Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

ügyeket stb. Továbbá az ország felvirágzásának szempontjából szükséges, hogy a városok a haladás és polgárosodás góczpontjai legyenek és igy nagymérvű kultur-kiadásokat kötelesek viselni. Már most hogy bírjanak azok feladatuknak megfelelni, ha jövedelmük nagy része elesik? Háztartásukba]! hogyan fedezendő e hiánylat, különösen pedig oly városoknál, amelyek több évre terjedő munkálatokba fogtak? Tehát legalább is megadandó, hogy átmenetileg a városok e jövedelemforrások egy hányadában részesüljenek. Csakis ily módon nem zavartatnak meg a rendezett tanácsú városok költségvetésein alapuló munkálatai.

Városunkra vonatkozólag csak még egy megjegyzésünk van.

A regále-ügy szorosan összefügg az iskola-kérdéssel, amennyiben a város szerződésileg kötelezve van a róni. katli. iskolák fentartására a váczi püspöki uradalom tulajdonát képező kir. kisebb haszonvételek szedhetése fejében. Most csak egy kir. kisebb haszonvétel: a regále lesz megszüntetve, mig a többi fenmarad. Vájjon kit illessen a váltság, hogy ha az iskolákat továbbra is a város tartja fenn ? ! ?

Erre hívjuk fel a bizottságok figyelmét!

Küldöttség a megye alispánjánál s ennek vezetése alatt a budai m. k. pénzügyigazgatóságnál.

Folyó hó 22-én M a j t h é n y i István képviselőnk vezetése alatt G a j á r y Géza városi főjegyző, Báján János, K. Gsereklye István, idősb K u r d i Bálint és D u d á s József tekintélyes váczi gazdákból álló küldöttség járt megyénk szeretett alispánjánál, ahol őt Majthényi István arra kérte: kegyeskednék a váczi volt szőlőtulajdonosoknak kérelmét — hogy a filokszera által tönkre tett s mire sem használható szőlőknek dézsmaváltsága leírassák, a filokszera által ugyan tönkre tett, de más művelési ágakra még alkalmas szőlők dézsmaváltság-hátralékának lefizethetése 10 részletben engedtessék s a már elrendelt végrehajtás beszün- tettessék — pártolni, a váczi küldöttséget a budai m. kir. pénzügyigazgatósághaz vezetni és ott a szegény tönkrement szőlőtulajdonosok érdekében szóllni.

Az alispán készséggel engedett az általa kitüntető szivességgel fogadott küldöttség kérelmének s azt személyesen azonnal a budai pénzügyigazgatósághoz vezette, ahol érdekünkben elmondott szép beszédére a pénzügyigazgató részérél az ügynek sürgős, igazságos és méltányos elintéztetése tekintetében Ígéret tétetett.

A folyó hó 23-án megjelent összes fővárosi lapok közölték küldöttségünknek Budapesten és mi czélból jártát s valószínű, hogy a pénzügyminisztérium ezáltal tétetvén figyelmessé sürgős kérelmünkre: a pénzügyigazgatóságnál beadott kérvényünket azonnal felkérette s hihető, hogy a közelgő pár nap alatt azt el is intézi. Ha a pénzügyministerium, amint az előzmények után remélhető — s amint kéretett — egy szakközeget küld ki tönkrement szőlőink alapos megvizsgálására: mi kétség sincsen, hogy nagy összeg dézsmaváltság fog leíratni.

A várt eredmény kivitelében a főérdem ország- gyűlési képviselőnké; oroszlánrész jut Reiser Béla ügyvédnek, aki szakavatott ügyes tollával a küldöttség által beadott több ives kérvényt szerkesztette; de megilleti az elismerés a küldöttséget is, amelynek tagjai időt, fáradságot s költséget nem kiméivé, városhirű lárma nélkül, szép csendesen tettek eleget polgári kötelességüknek.

A küldöttséget Budapesten Majthényi István képviselőnk az „Arany sas“ vendéglőben baráti ebéddel tisztelte meg, ahol kétség kívül ittak a várt sikerre, tevékeny képviselőnk egészségére, amihez mi még azt teszszük hozzá, hogy áldja meg az Ég az érdekünkben fáradozó lelkes küldöttség tagjait is.

működik, egyik a férfi, a másik a nő betegeknél. Már maga ezen nem szerinti munkafelosztás sem lehet előnyös az általános elmebeteg gyógyászatot tekintve. Ezen két orvos majdnem mindig fiatal, kezdő orvos s nagyon gyakran változnak, mert fizetésük nem olyan, hogy nagyon kötné az intézethez, állásuk nagyon lekötött s végre még eddig nem akadt olyan, ki az elmebetegek gyógyítását választotta volna kizárólag szakmájának, a mi egyébiránt az említett körülmények mellett nem is csodálandó. Tekintetbe vevén most még azt is, hogy e két orvos több mint 800 beteget vizsgál meg naponta, kimondhatjuk, miszerint elme b e t e g gyógyászat nálunk nincsen. Az elmebeteg- olyan, hogy folytonosan az orvos szigorú vizsgálatának és őrizetének tárgya kell hogy legyen, ha gyógyításról akarunk szólni. Hogy kisérhet figyelemmel egy orvos 400 elmebeteget ? !

