Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-11-11 / 46. szám
zeteken támadó sár. A „tapszirt-kövezet“ ellenben az ő alkatánál fogva teljesen megóvja épugy a légkörnek, valamint a talajnak változatlan tisztaságát, mert annak felülete soha porrá és sárrá nem változik. 4. Az „aszfalt burkolatok“-nak legfőbb hátrányát képezi azon körülmény, hogy: rajtuk a lovak kisikla- nak, — mig a „tapszirt-kövezetnek“ állandólag érdes felülete következtében, azon a kisiklásnak minden veszélye télen-nyáron egyaránt elhárittatik. 5. A. „tapszirt-kövezet“-nek teljes elkészítése csupán egyharmad részét igényli azon időnek, a mennyit a koczka-kövezetek előállítása megkíván. 6. Tartósság tekintetében a koczka-kövezeteket főleg az által múlja felül a „Tapszirt-kövezet“, hogy az azokat megrontó részleges sülyedés ez utóbbiban teljesen ki van zárva, mert a Tapszirt-kövezet“ egész valójával egyöntetüleg áll ellent minden terheltetésnek és semmiféle kátyúkat és repedéseket nem szenved. A „Tapszirt-kövezet“ teljesen romlatlanul (a legélénkebb közlekedés mellett) eltart 15 évig, s azontúl igen olcsó javítás után még 15 évig. 7. Végre a „Tapszirt-kövezet“ valamenynyinél olcsóbb, — a mennyiben a legegyszerűbb Trachyt-koczka- kövezet vagy aszfalt-burkolat előállítási költségeinek csupán felébe kerül a „Tapszirt-kövezetnek“ jótállás melletti teljes elkészítése. Ezen uj szerkezetű kövezetnek a f. év elején Budapesten eszközölt próba-munkája kitűnőnek bizonyult be, s a fővárosnak elsőrangú kövező-mestere: Hirsch Sebestyén ur (lakik: Budapest, Andrássy-ut 122-ik számú saját házában) vállalta el annak országos értékesítését. Eddig úgy halljuk, a fővároson kívül Nagy- Szalonta és Miskolcz városoknak a „ Tapszirt-kövezet - tel“ való kiburkoltatása iránt érintkeztek a nevezett vállalkozóval — s különösen a vidéki városoknak czélszerü s mindenek felett olcsó kiköveztetése van ezen hazai uj vállalat által lehetővé téve , . .. a mit ezennel városunknak is figyelmébe ajánlunk oly hozzáadással, hogy az utczán járókelők ruházatának, tisztaságának s legfőkép egészségének érdekében városunkra is ugyan ráférne a modern követelményeknek megfelelő, s a mellett olcsósága által is aj átüt tapasztott szirt-köve- zet, — nem is említve azt, hogy ez által egy új hazai iparágnak adnánk lendületet. Kimutatás a tűzőrtorony feláll itási költségeire begyült adom ányokról. A lefolyt héten a következő adományok gyüjtettek: Piufsich Lajos ................... . . . . 5 frt — kr. Niki tits Sándor ................... . . . . 2 fi » Váczvidéki népbank . . . . . . . 5 fi fi Witt Manó ........................ . . . . 1 ff fi Per tik Gyula ................... . . . . — „ 50 „ ir’rokop Károly ................... . . . . — , 50 „ Bölöni Kálmán ................... . . . . 2 Fekete Károly ................... . . . . 5 ff ff Löwinger József .... . . . . 1 ff ff Benczc György ................... 2 ff fi Özv. trössner Györgyné . . . . . 1 » 50 „ Összesen: 25 frt 50 kr. A nov. hó 3-tól nov. hó 10-ig terjedő idő alatt t :.. ' 5Ö krt, azaz huszonöt forint ötven : áí ettem.. Váci;, 1888. november hó 10-én Mill maiin Géza, a váczi tűzoltó-egylet pénztárosa. A múlt számunkban kitüntetett s gyümölcsözőleg kell vallani, hogy e tekintetben fölülmúlta Sári nénit.) A gaz-[asszony észrevette, hogy én mily jóízűen eszem a bel ttékből és gazasszonyi szarkazmussal kérdé: Ugy-e a Sárinénié jobb ? Én elmerülve a gyümölcs élvezetébe egész önfeledten válaszolóm.: — A Sári néni befőttjei az idén nem sikerültek, körülbelül fele már elromlott. Nem lehetett leírni azt a diadalmi érzetet, mely e perczben kövér arczán visszatükröződött. Ezt látva, kissé megijedtem, de tapasztalatlan voltam s lelkiismeretem megnyugtatott, mert igazat mondtam. — Mondja meg a Sári néninek — rnondá ő jóindulatot színlelve — hogy én megtanítom őt jó befőtteket csinálni. De megmondja ám . . . Az én akkori naivságom semmi rosszat se sejtett ezen üzenetben s megígértem neki, hogy szívesen elfogom mondani. A vacsoránál Sári néni első kérdése is az volt: No mit kotyvasztott össze az a paczer a szakács- könyvből ? Én hűségesen referáltam az ebédről, kiemelve a befőttek kitűnő voltát, hozzátéve egyszersmind a sza- kácsnénak szerintem jóindulatú üzenetét. Jaj, de micsoda patába lett azután. Szeretem a befőtteket, de bár soha életemben ne láttam volna, Sári néni ezen üzenet hallatára először is elájult, s ha én hirtelen meg nem fogom, leesik vala a székről. De a másik perczben már eszméletre tért s úgy ellökött magától, hogy hanyatt esve terültem el a padlózaton, mialatt ő megtette megjegyzéseit az üzenetre: Mit, nekem mer ilyet üzenni az a kotyvasztó? nekem? a ki papgazdasszony voltam teljes életemben? Huh, ez alávalóság ... és ismét elájult. E második ájulatból már nehezen bírtuk eszméletre téríteni, s midőn szemeit felnyitotta, bágyadt, elhaló hangon suttogá főnökömnek: Meghalok, Pista szégyenembe . . . Dehogy halsz, dehogy halsz meg Sári ilyen csekélység miatt. Öntsön csak öcsém egy kis erősítőt abból az üvegből, monda főnököm. No igyál Sári, elhelyezett 317 frt 30 krhoz a jelenleg nyugtázott 25 frt 50 krt hozzáadva, van eddig összesen 342 frt 80 kr. C S A R N O K. Az Al-Dunán.*) (Folytatás.) A magyar történelem ánnáleseibe itt került egy magyar asszony neve. A Gzeczilia név ez. Rozgonyi István ifjú hitveséé. A bátrak közt is legbátrabb ő. Ezer veszélylyel is szembe szállva, gályát vezérel és hajórajjal ott támadja meg a török hadat, a hol legnagyobb pusztulást tehet benne. Rendre sülyednek a török hajók, de a Duna vizének sincs olyan erős áradása, a milyen nagy, Murad szultán seregének áradata. Ha ezrével hull a népe, sok ezerrel újra lép fel, lelkesednek, nem veszélyt, de hunt látnak maguk előtt — édenkertben. így veszett el Galambócz vár. Zsigmond maga is menekült, megfutott dicstelenül. Brankovics az erő s hatalomhoz szegődött, a magyarokkal kötött szerződését félretéve, hódolatát s szép leányát ajánlja fel Murad szultánnak, népét pedig adófizetővé tette. Ez volt Galambócznak története, Szendrő alatt következett folytatása. Mi pedig, ha elmegyünk a galambóczi romok alatt, s ha a veres sziklák alatt a habokat futni látjuk, mig a romok uralma alatt áll kedélyünk, menjünk vissza a képzelet szárnyain a történetben gazdag múltra, mikor itt kezdődött (Bajazid alatt 1391-ben) megásatni az a nagy sir, mely gyorsan bővült s Mohácsnál már olyan tág lett, hogy egész nemzeti hadseregünk elfért benne. * * * Néprege is van Kolumbácsról. Nagyon régen, oly időkben, mikor még ur volt az, a ki rabolt, itt is élt egy olyan úri rabló. Oláh volt, Borucsausznak hívták. Nevénél is rútabb volt ő maga. Columbia romjaiban fészkelte meg magát mint a sas a fellegek közt. Ostora volt e vidéknek, a merre járt, pusztult minden s nem lehetett hozzáférni. Nagy lábon élt udvarában, mint egy király, kapui csak akkor nyíltak, ha megzsarolt adófizetői pénzes zacskókkal kopogtattak. Hajó is csak úgy mehetett vára mellett, ha a vámpénzt előbb beküldötte. Sziklapinczében halomszámra volt az arany- és ezüstpénz. A babonás nép most is hiszi, hogy sok kincs van a sziklák alatt. * * * A rom alatt s a rom körül csapkod az ár, sok sziklaodut és barlangot váj. Ezek egyikéből mérges legyek zümmögése sokszor hirdet veszélyt. Miként a tova lebbenő felhők, úgy röpülnek meleg napon szerte-szély- lyel, sok baromban kárt ejteni, a kolumbácsi mérges legyek. Szent György lovagot okolja a környék népe, mert a mikor Kolumbácsnál legyőzte, megölte a tüzes sárkányt, ott hagyta, hullájából felhő számra száll azóta a sok mérges légy). * * * A partok egyre jobban meredeznek s a mint ezek tornyosodnak, megszükúl a Duna medre. Alibégnél nagyon keskeny lesz. Paláozoós palák és vizgyülemek- től kivájt gneusz sziklák magasodnak