Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-09 / 37. szám

hatatlan szellemekkel társalgóit hosszan, mélyen, elmerülve, mintha körülötte nem volna semmi, mintha számára nem léteznék a világ.

Mindig a mezőn járt kint s csak későn tért haza.

Nem Jelent meg soha az ebédlő asztalnál, hanem czellájában fogyasztotta el a száraz kenyeret, érintetlenül hagyva, a többi ételt.

Aztán kezdett festeni. — Egy alaknak a halo vány körvonalait vetette a vászonra.... Nem boldogult vele .... kétszer háromszor újra mázolta be a vásznat, mig végre is benyitott a főnökhöz.

Ez volt az első eset, hogy valamiért hozzáfordult.- Mit kívánsz fiam? — kérdd tőle jóságosán.

Magdolnát akarom megfesteni, de nem tudom!.. Engedd meg, hogy behozzam azt a nőszemélyt, aki az eszmét adta hozzá . . . Ha nem látom nem megyek semmire.

Az ősz apát tiltakozni akart és Bonifáczius lehajtotta a fejét szomorúan.

— Ki az a nő ? . . kérdd aztán.- Nem tudom! A mezőn láttam szaladozni.... Szegény gyermek lehet.

Hosszú ideig tartott mig végre az apát beleegyezett, hogy a leány mindennap egy órát üljön Bonifáczius előtt.

III.

A leány a kis Judith volt. . . Az öreg zsidó kántornak leánya.. Lehetett vagy 15 éves s szegény apjával együtt nyomorgott.- Judith szép volt.. . hosszú, sötét, fekete haját a szellő simogatta, ha futkosott a mezőn. . . szemét fényből és sötétségből kombinálta az ég és termetéhez czédrusfát vettek mintaképül.

Mikor úgy mezítláb ... kis rongyokra tépett szürke ruhácskájában, melyből kicsillogott hófehér bőre, végigfutott az utczán, hogy a boltoshoz menjen, megbámulta a nép.

Ilyenkor tűnt föl Bonifácziusnak, a festőnek is.

Megállt és hosszan nézett utána az úton.

— Ez a Magdolna maga! — szólt s aztán habozott.

Odahaza ismét feltűnt előtte a Magdolna.

Hófehér, nyomortól barázdált arczával, szenvedéstől beesett szemekkel, félig imára nyílt ajakkal... Ez az eszmény ... Ez az amiről művész álmod hátik.

Bonifácz felkereste másnap, harmadnap a mezőn, ahol a leány a más libáit őrizte... Megszólította s megismerkedett vele.

Agyában már ekkor készen volt a Magdolna kép terve s lassankint gyökerezett lelkében is.

IV.

Nemsokára bejárt a leány a kolostor falai közé.

Ott a szőllőlugasban festett páter Bonifáczius s odajött a leány is félénken, szabódva.

Nem tudta, hogy mit akarnak vele.

Páter Bonifáczius most még szótalanabb lett . . . Órák hosszáig nézte a Magdolnát, anélkül, hogy egy ecsetvonást tett volna, vagy szólt volna a leányhoz.

Ez is csak ült és nézte a fehér arczú papot, mig nem jött az apát s nem mondta, hogy mára elég volt.

Holnap újra kezdődött a dolog... A lány már két hónapig járt be a kolostorba, a kép készen volt már de a két alak még mindig nézte egymást.

Egy napon eljött az apát közzéjük.

— Nini fiam! Hisz ez a kép pompás . . Már teljesen el is készült.

— Még nem! — felelt a páter röviden.

— De a leány már elmehet?

Bonifáczius nem szólt semmit. . Szeméből megeredt a köny . . s a leány mikor ezt látta felugrott és elfutott. .. Nem jött be többet a kolostorba . . . Senki se tudja, hogy hová lett.

V.

Páter Bonifáczius befejezte a képet.

Czellájában dolgozott még rajta sokáig.

Pedig a kép már készen volt. . De a páter nézte, nézte az arezot . . Azt a Magdolnát . . . azt a szentet . . . azt a szenvedőt.

Az apát akárhányszor benyitott hozzá mindig ott találta térdelve a kép előtt.- Fiam! Nincs még készen az a kép?

— Nincs ! — volt a válasz.

Egy nap az a válasz is elmaradt.

Bonifáczius olt térdelt a kép előtt . . . Fejét a vászon szélére hajtotta. Kezét feje fölött kulcsolta össze.

Fiam!.. Mikor lesz kész már a Magdolna?

Nem jött semmi válasz.