Azonban mindezeket nem az előszobában gondoltam el, hanem miután a tébolyda körülményeiről tudomást szereztem. Itt az előszobában egy a könyvszekrényen álló olajfestmény vonta magára figyelmemet. Egy afrikai karavánt ábrázolt a sivatagban. Néhány teve álló és fekvő helyzetben s több beduin képezték a festmény alakjait. A homok s a felette lévő levegőnek forrósága és tikkadtsága kitünően van vázolva, úgy hogy az ember érezni véli. Több oldalról szemléltem a festményt s észrevettem, hogy az irodaszolga szólani akar. Gondoltam, hogy a festmény valamelyik elmebetegnek müve s hogy ő ezt akarja nekem elmondani. Kérdést intéztem hozzá s ő előadta, miszerint a tébolydának egy beteg festője készítette e festményt. Egy alkalommal vásznat és ecsetet kért s e festményt készítette, többet azonban nem fest. Ügyi alszik a festmény egy jelenetei ábrázol, mely egyptomi utazásából élénk emlékezetében maradt.

De a kanonok nr úgy látszik megemlítette az igazgatónak, bogy szeretném megtekinteni a tébolydát, mert belépésre szólítottak lél. Beléptem az igazgatónak tágas és kényelmes irodájába s a kanonok ur bemutatott, előadván egyúttal az igazgatónak óhajoKimutatás

Amulnak a kiküldöttek.

a tűzor torony felállitási költségeire b e g y ü 11 adományokról.

A lefolyt héten a következő adományok gyűjtöttek össze:

Hermann Manó Reiser László . .

Weiner Ignácz . .

Kegyes-tanitórendiek Steiner Henrik . .

Gross Leopold . .

Ruff Mihályné . .

Özv. Benedekné Kunszt Márton . .

Dr. Nagy Armin Korpás Pál . . .

Laszka Nándor . .

Vajk Károly . . .

Siposs István . .

Bodendorfer Béla . Rostetter Keresztély

N. N

...............................

N. N. ..... . Trümmer István György Mihály . .

Bartos Elek . . .

Reitter István . .

Klein Ignácz . .

1

frt

—

kr,

1

—

1

—

3

„

—

V

1

—

„

1

—

—■

?>

30

—

V

10

»

1

50

V

»

—

30

V

1

V

—

V

—

))

20

V

5

—

))

2

—

V

2

—

V

—

20

—

30

V

—

50

»

—

V

50

V

1

3

V

z

V

1

V

—

•n

Összesen : 26 frt 90 kr.

Az október hó 20— 27-éig terjedő időben gyűjtött 26 frt 90 krt, azaz huszonhat forint 90 krt átvettem. Vácz, 1888. október hó 27-én.

Mill mami Géza,

a váczi tűzoltó-egylet pénztárosa. A múlt számunkban kitüntetett s gyümölesözőleg elhelyezett 257 frt 20 krhoz a jelenleg nyugtázott 26 frt 90 krt hozzáadva, van eddig összesen 284 frt 10 kr.

CSARNOK.

A lánczokat hab zörgeti, de nincs a lánczon, kit a bosszú arra kötött.

Fél a szolga, fél a hóhér, hirt vinni az eseményről. Megegyeztek, hogy hazudnak.

Uram! nem volt szükség kivégzésre. Allah, maga végzett. Szélviharban, habtorlások, bűnös nődet elvonszolták, ruhájából hírmondónak alig maradt nehány foszlány.

Allah nagy, nyugodjunk meg, az a legjobb, amint végzett, igazságot szolgáltatott nekem.

De nem úgy volt, a mint az aga belenyugodott a sorsába. Tévedések játéka volt a dologban.

Nem a délezeg magyar fejét vágta le és vitte el a bátor janicsár. Másé volt az a fej, a díszben álló várszolgáé.

