Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-05 / 6. szám

1

mulatság, megszólal a tűzoltó tüzet jelző sípja ; már keresik, hol a tűz, midőn elénk áll a tüzet jelző tűzoltóim! Hol volt a tűz?!

Bocsánatot kell kérnem, ha talán kifelejtettem valakit, de a sok csillogó jelmez úgy elkápráztatta szememet, hogy nem tudom őket rendbeszedni.

Volt hölgy-válasz is, mely igen érdekes képet nyújtott. Egy fiatal ember, ki ragasztott bajusz által majdnem egészen felismerhetetlenné tette magát, büszkén állott a középen; nem is csoda, kérem, mikor legalább is száz — nem, ennyi még se — de ötven, talán annyi se, de tiz vitézségi érdemrend bizonyára díszítette mellét. Egy másik irigykedve nézte a boldognak érdemrendjeit és halkan súgta:

„Brúder, adj vagy két darab koronás érdemkeresztet! Látod engem senki sem választott, szégyenlem magamat!“

„Nem adok én, mert ezeket vitézségemmel szereztem!“ volt a válasz.

Szóval: a jelmezestély kitünően sikerült és ez a derék rendezőség érdeme. Gondoskodott mindenről : Ízléses tánczrendről is. A tánczrendek egyszerűek voltak és épen ezen egyszerűségük által váltak becsesekké. A rendezőség nem szigorú etiquette szerinti bált rendezett, hanem kedélyes, fesztelen mulatságot. És ez, mi tavai is, úgy mint az idén és, ha az Isten, meg nem tudom, micsoda igazgatóságuk engedi, a jövőben is biztosítja számukra a sikert !

Öt óráig reggelig együtt maradt az egész közönség ; akkor lassanként elszéledtek, de az ott maradottak tánczoitak kifogyhatatlan jó kedvvel reggeli hét óráig.

Mégis csak igaz az, hogy: „tebetyi, mert vasutyi!“

Sah.

Városi és vidéki hírek.

= A vasuáiak estélye. Hogy mennyire volt kedélyes és sikerült a helyben lakó vasúti hivatalnokok által f. hó 1-én, a „Curiá“-ban rendezett jelmez-estély azt Sah barátunk elég szellemesen írja le egy másik czikkünkben; csak egygyel maradt adós. amit pedig sokan dobogó kebellel várnak t. i., hogy a jelen volt szépek névsorát összeállította volna. De amit ő elmulasztott, helyre hozta ezt az estélyen szintén jelen volt főmunkatársunk, kinek néhány jó barátja és a rendezőség támogatása mellett a jelen volt hölgyek névsorát jelmezeikkel együtt következőleg sikerült összeállítani: Kovách Elvira (amor), Beniczky Matild (Savoyard lány), íntzédy Irma (tél), Yelzer Kiss Anna (virágárus leány), Pentz Laura (napraforgó), Hayden Anna (tavasz), Kegele Gizella, Eisvogel Marianna (bébé), Plauka Lujza (magyar úrnő), Schätz Margit, Vadkerti Erzsi, Lo- kota Mariska, Kosos Vilma (elszászi nő), Dászkál nővérek (ó-német polgár leányok), Kákóczy Mariska (ka- méliás hölgy), Kilián Mariska (rococo), Otto Mariska, Lexa Emma, Bokarcsik Anna (magyar leány), Glotzbüchler Ilona, Schwarczer kisasszony (czigány- nő), Saffranovics kisasszony, Czeller Mária, Ja- minszky Kamilla, Schneider Teréz (matróz), Kö- vesdi Mari (ég királynője) stb. kisasszonyok, — továbbá : Schöpflin Jánosné (kaméliás hölgy), Pécs Sándorné, Reiser Béláné, Dr. Csányiné (magyar népviselet). Goldberg Ignáczné, Alberti Ferenczné, Haidfeld Gyuláné, Boda Mártonná (ég királynője), Hőnigschmidtné (rococo), Bezdek Jánosné, Ádám Ke- zsőné (rococo), Tápay Jánosné (franczia pórnő), Schmidt Jánosné, Schréderné (olasznő), Schmidt Ká- rolyné, Tareczkyné, Racsek Jánosné, Zsubriczky Ferenczné (cserkesznő), Holcztrattnerné (vadász), Korpás Pálné, Salkhornné (grütchen), Holczschusterné (német pórnő), Rassovszky Mihály né., Cseley Jánosné

