Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-02 / 36. szám

X. éviolyam.

36. szám.

Vácz, szeptemb

HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP.

Előfizetési ílra: évnegyedre

............................1 írt

házhoz hordás vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára : J2 kr.

Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület)

50 kr.

Hirdetések:

Ny i it-tér

a legolcsóbban eszközöltetnek

sora

........................... 30 kr.

s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték

ményben részesülnek.

minden beiktatásnál 30 kr.

A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

A köpönyegforditók.

Úgy hiszszük, mindenki előli ismeretes »aróka és a szőllő«-ről szóló mese.

A világosság kedvéért jöviden rekapituláljuk e találó mesét.

A róka komának szőllőre vágyott a foga, melyet fenn a magasban vett észre. Hasztalan volt minden epekedése ; hasztalan minden erőlködése, mert az úr Isten nem ruházván őt fel a kúszók- nak sokszor előnyös tulajdonságával, a szőllőt el nem érhette. Restelkedve vonult vissza a szemlélők kaczagása között és hogy tekintélyén csorba ne essék, azzal vágta ki magát, hogy a savanyú szőllő nem érdemli meg a fáradságot.

E mesét juttatta eszünkbe a »Polgármester hajsza« czimü czikk melyet a múlt héten, a »Vá- czi Hir 1 ap« közölt.

A czikk elején szószerint ezek foglaltatnak: »Megmosolyogtuk egy-egy polgártársunk önzetlen köpönyeg fordítását, kik legjobban tolták egykor a polgármester szekerét, mig most a régi jó idők múltán, a legrövidebb úton akarnák őt kituszkolni jogos székéből.«

E nyilatkozat - formával keserű orvosságot vélt szolgáltatni a czikkiró. De bizony csalódott, mert az »a kibocsájtott löveg abba a táborba pattant vissza, a honnét kilőtték.« — Bennünket mosolyra inditott ezen epés kifakadás és bizonyára mosolygott azon minden észszel felruházott lény, ki a polgármester nyugdíj ügyének előzményeit ismeri.

Köpönyeg fordításról beszélnek azok, kik a legutóbbi időig (mig t. i. azon tudatra nem jöttek, hogy a magasról csábitóan integető Ízletes szőllőt el nem érhetik) legelkeseredettebb ellenségei voltak a polgármester politikájának kik a polgármester iránt táplált ellenszenves érzelmeiknek nyilvánosan és a képviselő-testület gyűléseiben nem egyszer adtak kifejezést; erről csakugyan »nehéz nem Írni szatirát.«

De beszéljenek helyettünk a tények.

Van városunkban egy a képviselő-testület kebeléből alakult bizottság, mely a város rekon- struldiója tekintetében sok elismerést vindikálhat magának.

Monumentális munkálatok, czélszerű és a város jövőjére üdvösen kiható szabályrendeleteknek egész halmaza hirdetik e bizottságnak bölcsalkotásit. Mondanunk sem kell, hogy ez: az egyesült pénz- és jogügyi bizottság.

E bizottság vezér férfiai — kik között a »Vá- czi Hírlap« múlt számában megjelent »Polgármester hajsza« czimü czikk Írója is jelentékeny szerepet látszik vinni — tavaly mozgalmat indítottak meg, melynek czélja volt Réty Ignácz polgármestert, »ki — szerintük — a tervbe vett munkálatok végrehajtásában útjukat állja, minden körülmények között, esetleg a város részéről hozandó áldozatok árán is, lemondásra, illetve nyugalomba lépésre bírni.«

A bizottság a »Csillag vendéglőben« zárt ajtók mögött megbeszélt tervét végre is hajtotta; küldöttséget menesztett a polgármesterhez, melynek szónoka oly szívhez szólóan tolmácsolta mindnyájuk jóakaró törekvését, hogy ezzel a bő tapasztalatoktól duzzadó, de egészségében már akkor megrendült polgármestert‘megindította, s ez nem is késett nyugdíjazta fása (és nem nyugdíj- képességének kimondatása) iránti kérvényét a városi képviselő-testülethez benyújtani.