fejünk fölött, fenyegetnek. r/reiiKovánál a gőzösre hajó-kalauzok szállnak, kik jól ismerik a veszedelmes szirtes utat. Vízbe mártott rudaikkal tántorgó hajónknak irányát jelölik ki. *) Vérté i (Virter) Károly »Több országból, útirajzok« czimű művéből. úgy sincs az embernek egyebe, mint a mit megeszik és megiszik . . . . . . Másnap reggel Sári néni nem kelt felt. Mikor e szomorú hir tudomásunkra jött, kétségbeesve néztünk egymásra, nagyokat csuklottunk az ijedségtől, üres gyomraink melyek korogással fejezték ki elégedetlenségüket s csodálatos módon egyszerre hangzott el ajkainkról a kérdés: No most mit csináljunk? Ki fog főzni ? Különösen az én meghökkenésem volt indokolt, mert én úgy vagyok a reggelivel, hogy mikor a szememet kinyitom, bár már ott volna szájamnál a csésze kávé. Az ijedségből kissé magunkhoz térve, én először is azt indítványoztam, hogy mielőtt valamit kezdenénk, vizsgáljuk meg a beteget, s a nyavalya gyors avagy hosszabb lefolyásától tegyük függővé elhatározásunkat. Beléptünk tehát a beteg szobájába. Irgalmatlan nyögések, jajgatások és fogak vaczogása között adta elő Sári néni, hogy a hideg leli, s ő ma föl nem kelhet, ha lábánál fogva húzogatjuk is; orvost pedig ne hivassunk, mert ő seprű nyéllel kergeti ki. Egyben nekünk is tudtunkra adá, hogy a mai napon ne igen alkalmatlankodjunk neki, mert hogy ő rettenetesen goromba, mikor őt a hideg leli. — Állásunkhoz mért egy pár vigasztaló szót mondtunk neki a bajokban való megnyugvásáról, bé- ketürésről. meg a szenvedésekből származó lelki haszonról, s ő egy kissé meg is nyugodott, csakhogy mi mielőbb távozzunk tőle. Mi pedig a végtelen reménytelenségtől lesújtva távoztunk szobájából. Ismét előtérbe lépett a kérdés: no most mit csináljunk? Én előhuzakodtam főnökömnek, hogy gyermekkoromban elsajátítottam egyes ételek megkészitésé- nek módját; nevezetesen tudok főzni krumplit hajában, rántottát de csak keményen, piritóst szalonnával, meg azután a főtt kukoriczát is el tudom készíteni mákkal és mézzel. Ő meg komolyan bizonyítgatta, liogy a katonaságnál megtanult marhahúslevest főzni, meg azután paradicsom mártást is Ind csinálni. — Hisz akkor se baj, olyan lakomát csapunk — A Duna kissé délre fordul s mint a fáradt vándor, jobb utat néz. Mind hiába. A fejedelmi folyam, mely másutt határokat hódított fékevesztett uralmának, itt megszorulni kénytelen, sok a gátja; s ha előbb 600 öl sem volt elég neki szélességnek, helylyel-közzel 80 ölre szorul össze. — Hasonló a pazarlóhoz, ki sokat költött dobzódásban s kevéssel kell beérnie józanságban. — Kezdődnek a zuhatagok, viztorlások, összeszorult kőszirtek közt. — A szemhatár is egyre szükül. Szörnyüködünk, csodálkozunk a „borzasztó szép“ képeken, melyet a természet honunk határán összehalmozott. A touristák által magasztalva kikiáltott Rajna, ilyet sehol fel nem mutat. A „kis- és nagy-Kozla“ összefüggő viztorlatok egymásután következnek. — Kemény ágyban, szikla ágyban nyújtózkodik itt a Duna, ezért olyan haragos. Közeledik most a „Dojke“ torlat. Merően nyúlnak fel a meszes szírt falak s szikla-tömzsök bukkanak fel viz alól is. Két hatalmas elem, viz és a föld küzdenek itt uralomért, — mondják meg a geológok — mennyi ezer év óta? Uj toriatok jönnek. „Izlás“ itt van, utánna meg „Techtália.“ Porphyr és rhyolithtömzsek alkotják a sziklafalat. Az ős természet szeszélyes játékai ezek. E helyen a rnércze ezer ölre nyolcz láb esést jelez. Itt végződött a rómaiak Dunája és kezdődött az Ister. Ismét viztorlat jön „Greben“ néven. Egy merész szírt- fok képezi azt. A Dunát mintha el akarná zárni. Hiú erőlködés biz az. Magasak a neocom- és Tithon-meszes sziklafalak. A balparton Treskovácz tompa sziklakupja 2000 láb magasságból merően bámul maga alá. A természet őserőinek, bámulandó sírkövei ezek. Grebennél a Duna ismét mintha nagyobb lélek- zetet venne, tágul kissé. A szirtek alján, parton, kis falucska húzódik meg árván. Sviniczának hívják. Geologok szeretnek itt tanyát ütni, ritkább fajú kövületet keresgélni. A kis templom a vízre néz le egykedvűen. A vierwaldstátti Teli kápolnára emlékeztet. Odább három torony tűnik fel a szemhatáron. Eredetük? régi idők homályában vész el. Utunkat regényesebbé teszik. Egyik torony a vízben, szikla-erősen áll. Az őr is magas hídon megy rá.