A hőn szerető délezeg magyar, meghalván a történteket, nyomon, kisérte a bérenczeket s sötét éjben sok veszély közt békéitől feloldozd kedves hölgyét, a kin szive, lelke csüngött. Arczárói boldog érzés ragyogott le, mikor a várba vitte s biztonságban elhelyezte.

A tévedések játéka, boldogságuk folytatását szülte.

Múlt az idő.

Kárloviczi csata után, az aga került a délezeg magyar fogságába. Hirt vesz itt az aga, a tévedések játékáról.

A jobb értesülés után, szomorkodva lehanyatlott, s elköltözött oda, a hol nincs csalódás — hurikban.

De a sziklát ma és mindig, Rábákáj-nak hívják. *

5{c %

Alig hagyja el hajónk ezt a magas szikla követ az Al-Dunának legszebb romja tűnik elénk. Golubács vár romjai.

»Hires vár volt hajdanában.

Mutatja is a bástyája.

.'..... pedig Felénél több porban fekszik;

Dúl-fúl rajta az enyészet,

Hol lelne valami épet,

És ha talál, zord dühében,

Szétszórja a magas légben.«

Az Al-Dunán.*)

(Folytatás.)

Uram! itt a feje, elhoztam mert igy kívántad, mondja a janicsár büszke önérzettel az agának. Itt van élve, lóra kötve, birlalója sok kegyednek, a legszebbik háremhölgyed. Koczkára a saját fejem tettem. Nyertem. A tiz erszényből egy darab pénzt sem engedek.

A legszebb asszony térdre esve kegyelmet kér. Nincs kegyelem, igy rivallt rá bosszús aga. -— Megbosszulom gálád tetted.

Vigyétek, szemeim ne lássák többet, nem érdemes kegyeimre. Ott a Duna közepében, hol a lobor- kőszirt meredez, lánczoljátok oda, haljon meg, mint érdemli.

Bánja majd meg ott a tettét. Vigyétek, könyörgését hallgatni én nem fogom.

Ifjú s szép volt, keble tele szerelemmel. Még tegnap is hódolat környezte. Ma már nehéz lánczok kötik oda, hová a madár is csak félve repül.

És a sziklát elnevezték Bábákájnak, mert Bábá- káj (Bábá káj sze) annyit jelent: „bánd meg asszony.“

A tiz zacskó pénz a janicsárt úrrá tette. Ilüsér gének meg van bére.

Az agában a bosszú érzet csillapult már.

Hű szolgával hóhért küld ki másnap, vessen véget háremhölgye kínjainak. Volt ideje, megbánhatta tettét.

*) Vértesi (Virter) Károly »Több országból, útirajzok« czimű müvéből.

A romok fölött őseinknek szelleme leng. A Duna vizéből kiemelkedő lépcsős sziklán, az egykori tornyokból sok rejtett ut s rejtett falból, 5—6 csonka torony most is áll még. ügy állnak mint fecskefészkek, egy-egy szikla csúcsra illesztve. Szírt ormán a legnagyobb, véres események hirdetője. Talán azért olyan vörhenyes az a szikla, mely a romot tartja, mert ember-vértől olyan nagyon sokat ázott?

Magyar, szerb és török elnevezése, a római Columbiából van lefordítva. Galambtól van véve neve, hej pedig oroszlán-csaták voltak azok melyek e stratégiai erődben és erőd alatt vivattak és eldőltek.

Kulcsa volt a Dunának, azon időben.

Galambócz vár! A magyar történelem, sokat beszél rólad.

Letelt a fegyverszünet melyet Murad szultán adott.

A törökök hódításra felvonultak.

Kezdődik az ágyúdörgés, szablya csengés és pajzs- koppanás. Dán, havasalföldi vajdát ugratták meg legelőször. Szerbia agg fejedelme Lázárevics, Dánnal és a szerb urakkal együtt megrémülve, Zsigmond királyhoz fut segítségért. Zsigmond király azt sem tudja, hol a feje, itt a husziták követelnek, ott törökök fenyegetnek. Meggyűlt baja mindkettővel.

A vén Lázárevics, unokájából (Brankovics) magyar főnemest és ország-tanács tagot csinál. Branko- vicsé lett Szerbia, magyar fenhatóság alatt. Nándorfehérvárral Galambócz is, szerződéssel visszakerült. Dán vajda is hazakerült, Maróthy János tette vissza székébe.

mat. Az igazgató órájára tekintvén kért, hogy legyek egy fél óráig türelemmel, mert jelenleg az orvosok hivatalos látogatásaikat végzik a betegeknél. így kritikus helyzetbe kerültem s azon veszélybe, hogy daczára a kedvező alkalomnak, nem nézhetem meg a tébolydát, — mert a kanonok urnák a fővárosban is sürgős teendői voltak s indulni óhajtott.