Az apát oda ment, megrázta ... A térdelő alak megfordult és végig esett a földön, térdelő helyzetben, összezsugorodva.

Páter Bonifáczitis meghalt.

A Magdolna készen volt.

Emléksorok.

Nagy Sándorné, Szűcs 11. Ida Ibolyka emlékkönyvébe.

Te ismersz, pedig még sohasem láttál . . . kezdem érezni hatalmadat! Tanulmányoztalak, Te kedves rejtély s minél jobban foglalkozom veled, annál inkább bámullak. Te már beláttál szivembe, miért kívánsz hát tőlem még vallomást, emléklapot? . . .

De legyen, olvasd hát:

Mi vonja a csillagászt, midőn vizsgálja az ég milliárd világait, mi igézi meg az utazót, midőn az India forró napsugarában pompázó Lótusz virágot bámulja, mi a búvárt, ki a tenger mélyébe bocsátkozik, hogy a hullámzó zöld kristály morajló birodalmának koraiját és gyöngykagylóit lássa; mi a természettudóst, ki hévvel kutatja a nagy természet remek tüneményeiben az örökhatalom törvényeit; mi a bölcsészt, ki elmerül a lélekvilág tanulmányozásába ?

Mert sejti a fönségeset, mely több az emberinél s ez ellenállhatlan büverővel uralkodik rajta. Nem vagyok csillagász, sohasem törődtem az éggel, nem vagyok utazó, kevéssé érdekeltek a földi dolgok; búvár se, nem csábitnak a vizek kincsei; tudósnak, vagy bölcsésznek se képzelj, nem értem az élet titkait. És mégis min- denik tudnék lenni kedvedért s mint azok kutatják a mindenség örök változatú s mégis egységes isteni pompáját úgy lennék én a Te bámulod. De hisz’ ismerős vagy már Te is nekem, a hang, melylyel hozzám szólsz, nem idegen, figyelek arra, hallgatom, hallanom jól esik, látom tudsz imádkozni, hogy olyan vagy, kinek imája meghal]gattatik s utoljára még engeip is megtanítasz imádkozni.

Óhajtom, hogy:

Ne veszítsd cl soha e hatalmadat.

Vácz, 1888. máj. 17.

Rokonod

Vörös Julianna.

Városi és vidéki hírek.

= Szcniólyf hírek. Ngos Czettler Antal tápió-sápi, Újhelyi István rékasi plébánosok kánonoki stallumaikat elfoglalták. Az előbbi az felső-városi, utóbbi, ki városunk szülötte, az alsó-városi plébánia teendőit fogja ellátni. Legyenek üdvözölve körünkben s áldás kisérje működésüket. — Helcz Ferencz kir. járásbiró f. hó 6-án családjával együtt városunkba érkezett. — Dr. Rákosi Béla fegyintézeti orvos 3 hétre terjedő szabadságidejét családjával együtt Tátrafüre- clen és Fiúméban fogja eltölteni s e hó 6-án el is utazott. — Intzédy Soma egészsége helyreállítása végett Balatonfüredre utazott.

— fc/.enfl beszéd. A múlt vasárnapi délőtti és délutáni szent beszédeket a székesegyházban a közönségünk által előnyösen ismert Főtiszt. Flódung József Jézus társasági atya tartotta számos hivő jelenlétében.

= A iHüSuipoIiiiii Ihiomii az évben is igen népesnek ígérkezik. Nem volna rósz, ha már ekkorra éjjeli kivilágításunk lenne, mert a hold nem teszi meg azt a szívességet, hogy kedvünkért kétszer teljék meg. Ajánljuk hatóságunk figyelmébe. A szeld beszédet és pedig a. magyart Ngos és főtiszt. Csávolszky József kanonok, a németet főtiszt. Kaltenekker Márton tanulmányi felügyelő, ;i tótol pedig főtiszt. Schloszár •Janos sződi segédlelkész fogja tartani.

— Nyái'i iniila^ág. A Mária névnapot ez évben is megtartja a tő-egylet zártkörű lánczestélylyel. A mint halljuk igen sikerült mulatság lesz belőle, mert városunkban sokan készülnek. A tiszta jövedelem az egylet tőkéjének gyarapítására fordít tátik.

— - Kg.yliázmcg.vei hírek. Máté János ez. kanonok ő nga a váezi püspöki szentszéknél házasságvédővé neveztetett ki. — Bakó István volt jobbágyi admiiiistrátor Majsára segédlelkészi, Odrai Ce- lesztin romhányi segédlelkész, P.-Hatvanba administrator’!, Les ka József nándori segédlelkész Romhányba segédlelkészi minőségben helyeztettek át.