^ A két másik torony, magassabban s parton áll már. A kocsi-ut, melyet nagy Széchényi és Vásárhelyi mérnök, Drenkovától Orsováig, sziklák mentén húztak, a tornyok között visz el. Mikor a kocsi a parton álló tornyok lábához felkapaszkodik, rendesen pihenőt tartanak. Szép pont, mely egyesit sok romántikát. — A „Trikule“ toronyromok ezek, de a „juczi tornyok“ nevét is viselik, mert közel esnek a „juczi torlat“-hoz. E várromokkal ékített pontról szép távlatkép nyílik az előttünk mindinkább kibontakozó nagyszerű „Kazán“ szorosra. Közben-közben a hegyhasadékok kicsinyes völgyeiből, csörtető patakok szaladnak le. Elnyeli a Duna őket. Szebbnél-szebb képrészletek tárulnak fel. Két párton a sziklafalak, mindig jobban összejönnek, keskenyülnek. Kazánnál legkeskenyebb a torlat s tájképi bájakban nagyon gazdag. A hajó fedélzetéről tett szemlélet nagyon hálás. Ennyi sok szép lapot, ritkán lehet egymás mellett látni, a természet könyvében. A vártnál többet kapunk. Jobb parton a 2200 magas Strbácz, mész-sziklafal, fehérségével imponál már messziről. Két sziklafal is iparkodik össze- szoritani a felséges Dunát, mely itt megfékezett hatalom. Úgy veszik ki magukat a szirtek, mint óriási kőkapuk, melyek elzárják a kijutást. Szinte félünk, hogy Hajónk is roncscsá válik azok közt. Minél jobban közeledünk e kolosszokhoz, minél jobban keskenyül a Duna medre, minél jobban sistereg és kavarog a víznek sebje, minél inkább növekszik a hullámoknak vad hajszája: annál jobban emelkedik lelkünk a nagyszemondok — hogy még az ujjainkat is megszopogatjuk utánna. Rögtön hozatunk marhahúst, a harangozót meg — az esperes ur engedelméből — berendeltük mákot törni.jAztán elkezdtünk főzni. Biz’ egy kicsit furcsán ment, de azért főit szépen minden. En 11 órakor elmentem a földesúr fiainak tudományokat traktálni, de mielőtt elmentem volna, nem bírtam megállni, hogy ne figyelmeztessem főnökömet miszerint a paradicsom mártást föl ne eressze vízzel, (megjegyzendő, hogy itt fertelmesen keserü-sós viz van) hanem czukrot annál többet tegyen bele. És ez nagy hiba volt tőlem s ebből nagy szerencsétlenség kerekedett: mert a nyakas úr megneheztelt a jóakaratéi figyelmeztetésért s azért is tett bele vizet, czukrot meg nem. (Ki nem állhatta az édességet.) Mikor haza jövök 12 órakor, szépen megtérítünk, kitálalunk mindent, rájön a sor a mártásra, hát — Uram bocsá’ . . . tátva marad a szájam amint az első darab mártott kenyeret beteszem. Tyhű! a rézmadzagját ennek a mártásnak, mit tett bele a kántor úr? szólék neki vörösödve. 0 is megkóstolja s elfintorítja az orrát: Biz ez egy kicsit sós. Rettenetes az, amit ez a tapasztalatlan ember csinált. Föleresztette a mártást ezzel a keserű sós vízzel s hozzá még jól megsózta. Hát aztán ne legyen keserű egy segédkántor élete! Még a marhahúsomat sem ehettem meg a kegyetlen mártástól s kénytelen voltam megelégedni a mákos kukoriczával. Ő meg csak mondogotta: katona dolog, katona dolog, s nyeldeste keservesen a sós mártást. Ebéd után bementünk megint Sári nénihez s főnököm elkeseredve figyelmeztette, hogy' ha sokáig fog tartani a hideglelés, jelentse ki őszintén, az esetben megkérjük az esperes urat, hogy egy pár hétig ott kosztolhassunk, úgy sincs az embernek egyebe mint a mit megeszik és megiszik. De ő azt már nem engedheti, hogy mi az esperes úrhoz járjunk enni, s rögtön elmúlt a baja. Én pedig a lefolyt inezendensből megtanultam azt, hogy még a legpompásabb befőttnek is lehet keserű utóize. Pipo.