(ó-német pórnő), Szukob Jánosné, Rososné (elszászi nő) Roller Anniimé, Ernyei Jánosné, Ábrahám Mi- hályné, Rösslerné (tűzoltó), Heinisch Richárdné (regatta), Csillonné, Krenedits Ferenczné, Özv. Laukóné, Dászkál Györgyim, Kiliánná, Scbatzné, Kovách Er- nőné, özv. Pentzné, Inczédy Sománé, Brenner Mártonná, Hufnagel Józsefné. Sperlághné, Schererné (XV. századbeli udvarhölgy), Lokotáné, Radimszky Lász- lóné, Schneider Antalné stb. urhölgyek. — Illő dolog, hogy a rendezőség neveit is ide iktassuk, kiket az estély sikeréből az oroszlánrész illet meg. Mindenekelőtt az est hősét: Schöpflin János'vasúti főnök urat említjük fel, ki úgy jelmezeivel (lengyel zsidó és bécsi bérkocsis), mint ügyes rendezése által, melyet különösen a 4 kolonos négyesek alatt tanúsított, megérdemli az elsőhelyet. Mellette még következők ügyeskedtek: Holcztrattner (lengyel nemes) elnök, Gumprecht Ottó (der gute Junge, Mozart jelmezben), Rőnigschmidt, Schréder (angol lord), Guzilla (lengyel), Se halkó (ó-német), Krenedits Ödön (Boccaccio), Schvartzer (angol lord), Ikotics Sándor (pólyás baba), Köss 1 er, Schwegerle és Petrányi (bohóczok). Azon általános megelégedés után, melylyel mindenki a lefolyt estélyre visszaemlékezik, bátran állíthatjuk, hogy a vásutiak estélyének nem volt és nem lesz párja a farsang alatt. Az .estély jövedelmi kimutatását — a rendezőség szívességéből — jövő számunkban fogjuk közölni.

— Mi nevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Dorner Ferencz szegedi börbönbeli II. osztályú Írnokot, városunk szülöttét, ugyanoda I. osztályú írnokká nevezte ki.

= Személyi Hír. Gallé József, városi tiszti ügyész — mint részvéttel értesülünk — nehány nap óta súlyos betegen fekszik. Őszintén kívánjuk, hogy őt mielőbb friss egészségben üdvözölhessük.

= BSöjti szent beszédek. FI o dung József, Jézus társasági atya, a kinek a múlt nyáron Jézus szt. Szive társulati lobogójának megáldatása alkalmával elmondott kenetteljes, s igazi vallásos ihlettől áthatott beszédei a hívek szivében oly nagy tetszésre találtak; az idei böjti szt. beszédeket mind ő fogja tartani, s pedig mivel az egész böjti szt. időszak alatt állandóan Váczon fog tartózkodni, úgy hetenkint kettőt mond minden vasárnap délután 3 órakor a székesegyházban, s minden szerdán délután 4 órakor a felső városi (fehérek) templomban egyet. A sz. beszédek után pedig a Jézus keserves kinszeve- déséről való litánia, szentség kitétel mellett mondatik el. Az első böjti szt. beszéd tehát hamvazó szerdán délután 4 órakor fog a felső városi templomban megtartatni.

= Gyásftliii*. Özv. Siráky Mártonná, szül. Vörös Anna f. évi január hó 29-én, életének 62 ik évében elhunyt. Temetése jaauár 30-án délután a rokonság és a nagy közönség élénk részvétele mellett ment végbe. Ny. b.!

— A váczi első áHaláuOs ipartársulat

1888. évi február hó 12-én délután 2 órakor, saját helyiségében tartja közgyűlését. Tárgysorozat: 1. Elnök évi jelentése. 2. A társulat részére megvett házról jelentéstétel. 3. Az évi számadások és leltár kimutatása s a számvizsgáló bizottság jelentése a pénztári kezelésekről s ezek alapján a felmentvény megadása vagy megtagadása. 4. Az 1888. évi költségvetés megállapitása. 5. Indítványok az alapszabály 16. §-a értelmében. Jegyzet. Azon tagok, kik a köz- gyűlést megelőző naptári évre hátrálékban vannak, sem szavazati joggal nem bírnak, sem nem választhatók. Szavazni érvényesen csak annyi jelöltre lehet, a mennyi megválasztandó van, azontúl Írottak számba nem vétetnek. — Reitter István elnök.

= Közgyűlés. A „vácz-vidéki népbank“

folyó évi február hó 12-dik napján délelőtt 10 órakor saját helyiségében a XIV. rendes közgyűlését tartandja. Tárgyak: a) Igazgatói jelentés, b) A fel- ügyelő bizottság által megvizsgált zárszámla és mérleg előterjesztése, s az osztalék megállapitása. c) Az igazgatóság és felügyelőség választása. Az évi mérleg f. hó 5-től fogva, a hivatalos órák alatt az igazgatóságnál átvehető. Figyelmeztetés. 12. §. Közgyűlésen csak oly részvényes gyakorolhatja szavazati jogát, kinek részvéuye, a közgyűlés megtartása előtt legalább egy hóval, nevére a részvénykönyvben írva, s a közgyűlést megelőzőleg 24 órával a társulat pénztáránál a szelvényekkel együtt letétetett.