= A kaitiiolikjbh legényegylet 6 tagú küldöttsége Kubinyi Endre alel nők vezetése alatt f. hó 7-én indult el’saját zászlója alatt a győri katholikus legényegylet 25 éves jubileumi ünnepélyére.

— A vácsti uenixciüi’ök. Ma múlt 40 éve, hogy a váczi önkéntes nemzetőrök számszerűit 150-en Szt.-Tamásról a legjobb egészségben visszaérkeztek. Ma már alig egy-kettő él közülök, de ezeknek jó egészsége mig most sem változott. Tartsa meg az isten nekik még számos évekig.

= Aít. ii szí !ii«Sg,v»tu»i'laioUra a helyben állomásozó 6. számú honvéd huszár ezred 4. százada tegnap az az 8-án indult el. A gyakorlatok alatt Tépi ó-Uriban lesznek elszállásolva.

= Jótékonycxclii tunc/.vigalom. Múlt hó 26-án a nógr. verőczei ev. ref. egyház az iskolaépitési költségek fedezésére, tánczvigalmat és népünnepélyt rendezett, a kies fekvésű, váczi püspök tulajdonát képező „Migazzi“ kastély-kertben, melyet a nemes főpap e czélra nemcsak szívesen átengedett, hanem még a jótékonyczélhoz 30 írt, kegyes adományával is járult. Verőcze, e gyönyörű fekvésű helység, i n tel 1 i gén ti áj a dicséretre méltó buzgalommal vette kezébe ez ügyet és egy minden tekintetben sikerűit tánczvigalmat rendezett. Tiszta jövedelem: 230 frt. — A jótékony czélra postán beküldöttek: Szmrecsányi Emil 7 frt 50 kr., Kallós János 3 frt, Stubán István 2 frt 70 kr., Sonntag Pál, Edvy Illés Ödön, Huszár István, Mayer Károly, Nagy Iván, Scitovszky János, Veres Ernő, Burján Benő 2 frt 50 kr., íntzédi Soma, Perémy Gábor, dr. Rosenbach Sándor 2 frt, Bozsa Vilma k. a. 1 frt, Kämmerer Ferencz, Mayer Iván, Kiss Sándor, Balázs Ferencz, Pintér Dávid és Vörös Károly 1 frt. Felül fizettek: Széky Gyula 17 frt 50 kr., Svadló Ferencz 7 frt 50 kr., Neiser, Bory Tivadar, Joó Sándor 4 frt, Konkolyi Zoltán 3 frt, Grund Vilmos 2 frt 50 kr., Biel József, Reiter István 2 frt, Németh Gy., Molnár Gedeon, Thuróczy Gyula 1 frt, Hahn Adolf, Bartolffy László, Pelczeder László, Kammersperger és Germáni Lajos 50 kr. — A táncz kitűnő hangulatban folyt le. A budapesti és a vidéki résztvevő díszes közönség a legkellemesebb visszaemlékezést vitte magával.

= Mymeia. A napokban váltott jegyet Hajnik Károly, magyar állam vasúti hivatalnok Eme rich Jolánnal néhai Emerich Gottfried járási orvos bájos és szeretetreméltó leányával, s rendőrkapitányunk nővérével. Sok boldogságot kívánunk e frigyhez.

= Moriaas kezdi. Szabó Mihály 17 éves su- hancz Pertik Gyula siketnéma intézeti segédtanár kotájban a Balaton partján levő sétáló hely egyik padjára- letelepedve esernyőm árnyában a táj szépségein merengtem s olvasgattam.

Csendes mulatságomat megzavarta egy kis intermezzo, melyre valóban nem voltam elkészülve.

Közelemben férfi hangokat hallva, felpillantottam s két pandúrt láttam- magam előtt.

Mit akarnak ezek ?- Kérem tisztelettel, ki maga? — kérdezett az első nyers hangon.

— Én — én vagyok.

— De kérem tisztelettel, a neve —

Megmondtam.

— És kérem tisztelettel, mi járatban van most maga itten ?

— Füredre jöttem.

— Milyen czélból?

— Hogy Füredet meglássam.

— Semmi másért?

— Semmi másért.

— És kérem tisztelettel, honnan való ?

— Budapestről.

Ha jól vettem észre, ez kellemes benyomást tett rá. De kérem tisztelettel, a másik hol van?

