Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-22 / 4. szám

létnek ellenkezőjéről: a nyomorról. A bálteremben a szilái táncz által származott hőségből a jótékonyság a hideg szobában didergő, rongyos ruháju szegény gyermekeknek is juttat, E szép czélerti küzdés, az elért siker legszebb érdeme e zeneestely bizottságának. A főérdem mindenesetre Csávolszky kanonoké, ki ez estély létrejöttén fáradozott, részt juttatva belőle Rákosi orvosnak is, ki_ a fővárosi művészeket ez estélyben való közreműködésre bírta. ,

Farsang elején vagyunk. 8zép példa gyanánt tündököljön e zeneestély bizottságának ez ily nemes kezdeményezése, mely a vigalom közepette sem feledkezik a nyomorról, a jótékonyságról; s ne múljon el a farsang alatt egy estély sem, mely a szegényekről legalább némikép nem gondolkoznék a jövedelem hovaforditása alkalmával.

*

A zeneestélynek programmja valóságos müvesz- programm volt, miután a működők mesteri előadasa mi kívánni valót sem hagyott hátra. Az egyes működők szereplésének méltatásával valóban kritikus helyzetbe jutunk, miután megszokott s ismert vélemény, hogy a vidéki lap referaloja, a dilettánsok iránti elnézésből rózsaszinű tentába mártott tollal, enyhén birál, s ez általános sententiaval küzdve, jelenleg még igazi, elismert művészek működéséről kell referálnia, ezek megérdemelt dicsérete az említett előítélet miatt csak veszíteni látszik.

Mi azonban vigyázunk, nem akarunk ama hibába esni, hogy a műkedvelőt égig, a művészt érdemén alul dicsérjük. Különben őszintén megmondva — nincs mit kritizálnunk, mi e zeneestély általános sikeréről csak dicséretest állíthatunk.

Haydn T. 51. vonósnégyesének (D moll) 1-ső Allegro és 2 dik Adante tételeit Nespor, Seymann, Hollerung és Wilmouth négyese mesteri összhangban adta elő. Wilhelmj. Romancz, op. 10. zongora kiséret mellett Nespor Antal, továbbá Wieuxtemps. Reverie, szintén hegedűn Seymann Emil, végre Wi 1 mouth Bódog, a kir. operaház tagja, Rubinstein Melódiáját és Davidoff „Am Springbrunnen» czirriü szerzeményeit gordonkán hallatták külön-külön; a két első a hegedű s a vonónak biztos kezeléséről adtak tanujelet, mig Wilmouth a gordonkából oly finom és fülbemászó zenét csalt ki, hogy a hallgató könnyen azon csalódásbba eshetett, miszerint Wilmouth nem gordonkán, de primhegedűn játszik oly művészi könyed- séggel. Mindhárom működő játékát taps követte.

Chopin Polonaisét (Cis-moll) és Wahéjét (Cis- moll) Intzédy Irma k. a. játszotta kellő praecisi- tással. Zongorajátékát a hallgatóság sűrű tapssal jutalmazta.

Alard D. Sympfonie concertante. op. 33. hegedű-kettősét Nespor A. és Seymann E. — továbbá Raff I. Op. 102. (Cis-moll) hármasának 3-ik és 4 ik tételeit Seymann E. Willmouth B. és Taritzky F. urak zenéltek el a már fennebb is jelzett eredménynyel.

Utoljára hagytuk — kijelenteni sietünk, nem az érderaszerinti sorrend feltüntetéséért — a két valódi művésznőt, legutoljára emlitjük, hogy az eddig említett mübödők sikerei fölé e művésznők sikerét — ékes koronául tüzzük fel.