A bizottság örvendve sikeres eljárása fölött, .

lázas és lelkes örömmel működött a képviselő testület közgyűléseiben és kivitte azt is, hogy a polgármester nyugdíjaztatási kérvénye nekik (köztük a »Polgármester hajsza« czimü czikkben köpönyeg fordítással vádaskodó czikkirónak is) véle- ményes jelentéstétel végett ki lett adva.

Erre csakhamar beadatott a véleményes jelentés is a képviselő-testülethez, melynek megindító passusaiból — a bizottság czéljának ekla- tánsabb feltüntetése végett — szószerint csak a következőket emeljük ki: »Mindenekelőtt megjegyzi a bizottság, hogy városunknak nyugdij-sza- bályrendelete nincs, s tisztviselői sem nyugdíjra, sem kegydijra jogot nem támaszthatnak ; a város közönsége azonban eddig sem tagadta meg egyes hosszabb időn át szolgált tisztviselőitől, ha arra érdemeseknek bizonyultak, a kegydijat

...........A polgármester úr nyugdíjaztatása iránti kérvényét ezen előzmények figyelembe vételével vette tárgyalás alá a bizottság. E részben figyelembe vette, hogy a polgármester úr szolgálata 1861. januártól 1873. januárig meg volt ugyan szakítva, de 1873 óta szakadatlanul teljesített szolgálata alatt egészségi állapotát megrongálta s ma teljesen vagyontalanul, elaggva és elbetegedve kénytelen megválni városunk szolgálatából; mindezek tekintetbe vételével a bizottság 800 forint (500 forint nyugdíj és 300 forint kegydij) nyugdíj megszavazását indítványozza.«

A bizottság még a polgármester 500 forintnyi előlegére is kiterjesztette figyelmét, melynek még le nem törlesztett részét a nyugdíj folyóvá tételétől 12 havi részletben véleményezte a nyugdíjból levonandónak.

Ezek szerint tehát a bizottság teljesen prae- paralta a polgármester útját a nyugdíjazásra

— melyet a képviselő-testület készséggel meg is szavazott — s jelentéséből teljesen ki van zárva azon föltevés, mintha csak a polgármester »nyug- i dijképességét« akarta volna megállapittatni, amiről különben sem a polgármester kérvényében, sem a bizottsági jelentésben, sem valamelyik erre vonatkozó közgyűlési határozatban sehol egyszóval sem tétetik és tétetett említés, hanem világosan »nyugdíjazás« kéretett és mondatott is ki.

De lássuk mit mond Réty Ignácz kérvényében és mi indította őt annak benyújtására?

Réty Ignácz fájdalmas hangon panaszolja — nyugdíjaztatása (és nem nyugdíj képességének kimondatása) iránt benyújtott — kérvényében és hitelt érdemlő okmányokkal is igazolja, hogy az a 68 év, melyet átélt, annyira megtámadta testi és lelki erejét, hogy ma már a polgármesteri felelősségteljes tisztet nem töltheti’ be többé a város és a közérdeknek megfelelőleg s nem vár egyebet, mint hogy a képviselő testület tegye neki

— hivatali állásának megfelelő nyugdíj folyósítása által — lehetővé, miszerint még hátralevő napjait kora és megfogyott erői igényelte nyugalomban töllhesse és ő nem késend a nyugdíjaztatására vonatkozó határozatnak jogér őre eme 1 k e- dése után, lemondását azonnal be- a d n í.

A polgármester óhaja teljesült; a neki megszavazott 800 forint nyugdijat a megye is jóváhagyta, s most, hogy lemondásának ideje elérkezett, ama bizonyos, köpönyeg fordítással vádaskodó jóbarátok, — kiknek vérmes reményeit az általuk fennen hangoztatott intelligenczia sem volt képes megszilárdítani — újra körülveszik a nyugdíj- határozattal teljesen megelégedett polgármestert

és hivatalának további vezetésére akarják rá — bírni.

Kik tehát a köpönyeg fordítók?

