Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-02 / 36. szám

X. éviolyam. 36. szám. Vácz, szeptemb HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési ílra: évnegyedre ............................1 írt házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : J2 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Ny i it-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. A köpönyegforditók. Úgy hiszszük, mindenki előli ismeretes »aróka és a szőllő«-ről szóló mese. A világosság kedvéért jöviden rekapituláljuk e találó mesét. A róka komának szőllőre vágyott a foga, me­lyet fenn a magasban vett észre. Hasztalan volt minden epekedése ; hasztalan minden erőlködése, mert az úr Isten nem ruházván őt fel a kúszók- nak sokszor előnyös tulajdonságával, a szőllőt el nem érhette. Restelkedve vonult vissza a szemlé­lők kaczagása között és hogy tekintélyén csorba ne essék, azzal vágta ki magát, hogy a savanyú szőllő nem érdemli meg a fáradságot. E mesét juttatta eszünkbe a »Polgármester hajsza« czimü czikk melyet a múlt héten, a »Vá- czi Hir 1 ap« közölt. A czikk elején szószerint ezek foglaltatnak: »Megmosolyogtuk egy-egy polgártársunk önzetlen köpönyeg fordítását, kik legjobban tolták egykor a polgármester szekerét, mig most a régi jó idők múltán, a legrövidebb úton akarnák őt kituszkolni jogos székéből.« E nyilatkozat - formával keserű orvosságot vélt szolgáltatni a czikkiró. De bizony csalódott, mert az »a kibocsájtott löveg abba a táborba pat­tant vissza, a honnét kilőtték.« — Bennünket mosolyra inditott ezen epés kifakadás és bizo­nyára mosolygott azon minden észszel felruházott lény, ki a polgármester nyugdíj ügyének előzmé­nyeit ismeri. Köpönyeg fordításról beszélnek azok, kik a legutóbbi időig (mig t. i. azon tudatra nem jöttek, hogy a magasról csábitóan integető Ízletes szőllőt el nem érhetik) legelkeseredettebb ellensé­gei voltak a polgármester politikájának kik a polgármester iránt táplált ellenszenves érzelmeik­nek nyilvánosan és a képviselő-testület gyűlései­ben nem egyszer adtak kifejezést; erről csak­ugyan »nehéz nem Írni szatirát.« De beszéljenek helyettünk a tények. Van városunkban egy a képviselő-testület kebeléből alakult bizottság, mely a város rekon- struldiója tekintetében sok elismerést vindikálhat magának. Monumentális munkálatok, czélszerű és a város jövőjére üdvösen kiható szabályrendeletek­nek egész halmaza hirdetik e bizottságnak bölcs­alkotásit. Mondanunk sem kell, hogy ez: az egye­sült pénz- és jogügyi bizottság. E bizottság vezér férfiai — kik között a »Vá- czi Hírlap« múlt számában megjelent »Polgármes­ter hajsza« czimü czikk Írója is jelentékeny sze­repet látszik vinni — tavaly mozgalmat indítot­tak meg, melynek czélja volt Réty Ignácz pol­gármestert, »ki — szerintük — a tervbe vett munkálatok végrehajtásában útjukat állja, minden körülmények között, esetleg a város részéről ho­zandó áldozatok árán is, lemondásra, illetve nyu­galomba lépésre bírni.