Rákossy Szidónia asszony, a nemzeti színház tagja, Csepreghy Ferencznek „Mik leszünk, ha meghalunk“ czimü költeményét szavalta el kellő páthossal. A szűnni nem akaró laps a művésznőt még két kisebb költemény elszavalására kényszerité. Az első Dóczy Lajos „Csókája, illetve „Milyen az édes, édesebb s legédesb csók“ czimü humoros, de igaz tartalmú verse hangolta fel a hallgatóság kedélyét. A

második „rá’dás“ Kiss József „Az erdő“ czimü kis költeményének elszavülrisü biztosítok a müvésznoimk a már két ízben elért sikeres eredményt.

Komáromy Mariska k. a. a kir. operaház tagja az „Erdőben. Mignon ária.“ Románcz és magyar ^népdalokat énekelt. Pacsirta hangját — rninőt a Curia teremben nem igen hallunk — valóságos tapsvihai követte. Sem jogunk, de talán tehetségünk sincs hozzá, de nem is tisztünk egy az országban elismert művésznő éneke lelett Ítéljünk, azonban kit a főváros elismert, mi provinczvárosbeli laikusok bámuljuk es akarva úszunk az ország közvélemény-arjával.

A három közreműködött nő még egy-egy gyönyörű koszorút kapott az elismerés jeléül.

A 10 óra után befejezett concert után következett a 4’/2 óra reggelig tartott kedélyes táncz, melyet Marczi zenéje fűszerezett. A jelenvolt hölgykoszorúból egy szőke kis angyal a következőket jegyezte fel nekünk: K. máromy Mariska és Piroska, Niederman Blanka, Kovács Elvira, Intzédy Irma, Pentz Laura, Kiss Emma, Potoczky Vilma, Niksze Berta, Mmszner Hermin. Nagy Irén, Vadkerty Erzsi és Irma, RMtter Lotty, Regele Sarolta kisasszonyokat, továbbá Rákossy Szidónia, Dr. Huzeila Mátvásné, Dr. Rácz Béláné, Taritzky Ferenczné, Reitter Panka, Kovács Ernőné, Szentkirályi Albertné, Serédy Ilona, Dr. Rákosi Béláné. Brenner Mártonná, Vadkerty Mi- hályné, Reitter Istvánná, Intzédy Sománé, özv. Penczné, Meiszner .Jánosné, Dr. Kiss Józsefné, Dr. C-ányi János- né, Ábrahámné, Haidfeld Gyuláné, Scherer Istvánná, Bluzek Gyuláné, Krenedits Ferenczne úrhölgyeket.

Meg kell jegyeznünk, hogy a tiszta jövedelem meghaladta a kétszáz forintot, mi egy részt annak tulajdonítandó, hogy az összes kiadásokat Csávolszky kanonok áldozatkészsége fedezte.

Sudár.

Városi és vidéki hírek.

= Azon tisztelt eíőfiz**íői»ket, kik előfizetéseikkel hátrá lék ban vannak, felkérjük, miszerint azokat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a lappéldányok nyomatásának száma iránt magunkat tájékozhassuk.

= Személyi Iiir. Weiszbarth János, takarékpénztári igazgató, mint részvéttel értesülünk — súlyos szembajban szenved s legközelebb Bécsbe utazik, hogy ott alapos gyógykezelésnek vesse marat alá.

= Elsíiiivök. F. hó 16 án esküdtek egymásnak örök hűséget afelvárosi pléb. templomban Plachy Géza pásztói kereskedő és Lovas Erzsébet, özv. Lovasné kedves leánya. Násznagyok voltak Morlin Imre és dr. Franyó István. Az ünnepélyes szertartást Bucsek István s. lelkész végezte s az új párhoz emelkedett szellemű beszédet intézett. — Oroszy Jenő, nógrád verőczei ref. lelkész, e hó 18-án tartotta esküvőjét Vörös Ida kisasszonynyal.

= i j&aros-bá J. A tegnap este megtartott iparosbál minden tekintetben fényesen sikerült és alig hiszszük, hogy siker tekintetében — talán a nőegyletit kivéve, melyhez szintén nagy reményeket füzünk — egy is túl fogja szárnyalni. A „Curia“ szépen feldíszített nagyterme zsúfolásig megtelt közönséggel, mely között városunk intelligencziá ja is nagy számban volt képviselve és azon fesztelen jó kedv, mely a mulatságon végigvonult, bizonyára sokára emlékezetessé teszi az estét a résztvevőkre. Addig is mig bővebb tudósítást hozhatunk, őszintén gratulálunk derék iparosainknak ezen igazán sikerült bálhoz!