El voltam határozva egyedül is ott maradni s a kanonok urat Pesten utolérni. Szerencsémre azonban az igazgató a társalgásnak oly irányt adott, hogy a kanonok ur egész önfeledten ismét helyet foglalt a csinos kis garnitúra divánján s uj szivarkára gyújtott, melylyel az igazgató szolgált. Észre sem vettük mily gyorsan elmúlt a fél óra, s hogy az igazgató az asztalon lévő villamos jelzőnek gombjára tette kezét. Egyszerre csak megnyílt az ajtó s egy csinos arczu középkora magas termetű nő lépett az irodába. Az igazgató felkelt s felém fordulva mondá:

Ha úgy tetszik, a személyzet rendelkezésére áll. Majd a fehér kötényes nőhez fordulva:

Főápolónő, vezesse el e fiatal urat az orvosokhoz, kik jöveteléről már értesítve vannak s mondja nekik, hogy mindkét nembeli betegekből egy-két csoportot mutassanak be neki.

A kanonok ur figyelmeztetett, hogy sokáig ne időzzem s én a főapolónővei elhagytam az irodát.

A folyosón már várakozott a férfi-betegek orvosa, egy 30—35 esztendős elég mogorva kinézésű fiatal ember. A kölcsönös bemutatás megtörténvén — miután az ápolónő hivatalosan átadott neki — azonnal statisztikai adatokkal szolgált s nagyon sajnálom, hogy azokat szokásom ellenére fel nem jegyeztem, mert jelenleg már teljesen elfeledtem ezeket.

Mindenekelőtt egy rövid pillantást vetettünk a konyhába, hol akkor egy piszkos és visszataszító képű szakácson kívül senki sem volt. Ezt a szakácsot csakugyan elmebetegnek néztem, de nézetemet egyenesen nyilvánítani nem mertem.

A betegek is segédkeznek a főzésnél, kérdem az orvostól.

Igen, felelte, csak maga a szakács nem elmebeteg, segédkezői mindazok, kivéve a felügyelőket.

A csúnya szakács tehát nem az. Gondoltam, hogy talán azért választottak ily személyt szakácsnak, nehogy az elmebetegek étvágyat kapjanak reá s a levesbe dugják, mint egy alkalommal az orvossal akarták megtenni a női betegek. Az egyik elkiáltotta magát: „főzzük meg az orvost a levesben, mindjárt"zsírosabb lesz.“

A szorult helyzetbe jutott orvos szerencsére feltalálta magát: „Bolondok — úgymond —. hisz én nagyon sovány vagyok, hanem hozzuk el a szakácsnőt, attól ugyan zsíros lesz a leves.“ „Hozzuk el a szakácsnőt,“ kiáltottak az őrültek s siettek kinyitni a konyha ajtaját, melyet az első indítványozó bezárt volt s a betóduló ápolók megmentették az orvost.

Mig ezeket igy magamban elgondoltam, az orvos kulcsával egy ajtót nyitott, mely tágas fütött folyosóra , nyílt. Vagy negyven férfiú járt itt fel alá, bámészkodott az ablaknál, melegedett a rácsozatnál, mely megett a vizfütés csővei futottak. Öregek fiatalok vegyest voltak. Nagyobbrészt magukba vonulva, komor tekintettel, egy-kettő társalogva is egymással. Midőn beléptünk egy veres karszalagos ápoló katonásan tisztelegve jelentette a betegek létszámát. A negyven beteg között talán négy ily ápoló volt. A betegek figyelembe sem vették belépésünket. Az orvos megmutatott egy hálótermet, melyben vagy tiz tiszta ágy állott. Az ágynemű szalmazsákból, kemény párnából s egy takaró pokrócz- ból állott. A betegek ruhája meglehetős veres csizmából, mely valaha talán fekete volt, rövid nadrágból és könnyű zubbonyból állott. Ezek voltak a harmadosztályú betegek, vagyis azok, kik államköltségen, vagy illetékes községük költségén — már nem emlékszem az orvos felvilágosítására — ápoltatnak. Meglátszik szegényeken, hogy közköltségen tartatnak. Az orvos magyarázata szerint ez a legszelídebb csoport. S csakugyan, szó tálánul bámulták reánk üres tekintetűkkel, mintha csak hülyék volnának. Egy-kettő köszönt, amíg végig mentünk a folyosón. Végén az orvos ismét ajtót nyitott kulcsával, melyet miután kiléptünk, gondo-