« A bizottság a »Csillag vendéglőben« zárt aj­tók mögött megbeszélt tervét végre is hajtotta; küldöttséget menesztett a polgármesterhez, mely­nek szónoka oly szívhez szólóan tolmácsolta mindnyájuk jóakaró törekvését, hogy ezzel a bő tapasztalatoktól duzzadó, de egészségében már akkor megrendült polgármestert‘megindította, s ez nem is késett nyugdíjazta fása (és nem nyugdíj- képességének kimondatása) iránti kérvényét a városi képviselő-testülethez benyújtani. A bizottság örvendve sikeres eljárása fölött, . lázas és lelkes örömmel működött a képviselő tes­tület közgyűléseiben és kivitte azt is, hogy a pol­gármester nyugdíjaztatási kérvénye nekik (köztük a »Polgármester hajsza« czimü czikkben köpö­nyeg fordítással vádaskodó czikkirónak is) véle- ményes jelentéstétel végett ki lett adva. Erre csakhamar beadatott a véleményes je­lentés is a képviselő-testülethez, melynek meg­indító passusaiból — a bizottság czéljának ekla- tánsabb feltüntetése végett — szószerint csak a következőket emeljük ki: »Mindenekelőtt meg­jegyzi a bizottság, hogy városunknak nyugdij-sza- bályrendelete nincs, s tisztviselői sem nyugdíjra, sem kegydijra jogot nem támaszthatnak ; a város közönsége azonban eddig sem tagadta meg egyes hosszabb időn át szolgált tisztviselőitől, ha arra ér­demeseknek bizonyultak, a kegydijat ...........A pol­gármester úr nyugdíjaztatása iránti kérvényét ezen előzmények figyelembe vételével vette tárgyalás alá a bizottság. E részben figyelembe vette, hogy a polgármester úr szolgálata 1861. januártól 1873. januárig meg volt ugyan szakítva, de 1873 óta szakadatlanul teljesített szolgálata alatt egészségi állapotát megrongálta s ma teljesen vagyontalanul, elaggva és elbetegedve kénytelen megválni városunk szolgálatából; mindezek tekin­tetbe vételével a bizottság 800 forint (500 forint nyugdíj és 300 forint kegydij) nyugdíj megszava­zását indítványozza.« A bizottság még a polgármester 500 forintnyi előlegére is kiterjesztette figyelmét, melynek még le nem törlesztett részét a nyugdíj folyóvá tételé­től 12 havi részletben véleményezte a nyugdíjból levonandónak. Ezek szerint tehát a bizottság teljesen prae- paralta a polgármester útját a nyugdíjazásra — melyet a képviselő-testület készséggel meg is szavazott — s jelentéséből teljesen ki van zárva azon föltevés, mintha csak a polgármester »nyug- i dijképességét« akarta volna megállapittatni, amiről különben sem a polgármester kérvényében, sem a bizottsági jelentésben, sem valamelyik erre vonatkozó közgyűlési határozatban sehol egyszóval sem tétetik és tétetett említés, hanem világosan »nyugdíjazás« kéretett és mondatott is ki. De lássuk mit mond Réty Ignácz kérvényé­ben és mi indította őt annak benyújtására? Réty Ignácz fájdalmas hangon panaszolja — nyugdíjaztatása (és nem nyugdíj képességé­nek kimondatása) iránt benyújtott — kérvényében és hitelt érdemlő okmányokkal is igazolja, hogy az a 68 év, melyet átélt, annyira megtámadta testi és lelki erejét, hogy ma már a polgármesteri felelősségteljes tisztet nem töltheti’ be többé a város és a közérdeknek megfelelőleg s nem vár egyebet, mint hogy a képviselő testület tegye neki — hivatali állásának megfelelő nyugdíj folyósítása által — lehetővé, miszerint még hátralevő napjait kora és megfogyott erői igé­nyelte nyugalomban töllhesse és ő nem késend a nyugdíjaztatására vonat­kozó határozatnak jogér őre eme 1 k e- dése után, lemondását azonnal be- a d n í. A polgármester óhaja teljesült; a neki meg­szavazott 800 forint nyugdijat a megye is jóvá­hagyta, s most, hogy lemondásának ideje elérke­zett, ama bizonyos, köpönyeg fordítással vádaskodó jóbarátok, — kiknek vérmes reményeit az általuk fennen hangoztatott intelligenczia sem volt képes megszilárdítani — újra körülveszik a nyugdíj- határozattal teljesen megelégedett polgármestert és hivatalának további vezetésére akarják rá — bírni. Kik tehát a köpönyeg fordítók? Valljon mi-e, a kik kitűzött elvünkhöz