— Kandeláber a llalpiac/.ou. Millmann

Géza déréit polgártársunk kezdeményezésére, a lefolyt héten élénk mozgalom indult meg egy 4 ágú kandelábernek a „Hal piacz“-on leendő felállítása iránt. E ezéira eddig Millmann Géza 69 frt 30 krt gyűjtött, melyhez a következők járultak hozzá : Kresák Ferencz 5 frt, özv. Millmann Jánosné 2 frt, Mii Imán Géza 5 frt, Vörösraarthy Lajos I frt, Beck Ignácz I frt, Tóth Alajos 1 frt, Dr. Argenti Döme 5 frt, György Mihály 50 kr. Dr. Franyó István 1 írt, Korpás József 1 frt, Uhlig Ede 1 frt, Torday Sándor 50 kr, Vörös Ferencz tanító 1 frt, N. N. 20 kr, R-iser László 2 frt, Weiner Ignácz 1 frt, Parti Kiss Sándor 50 kr, Gross Armin 50 kr, Schlesinger Sámuel 50 kr, Ottó József 50 kr, Depoy Györy 50 kr, ifj Zsidek Ignácz 50 kr, B!ázsovic3 Ján os 1 frt 50 kr, Vilcsek István 50 kr, Bodendorfer Béla 2 frt, Trümmer István 1 frt, Siposs István 2 frt, Korpás János 1 frt, Oberländer Izidor 50 kr, Velzer Kálmán 2 frt, Velzer Lajos 1 frt 50 kr, Lencsó Sándor 2 frt, Intzédy Soma 1 frt, Pesko Medárd 3 frt. Dr. Szeitl Szervhez 2 frt, Bartoss Ferencz 1 frt, Wed- rinszky Pál 10 kr, Steiner Henrik 2 frt, Fleischman Ede 50 kr, Kresta Vilmos 20 kr, Vadkerty Lajos 50 kr, ifj. Morlin Zfigmond 50 kr, Nagy János 30 kr, Kátay Ferencz 1 frt, Dr. Nagv Armin 1 frt, Meiszuer Rudolf 1 frt, J. B. 2 frt, W. N. 20 kr, ifj! B^zdek János 50 kr, Keller Lipót 20 kr, Takarék- pénztár 5 frt. Schmidt Ferencz 50 kr. üssszesen 69 frt 30 kr, mely összeget a gyűjtő a városi hatóságnak e hét folyamán fog beszolgáltatni.

= A liélkápeliiailielypétixssedésl ügyben másodfokú határozathozatal előtt a negye alispánja következőket kívánja: 1. Döntessek el kit illet, milyen terjedelemmel s miféle privilégium alapján Vácz város területén a vásártartási jog; s ha városon kivüi a püspökséget és a káptalant is illetné, ezeknek kir. szabadalom levelei kivantatnak. — 2. Miképen van a vásártér a telekkönyvben felvéve? — 3. A vásárjog mikép gyakoroltatott s a fennálló szerződések és szabadalom levelek ellen fejlődött-e ki valamilyen szokás a vásárjog gyakorlása tekintetében ? —A megyei alispán ezen ténykörülmények beigazolása után fogja ez ügyben a határozatot kimondani; de tartunk tőle, hogy előbb fog befejeztetni az európai bonyodalom, mint a felsorolt adatok beszerzése.

= JóíékoEtjczélw jelmez-estély. Vettük a következő meghívót: „Meghívó a Váczon lakó vasúti hivatalnokok által 1888-dik évi február hó 1-én a „Curia“ szálloda termeiben rendezendő jóté- konyczéíú Jelmez-Estélyhez Személjegy 1 frt. Családjegy (1 úr és 2 hölgy) 2 frt. A tiszta jövedelem a váczi szegények javára fordittatik. Feliilfize- tések köszönettel fogadtatnak s nyugtáztatnak. Kezdete 8 órakor, A zenét Marczi közkegveitségü zenekara szolgáltatja. Jegyek előre válthatók Meiszuer Rudolf kereskedő úrnál, az itteni állomásnál és este a pénztárnál. — Belépti jegyek csak a meghívó előmutatása mellett kaphatók. Kéretik jelmezben megjelenni.“

= * * íioogylel bálja, A f. évi február hó 5-én tartandó nőegyleti bálra vonatkozó meghívók a hét folyamán lettek szétkiildve. A meghívó igy szól : „Meghívó a váczi jótékony nő egylet által 1888- dik évi február hó 5-ikén a Curia fogadó nagytermében saját pénztára javára rendezendő zártkörű nőegyleti bálra. Gosztonyi Jánosné e. alelnök, Ben- kár Dénesné e. elnök, Dr. Freysinger Lajos e. titkár. - Belépő-dij személyenként 1 frt 50 kr. —■ Kezdete esti 8 órakor. — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak.“

élők sorából, hát az utolsó tisztességadásnál megjelenni a ezéh kötelességének ne ismerje.

Ezt követeli a pártfegyelem. — Nagy bűnt követett el az öreg . . .

Megsértette a generálist. — vagy mit is mondok — a ezéhmestert, nyilvános ülésben, remek-vizsgálás alkalmával.

A dolog igy türtéut : Szalbók fiának remekét vizsgálta a ezéh, s a ezéhmester különféle kifogáso kát tett ellene s nem akarta azt elfogadni.

Ez kihozta phlegmájából az öreget. Hogy még az ő fiának remekét meri ócsárolni valaki ! mikor azt a ránezos csizmák varrásában ki sem múlta még felül a városban; aki első legény volt még Miskolczon is; akit ő maga avatott be a mesterség titkaiba, — és akit ő olyan nagyon szeretett.! . . .

Ezt az öreg Szalbók nem bírta elviselni. Nagyon elkeseredett, s ki tehet róla, ha elkeseredésében a ezéhmester tején próbálta meg a remeket, melynek szilái'd s erős voltát igazolja az a mély seb a ezéhmester fején, amit az még most is fekete kendővel takargat.

De ezt még csak elnéztek volna az öregnek.

Szalbók Zachariás azonban tovább ment, s nem a leghizelgőbi) szavakkal illette a nemes társaság tagjait, kik ily „paczczert“ ültetnek a ezéhmesten szekbe.

Ez a szó „paczczer“, crimen lesae majestatis volt az egész társaságra nézve s fölindult ellene a csizmadia közvélemény.

Hogy még a nemes társaság czábmestere „nacz- czer. “ 1

Ezt a halálosan sértő szót önérzetes csizmadia nem bocsájthatja meg.

, Rögtön elhatároztatott es a czeh öreg könyvébe beírni rendeltetett a következő ítélet: Szalbók Zachariás mester, ezéhbéli tag és az ifjúság atyamestere mindennemű czimeitől és hivatalától megfoszta- tik, neve a mesterek közöl kitörültetik és a nemes társaságból bizonytalan időre kizáratik. Véle minden- n emü összeköttetés megszakittatik, mintolyan emberrel, ki a nemes társasagot becsületében a legérzékenyebb módon megsértette. Fiai, unokái s dédunokái egész a negyediziglen mindenféle tisztség viseletéről eitiltatnak.

De a megsértett czéhmester ezzel sem elégedett meg.

A csizmadia nagyon tud szeretni, de aztán végtelenül tud gyűlölni is.

A czéhmester azt akarta, hogy még halála után is sújtsa Szál bókot az Ítélet.

Fz okitól hivatta ma Össze a czéhgyülést, — ezt megelőzőleg pedig a tekintélyesebb mestereket értekezletre saját házához.

És ezen törik most ft-jtikét az öregek, ezen gondolkoznak olyan mélyen, hogy még szavukat se lehet hallani. Még az a jó csörögi bor se tud nekik tanácsot adni.

E őzben az esteli harangszó megszólal. Ez a jeladás a czéhgyiilés megkezdésére.

— bírák, készülődjünk a gyűlésbe, — indítvány ozá a ezéh mester.

Azután beszól a nagyszobába is : Legények, lányok, legyen vége a mulatságnak, — most nagyon komoly dolog kezdődik.

És elindulnak a gyűlésbe anélkül, hogy az ér- I tekezleten megállapodásra jutottak volna.

S minthogy a házigazda elment hazulról, illendő, hogy mi is tovább álljunk egy házzal.

*

Az esteli harangszóra a zord idő daczára megnyílnak a görbe utcza ezimeres házának kapui, s azon ünneplő ruhaba bujt alakok jönnek elő, kik aztán csoportokba verődve sietnek a ezéhház felé.

De a szomszéd ezimeres házból senkise jön ki.

Kapuja télig be vau temetve hóval, mintha a szél is azon meggyőződésben volna, hogy onnan ma i uo.y se jón ki senki. Mély csend van a házon kívül ué.yi mint belül s csak a vén czimert zörgeti néha- neha a szél, mely műiden egyes szélroham alkalmával olyan kísérletet tesz, mintha lekivánkoznék onnét.

liegen is van már ott, megérdemelné, hogy nyu gal mázzák. I

Az idő is nagyon megviselte. A íáfestett csizma annyira elkopott már, hogy még fejelni se lehetne.

A csizma alatt levő betűkből C3ak annyi maradt meg, hogy szakismerettel biró ember némi fejtörés után kisütheti, hogy azok valamikor Szalbók Zachariás nevét jelezték a jövő-menőknek.

Hiszen nyugalmazták volna már az öreg czimert; az uj is készen volt, rajta az ifj. Szalbók Zichariás névvel, — de hát mindezen jó szándék nem teljesülhetett a nemes ezéh határozata folytán, mely az ifj. Szalbókot nem fogadta föl mesternek, aki aztán szégyenében elment olyan országot keresni, ahol nincsenek ezéhek és ahol nem kell remeket csinálni.

Az öreg czimer most már csak azzal vigasztalja £: magát, hogy nem sokáig lesz rá szükség és gazdájával együtt megy majd az örök nyugalomba.

Csöndes éjeken, mikor ez az átkozott szél nem zaklatja, kihallatazik az ablakon keresztül az öreg gazda kínos nyögése, s a szép Erzsikének keserves -9 zokogása, — mindezekből aztán könnyű következtetni, hogy rövid már az ő szereplése.

A házban nagyon csendesen vannak.

Összes lakói egy öreg, haldokló csizmadia meg egy fiatal leányka — két ily lakó pedig nem csinál lé nagy zajt.

Mély halotti csend van körülöttük, csak a beteg időn kinti sóhajai szakítják meg pillanatra.

A beteg szendereg, a leányka pedig ott ül ágya ev mellett sürőn hullatva könyeit.

Mikor az alvó fölébred, a leányka hirtelen letörli könyeit, mosolyra nyilnak ajkai és szelíden, gyengéden megsimogatja a beteg verítéket gyöngyöző homlokát s remegve kérdi:

— Jobban van, édes atyám? . . .

Az öreg érzi a kétségbeesett hangról, látja a kisirt szemekről, hogy bármit válaszol is, a szegény leányka szivét meg nem nyugtatja.

És úgy fáj szive a szegény Öregnek, oly nagy kinokat okoz neki az a gondolat, hogy nem vigasztalhatja meg egyetlen leánykáját.

Megfogja kezeit, oda vonja őt magához s reszkető ajkaival megcsókolja a leányka homlokát.

— Leányom én meghalok és nem lesz kívüled senki . . . senki, aki eltemessen . . . Mestertársaim