= Meghívó. A „váczi ipartestület“ folyó 1888. évi február hó lO-én délután fél 3 órakor a „Curia szálloda“ nagytermében rendes évi közgyűlést tart. Tárgyak: 1. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére két testületi tag kinevezése. 2. Elnöki jelentés. 3. Jegyzői jelentés. 4. Pénztárnoki jelentés. 5. A számvizsgáló bizottság jelentése s a felmentvény megadása. 6. Az 1888. évre szóló költség- vetés megállapitása. 7. Esetleges indítványok, melyek a közgyűlés napja előtt három nappal tiz testületi tag aláirásávapellátva az elnöknek beadandók. Jegyzet. Határozatképes számmali meg nem jelenés esetén a közgyűlés folyó 1888. évi február hó 26-án, délután fél 3 órakor a „Curia“ szálloda nagy termében fog megtartatni, a midőn a kitűzött tárgyakra a megjelenők számára való tekintet nélkül érvényes határozat hozatik.

= Sikerüli estély. A „Merkúr kör“ által a múlt szombaton (január 28.) rendezett felolvasásával egybekötött tánczestély fényesen sikerült. Schuller Sándor „A nőkről“ tartott érdekes felolvasással mindvégig lekötötte a hallgatók figyelmét. Ezúttal ugyan a szokottnál kevesebben jelentek meg, de annál kedélyesebben folyt a mulatság, mely reggeli 4 óráig tartott.

= Szinclőadás. Helybeli kath. legény- egyletünk javára, mint már jelentettük Szigligeti „Szökött Katona“ czimü színművét a jövő vasárnapon csakugyan előadják. Volt alkalmunk a próbákon tapasztalni, hogy városunk műkedvelő fiataljai ismét szivvel-lélekkel megfelelni igyekeznek feladatuknak. Különösen Orszáczki Mariska k. a. és Balog Ferencz dalai tetszést fognak aratni, úgyszintén Ulrich Károly által vezetett dalkarok s hogy ezen tisztes ifjak még inkább fokozzák a közönség megelégedését s pártolóiknak kellemes, vig farsangi estélyt szerezzenek, a színdarabot tánezok és tréfás menetek közbe szövése által élénkítik, melyekhez a zenét Banda Marczi zenekara szolgáltatja.

= Iiiterpelláczió a polgármester urhox. Kíméletből elhallgatjuk a közönség köréből hozzánk beküldött, erős kifakadásokkal telt panaszt. Hanem a közrend érdekében ezúton kérdjük a polgármester úrtól: van e tudomása azon visszaélésről, melyet a rendőrbiztos csütörtökön éjjel Hornung Albert kávéházban biztosságának tudatában elkövetett? Alapos értesülésünk szerint, Hornung csütörtök éjjelre 5 frt árán engedélyt nyert a rendőrkapitányságtól üzletének a zárórán túl való nyitvatartására; daczára annak a rendőrbiztos éjjeli I órakor a bezárásra kény- szeritette Hornungot, ki igy, miután a kávéház telve volt vendégekkel, jelentékeny jövedelemtől esett el. Reméljük, hogy a polgármester ur a további visszaélések kikerülése végett ez ügyben szigorú vizsgálatot fog tartani, melynek eredményét kíváncsian várjuk.

= A jövő vasárnapi szinelöadás remélt tiszta jövedelme, mint halljuk, akath.legény-egyletnek ezen év nyarán megtartandó 25 éves jubileumi ünnepélyének költségei fedezésére fordittatik.

OACZi KŐZLÖNf TARCZAJA.

Az élet.

Mikor csupa fény az élet 8 szivünk búra áosein ébred, Mikor édes mosolygással Nézünk jövőnk elébe.

Hej nem adnánk ezt a szép kort Semmiért se cserébe !

Mikor fürtünk arany fátylát Dér s fagyos szél még nem bánták, Kigügyögve játszogattunk Óra számra egyedül,

Sosem hittük, hogy szivünkre Fájdalom is nehezül.

Ha megjött mint bíbor-hajnal Ifjúságunk fénylő arczczal,

11 latszó szép ködében Kis pillangót kergeténk, liimes szárnyán játszva, lengve Ezer remény szállt felénk.

Virágok közt elbolyongva — Mint akinek semmi gondja — Öleltük a boldogságot S álmodoztunk szüntelen Nem is sejtve, hogy a tövis RÖzsa közt is megterem !