mind végig hívek maradtunk, avagy azok, akik egyéni érdekeikhez képest (a mint ezt már több alkalom­mal is beigazolták) minduntalan politikát változ­tatnak ? Mi igenis megvagyunk győződve, hogy Réty úrnak nem volt czélja a képviselő testületből ko­médiát űzni s épp ezért fölötte sajnálnék, ha éppen »jó barátai« jálszanák ki kezéből azt, amit neki a közelismerés megszavazott; de más­részről Réty urat sokkal tisztességesebb embernek ismerjük, semhogy ő egy oly tisztség betöltésére és vezetésére vállalkoznék, melyre magát képte­lennek vallotta! Végül városunk reputacziója érdekében köte­lességünk tiltakoznia »Polgármesterhajsza« czimü czikk írójának azon föltevése ellen, mintha váro­sunk képviselő-leslülete intelligens és nem-intelli­gens elemekből állana? Lehet, hogy a czikkiró csak azt tartja intelli­gens embernek, a ki az ő elveit teszi magáévá. Mi azonban nem engedhetjük meg, hogy kü­lönbség tétessék a képviselő-testület tagjai között, kiket mindannyiukat a közbizalom emelt e meg­tisztelő tisztségre; mi épp oly intelligens képvi­selőnek tartjuk azt, ki fáradságos munkája után emeli fel szavát közgyűléseinken, mint azt, ki hű­vös szobájából előre kifundált szónoklatával sé­tál fel a tanácsterembe és elragadni véli a hallga­tóságot. Az utolsó szó semmi esetre sem fogja az in- telligencziát illetni, hanem ezen ügyben a min­den izében intelligens városi képviselő-testület hi­vatott és fog majd dönteni! Vulkán. A polgármesteri szék betöltése, vagy be nem töl­tése már ás erős hullámokat vert fel s hasztalan izgatja nemcsak az érdekelteket, hanem a közönséget is. Mi az egésznek szemlélői voltunk csak s akarunk maradni a jövőben is, egyedül arra szorítkozva, hogy vélemé­nyünknek kifejezést adjunk, a nélkül azonban, hogy ezáltal bárkinek pártját fogni akarnánk. Nem helye­seltük, pénzügyi szempontokból, hogy a polgármester nyugalomba vonuljon s azon aggodalmunknak adtunk kifejezést, hogy a város terhe ez által ok nélkül sulyos- bittatni fog. A pénzügyi bizottság megnyugtatott ben­nünket. Elvileg nem voltunk ellene, ha idős polgár- mesterünknek helyét tevékeny fiatalabb fogja elfog­lalni, sőt ellenkezőleg ettől a város jövőjét illetőleg javulást vártunk. A nyugdíjazás kimondatott s ma se künn, se benn nem vagyunk. Van is polgármesterünk, nincs is. Igaz, hogy ez állapotokat nem mondjuk rosznak, sőt nem rég magunk konstatáltuk, hogy e rövid nehány hó alatt, mióta, a polgármestert helyette­sítik, aránylag több történt, mint m i- dőn a város vezetése a tényleges pol­gármester kezében volt. Evvel korántsem mondtuk azt, hogy e viszonyok fenntartását óhajtjuk, egyedül csak tényekre hivatkoz­tunk, a mit elhallgatni nem akartunk s nem is volt szabad elhallgatnunk. Kiemeltük s kiemeljük ma is, hogy az egyesített, pénzügyi és jogügyi bizottság hathatós támogatása mellett egy tevékeny polgármester a város emelkedését aránylag rövid idő alatt viheti keresztül, de féltünk és félünk attól, hogy ha a régi állapotok visz- szatérnek, nem hogy nyernénk, ellenkező­leg veszitni fogunk. Ez nemcsak a mi egyéni nézetünk, de az egész képviselő testületé is, a mely nem hiszem, hogy ma -— rokonszenv ide, rokonszenv oda — visszakivánja azt, a mit megváltoztatni akart. Nem tartjuk arra elég következetlennek. Álláspontunkat félreértették s ma avval állunk szemben, hogy kort ességgel vádoltatunk. Nem reflektálunk erre a kifejezésre, csak annyiban, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom