elhatározását: a tudomány zsámolyán érni el azt a bimbót, melyhez látszólag, csak aranylépcsőn lehet feljutni, — majdan valósulva láthassa. Mint hagyá ott legsürgősebb dolgait, hogy csak egy szót is válthasson azzal, kihez létét köté ! Hogy ment, repült a városból, hol kenyeret keresve tudományokat gyűjtött, abba a neki oly kedves faluba, hol „ő“, az imádásig szeretett leány lakott zordon apjával! S midőn anyja olykor szánva, s méltó szív- fájdalommal tekinte egyetlen fiára; s fiigyelmezteté őt ábrándja hiú voltára, szeretettel magyarázgatva, hogy mily szegény ő, s mily igénydús a hölgy, kiért eseng, mi kegyetíenszivü aristokrata az apa, ki egyetlen leányát csak gazdag s nemes ifjúnak akarja adni: mennyire megrendülve feleié az ifjú e két szót: vagy . . . vagy! = Farsangi MiatyAnk. „Fiatalságunk, ki vagy Váczon, kierdemeltessék a te neved, jöjjön el a te jó kedved, legyen meg a te udvarlási hajlamod, miképen a korzón (?), azonképen a sétányon (?) is. A mi minden heti mulatságunkat add, meg minékünk és tánezolj velünk oly szívesen, minx mi tánczolunk a blazirságot affektálókkal is. És ne hagyj bennünket az unalomban, de szabadíts meg az egyhangúságtól, mert tied a tetterő, az akarat és az udvarlás kötelezettsége most és mindörökké. Amen.“ Zene. = Til!»ors*ky és Parsch nemzeti zsimmülcereskedésében Budapesten vaczi utczaW. szám. megjelent: bolondok grófja“ Jókai Mór eredeti bosóságának válogatott dalai Énekhangra zongora kísérettel vagy zongorára külön alkalmazta H •rczenber* gor István 1 Itt maradnék veletek. í. Szép állat a hattyú. 3. Kis kertemben 4. Ez a kis lány de árva. 5. Elmegy rozsára. 6. Minek nekem ez a világ. 7. Barna piros kis s/.iizeeske 8 Zavaros a Tisza. 9. Zajjal tájtékzik a Maros. 10. A nagy híre dédapádnak 11. Ifjú varjú keresztről. 12. Beborula, jaj, elmula. 13. Azt szokták szememre vetni. 14 Ezen az utón m rajén kend 25. Isten azt az aratást 16 Az én rózsám kis gúny hója. 17. Kerek az én kalapom. Ára 1 frt. 50 kr. Nyilt-tér. I2Zöszön.e t-n. yiTrránltás. Fogadják mindazok, kik feledhetlen jó anyánk f. évi január hó 30 án történt végtisztessége alkalmával becses megjelenésükkel fájdalmas szivünk iránt részvétüket nyilvániták — ezúton hálás köszöne- tünket. Váez, 1888. febr. 3-án. Siráki A. Lajos. Siráki Anna, férj. Máté Józsefné. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: VARÁZSÉJI GUSZTÁV. Árverési hirdetményi kivonat. 4634/1887. tikvi szám. A váczi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi : hogy a m. kir. kincstár végrehajtatnak ifj. Molnár Károly végrehajtást szenvedő elleni 2U9 frt 11l/2 kr. tőke követelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő Vacz város határában fekvő a váczi 1083. sz. tjkvben Molnár Károly nevén álló 1289. hr. 1145. hr. sz. a. ház udvar és kertre 240 frt kikiáltási árban; továbbá a váczi 3612. sz. jtkvben A -f- 410. hr. 319. népsor sz. ház udvar és kertből ifj. Molnár Károlyt illető fele részre az árverést 1053 forintban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, s hogy a fenn óbb megjelölt ingatlanokra az 1888. évi márczius hó lfi*ik napján délelőtti 10 órakor ezen kir. járásbíróság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10°|0-át, vagyis 24 frtot és 105 frtot, készpénzben vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. XL. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1887. évi nov. hó 19-ik napján. A váczi kir. jbii\ mint tkkvi hatóság. A lányka határozatlan volt. Noha az ifjút szerelmének viszonzásába vetett hit bírta emberfeletti kitartásra: a lányka nem szerété őt igazán. Vagy legalább, megszokva mindent, még az igazi érzést is affektálva mutatni, nem tükröződött vissza rajta az a fény, mit az ifjú iángszerelme vete rá. Emlékszik asszonyom? S midőn tavaly az ifjú befejezve tanulmányait, már csak kineveztetését várta egy mindenkitől becsült állásra, s azt kellett hallania, hogy az a lány, kiért ő, mióta eszét bírja, élt, egy gazdag földesúr neje lett: mit gondol asszonyom! milyen volt az az érzés, melyekkor őt elfogá? Átesve az első irtózatos benyomáson elhatározá, csak a tudományoknak élni; ott a könyvekben, a holt betűk közt lelni föl az irt a szörnyű sebre, melyet rajta az élet ütött. S vájjon behegedett-e sebe ? Minden betűben egy nevet, egy alakot, élő lényt látott; s ez ismét fölnyitá a fájdalmakat. Nem asszonyom! az a seb még nem hegedt be; de begyógyul nemsokára . . . Midőn a könyvektől is elundorottam, csak egy czél vala még előttem : önnel egyedül beszélhetni asszonyom! íme! megadta egyetlen vágyam a véletlen, s én ezzel kárpótolva érzem mindazt, mit oly nagyon bünhődém, egyedül azért, mert születem. Emlékszik mindezekre, miket elmondék, asszonyom? Ne is feledje el ! * * * Másnap a napi lapok ily hirt hoztak: „A mai hivatalos lap hozza N. N. tudornak a tud. egyetem philosophiai székére történt kineveztetését; ő azonban, nem tudni, mi okból, szándékosan menekült e kitüntetés elől a másvilágra, — az éjjel főbe lőtte magát.“ Tóni.