Valljon mi-e, a kik kitűzött elvünkhöz mind végig hívek maradtunk, avagy azok, akik egyéni érdekeikhez képest (a mint ezt már több alkalommal is beigazolták) minduntalan politikát változtatnak ?

Mi igenis megvagyunk győződve, hogy Réty úrnak nem volt czélja a képviselő testületből komédiát űzni s épp ezért fölötte sajnálnék, ha éppen »jó barátai« jálszanák ki kezéből azt, amit neki a közelismerés megszavazott; de másrészről Réty urat sokkal tisztességesebb embernek ismerjük, semhogy ő egy oly tisztség betöltésére és vezetésére vállalkoznék, melyre magát képtelennek vallotta!

Végül városunk reputacziója érdekében kötelességünk tiltakoznia »Polgármesterhajsza« czimü czikk írójának azon föltevése ellen, mintha városunk képviselő-leslülete intelligens és nem-intelligens elemekből állana?

Lehet, hogy a czikkiró csak azt tartja intelligens embernek, a ki az ő elveit teszi magáévá.

Mi azonban nem engedhetjük meg, hogy különbség tétessék a képviselő-testület tagjai között, kiket mindannyiukat a közbizalom emelt e megtisztelő tisztségre; mi épp oly intelligens képviselőnek tartjuk azt, ki fáradságos munkája után emeli fel szavát közgyűléseinken, mint azt, ki hűvös szobájából előre kifundált szónoklatával sétál fel a tanácsterembe és elragadni véli a hallgatóságot.

Az utolsó szó semmi esetre sem fogja az in- telligencziát illetni, hanem ezen ügyben a minden izében intelligens városi képviselő-testület hivatott és fog majd dönteni! Vulkán.

A polgármesteri szék betöltése, vagy be nem töltése már ás erős hullámokat vert fel s hasztalan izgatja nemcsak az érdekelteket, hanem a közönséget is. Mi az egésznek szemlélői voltunk csak s akarunk maradni a jövőben is, egyedül arra szorítkozva, hogy véleményünknek kifejezést adjunk, a nélkül azonban, hogy ezáltal bárkinek pártját fogni akarnánk. Nem helyeseltük, pénzügyi szempontokból, hogy a polgármester nyugalomba vonuljon s azon aggodalmunknak adtunk kifejezést, hogy a város terhe ez által ok nélkül sulyos- bittatni fog. A pénzügyi bizottság megnyugtatott bennünket. Elvileg nem voltunk ellene, ha idős polgár- mesterünknek helyét tevékeny fiatalabb fogja elfoglalni, sőt ellenkezőleg ettől a város jövőjét illetőleg javulást vártunk.

A nyugdíjazás kimondatott s ma se künn, se benn nem vagyunk. Van is polgármesterünk, nincs is. Igaz, hogy ez állapotokat nem mondjuk rosznak, sőt nem rég magunk konstatáltuk, hogy e rövid nehány hó alatt, mióta, a polgármestert helyettesítik, aránylag több történt, mint m i- dőn a város vezetése a tényleges polgármester kezében volt.

Evvel korántsem mondtuk azt, hogy e viszonyok fenntartását óhajtjuk, egyedül csak tényekre hivatkoztunk, a mit elhallgatni nem akartunk s nem is volt szabad elhallgatnunk.

Kiemeltük s kiemeljük ma is, hogy az egyesített, pénzügyi és jogügyi bizottság hathatós támogatása mellett egy tevékeny polgármester a város emelkedését aránylag rövid idő alatt viheti keresztül, de féltünk és félünk attól, hogy ha a régi állapotok visz- szatérnek, nem hogy nyernénk, ellenkezőleg veszitni fogunk. Ez nemcsak a mi egyéni nézetünk, de az egész képviselő testületé is, a mely nem hiszem, hogy ma -— rokonszenv ide, rokonszenv oda — visszakivánja azt, a mit megváltoztatni akart. Nem tartjuk arra elég következetlennek.

Álláspontunkat félreértették s ma avval állunk szemben, hogy kort ességgel vádoltatunk. Nem reflektálunk erre a kifejezésre, csak annyiban, hogy