Melyik másik? láthatja, hogy egyedül vagyok. Igen, de reggel 9 órakor maguk ketten jöttek be Füredre.

— Az igaz.

— Nos tehát a másik merre van?

— A másik ? — elment.

1 lóvá ?

Azt nem tudom megmondani.

Kérem tisztelettel - ez gyanús:

Eri nem látok benne semmi gyanúsat.

Nem-é? hogy hívják azt. a másikat? Megmondtam.

Mi a foglalkozása ?

(b'vosnövendék.

Honnan való?

— Szintén Budapestről.- És kérem tisztelettel, maga most mit olvasott ?

— Könyvet.- Mifélét ?

— Jókai könyvét.

— András, — szólt a háta megett álló másik pandúrhoz, — nem Jókainak hívják azt az urat, a kinek itt nyaralója van ?

— De annak, — felelt amaz.

— És kérem tisztelettel, mi van abban a könyvben?

— Itt van, olvassa.

— Csak olvassa az ur maga.

— Hát hallgasson ide.

S fennhangon, mintegy szavalva olvastam a következőket :

„A mint Balaton-Füreden a kocsiról leszálltál, egyszerre otthon vagy. Ha magyar ember vagy, lehetetlen, hogy ott az első perezben ismerősödre ne találj, mert ott minden ember magyar s minden ember megismeri I egymást, az érkező gyorskocsira pedig éppen mindenki vár és oda incognito nem lehet megérkezni.“

— Kérem tisztelettel, ez nagyon szép könyv . . . engedelmet, — s távozni készült.

— Mondja csak barátom, miért vallatott ki engem az imént?

— Hát kérem tisztelettel, már nekem ahhoz izém . . . jussom van.

Megfordult s társának valami megnyugtató félét mondott, a mivel az úgy látszik, nem volt megelégedve, s hcnczegve beszáll holmi passzusról, dutyiról, mire az én neveltebb pandúrom igy kiáltott rá;

Kérem tisztelettel András, maga nagy szamár.

— Igen is, — felélte András.

És eltávoztak.

Délben a vendéglőben urasán megebédeltem s j mondhatom, hogy a kitűnő ételekhez képest olcsó j [ áron. A közönséges ivóvíz helyett ingyen felszolgált i savanyuviz borral vegyítve kitűnő italul szolgált. A fekete kávé mellett elszitt finom szivar észrevétellé velem

csakhamar, hogy mennyire nincs összhangban belsőm a külsőmmel, hogy „armer Reisender“-féle kinézésem magamnak sem tetszik s a poros úti ruhát tiszta finom ruhával felcserélni vágyódom, — de hajh! kvaddrop- pomtól húsz mértföldnyi távolságban voltam.

Búcsút mondva a szép Fürednek délután 3 órakor hajóra szálltam, Siófokon 4 órakor ültem gőzkocsira, esti 8 órára Budára értem, a déli vaspályától átgyalogoltam az osztrák-magyar államvaspályához, itt 9 órakor újra gőzkocsira ültem s 10 órakor értem Vácz- ra. És édes anyám alig hitte el, hogy az, ki ablakán oly későn kopogtatott, az az ő fia, ki harmadnapja indult messze útra.

Bizony nem mindenkivel történik meg, hogy hajnali négy órakor az őrsi szénából kibújhasson és ugyanazon napon esti 10 órakor már Váczon nyújtózzék a jól megvetett úri ágyban.

Hogy Pistával mi lett? — igy mondja el ő maga :

Megcsípik pandúrok, mert gyanús a képe,

Kutatják, nem lelnek passust a zsebébe.

Ezután fáradtan lehever a gyepre,

S mivel dél van, zabái fanyar földiepret.

Tihanyi rév borát nagyon megkóstolta,

Fürödnie kellett, eszét úgy eltolta.

Mosolyog eléje estére Örvényes,

Ökrök közt, téglákon, ott alszik a kényes.

Szigliget legrosszabb lejtőjét megmászta, Kasza-kerülőknek lajstromát ott látta.

Keszthelyre bevitték őt búzás szekerek,

Bóbiskol az utón, lassan forg a kerek.

Keszthelyen megitta az ö porczióját És temető árkán kialudla búját.

Fehérvárra innen a gőzkocsi vitte,

Vörösmartinak itt szép jó reggelt inte.

Beszállt Ágotának a mészárszékébe,

Itten majd macskáé leve a gégéje.

S mikor már Baracsra bevitte a sátán,

Szegény a lábát, már úgy vitte a hátán.

Várföldi Elek.