8 inig dalolva zengett ajkunk Iíej az idő eljárt rajtunk!

S kik a fényes csillagokban Hittünk bízva botorul,

Még se látjuk — s már előttünk Néma s i r h a n t domborul . . .

Lévay Mihály.

Rómába és vissza.

v.

E néhány sorban Rómának minden nevezetességét elsorolni lehetetlen, ily szándék valóságos merénylet — attentatum lenne ; aztán meg a t. olvasó közönségnek és szerkesztőségnek is lehetne beszólása. Azért a jelen közleményben iparkodnunk kell a körülményekkel számot vetni, .és sommás elmondása után annak, a mi még okvetlen megemlitendőnek látszik összekapni, úgy hogy legközelebb már Nápolyban találkozzunk a szives olvasóval.

Rómának legtöbb temploma valóságos kincstár. A sz. ereklyék közül az Üdvözítő keresztjének meglevő része, a keresztfelirat töredéke, egy szög a keresztről, továbbá az Üdvözítő bölcsőjének, a jászolnak maradványai, Péter és Pál apostolok lánczai, ugyanazok hamvai stb. a lelkes hívők tiszteletét költik fel.

A műremekek, melyeket vallásos érzelem leng át, csodálatunk tárgyai, melyek alkotásán lángelmék fáradoztak, s melyek elkészítése évtizedeket sőt századokat vett igénybe. A kincs, melyet e remekek képviselnek, íelszámolhatlan ; a fény, mely a szemet kápráztatja; milliókat képvisel.

Látni és csodálni való lépten-nyomon van egyes helyeken ; mégis mintha Össze volna halmozva a fény, a gazdaság. Valamint a tavasz csábitó melege az egész rétet behinti virággal: de egyes pontokon mintha dúsabb volna a termés, s illatosabb a felszálló harmat. Ámde valamint a legtöbb virágkereső csak azon pont felé törekszik, a hol nagyobb szinpompát lát, és nem figyel az egyes virágokra, melyeket útjában elgázol: úgy itt is mindenki oda törekszik, ahol több a kincs, nagyobb a fény; pedig a merre elhaladt, ott is a kincsek legszebb példányai között haladt el.

A régiségek pedig, melyek 2000 évnél jóval távolabb idő óta küzdenek az enyészet ellen: a történelemnek nyitott könyvei. Mintha látnók Titus seregét elvonulni a foglyok százaival a diadalkapu

alatt, vagy Constantint a'sColosseum oldalánál! Mintha látnók, miként lépdel le magas palotájából a büszke imperator, s végig tekintve a fórumon Összegyűlt végtelen sokaságon, elfoglalja trónját mágnásai között. Aligha gondolt arra, hogy a rettegett hely, melyen félvilágnak parancsoló tekintete tévedez, idő- vel nyájak legelője lesz; s hogy az oszlopok között, hol a szónok remegve kezdte beszédét, bevándorolt, Cicerone fog kadonázni idővel.

A fórum mélyen fekszik az uj város színvonala alatt. Ott áll még Venus és Vesta temploma, közelében Constantin bazilikája. A hosszú tért különben sűrűn foglalják el régi oszlopok, s egyes imperatorok palotáinak romjai, páholyai. Ezek egyikében húztuk meg magunkat a zubogó esőben, s valóban nem kis önmegtagadásunkba került onnan kitekintgetni, hogy végig nézzünk ezen omlott és omlandó dicsőségen.

Utunkat egy kis elszántsággal a közeli Colosseum felé vettük, hogy lássuk a helyet, hol a keresztények ezrei ontották véröket, míg a pogányok ezrei hidegen nézték a szenvedőknek kínjait.

A Colosseum valóban kolosszális rom, úgy terjedelmére mint magasságára nézve. E roppant téglahalmaz magassága 48, hossza 185, szélessége 156, kerülete 524 meter. Van rajta 4 főkapu, és 80 boltíves bejárás; a falak egykor részben márványnyal voltak födve, részben „stucco“-val díszítve. A letört inárvátiyoszlopok most is ott hevernek, talán pihenőül a „faczér“ munkásnak. Vezetőnk részletesen elmondta a régi viadalok történetét, megmutatta hol ült az imperator, a mágnások, hol ültek a kritikusok (mert ez a veszedelmes népség már akkor is existált), hol voltak a vesták, kik fehér kendőik lengetésével esdettek kegyelemért, hol voltak elzárva a halálra szánt keresztények, hol a vérengző kiéheztetett tigrisek stb. Szinte kedvünk kerekedett e helyről elpárologni. De győzött az összetartás szelleme, és nyugodtan végig hallgattuk egy szálig. S hogy a vizi csatákról kezdett beszélni, melyek szintéi* ott mentek